Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-27 / 229. szám
2 Néplap 1989. SZEPTEMBER 27. Őszi parlamenti ülésszak két lépcsőben (Folytatás az 1. oldalról) \ tot a parlamentnek, amely biztosítja e folyamat ellenőrzését, a reális vagyonértékelést, a szükséges nyilvánosságot és versenyeztetést. A kormánynak rendelkeznie kell szélsőséges esetekben az adott ügylet megtiltásának, leállításának a jogával is. A kormányfő nagy figyelmet keltő beszéde után Szűrös Mátyás ismertette a szeptemberi ülésszakra benyújtott törvényjavaslatokat. A képviselők elfogadták az Országgyűlés elnökénék javaslatát, hogy a szeptemberi ülésszakot két szakaszban tartsák meg. Az elsőt ezen a héten, várhatóan pénteken fejezik be, s az ülésszak október 17-én' folytatódik. Ezt követően 317 igenlő, 12 ellenszavazattal és 14 tartózkodással elfogadták a szeptemberi ülésszak tárgy- sorozatát. A tárgysorozat: 1. az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat; 2. az alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat; 3. a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényjavaslat; 4. az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat; 5. a köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavaslat ; 6. a büntető törvény- könyv módosításáról szóló törvényjavaslat; 7. a büntetőeljárási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; 8. az Állami Számvevő- székről szóló törvényjavaslat; A napirendnek megfelelően elsőként Horváth István belügyminiszter előterjesztése hangzott el a ki- és bevándorlásról, valamint a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslatokról. Horváth István alapvető emberi jognak nevezte a lakó- és tartózkodási hely szabad megválasztását. Ez a többi között azt jelenti, hogy mindenki elhagyhat bármely országot, ideértve saját országát is, és hazájába bármikor visszatérhet. A ki- és bevándorlásról szóló törvény- javaslat mindezekre figyelemmel alanyi jogon biztosítja a kivándorlást, s csak a legszűkebb körben, kiemelkedően fontos társadalmi érdekből korlátozza azt. A javaslat ugyanakkor tiltja azok kivándorlását, akik a törvényeket súlyosan megsértették és ezért ellenük büntető eljárás folyik, illetik a ki- és bevándorlásról szóló törvényjavaslat; 10. a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslat; 11. az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslat; 12. a vállalkozási nyereségadóról és a magánszemélyek jövedelemadójának módosításáról szóló törvények hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről és egyes jogszabályok módosításáról, hatályon kívül helyezéséről szóló 1988. évi X. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat; 13. a földről szóló 1987. I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; 14. a pénzügyminiszter tájékoztatója az állami tulajdonban lévő, de az MSZMP és más társadalmi szervek kezelésében álló vagyonról; 15. az október 23-a megünneplésére tett önálló képviselői indítvány megvitatása; 16. interpellációk, kérdések; 17. személyi javaslatok tárgyalása; 18. egyéb kérdések (tájékoztató, nyilatkozatok) tárgyalása, bejelentése. A napirend elfogadását követően Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) képviselő bejelentette: megalakult az ellenzéki demokraták parlamenti csoportja, olyan képviselőkből, akik az MDF tagjaiként a közelmúltban mandátumhoz jutottak, illetve független képviselők. ve akik szabadságvesztés büntetésüket még nem töltötték le. Feltételt állít azokkal szemben is, akiknek köztartozása van, s ilyen személyek kivándorlásuk előtt kötelesek azt megfizetni vagy arra kötelezettséget vállalni. A javaslat a köztartozások közül csak az adó- és társadalombiztosítási tartozást tekinti a kivándorlást korlátozó tényezőnek. Ugyancsak ilyen jellegű korlátot állít a javaslat akkor, amikor a katonai szolgálatot teljesítő hadkötelezettel szemben a honvédelem érdekeit érvényesíti. Ugyancsak meghatározott időtartamra korlátozást állít fel azokkal szemben, akik olyan államtitok birtokában vannak, amelyek védelméhez különösen fontos nemzetbiztonsági érdek fűződik. A javaslat lehetővé teszi a kivándorlás megakadályozását kiskorúak, illetve magukról gondoskodni nem képes személyek védelmében, ha a kivándorlás az érdekeiket sértené. — A törvénytervezet abból indul ki, hogy a hazatérés joga a kivándorlásénál is erősebb. Ezért Magyarország e jog korlátozás nélküli megadásával kitárja és nyitva hagyja kapuját mindazok előtt, akik a hazába vissza vágynak, eltörölve ezzel a rosszemlékű „disszi- dens” „emigráns” „jogellenesen külföldön tartózkodó” bélyegét. A javaslat a külföldiek Magyarországra történő bevándorlását nem tekinti alapvető emberi jognak, hanem azt továbbra is feltételekhez és előzetes engedélyhez köti. — Továbbra sem lehet célunk például az állam biztonságát, a közrendet, a köz- egészségügyet, a közerkölcsöt, mások jogait és szabadságát sértő külföldiek befogadása, ezért ezek bevándorlását a javaslat kategorikusan tiltja. A ki- és bevándorlásról szóló törvény megalkotása szükségessé teszi a külföldre utazásról és az útlevélről szóló hatályos szabályok korszerűsítését, ezért is' kerültek együtt az Országgyűlés elé. A külföldre utazásról és útlevélről szóló hatályos törvényerejű rendelet is alapvető állampolgári jognak tekinti a külföldre utazást. A törvényjavaslat elfogadásával tizenkilenc — ma már indokolatlan — korlátozó rendelkezés szűnik meg. A megmaradók alapvetően megegyeznek a kivándorlás korlátáival. A belügyminiszter kérte az Országgyűlést: értsen egyet azzal, hogy a törvényjavaslatok hatályba lépéséig az eljáró szervek az érvényes jogszabályokon alapuló és a mérlegelési jogkörbe tartozó szankciókat a továbbiakban ne alkalmazzák. A képviselők döntése értelmében a törvény iavasla- tök általános és részletes vitáját együttesen folytatták le. Elsőként dr. Nagy Gyula (országos lista) evangélikus püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökelnöke rámutatott: hiányolta, hogy a kivándorláshoz kapcsolódóan a tervezet nem tartalmazza a kettős állam- oolgárság jogosultságát. A belső erkölcsi törvényre apellálva hangoztatta: minden magyarra itthon van szükség. Berecz János (Szabolcs- Szatmár m., 6. vk.), az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kiemelte: arra hívta fel a figyelmet; a tehetségek megbecsülése és támogatása létszükséglet az fl belügyminiszter expozéja A felszólalók nevét is jelzi komputerrel vezérelt információs tábla. Ez jó, a képviselők memóriájába azonban remélhetőleg nem ezz el írják be magukat új törvény életbe lépését követően. Ellenkező esetben ugyanis — a képviselő véleménye szerint — az a veszély fenyeget, hogy a szellemi tőke és a működő tőke nem hazánkban, hanem éppen határainkon kívül találkozik. Nagy József (Baranya m., 6. vk.) szóvá tette, hogy a törvényjavaslat még utalás formájában sem foglalkozik a ki- és bevándorlás vagyonjogi és devizális problémáival. Karvalits Ferenc (Zala m., 1. vk.) javasolta: a kormány kapjon felhatalmazást azoknak a megállapodásoknak a módosítására, amelyek ellentmondanak a helsinki dokumentumban vállalt kötelezettségeinknek. Dr. Raffay Ernő (Csongrád m.. 1. vk.) képviselő kérdést intézett Horváth István belügyminiszterhez: vonatkozik-e az emigrációs magyar milliókra — amennyiben más állampolgárságot szereztek — a törvényjavas- latnák az a pontja, hogy külföldi állampolgár nem vándorolhat be Magyarországra. Amennyiben igen, kérte ennek az ellentmondásnak a feloldását. A törvénytervezetek vitájában elhangzottakra Horváth István belügyminiszter válaszolt. Ami a kettős állampolgárság ügyét illeti, Horváth István hangsúlyozta, hogy ennek a problémának a megoldása megköveteli számos kétoldalú egyezmény felülvizsgálatát. A belügyi tárca vezetője leszögezte, hogy ez az eljárás folyamatban van. Raffay Ernő felvetésére reagálva Horváth István úgy vélte, nincs különösebb ellentmondás a képviselő által említett jogszabályok között. Azok. a magyar emigránsok, akiknek állampolgársága időközben megszűnt, bevándorlási kérelmük elbírálásánál előnyben részesülnek más külföldi állampolgárokkal szemben. Horváth István végezetül egy módosító indítványt is tett az előterjesztett törvényjavaslatokihoz: azt ajánlotta, hogy a diplomata útlevélre jogosulták körét terjesszék ki az alkotmánybírákra is. A belügyi tárca vezetőjének válaszát határozathozatal követte. Elsőként a ki- és bevándorlási törvény- javaslatról szavaztak a képviselők. A tervezetet módosítás nélkül, 332 szavazattal 2 ellenében törvényerőre emelték. A külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslatot megszavazott módosításokkal együtt 336 szavazattal], egy ellenében, 2 tartózkodás mellett törvényerőre emelték. A képviselők ezután megkezdték a büntetőeljárási törvény módosításáról, valamint a büntető törvény- könyv módosításáról szóló javaslatok együttes tárgyalását. A mindkét törvényjavaslathoz érkezett módosító indítványokra tekintettel a Házszabály szerint a törvényjavaslatokat két olvasatban, általános és részletes vitában tárgyalták meg a képviselők. Dr. Kulcsár Kálmán előterjesztése — A két törvényjavaslat alapvetően arra a feladatra vállalkozott, hogy az átmeneti időszak igényeihez igazodva végrehajtsa a legszükségesebb módosításokat, újrafogalmazza a büntető törvénykönyv állam elleni bűncselekmények fejezetének törvényi tényállásait és — nemzetközi kötelezettségvállalásunkkal összhangban — megreformálja a büntetőeljárás során alkalmazott személyi szabadságot elvonó kényszerintézkedéseket. A miniszter először a büntető törvénykönyv módosításáról szólt: — Az állam elleni bűn- cselekmények területét lényegében nem érintette a hetvenes évek büntetőjogi reformja, sem az azóta bekövetkezett módosítások. A sürgős változtatás szükségességét már hosszabb ideje jelzi a jogalkalmazási gyakorlat. Az elmúlt években a politikai bűncselekmények miatt elítéltek száma az összbűnózésen belül elenyészően csekély volt, egyik évben sem haladta meg az ötvenet. A felelős- ségrevonás alapjául szolgáló cselekmények nagy része kisebb tárgyi súlyú bűn- cselekmény, többnyire izgatás volt. Súlyosabb bűn(Folytatás a 3. oldalon^ PARLAMENTI JEGYZET Petőfi és a pótmandátum A tegnap délelőtti parlamenti' ülés mindenképp Roszik Gábor szerepléséről lesz emlékezetes számomra. Az újdonsült képviselő azt indítványozta, hogy az Országgyűlés szeptemberi ülésszákán tűzze napirendjére, hogy október 23-át az 1956-os forradalom kitörésének napját nemzeti ünnepé és munkaszüneti nappá nyilvánítsák. Ám a dolog nem volt olyan egyszerű: a napirendre tűzés „sürgősségi felára” az volt, hogy a képviselőnek a 20 perces szünetben 50 támogató aláírását kellett megszerezni. A gödöllői pap tehát elindult útjára, és egymás után szólította meg a tízóraizó társait: írnák ugyan alá a támogató dokumentumot. Volt aki egy szóra alákanyaríntotta a nevét — például Bugán Mihály, — de volt olyan Szolnok megyei képviselő is aki a virsli mellől konok fejrázással jelezte, hogy nem! Végül Roszik Gábor amolyan ámokfutást végzett a folyosón, és amikor megszólalt az ülés folytatására hívó csengő éppen a 49-i.k aláírást kanyaríntotta alá dr. Király Ferenc Tiszaföldvárról. Aztán persze odabenn összejött a hiányzó egyetlen, s ezzel a plenáris szavazat is jóra fordult, tehát a szeptemberi ülésszak folytatásaként október 17-én kezdődő fórumon eldől miként is ünnepeljük október 23-át. Bármi-, képp is lesz Roszik Gábor nevéhez mindenképp kötődik majd ez a dátum. * * * Südi Bertalan jánoshalmai képviselő sajátos egyénisége a képviselő testületnek. Politikai elkötelezettségét tekintve azokhoz tartozik, akik a legtürelmetlenebbül sürgetik a változást. Ha úgy tetszik reformer, ellenzéki, de mindenképpen jó értelembe vett izgága ember. Régóta készülök vele beszélgetésre. — ön még a Jánoshalmi Petőfi Tsz párttitkára? — Igen, én vagyok, és amíg lehetőség adódik rá, az is leszek. Egyébként az év végén nyugdíjba megyek, — 55 esztendős koromban. De hozzáteszem: amíg az MSZMP alapszervezetek benn maradnak a szövetkezetben — amihez őszintén szólva nem sok reményt fűzök, — addig én társadalmi munkában is vállalom a titkári tisztet. — Ha a kongresszuson új párt születik, melyiknek lesz ön a párt- titkára ? — Én az MSZMP-vei 1967-ben kötöttem házasságot, ha megszűnik, megfogadom nem lépek be másik pártba. Sokan talán félreértettek amikor a hibák elleni fellépésemet a párttal való szembefordulásnak tekintették. Állíthatom, nem így volt. Valamikor szentül meg voltam győződve, hogy a párton belül az emberi gyarlóságokat meg lehet változtatni. Tévedtem, rá kellett jönnöm, hogy a politikában az érdekek érvényesülnek. * * * A parlamenti ülés szünetében Nyers Rezsőt, az MSZMP elnökét állítottam meg egy szóra. — önt Szolnok megyében választották kongresszusi küldöttnek, aztán a közelmúltban a fővárosban választották küldötté ismét. Mi volt ennek az oka? — Kiderült, hogy Szolnok megyében pótmandátumra választottak, ennek nem voltam tudatában, és később a Központi Bizottságban megtárgyaltuk az összes pótiman- dátumnak az érvényességét és kiderült, hogy én is azzal rendelkezem. — Ez. hogy fordulhatott elő? — Ez még a választások elején volt, a kezdeti tisztázatlanság számlájára írható. — Most, hogy önt „elvették” Szolnok megye párttagjaitól, érthetően a fővárost képviseli majd elsősorban. — Valóban formálisan a fővárost képviselem, de a Szolnok megyeiek érdekét is szem előtt tartom, mert, csak azonosultam velük. * * * A parlament légkörét nem túl nehéz analizálni, hiszen a legfontosabb mondanivalók ott röpködnek a szünet néhány percében, a folyosó légkörében. A beszélgető csoportok közül gyakran hangzott el Petőfi neve. A barguzini lelet érthetően felcsigázta a közvélemény érdeklődését is, erről alighanem a költő ügyében a legilletékesebbeket kérdeztem. — Mit változtat a lánglelkű költő megítélésében az ön szemében, ha netán Szibériából kerül elő a csontváza — kérdeztem Bánffy György színművészt. — Az én rajongásom Petőfivel ezzel nem csökken. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják: minden nimbusz szertefoszlik. El tudom képzelni, hogy egy súlyos pika seb következtében élettelenül feküdt a harcmezőn, az oroszok felfedezték, hogy itt egy értékesebb ember van kiszolgáltatva, föltették egy szekérre és elvitték Szibériába. A történelemben nem először adódna elő ilyen est. Amit leírt az bennem töretlenül él, az, hogy egy ilyen katasztrófa után nem volt lelkiereje az akasztófaalá állni, nagyságát nem csökkenti. Más dolog a csatamezőn meghalni, — ezt ő felvállalta, ha kiderül, hogy nem sikerült neki, a megítélésem és & hitem iránta nem inog meg. Palágyi Béla
