Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-17 / 246. szám
2 1989. OKTÓBER 17. A párt szervezésére Az MSZP megyei koordinációs tanácsot alakított Münnich Ferenc Társaság Megyei Elnökségének, a megyében müködö tagozatainak, elnökségeinek 1989. október 12-én együttes ülésén néhány időszerű kérdésében elfogadott ÁLLÁSFOGLALÁSA A Magyar Szocialista Munkáspárt — Magyar Szocialista Pánt — kongresszusának Szolnok megyei küldöttei és az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának tagjai 1989. október 16-án tanácskozást tartottak. Az értekezleten résztvevők az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának működését megszüntették, és Megyei Pántszervezési Koordinációs Tanácsot hoztak létre, amelynek mandátuma az MSZP decemberben megtartandó megyei értekezletéiig tart. Feladatköre: — a pártszervezesi feladatók koordinálása a megyében, — vagyonkezelői tevékenység, — az MSZP megyei tanácskozásának előkészítése, megszervezése. Az értekezlet: — ajánlást fogadott él az új párt szervezésének feladataira, módszereire; — ajánlást fogadott el az új párt szervezésének agitációs és propaganda feladataira; — létrehozta az MSZP Megyei Tájékoztatási Szolgálatát 1989. október 20-tól; — kialakította álláspont-A kongresszusi küldöttek Szolnok megyei csoportja és az MSZMP volt megyei Ibizottságának az 1989. október 16-i ülésen jelenlévő és az október 7-én megalakult Magyar Szocialista Párthoz csatlakozó tagjai felihívással fordulnak az előd párt tagjaihoz, minden baloldali érzelmű, a reformok iránt elkötelezett állampolgárhoz, hogy vállaljanak aktív szerepet a pártszervezésben, kezdjék meg az MSZP új alapszervezeteinek létrehozását. A Magyar Szocialista Párt programja, működési élvei biztosítékot jelentenék arra, hogy az új párt tevékeny részese lesz a jelenlegi gazdiasági-politiikai-erkölicsi válság léküzdésénék, a békés átmenetnek. Hívjuk és várjuk azokat, ákiik tiszta lelikiiismerettel ját a nemzeti emléknapról és a jelképekről;, — tájékoztatót ^fogadott el a megyei pártapparátus átszervezéséről. vállalják az új párt célkitűzéseit, felelősséget éreznek jövőnikért, közös boldogulásunkért, és készek tetteikkel is szolgálni hazánk és megyénk felemelkedését. Bízunk ábban, hogy a józan többség döntését nem az indulatok vagy a korábbi csalódások vezérlik, ■ 'hanem az a jövőbe tekintő megfontoltság, amely ma kiállást és cselekvést követel iminidianyny lünktől. Várunk sorainkba minden reálisan gondolkodó honfitársunkat, értelmiségieket, imlunlkásokat, mezőgazdasági dolgosokat, vál'JKalkiozőkfflt, fiatalokat, és nyugdíjasokat. Mindazokat, akik jobbítani alkarnak helyzetünkön, s ezt a szándékúikat a Magyar Szocialista Párthoz való csatlakozással kívánják kifejezésre juttatni. Szolnok, 1989. október. 16. 1. Az együttes ülés a pártkongresszus döntéseinek megítéléséoen (az MSZMP megszüntetése, az MSZP új párt, uj programmal, új szervezeti szaDályzattal történő létrehozása stb.) a megyében élő párttagság jelentős részének véleményével ért egyet, mely szerint az uj párt létrehozása nélküle, a feje felett történt. Ezért, de nemcsak ezért, a párttagság igen jelentős része nem megszűnt pártként tekint az MSZMP-re, továbbra is az MSZMP tagjának vallja magát. Adott pillanatban olyan helyzet állt elő, amely a párt teljes szétforgácsoLását vonja maga után. Ebből egyenesen következik, hogy nincs esély arra, hogy a választások előtt egy igazi, erős, egyseges baloldal alakuljon ki. Ez valószínűleg beláthatatlan következményekhez vezet. A társadalomban is felerősödött az antikommunista tendencia és propaganda. Nyílt felhívás hangzott el a Kossuth rádióban jobboldali antilpommunlsta akcióegység létrehozására. 2. Megítélésünk szerint az MSZP-ben is megkezdődtek és felerősödtek a címkézések, a burkolt fenyegetések. A párttagok közül igen 60kan es magunk is ilyennek tekintjük, hogy az MSZP IpdokolatLanul sietteti és október 31-ig be akarja fejezni a tagsági viszonyt megújító nyilatkozatok aláírását, időt sem hagyva arra, hogy a kongresszus által előidézett sokkhatás feloldódjon, es a párttagság elvi és nem más indokok alapján döntsön hovatartozásáról. Ez a párttagok százezreinek párton kívül maradásához vezethet. Megítélésünk szerint ez ellentétes az MSZP deklarációival. Véleményünk szerint önmagára valamit adó baloldali párt csak a tagság pártja lehet, szerveződése igazán csak alulról történhet. Ez a helyzet nem tűr el semmilyen adminisztratív ráhatást. 3. Az együttes ülés, kiindulva Társaságunk magújuló szándékából és reformelkötelezettsegéből, abban érdekelt, hogy a változások a gazdaságban, a pártmozgalomban, a politikai struktúrában békésen, minél kisebb konfliktusokkal, a legdemokratikusabban valósuljanak meg. 4. Az együttes ülés határozottan elkötelezi magát a szakszervezetek érdekvédelmi törekvései mellett. A szakszervezetekkel együtt valljuk, hogy a kormány jelenlegi kibontakozási alternatíváján kívül jobb is elképzelhető. Tisztában vagyunk azzal, hogy bármely alternatíva áldozatvállalással jár együtt, de a szakszervezetek által ajánlott megoldás sem akadályozza meg a bérből és fizetésből élők folyamatos elszegényedését, másfelől nem akadályozza meg egyesek indokolatlan meggazdagodását, ezáltal egy új vállalkozói burzsoázia kialakulását az országiban. 5. Az együttes ülés elkötelezi magát a megyében működő agrárkörök célkitűzései mellett, egyetért azzal, hogy az agrár-nagyüzemek kapjanak esélyt arra, hogy tisztességes munkával legalább elérjék az országban az ipari vállalatoknál kialakult átlagos nyeresegrátát. 6. Támogatjuk a munkásőrség személyi állományának álláspontját a jövőjüket illetően. Megértjük a személyi állomány lelkiállapotát, ezért azt kívánjuk, hogy a munkásőrség múltjának, jelenének és jelentőségének megfelelően történjék kormányzati döntés. Elvárjuk, hogy a kormány a munkásőrséget jelenlegi formájában hagyja meg. Elítéljük a munkásőrség tagjai, családtagjai és egyes munkás őrök lakásai elleni atrocitásokat, ezek nem vezetnek megbékéléshez, eüenkezőleg olyan fokra szítják az indulatokat, amikor a békés átmenet reális esélyei megszűnhetnek. 7. Az együttes ülés az 1956-os események megítélésében az MSZMP KB által kiküldött Történelmi Albizottság álláspontját, illetve Kádár János elvtárs 1956. nov. 1-jén elmondott rádióbeszédében felvázolt kettős folyamatát fogadjuk el. 1956. okt. 23- ának nemzeti emléknappá nyilvánítását csak abban az esetben fogadjuk el, ha a Darikád mindkét oldalán elesettek emlékműveinél lesznek kegyeleti megemlékezések. Tiltakozunk az ellen, hogy különböző indoklással, 1956-ban fegyveres terrorcselekmények elleni harcban elesett magyar állampolgárok emléktábláit levegyék, vagy nevüket felelőtlen személyek megrágalmazzák. 8. Hívunk és várunk sorainkba minden tisztességes magyar állampolgárt, mindazokat, akik szívükön viselik hazánk sorsának alakulását, hajlandók részt venni a demokratikus szocializmus magyarországi megvalósításában. (Címünk: Szolnok, 5060. Ságvári krt. 19. Fogadónap: minden csütörtökön 13—17 óra között.) Münnich Ferenc Társaság megyei és megyén belül működő tagozatainak elnökségei Felhívás! 11 kormány javasolja a munkásőrség megszüntetését Október 6. Nagyváradon A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem diákjai két autóbusszal indultak el Aradra október 6-án. Nem először tették ezt, de most nem sikerült eljutni a városba, ahol épp ekkor, az emlékmű körül ügyességi autóversenyt rendeztek. A levél írója is az autóbuszon ült. Ügy érezzük, a családi körön túl is érdekessé teszi a levelet mondanivalója. Nem a publikálás szándékával fogalmazódott, bár természetesen az érdekeltek beleegyezésével közöljük. (Folytatás az 1. oldalról) Zsolt elmondotta: a Minisztertanács elnöKe tájékoztatta a kormányt a közeimúlitDan lezajlott magyar—csehszilovák, illetve magyar—osztrák kormányfői tárgyalásokról. A magyar—csehsziovák tárgyalásokon mindkét oldalon hangsúlyozták: a két ország együttműködése számos területen magas színvonalat ért el. Nem közeledtek viszont az álláspontok Bős- Nagymaros ügyében. A magyar—osztrák miniszterelnöki megbeszélésen Bős- Nagymaros mellett több szó esett a tervezett Budapest— Becs világkiállításról. Németh Miklós tájékoztatta partnerét, hogy a magyar kormány támogatja ezt a közös vállalkozást. A kormánynak fontos törekvése az is, hogy javítsa a magyar exporttermékek piacra jutásának feltételeit is. A szóvivő végül arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a kormány a hagyományoknak megfelelően időszerű belpolitikai kérdéseket is áttekintett. A ma folytatódó parlamenti ülésszakkal kapcsolatban a Minisztertanács úgy döntött, hogy a törvényhozás elé terjeszti javaslatát népszavazás megtartásáról két nagy fontosságú és már huzamosabb ideje a közvélemény érdeklődésének homlokterében álló kérdésről. Az egyik ilyen össznépi döntést igénylő kérdés, mi legyen a Magyar Köztársaság címere. Nem kevésbé heves viták kereszttüzébe került a nemzeti ünnepek sorsa. A szóvivő ezzel kapcsolatban nemzetközi tapasztalatokra hivatkozott, amelyek szerint minden országnak egy nemzeti ünnepe van. A magyar állampolgároknak a népszavazás során arról kell dönteniük, március 15-ét, augusztus 20-át vagy október 23-át választják e nemzeti ünnepül. Az elgondolások szerint a népszavazást a köztáreaságielnök-választással egyidőben tartanák. Az utóbbi tájékoztatás kapcsán a tudósítók arról faggatták Bajnok Zsoltot, vajon az SZDSZ sikeres aláírásgyűjtő akciója a köztársaságielnök-választás elhalasztására nem befolyásolja-e a választás ki í rásának időpontját. A szóvivő úgy foglalt állást, hogy ez ügyben nem a kormánynak, hanem a parlamentnek kell majd döntenie. A kormány koalíciós alapokon való átalakításának lehetőségét firtató kérdésre a szóvivő úgy vélte: már most is megfigyelhető egyfajta koalíciós jellegű kormányzásra való áttérés, ennek alátámasztására emlékeztetett arra, hogy a kor-ÍBiizionyára nem én vagyok az egyetlen, aki a kazánkirály Morvái Ferenc különféle zegzugos jogi ügyletei között csak nehezen tud kiigazodni. Mindenesetre a napokban pont került egy őt érintő hosszú ügy végéire. Tulajdonképpen a dolog akkor kezdődött, amikor a Szolnoki Városi Tanács Termelés- Ellátásfel ügyeleti Osztálya Morvái víz-, központifűtés- és csőhálózatszerelő kisipari engedélyét ilyen-olyan Okok miatt 1985. december 31-i hatállyal bevonta, mivel az állandó lakása Szolnokon volt. Van? Ki tudja? Nos, az APEH Szolnok Megyei Adófelügyel őségé féladatához híven tavaly február elején adóvizsgálatot kezdett nála, próbálták kiderítem, hogy 1985-ben, 86-lban és 87-lban mennyi jövedelme folyt be, és azok után fizetett-e adót egyáltalán? Az 1985-ös adójával nem volt baj, viszont a 86- os és 87-es évekre vonatkozó adóbevallását Morvái csak a vizsgálat megkezdését követően nyújtotta be. Már ez önmagáiban törvénybe ütköző dolog, s így azon sem csodálkozhatunk különösebben, hogy az ügy a bíróságon folytatódott. Akkor meg különösen érthető, ha tudjuk, hogy valójában milyen összegekről van szó. Hisz a Szólnék Megyei Adófelügyelőség 86-ra 8 millió 521 ezer 181 forint, 87-re pedig 27 millió 134 ezer 413 forint adófizetési kötelezettséget írt elő számára. Ezen túlmenően 1986-ra 530 ezer 467 fománynak egy párton kívüli tagja is van, s számuk a jövőben várhatóan gyarapodni fog, hiszen például Kulcsár Kálmán már nyilvánosan is közölte, hogy nem az MSZP tagja. A szóvivő arról is tájékoztatta az újságírókat, hogy várhatóan a napokban napirendre tűzi a kormány a magyar állampolgárok külföldi munkavállalását megkönnyítő intézkedéseket. Erről azonban egyelőre nem közölt részleteket. rint,, 87^re pedig 2 millió 568 ezer 524 forint forgalmi adóhiányt is kimutatott a hivatal, összességében tehát 38 millió 754 ezer 585 forint adót követeltek Morváitól. Ez ellen a kazánkirály természetesen tiltakozott, és szokásához híven az illetékes bírósághoz fordult, hogy az államigazgatási határozatot helyezzék hatályon kívül. Aim a Szolnoki Városi Bíróság a felperes Morvái keresetét elutasította, mivel érvei eléggé labilisak voltaik. Ugyanis kezdetben azt állította, hogy Innomairk— Marketing Tanácsadó Fejlesztő Vállalattal szerződést kötött, amely szerint ő 1987. április 1-itől a Megamorv— Innomark Kazánfejlesztő- és Kutató Iroda vezetője havi 10 000 forintos fizetésért. Igen ám, csak időköziben • az is kiderült, hogy a feliperes 1987 március 31-én — vagyis már előtte egy nappal, hogy egyáltalán munkába állt volna, — fizetetten szabadságra ment. Tehát ez csak 'mondva csinált dolog vélt, amit Innomark—Marketing Tanácsadó Fejlesztő Vállalat 1988. június 23-án kelt levele is bizonyít, mély szerint Morcai Ferenc és a cég között tulajdonképpen munkaviszony nem jött létre, s így onnan mumkabfert sem kapott, irodavezetőiként munkát nem végzett. Aztzén persze Morvái is elismerte, hogy a szóbanforgó iroda csak 1989. január 2-én kapta meg a működési engedélyt. S ebben a pillanatban dugába dőlt az az okfejtése, — védekezése, hogy neki „Kedves Családom! Sikeresen hazaértem Csurgóról, ahol nyelvjárási gyűjtésen voltunk, s Aradról is, ahová el sem jutottunk. csak 20 milliós bevétel után kéne adót fizetnie, a fennmaradó 40 milliós jövedelem utáni adófizetési kötelezettségét viszont vitatta, mert az véleménye szerint 1987-lben nem nála, ihanem az Innoimark—Marketing Tanácsadó Fejlesztő Vállalatnál jelentkezett. Ugye meglehetősen kacifántos az ügy, de lényegében leegyszerűsítve a dolgot, Morvái sokallta 87-es adóját, de a bíróság elutasította a követelését, mivel a 45/1983. (IX. 20.) Mt. rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint az adó alanya az, akinél az adóköteles jövedelem jelentkezik. S az előbbiekből egyértelműen kitűnik, hogy Morvái 87-lben mint magánszemély, s nem mint a kutatóiroda vezetője fejtette ki tevékenységét, s így természetesen az adóköteles jövedelem is nála és nem máshol keletkezett. Éppen ezért a Szolnoki Városi Bíróság 1989. június 7-én Morvái keresetét elutasította, s az ügy fellebbezés folytán a megyei bírósághoz került. Ám itt sem járt több szerencsével Morvái Ferenc, mivel a megyei bíróság 1989. október 6-án helyben hagyta az első fokú ítéletet, s így az ma már jogerős, tehát fellebbezésnek helye nincs. S még valamit. Talán az adóhivatal hajlana arra, hogy csökkentse Morvái 87. évi adóját, feltéve ha kifizeti azt a 16 millió 710 ezer 736 forintot, amit jelenleg perel tőle az Innomark—Marketing Tanácsadó Vállalat. De ez már egy másik történet... N, T. Csurgóról stoppal jöttünk haza (hárman), végig a Balaton mellett. Gyönyörű volt, sütött a nap, észltveszejtő színek voltak, rendes emberek, általában persze kamionosoik vagy teherautósok.Somogy nagyon szép volt. Most a másik útról, de ne legyetek idegesek, mert itthon vagyok! Reggel ötkor indultunk, két busszal. A határon négy órát és húsz percet álltunk, amíg á^ngedtek. De a másik buszt visszaküldték, mert megtalálták a szalagot, amit a csokorra akartunk kötni. Vittünk ki gyógyszereket, amiket vissza kellett hozni. A határon azt mondtuk, hogy Szalontára megyünk. Odáig el is mentünk, de onnan a sofőr nem akart tovább vinni bennünket, mert a másik busz sehol sem volt. Akkor ugyanis még csak sejtettük, hogy a többieket nem engedték át (pecsétet viszont kaptak, hogy átmentek!). Nagyszalontán megnéztük az Arany Múzeumot. Rögtön eszembe jutott Kányádi verse Arany kalapjáról. Szóval visszafordultunk, és megálltunk Nagyváradon, a központban. Volt egy csokor virágunk, azt mondták, rakjuk le az Ady-szobornál. Hárman meg elmentek megkeresni a címet, ahová a gyógyszert kellett leadni. Elmentünk a szoborhoz, letettük a virágot, átkötöztük nemzeti színű szalaggal. Láttam, hogy ott spektál bennünket egy hapsi. Elmentünk, szétszéledtünk. Aztán Mariannái, a szobatársammal visszamentünk megnézni, hogy ott vam-é még a csokor. Hát nem volt ott, minket viszont lekapcsoltak, elvették útlevelünket, aztán bevitték a rendőrségre. Nagyon megkönnyebbültünk, amikor .megláttuk, hogy a gyógyszeres férfiak is ott vannak. Közben elmentünk a WC-re, ott eldugtuk a maradék szalagot, amit aztán odaadtunk a néninek, aki magyar volt. Megcsókolta a szalagot, eldugta és sírt. Hát én is bőgtem, de aztán le kellett törölni a könnyeket, mert vissza kellett mennünk a rendőrségre. A gyógyszer még a többieknél volt, de szerencsére semmi motozás nem volt. Aztán átvittek egy másik épületbe, akkor nagyon megijedtem. Ott kihallgattak, először engem egyedül, németül. Kérdeztek a csokorról, ki tette oda, miért, hol és mit tanulok, vannak-e rokonaim kint, miért és mennyi időre jöttem ide, kik a többiek, mit csinálnak? A csokorról persze nem tudtam semmit, ugyanis mi Mariannái végig mindenkinek ezt mondtuk. Mi csak sétáltunk, és megnéztük a szobrot. Aztán visszaengedtek, és elvittek valaki mást, aki fotózott, a többieket ugyanis ezért hozták be. Másfél óra után elengedtek. Kérdezősködtek előtte, bol áll a buszunk; mi persze már régein nem tudtunk tájékozódni. Amikor elengedtek, ők mutatták meg, hol van a busz. Bántani egyáltalán nem bántottak; Nagyváradból alig láttam valamit; az összes adatunkat kijegyzetelték az útlevélből. A határon visszafelé pedig hat órát álltunk. A többiek vettek egy halom brosúrát, a nagy hazafi beszédeit; ezekkel nem tudtak mit kezdeni. Nem tudták, hogy elvegyék-e vagy nálunk hagyják. Azután végül az összes ideológiai könyvet begyűjtötték, minden mást átengedtek. Ja, még az újságodat is elvették. Ennyi volt az aradi nagy kaland, a kisebb részleteket majd elmesélem. Az ijedtségen kívül más bajom nem lett. Mindenkit csókolok Ági” ^Szabó Ágnes) Vesztett a kazánkirály Morvainak fizetnie kell
