Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-28 / 230. szám
I 1989. SZEPTEMBER 28. j^ÉPUkP 3 Az őszi ülésszak második napján Első lépés a vidék-platform létrehozására Négy megye kongresszusi kU/döttcsoport vezetőinek tanácskozása Tegnap Békéscsabán találkoztak négy megye (Bács- Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok) MSZMP kongresz- szusi küldöttcsoport vezetői. Megbeszélésükön részt vett Fejti György a Központi Bizottság titkára, és Vastagh Pál, az MSZMP Politikai Intézőbizottságának tagja is. Ennek az eszmecserének alapvetően két célja volt: egyrészt összegezni a kongresszusi felkészülés eddigi tapasztalatait, foglalkozni az ügyrenddel és egyéb kérdésekkel, másrészt a Dél-Alföld szemszögéből elemezni a vidéki- ség problematikáját. Ez utóbbi egy vidéki-platform létrehozását célozta a pártkongresszus időszakára. Móg mindig újraelosztással (Folytatás a 2. ódáiról) jékoztatón a következőket mondta: Szerencsére vannak már olyan magánvállalkozók is, akik jelentős beruházásokra vállalkoznak, ám azokat egy év alatt nem tudják befejezni. Több tízmillió forint értékű beruházásokról van szó. Mind több az olyan vállalkozó is, aki munkájához jelentős készleteket használ föl. Valamennyiükre átmeneti szabályokat alkalmaztak 1988-ban. Ezek 1989. január 1-jével megszűntek volna, az átmeneti törvény ugyanis így rendelkezett. Végül is a Vállalkozók Országos Szövetségével, valamint a Kisiparosok Országos Szövetségével megállapodtunk, hogy az 1988-ban megkezdett beruházások, illetve az 1988- ban fel nem használt készletek 1989-ben is kedvezményesen, adómentesen, a költségek terhére elszámolhatók. Békési László ezért a két paragrafus módosítását ajánlotta az Országgyűlésnek. Az elnök tájékoztatta az Országgyűlést: a törvényjavaslatot a terv- és költség- vetési bizottság megtárgyalta és azt a parlamentnek elfogadásra ajánlja. Határozathozatal következett: a képviselők a módosító törvényjavaslatot 304 szavazattal, két ellenszavazat és hahóm tartózkodás mellett elfogadta. Miután erről a napirendről néhány perc alatt döntöttek, mégpedig minden vita nélkül, s ezzel behozták az előző, hosszúra nyúlt szavazási procedúra során elvesztett órákat, az Ország- gyűlés munkája ismét interpellációkkal folytatódott. Mezey Károly (Szabolcs Szatmár, 18. Vk.), a kötelező túlmunka bérének progresz- szív adóztatása tárgyában interpellált a pénzügyminiszterhez. Békési László válaszában .utalt arra, hogy a kormány az adótörvények módosítására vonatkozó javaslatot novemberben terjeszti az (Phs^ággjjűllés leié. így az interpellációban felvetett kérdést is ekkor tárgyalja majd a parlament. A kormányzat azonban nem tudja vállalni, s a képviselőknek sem ajánlja az adórendszer alapelemének, módosítását. Ezzel szemben a kormánynak az a szándéka — tette hozzá —, hogy az idén meghirdetett mértéknél nagyobb arányú béremelést hajtsanak végre az egészségügyben. A túlmunkadíjak körül kialakult feszültséget egyébként maguk a munkáltatók is jelentősen csökkenthetnék. Magyarán: a túlmunkát jobban meg kell fizetni. Az interpelláló képviselő nem fogadta el a pénzügy- miniszter válaszát, s az Országgyűlés is elutasította azt. Az ülés elnöke ezért további vitára visszautalta az interpellációt az illetékes bizottságnak. Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.) a közszolgáltatások tárgyában interpellált a pénzügyminiszterhez. Javasolta: az állam dotálja vagy a 25 százalékos forgalmi adó elengedésé vel segítse a közszolgáltatásban tevékenykedő vállalatokat, ne a lakosságnak kelljen azt mindinkább értékén megfizetni. Békési László tájékoztatásul elmondta: köztisztasági feladatokra évente 2 milliárd forintot költenek a tanácsok, ebből 200 millió forintnyi a közvetlen állami költségvetésből finanszírozott támogatás. Ugyanakkor a közszolgáltatói tevékenység a maximális, 80 százalékos nyereségadókedvezményt élvezi, s ez tartós, a jövőben is érvényesülő preferencia. Nem tudott viszont ígéretet tenni a miniszter arra, hogy a közszolgáltatásoknak közvetlenül, növekvő állami támogatást juttassanak. Az interpellációra adott választ mind a képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta. Dr. Técsy László (Sza- bolcs-Szatmár m., 19. vk.), mezőgazdasági keresetszabályozás 1990. január 1-jei hatályú feloldását szorgalmazó interpellációját közvetlenül a miniszterelnökhöz intézte. Hüttet Csaba mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter a kormány nevében adott válaszában elmondta, a kormány novemberben megtárgyalja a keresetszabályozás helyzetének felülvizsgálatát, a piacgazdasággal való összehangoláshoz szükséges liberalizálását. Hangoztatta azonban, hogy a minden korábbinál szabadabb jelenlegi szabályozás kínálta adómentes jövedelemnövelés lehetőségével sem tudott élni az ágazat. A liberalizálás ugyanakkor az inflációhoz is hozzájárult, aminek legfőbb kárvallottja éppen a mező- gazdaság. A választ sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el, így a témát az elnök kiadta tárgyalásra a mezőgazdasági bizottságnak. A szerdai ülésszak szünetében tartotta alakuló ülését a Vállalkozói képviselőcsoport. A tancskozáson felhívást fogadtak el, amelyben hangsúlyozták: támogatják a kormánynak a piacgazdálkodás megvalósítását célzó gazdaságpolitikai elképzelését. Tevékenységükkel párt- és politikai csoportérdekektől függetlenül, a piacorientált vállalkozói szellem és munka kibontakozását kívánják elősegíteni. Az Országgyűlés független képviselőinek csoportja is tanácskozást tartott a szünetben. Rögtönzött frakcióülésükön a képviselők hangsúlyozták, hogy a csoportnak mindenekelőtt azokat a választókat kell megnyernie, akik egyetlen párt mellett, sem akarják elkötelezni magukat. A függetlenek így a választási csatározások pártharcaiban a mérleg nyelvének szerepét tölthetnék be. Csütörtökön délelőtt interpellációkkal és kérdésekkel folytatódik az ülésszak. Az MSZMP programnyilatkozat tervezete — többek között — kimondja: „A korábbi fejlesztési modell ellentmondásai összesűrűsödtek a vidéki Magyarország elhanyagolásúval, tíz egyes térségek egyenlőtlen fejlődésében és bizonyos országrészek elmaradottságában.” A vidék-platform szervezői ezzel egyetértve, a változtatás szándékával summázták, hogy 1975 és 1980 között a 3058 település közül 120 kapta meg a központi pénz 90 százalékát. A maradék 10 százalékon osztozott 2938 település, míg a perifériális falvak számára csak az üres zseb politikáját jelentette a még ma is változatlan új- raelosztásos költségvetési politika. A békéscsabai tanácskozás résztvevőinek állásfoglalása szerint: „Megfontolásra érdemes: vagy pozitív fordulat következik a falvak — különösképpen a tanyás térségek lakóinak élet- lés gazdálkodás körülményeiben vagy veszélybe kerül a szükséglet feletti élelmiszer-termelés. a költségvetési egyensúly, a belpolitikai stabilitás. A jelenlegi társadalmi, gazdasági és politikai környezetben és megítélésben a faluháttér nem kap olyan prioritást, amellyel thosszú távú, eredményes mezőgazdasági program valósítható még. Az a A tanácskozás egyik szünetében rögtönzött sajtótájékoztatón Fejti György is hangsúlyozta, hogy a politikában jelentős hangsúlyváltás kell a vidék javára. Vastagh Pál azt fejtegette, hogy ennek a találkozónak vannak előzményei, hiszen érdekazonosság, szerves egység van négy megye között, melyben szellemi, termelési együtthatások érvényesültek már korábban is. Szó volt arról is, hogy a távlatokban a regionális koncepciónak kell érvényesülnie, ami a megyék funkciójának jelen„Véleményünkéi kérik, de minek” (Folytatás az 1. oldalról) megyei tanács anyagának közel 1/3—át olyan kedvezmények, juttatások felsoro- rolása adja, saját érdemként tüntetve fel ezeket, — melyek az embereket- alapvető állampolgári joguknál fogva megilletik (például gyed). Hiába kérte a szak- szervezet, ez a rész nem került ki az anyagból. Ugyanakkor csak külön kérésre került az anyagba az, hogy nem a tanács, hanem a szakszervezet kezdeményezi (már régóta) a fizetésemelések mértékének növelését, a 13. havi bér bevezetését. .Felvetődött a kérdés, — hogy ha a tanács a régi módon viszonyúi a problémákhoz, lesz-e a gondoknak kielégítő megoldása? Ha a szakszervezet véleményét a tanács csak kéri, de figyelembe alig veszi? — B — magyar mezőgazdaság, amely a ’60-as és a ’70-es években világviszonylatban is. a szocialista táboron belül pedig egyenesen példaértékű sikerágazattá tlőtte ki magát, most válságjeleket is mutat. Sok helyen a kistermelés felére, harmadára csökkent, ide |a termelőszövetkezetnél is érezhető egyfajta termelési-koncepcionális bizonytalanság, különösen a jövedelmet alig termelő hányadnál. ‘A városok jó részénél is érezteti kedvezőtlen hatásait a Budapest, illetve a megyecentrikusság. Az ipari jellegű munkahelyek technikai színvonala gyengébb, olcsóbb az itt foglalkoztatott munkaerő és nagy a centrumokba történő jövedelemelvonás. Mint a mezőgazdaságban a tröszti monopolhelyzet, az iparban a Budapest központúság kedvezőtlen termelési, jövedelmi elosztási folyamatokat gerjeszt. Mindezt csak súlyosbítja a meglevő, a piac- gazdaságot lehetetlenné tevő szabályozórendszer, a közellátásban meglevő különbségek, az alacsonyabb bér- és jövedelmi viszonyok.” A békéscsabai tanácskozás résztvevőinek megítélése szerint ez az érdekazonosság indokolttá teszi nemcsak a dél-alföldi, hanem más régiókkal együtt is az egységes vidék-platform létrehozását. tős változtatásával jár. A megyéknek az elosztás helyett inkább integráló és koordináló szerep jut majd. A nemzetközi kapcsolatokat is jobban erősíti a regionális egység, mivel kedvezőbb feltételeket tud biztosítani a külföldi tőke számára. A vidék-platform megteremtésére irányuló igyekezet mellett természetesen nagy figyelem összpontosult ezen az eszmecserén a párt- kongresszussal szorosan ösz- szefüggő egyéb kérdésekre is. Erről szólva Fejti György hangsúlyozta, hogy szelletmi(Folytatás az 1. oldalról) dig lehetnek országos jelentőségűek is — utalt a szolnoki tanácsi lakások kéményhibáira. Az ülés vissza-visszatérő témája volt a tisztességtelen haszon kérdése. A húsipari áremeléssel kapcsolatban Rév Lajos megjegyezte, hogy lényegében árkartell kialakításáról van szó. Egyértelművé kell tenni a tisztességtelen gazdálkodás és haszon — jelenleg meglehetősen képlékeny és alakítható — fogalmát. A Legfelsőbb Bíróságtól kérnek majd állásfoglalást, mi tekinthető „méltányos” áremelésnek. Több aktivista kifogásolta, hogy jelenlegi jogosítványaik nem elégségesek a lakossági érdekek hatékony képviseletéhez. Nem hatósági jogkört kérnek, nem akarják átvenni az államigazgatási szervek feladatát sem, de azt tűrhetetlennek tartották, hogy a megkeresett szervezetek csak a sokadik levél után hajleg széles spektrumot kell biztosítani a párt vezető testületében, helyet adva a különböző irányzatok képviselőinek, de a szűkebb, a párthatározatok végrehajtását megszabó vezetésben csak a legerősebb — esetleg a két legerősebb — platform képviselőinek kell bekerülniük. A kongresszuson a vezetés konstrukciójában is meg kell állapodni. E tekintetben új vonást jelent az, hogy a párt parlamenti frakciójának meg kell jelennie a párt vezetésében is. Ami a párt részéről a parlamentre tartozik, azt a párt parlamenti frakciója munkálja ki. Tehát a szűkebb értelemben vett pártvezetés egységet képez majd a párt parlamenti frakciójának vezetésével. Űjdonság az is, hogy a párt elnökségében a különböző tagozatok (munkás, értelmiségi, agrár, ifjúsági stb .,.) képviselői is helyet kapnak majd. Csak látszólag sok a platform Arra a kérdésre, hogy pillanatnyilag milyen platformok tűnnek erősnek, Vastagh Pál azt válaszolta, hogy csak látszólag sók a platform. A küldöttek többsége fiatal, belátja, hogy az eddigi út nem járható tovább, a változások híve. Ezért a kongresszuson jó esély lesz a párt megújulását szolgáló változásokra. Figyelmeztetett viszont arra: több év kell ahhoz, hogy ebből a pártból valóban megújult, a tömegek számára vonzó, értékeire büszke párt legyen. A kongresszus kapcsán ezért nem szabad felesleges illúziókat táplálni Hosszabb folyamat kezdetén állunk, aminek a kongresszus fontos állomása. Fejti György is azon a véleményen volt, hogy a konzervatív erők visszaszorulnak a kongresszuson, de addig is be kell fejezni a retorikai versenyt, a tettékkel gyorsítani a fejlődést — főleg a gazdaságban. A békéscsabai regionális tanácskozás jellegét Zele- nyánszki András, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára így summázta: Nem magatartást diktáló, hanem a frakció színezete nélküli munkatalálkozó, a gondolatok egyeztetése, a feladatok súlyozása, rangsorolása volt, mert enélkül kevés lesz a négy nap a pártkongresz- szusra. landók válaszolni észrevételeikre. Nem büntetni akarnak, hanem úgy véleményt nyilvánítani, hogy annak legyen súlya. A fogyasztók érdekvédelmi szervezeteinek azt az űrt kell a jövőben be- • tölteniük, ami a szolgáltatások társadalmi kontrolijánál kialakult — jegyezte meg az egyik résztvevő. Sok múlik azon, hogy miként szabályozzák az önkormányzatok, a tanácsok működését. Ettől függ az ellátási felelősség. Ezzel kapcsolatban az volt a vélemény, hogy szektorsemleges- nék kell lennie, legyen szó magán, szövetkezeti vagy állami tulajdonról. A fogyasztók tanácsainak jövőjével kapcsolatban szóba került, hogy hasonló szervezetek a fejlett tőkésországokban is működnek, az állam tartja fenn őket, és nagy tekintélyre tettek szert, mint ahogy jelentős befolyásuk volt a hazai érdekvédelmi csoportoknak a felszabadulás előtt. Hangsúlyváltást a vidék javára — S. B. — Mi a tisztességtelen haszon? Tanácskozik az Országgyűlés A szünetek is Vitára sarkallták a képviselőket
