Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-25 / 227. szám
Néplap IA szerkesztőség postájából | Közbenjártunk Olvasónk jogosan birálta az Illetékhivatalt haját, mert azt nem a táskában hordják, hanem a fejükön ... Az anyát is megszólhatják érte, mert mások azt hihetik, magam nyírom össze-vissza a gyerekeimet — írta Kiss Józsefné olvasónk. Köszönet a becsületességért Április óta várjuk, ami visszajár címmel adtunk helyt Juhász Ferencné szolnoki olvasónk levelének szeptember 14-én. Panaszának lényege az volt, hogy az 1502 forint túlfizetésüket többszöri ígérgetés ellenére sem kapták meg — immár fél éve az Illetékhivataltól. Ezzel kapcsolatban Bódog Máténé, a Szojlnok Megyei Illetékhivatal vezetője ezt írta. Ügyfelünk jogosan sérelmezte az illetéktúlfizetés visszatérítésének késedelmét. A jogszabályban előírt határidő túllépését részben a hivatalnál bevezetett számítógépes feldolgozás átmeneti zavara okozta. Az összeget levelünkkel egyidőben kiutaltuk, és a késedelemért ezúton is elnézést kérünk. (Olvasónk levelének záró soraira viszont nem kaptunk választ /mely így hangzott: ha mi 15 napon belül nem fizettük volna ki az illetéket, 2 százalékos pótlékkal toldanánk meg. Fordítva vajon menynyi a kamat? — Hát rákérdeztünk és kiderült, hogy semennyi, mert az illetéktörvény ilyen esetekben nem teszi lehetővé a késedelmi pótlék felszámítását. Igazságtalannak tartjuk ezt, és reméljük, hogy a jogszabálymódosítások során ezen is változtatnak. A szerk.) Mosogatóban hütötték a sört Augusztus 22-én reggelre a konyhánk mennyezete és az előszoba konyhaajtó fölötti része beázott — kezdte levelét Ipacs Antalné szolnoki olvasónk. — Aznap reggel bejelentettem az IKV Barta I. úti házkezelőségén és kértem, hogy a gyorsszolgálatosak jöjjenek ki megnézni, mert emiatt 9 óráig otthon maradok. Erre nem volt mód, de ígérték hogy talán délután felkeresnek. A férjem sietett haza, majd nem győzte a várakozást, elment az IKV-hoz, hogy már szárad a fal, nem folyik a víz. Erre közölték vele, hogy voltak kint reggel 9 óra után, de nem tudtak bejutni a lakásba ... Férjem megkérdezte, hogy mi okozta a bajt, miért áztunk el? Az volt a válasz: ,,Nem mindegy az magának? Az a lényeg, hogy már nem áznak.” Jelentettük a kárt a biztosítónak, helyszíni szemlét tartottak, és 2370 forintban állapították meg a térítési díjat. Igen ám, de fölöttünk senki nem lakik, az IKV megbízásából dolgoztak ott a szakemberek. Addig-addig, hogy a házmesterrel kellett tanúsítanunk, kik munkálkodtak fölöttünk. Az IKV- val odáig jutottunk az ügyben, hogy majd a szakembereik rendbe hozzák a lakásunkat, de azóta felénk se néznek. Februárban már egyszer eláztunk, de akkor nem kértünk kártalanítást, mivel júliusra terveztük a festést. Rá is ment a szabadságunk java része. Éppen ezért a kártalanítás összegéhez ragaszkodnánk, mivel nem tudunk otthon maradni. Majd mi hétvégeken — ahogyan időnk engedi — megcsinálgatjuk. Az IKV bizonyára nem térítené meg a keresetveszteségünket, ha fizetés nélküli szabadságot kellene kivennünk — írta végezetül. Olvasónk sérelmével Lakatos Lászlót, az IKV igazgatóhelyettesét kerestük meg, aki utánanézve az ügynek, arról tájékoztatott, hogy a bérlő kérésére kiadták az igazolást, melyben közük, hogy nem műszaki hiba okozta a kárt. A helyreállítást illetően nem állapodtak meg a bérlővel konkrétan, de ha a szakembereik végeznék el a munkát, ilyen esetekben szombaton és vasárnap is dolgoznának. Az Állami Biztosító az igazol- lás alapján már fizet, de mint megtudtuk, olvasónk ezzel a szelvénnyel még nem kereste meg a kárrendezési fiókot. (Levélben és személyesen is intézheti az ügyet.) A biztosító által felvett jegyzőkönyvben — hogy mi okozta a beázást — az áll, a felette lévő lakásban dolgozó festők, tapétázók a mosogatóban hűtötték a sört, és nyitva hagyták a csapot. Döntött a közgyűlés Székely Krisztina tisza- szőlősi olvasónk azzal a sérelemmel fordult hozzánk, hogy a helyi Petőfi Termelőszövetkezetben — átszervezés miatt — felmondták a munkaviszonyát. Bár a felmondást tudomásul vette, igazságtalannak tartja, hogy az aratás idejére járó búzát, ami a konyhán dolgozókat is megilleti, nem kaphatja meg. A szövetkezet döntőibizottságához írt, de lehetségesnek tartja, hogy a fellebbezése szemétkosárba kerül. Levelének méltánylását, segítségünket kérte. Olvasónk fellebbezése nem a szemétkosárba, hanem a szövetkezet szeptemberi vezetőségi ülése elé került — más napirenddel együtt —, ahol egyhangúan úgy határoztak: a négy konyhai dolgozó — köztük Székely Krisztina is — munkájuk minősége után nem kapjak meg a búzában adható, prémium jellegű juttatást. Döntöttek abban is, hogy aki elmegy a szövetkezettől, de ledolgozta az ez évi szükséges munkaóráját, időarányosan megkapja a háztáji földet — függetlenül, hogy tsz-tag vagy alkalmazott. Ez kedvezően érintette olvasónkat, és az erről szóló értesítést a napokban postázzák — tájékoztatott Bajnai Péter, a termelőszövetkezet elnöke. Érdemes lenne lefényképezni A megyeszékhely közelében lakunk, ezért a 13- és 9 éves fiam a Palla I. úti férfi fodrászathoz ment hajat vágatni. A fodrász fogadta őket és megkérdezte, mennyi pénzük van. Mondták, hogy 120 forint' — no ennyi elég is lesz, válaszolta. Amikor levágta a hajukat, meg je gyezte, hogy legközelebb több pénzt vigyenek magukkal. mert ez a frizura kettőjüknek 160 forint lenne. Mit mondjak? Ügy megnyírta a fiaimat, hogy érdemes lenne őket lefényképezni és az újságba tenni. Borzalmasan néznek ki: balra fölfelé sré- gen vágta a hajukat úgy, hogy felülről csak a hajtő maradt. Szégyellnek ilyen fejjel az iskolába menni — miközben egymáson nevetnek. Nem kísérhettem el őket, hiszen már egyedül is el tudnak menni, de azért elvárom a fodrásztól, hogy normálisan vágja le a gyerekek Szeptember 14-én Szolnokon, a 6.20-as, M 17-es járaton, az ülésen felejtettem a számomra értékekkel teli kézitáskámat. Az autóbusz vezetője, Kocsis Mihájy megtalálta és hiánytalanul részemre átadta. Ezúton szeretném megköszönni becsületességét. Öllé Györgyné Szolnok II lakás megvásárlásáról Mostanában egyre gyakrabban fogadok olyan nyugdíjasakat, akikről tudom, amúgy talpraesett, döntésképes emberek, de azt az értesítést, amelyet a lakáshivataloktól kézbesít számukra a postás, meglehetősen tanácstalan arccal forgatják. Első látásra úgy érzik, Demoklész kardja lecsapott rájuk. Abban a korban, amikor már nem tervez nagyobb dolgokat az ember — legalábbis anyagi gyarapodását illetően —, abban a ,/kegyben” részesülnek, hogy megvehetik a sok éve tatarozás után kiáltó, erősen lepusztult, állami lakásukat. Persze, ez így valamennyi vételi lehetőségre nem igaz. Vannak rendbehozott házak is közöttük, de a vételárban jelentkezik is a minőségi különbség. Ha az épület többlakásos, és tizenöt éven belül nem újították fel, akkor a vételár a forgalmi érték tizenöt százaléka; ha 15 évnél nem régebbi a felújítás, akkor a forgalmi érték harminc százalékát veszik figyelembe, és ha a lakás öt éven belül volt felújítva, a vételár a forgalmi érték negyven százaléka lesz. Az itt elmondottak csak a bentlakókra és a többlakásos házak értékesítése esetén érvényesek. Az egylakásos házért a forgalmi érték 50 százalékát, és ha ez 5 éven belül fel volt újítva, hatvan százalékát kelll kifizetni. Ma már az évek során született kedvező rendelkezések miatt nagyon ritkán fordul elő, hogy valakinek a feje felől egy idegen, tehát nem a lakásban lakó vagy annak közeli hozzátartozója veszi meg az értékesítésre szánt lakást. Ok az itt ismertetetteknél drágábban juthatnak hozzá. A 90/1988. (XII. 22.) Mt. rendeletben a következők olvashatók: Az elidegenítésre kerülő házingatlan megvásárlására elsősorban a bentlakók jogosultak a következő sorrend szerint: a bérlő, bérlőtárs, társbérlő, a lakásban lakó haszonélvező, és a lakásban jogcím nélkül lakó olyan jóhiszemű személy, aki korábban bérlő volt; a bérlő leszármazottja vagy örökbefogadott gyermeke, továbbá szülője; a házingatlant a bérlő vagy élettársa a leszármazottja vagy örökbefogadott gyermeke, továbbá a szülője részére is megvásárolhatja . És most idézzünk egy másik bekezdést a jogszabályiból. Ha a nyugdíjas, illetőleg a jövedelmi, vagyoni és szociális helyzete alapján tanácsi bérlakásra jogosult bérlő a vásárlási jogával nem él, a lakás a lakásbérleti jogviszonya fennállásáig, illetőleg a tanácsi bérlakásra jogosultságának megszűnését követő öt éven belül nem idegeníthető el. Most fordítsuk ezt le a gyakorlat nyelvére! A nyugdíjast természetesen nem lehet kizárni abból, hogy ha ákarja, megvegye a lakást, amiben lakik. Ez nagy kedvezmény léhát annak, aki gyermeke, unokája jövőjére gondol. De aki egyedülálló, a vételi ajánlattal csatolt egyéb iratra ráírhatja azt, hogy nyugdíjas, nem kíván élni a vásárlási lehetőséggel. Az aktát máris az irattáriba teszik. Riadalomra semmi ok, senki nem veheti meg fejük fölül a tetőt. Azt hiszem, nem túlzottan nagy kívánság az, hogy ha nyugdíjasnak küldik ki a tanács illetékesei a formanyomtatványt, valami megnyugtató két sort is csatoljanak hozzá, ezek figyelembe vételével. Hiszen ezzel álmatlan éjszakáiknak lehet elejét venni. Dr. Kertész Éva Vízparti pillanatkép. Felvételünk Tiszafüreden készült (Fotó: T. Z.) Hozzászólás cikkeinkhez Jólesett a differenciálás Sok hűhó pár száz forintért címmel a pedagógusok szeptemberi béremeléséről, a rendelkezésre álló összeg intézmények közötti elosztásáról, a differenciálásról írt munkatársunk — benne érveket és ellenérveket ütköztetve. (IX. 13.) E cikkünkhöz a Pedagógusok Szakszervezete Szolnok városi óvodai tagozata hozzászólásában a következőket fűzte; A kisemmizettség kényszerít arra, hogy 100—200 forintért hűhót csapjunk, sőt bevalljuk arra is, hogy esetenként a pedagógus rétegek egymás munkájának értékét hasonlítgassák össze, vagy kérdő jelezzék meg. A városi tanács művelődési osztálya a szakszervezeti testület jogosítványainak maradéktalan érvényesítésével, a közakarat érvényre 1989. SZEPTEMBER 25. IA tárgyalóteremből I Sörösüveggel, kerítésléccel, karéval ütötték A 29 éves kenderesi Ramos Sándor, a nála három évvel idősebb Ramos József és a harmincéves Ramos Lajos azt a kétes dicsőséget vallhatja magának, hogy hármójuknak öszsesen két osztályuk van. Iskola ide, tanulás oda, ími-olvasni nem nagyon tudnak, de azt azért már számon tartották, hogy negyedik testvérük Ramos Andor mikor is szabadul. Igaz, hármójuk közül ketten már szintén megjárták a börtönt, de ők most éppen szabadlábon voltak. Ebből kifolyólag nehezen bírták megemészteni, hogy több helyibeli a fivérük ellen vallott, aki éppen ült kifosztás bűntette miatt. Egyik a tanúk közül, bizonyos Cs. I., szerencsétlenségére a kérdéses napon, tavaly szeptember 3-án a kenderesi Sport bisztróban tartózkodott, akár a Ramos fivérek. Miután Gs. I. távozott, a testvérek is követték, és kinn a sötétben először lökdösték, majd hátulról sörösüveggel leütötték. Az áldozat elveszítette eszméletét, a sértett sógora ezt észrevéve segítséget kért a közeliben tartózkodóktól. Oda is jött három ember, akik közül az egyik lehajolt a földön fekvő eszméletlen férfihez, akit időközben Ramos Lajos hátulról egy kerítésléccel leütött. A másik két testvér pedig a további segítséget adókat támadta meg, szintén hátulról. Az egyikük sörösüveggel, a másikuk karóval hadakozott. Ki koponyaalapi törést, ki zúzódásos arcsérülést szenvedett, másnak a bordái törtek el, de volt aki agyrázkódással és egy kivert foggal úszta meg a csetepatét. A három verekedés kedvű fivér ügye elsőfokon a Karcagi Városi Bíróság, dr. Andor Magdolna tanácsa elé került, ahol Ramos Sándort tánstettesként elkövetett súlyos testi sértés aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének a kísérlete, továbbá társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt 1 év 10 hónapi, Ramos József másodrendű vádlottat 1 óv 6 hónapi és Ramos Lajost 1 év 8 hónapi börtönre ítélték. Mivel az ítéleteket a megyei bíróság helybenhagyta, így azok jogerősek. D. Sz. M. juttatásával osztotta fel a differenciálásra szánt összeget- A nincsből, a hiányból eredően, a segítő szándékot is értékelve, számunkra is elkeserítő gondolatokat szült az elosztás. Az, hogy vajon melyik a jó döntés? A maradéktalan egyenlősdi, a kis létszámú, alacsony bérből élők hátrányát növelő bérarányos elosztás, vagy a szerény differenciálás? Kívülről tekintve is nehéz logikai feladvány ez. Számunkra, akik nap mint nap megéljük döntéseink következményét, különösen az — egy ördögi kör. A cikk szerint a megyei szintről történő bérarányos lebontás — „a kis létszámú, alacsony bérbömegű iskolákat már eleve hátrányosan érintette... — S ha lehet még fokozni a csalódást: Szolnokon a városi tanács, a Pedagógus Szakszervezet testületéinek egyetértésével, differenciáltan osztotta szét a rendelkezésre álló összeget az intézmények között.” Valójában igen szerény mértékű volt a differenciálás azzal a céllal, hogy némileg mérséklődjenek az intézmények bérellátottsága közötti méltánytalan különbségek. Mi, óvodában dolgozók, nagyon sok ténnyel tudjuk igazolni hátrányos bérhelyzetünket. A feltárt okok megértése, s a számunkra kedvező differenciálás jólesett, még akkor is, ha sokan afféle „adománynak” tekintik ezt. Ügy gondoljuk, s hisszük, hogy a testületen belül tapasztalt szolidaritás által a „lemondok” is gazdagodtak, mert ha valóban pedagógusok vagyunk, önös érdekeinkben felülkerekedni tudó embernek is kell lennünk. Szászberek-Karcag—a szurkoló szemével Ha jól számolom, a labdarúgásban a tizenegyedik bajnoki év kezdődött az idén úgy, hogy azóta szinte valamennyi hazai és idegenbeli mérkőzésen szurkoltam a karcagi csapatnak. így aztán az évek már megedzettek annyira, hogy nem tűnik fel, ha idegenben el kell tűrni a helybeliek szitkozó- dását, ha az ellenfél szurkolóit olykor ellenségként fogadják. Amit azonban szeptember 17-én el kellett tűrnünk, az már nem a jelenlévő szurkolóknak, hanem Karcag sportjának szólt. A hazai csapat a negyedik percben vezetéshez jutott, melyet sikerült 90 percen át megőrizniük. Ebbéli örömüket a szászberekiek a „mi van Karcag, elfogyott a csúszópénz, már nem megy a csapatnak; nekünk nem telik labdaszedőre, — nem lopjuk a pénzt” bekiabálással fejezték ki. Az első megnyilvánulás után azonnal megtudtam: ezek az emberek olvassák a Néplapot, s nem kerülte el a figyelmüket az „Elhasználták, majd eldobták” című, szeptember 16-án megjelent cikk. E témában sok mindent lehetett hallani, melyből arra következtetek: egy munkahelyi vezető panamájáról van szó, s az igazságszolgáltatás feladata, hogy ítélkezzen. Ezért nem tudom, hogy miért kellett az ítélethozatal előtt a Néplap hasábjain mártírt avatni? Mindenesetre az biztos, hogy vasárnap Szász-, bereken nagyon rossz érzés volt karcaginak lenni — írta többek között Kun Mi- hályné olvasónk. D rossz hir mindig felkavar A Néplap szeptember 6-ai számában olvastam, hogy Bodaszőlőn megöltek egy idős asszonyt. Az ilyen hír mindig felkavar és lelkileg nagyon megvisel — különösen ha most arra gondolok, hogy a halálbüntetés eltörlése van napirenden. Egyetértek azzal az elképzeléssel, hogy a politikai vétségekért ne lehessen halállal büntetni, de az ilyen és ehhez hasonló bűnözőket, mint ahogyan Bodaszőlőn is |örtént, halállal kell büntetni. Véleményem szerint az idáig vetemült embereket már nem tudják megnevelni, s nem vagyunk olyan gazdasági helyzetben, hogy évtizedekig etessük őket a börtönben. Aki becsületes munkával nem tud megélni és mások életére tör, annak nincs helye közöttünk! Sinka István Tiszaföldvár Összeállította: Csankó Miklósné
