Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-09 / 214. szám

ELSŐSÖK

Kísérem a fiam. Némán ballagunk. Megtörtént már ez egyszer, csak más szereposztásban.

Egykor engem is így kísértek némán, szótlanul.

Vége hát, lajstromba vesznek téged is, kicsi fiam. Megszámlálnak.

Aki egyetlen voltál, egy leszel a sok közül. A képére akar formálni a világ.

Jönnek sokan, szülők, gyerekek. Ez az első nap az iskolában. Nagy életélményt rejtő nap a mai. Már a magad útján fogsz járni nap mint nap büszkén, mint most, várakozásokkal telve. Elengedlek hát. Egy Kosztolányi versrészlet feszül bennem: „Még fejeden botorkál a kezem, / de elbocsátlak, s úgy érzem, / hogy tigrisek ketrecébe vetlek.”

Utadra engedlek hát. Vigyázz magadra, őrizd magad, védd magad, kicsi fiam, védd meg, ami vagy: egyéniséged.

Milyen lesz az első napod? örülsz, félsz, szeretet, hántás vesz körül?

Valami véget ért (ami sohasem múlik majd el), valami (az életnek nevezik) elkezdődött ezzel.

Ilyen az első nap, az első az iskolában.

Képriportunk ezeket a pillanatokat örökítette meg Törökszentmikló- son a Rózsa téri iskola 1. b. osztályában, ahol az iskolába beiratkozott a kilencvenkét első osztályos tanuló közül harmincán lépték át annak a teremnek a küszöbét, abol ezentúl nap mint nap Hargitai Istvánné és Felföldi Zoltánné vezeti majd az apróságokat a tudományok országút- ján — amelyen az első tanításnapon elindultak. Fotó: Korényi Éva