Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-25 / 227. szám

2 Néplap 1989. SZEPTEMBER 25. II kongresszuson a párt léte a tét Bz MSZMP Összefogásáért Mozgalom tanácskozása Vasárnap az MSZMP Po­litikai Főiskoláján megkez­dődött az összefogás az MSZMP Megújításáért Moz­galom első országos értekez­lete. A résztvevők elé került az MSZMP közelgő kong­resszusának; dokumentum- tervezete. Az ezzel kapcso­latos erősen kritikus előter­jesztést a mozgalom szakér­tői — Hoch Róbert, Lórát Károly, Udvarhelyi László, Thoma László, Rajcsányi Péter, Szerdahelyi István, Kemény László — készítet­ték. Eszerint célszerű lenne, ha a párt programnyilatko­zat tervezetének bevezetője­ként közzétett „Történelmi utunk tanulságai” című ösz- szegzést nem tárgyalná a kongresszus, csupán annak egyik háttéranyagaként sze­repelne. E megállapításukat azzal indokolják, hogy a vi­taanyag a jelenlegi válságot meglehetősen szűkén vizs­gálja; nem ágyazza be a 70- es, 80-as évek globális kor­szakváltásának megrázkód­tatásaiba, így többek között a világ számos országát érintő adósságválságba sem. A nemzetközi körülmények el­nagyolt bemutatása mintegy aránytalanul előtérbe helye­zi a válság hazai összetevői­nek amúgy sem csekély sú­lyát. Ez a felfogás pedig szükségképpen hátrányos helyzetbe hozza a pártot a mindinkább kialakuló vá­lasztási harcban, fokozza a párttagság bénító hatású bűntudatát, kiábrándulását, elfordulását. Az előterjesztések túlnyo­mórészt negatív összképe alapján a szakértők kifejtik, ha egy párt ennyire nem képes a maga közelmúltjá­ban fellelni a lényeges po­zitívumokat, akkor nem vár­hatja el azt sem, hogy má­sok elismerjék jogát a léte­zésre, illetve arra, hogy to­vábbra is részese legyen a hatalom gyakorlásának. A mozgalom tanácskozása elé került állásfoglalás-ter­vezet szerint az MSZMP kongresszusán, a program-- jellegű dokumentumok meg­vitatása során a vita súly­pontját a történelem kérdé­seire kell helyezni. De nem elsősorban az események vizsgálatára, hanem inkább arra, hogy a hasznosítható tapasztalatok, tanulságok be­épüljenek a végleges prog­ramba. Kemény László, a tanács­kozás elnöke, a Politikai Fő­iskola rektorhelyettese a vita indulásakor, s mivel szükség volt később is több alkalommal arra kérte a felszólalókat, hogy szélsősé­gektől, indulatoktól mente­sen fejtsék ki véleményüket, mondják el észrevételeiket, s inkább azokat a konstruktív gondolataikat adják közre, amelyek azokra az elvi ala­pokra hívják fel a figyelmet, amelyeknek segítségével megvalósítható lehet a párt különböző platformjai kö­zötti elvi állásfoglalás. Ennek ellenére több indu- latoskodó sőt személyeskedő felszólalás is elhangzott, de a többség nagy toleranciával fejtette ki véleményét. Szá­mos bírálatot kapott a saj­tó és tömegkommunikáció. A bírálók szerint az újságírók nem elég körültekintően, s nem kielégítő felkészültség­gel adnak hírt az esemé­nyékről, inkább úgy „sarkít­ják” az elhangzottakat, hogy azok — alkalmanként — teljesen más értelmet kap­nak. A vitában főként három felszólaló — Gidai Erzsébet, Szerdáhelyi István és Be- recz János — fogalmazta meg különösen egyértelmű­en, hogy mit vár a párt- kongresszus tói. Gidai Erzsébetnek, a köz­gazdaságtudományok dökto- rának a Szakszervezetek El­méleti Kutatóintézetének igazgatójának véleménye szerint az MSZMP program- nyilatkozatának nincs gaz­daságpolitikai arculata, pe­dig erre mindenképpen szük­ség volna. Foglalkozott az­zal is, hogy a tulajdonre­form kapcsán megindult az állami vagyon kiárusítása, s ennek további megakadá­lyozása érdekében a társasá­gi törvényt mielőbb felül kellene vizsgálni. Szerdahelyi István az Üj Fórum főszerkesztője azokat a változásokat összegezte, amelyek már az eddigi vita során megtörténtek az MSZMP-kongresszus doku­mentumaiban, Hangsúlyozta, hogy a párt, vállalva a szo­cialista értékeket, hitet tesz amellett, hogy a jövőben ne csak jelszavak maradjanak az olyan értékek, mint az emberi szabadság, az alul­ról szerveződés, az igazi kol­lektivitás és a szociális biz­tonság. A demokratikus szo­cializmus megvalósításához pedig az új politikai intéz­ményrendszer, a vegyes tu­lajdonú gazdaság, az igazsá­gos jövedelemelosztás és a humánus társadalom felépí­tésén át vezet az út. Az MSZMP a jövőben a munká­jukból élő fizikai és szellemi dolgozók érdekeit néppárt jelleggel kívánja megfogal­mazni. Berecz János arra hívta fel a figyelmet, hogy a ta­nácskozás ne minősítse az országos párt tisztségviselő­ket, hiszen minden személyt minősíti saját programja. Beszélt az összefogás Moz­galom szükségességéről, majd összefoglalta az alapelveit. Nézetei szerint a mozgalom a szocialista társadalom esz­ményeit felvállalva, a marxis­ta szellemi örökség, a tudo­mányos szocializmus alapján a párt tagságát kitevő nagy többség az összetartásáért kí­ván dolgozni. Teszi ezt azért, mert úgy látja, hogy az el­lenzék és a párton belüli szélsőséges reformerők szét akarják verni az MSZMP-t. Azzal a kérdéssel kapcso­latban, hogy milyen pártot is akar az MSZMP össze­fogásáért Mozgalom, az volt Berecz János válasza; a tag­ság pártjára van szükség, egy olyan pártra, amelynek működési elve nem a demok­ratikus centralizmus, hanem az együttérző tagság, közös döntése és egységes cselek­vése. Hangsúlyozta, hogy az összefogás Mozgalom el ki­van határolódni a bolsevik típusú párttól, lemond a pro- letárdik|iatúna képviseleté-, ről, a fenyegető fellépések­ről, és el kíván határolódni azoktól, akik alapjaiban züllesztik a pártot. Türel­mes, vitakész, mindenre fi­gyelő pártra van szükség. Az összefogás ezért kíván mun­kálkodni. A párt munkahelyi szerveződéséről szólva el­mondta, hogy a pártnak ott legyenek szervezetei, ahol az emberek élnek, dolgoznak és ahol választani fognak. A vitában általában ' is egyöntetűen fejeződött ki az a meggyőződés, hogy az MSZMP vitaanyaga nem elég meggyőző, ezeket csak hát­téranyagként kellene fel­használni. A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy a 14. kongresszuson a párt léte vagy nemléte a tét. Ez ön­magában is döntő felelősség­gel jár. A programnak egy reformelkötelezett derékhad véleményét kell tükröznie. El kell határolódni az állam­szocialista és a polgári res­taurációt képviselő nézetek­től is. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson Petress Sán­dor a Munkások Marxista— Leninista Pártjának elnöke is. ö azonban kérte, hogy a sajtó ne hozza nyilvánosság­ra felszólalását. A tanácskozás végén elfo­gadták az összefogás az MSZMP Megújításáért Moz­galom állásfoglalását az MSZMP KB kongresszusi dokumentumairól. Az MSZMP Budapesti Bizottsága politikai, propaganda és művelődési központjában szep­tember 23-án megkezdődött a budapesti párt értekezlet, a 180 ezer budapesti párttap. által megválasztott több, mint 400 kongresszusi és fővárosi pártértekezleti küldött részvéfelével MTI-fotó: Kovács Attila Ki hívta vissza a jászberényi képviselőt? A bomba nem ott robbant, ahová szánták Szenvedélyesen ítélték el a felelőtlen akciót A népfront nagytermében gyülekezők igencsak furcsán méregették egymást, vajon az ismeretlenek közül ki le­het az, aki nyílt levélben szólította lemondásra a vá­ros képviselőjét. A Vissza­hívást Kezdeményezők Kö­rét, állította a levél, a párt­állásra tekintet nélkül olyan helyi emberek alkotják, akik Jászberény sorsáért felelős­séget éreznek. Felettébb ti­tokzatos volt az ügy, mert erről vajmi keveset tudtak azok is, akik netalán szívesen látnának mást Kó- kai Rudolf helyében. Lehet, hogy valaki, vala­kik kívülről kívánják a nyu­galmat felkavarni, a politi­kai erjedést gyorsítani? Ez utóbbira azonban már nem­igen van szükség, mert az­nap délután megyei tanács­kozást rendezett Jászbe­rényben a Demisz, először ültek közös asztalhoz a kü­lönböző pártok, szervezetek vezetői, találkozót szervez­tek a szabad demokraták, sőt tagtoborzót tartott egy újabb párt képviselője is. Felvetődött, hogy talán csak hecc, diákcsíny az egész, és a Néplap elhamarkodottan tette közzé a levelet, „rom­bolva azzal a munkáját lel­kiismeretesen végző Kókai Rudolf tekintélyét”. A nagyterembe be sem fért mindenki, sokan az ud­varban hallgatózva várták a fejleményeket. A képviselő ellen felhozott érveket el le­het fogadni, velük lehet vi­tatkozni, és Kókai Rudolf is kiteregette lapjait. Kezdet­ben úgy tűnt magyarázza a bizonyítványt: miért szava­zott az adórendszer és Bős-Nagymaros mellett, mi­lyen megjegyzéseket tett Ki­rály Zoltánra, Südi Berta­lanra, hogyan tart kapcso­latot választóival, milyen fó­rumokon vett részt, hogyan készült parlamenti felszóla­lására. Érveinek nyomatékot adott az az aznap kapott súlyos paksaméta, ami alap­ján már néhány nap múlva döntenie kell az Országgyű­lésen. Hogyan tarthatna fó­rumokat róla, hogy válasz­tói véleményével felvértezze magát? Néhány ismerős, jó barát tanácsán túl csupán saját információira támasz­kodhat, és csak a lelkiisme­retére hallgathat — legfel­jebb marad az utólagos tá­jékoztatás, magyarázat. A titokzatos levélíró nem jelent meg, legalábbis nem fedte fel kilétét, sőt a meg­adott címre küldött képvise­lői válaszlevélre sem volt kíváncsi. A hozzászólók nem is annyira a képviselők munkájával, mint a város közhangulatát felborzoló ak­cióval foglalkoztak. Egyre élesebben ítélték el a mód­szert, sőt nagy tapsot váltott ki, hogy egyikük „arctalan patkánynak” nevezte az egy ilyen fiktív név mögé bújt betolakodót. A bomba nem ott robbant, ahová szánták, mert a levél azt a látszatot keltette a jelenlévőkben, hogy lám ilyenek a hatalom képviselőit kritizáló ellenzé­kiek. A kisgazdák, az MDF és a velük szimpatizálók is sor­ban tiltakoztak a felelőtlen akció ellen. A visszahívás­sal senki sem értett egyet, az természetesen más dolog, hogy a választáson majd mindegyik párt igyekszik saját jelöltet indítani. Fel­vetődött az is, hogy talán irányított provokáció az egész ,netán az MSZMP van az ügyben. Éppen az érdek­egyeztető fórumról érkezett MSZMP képviselője azonban higgadtan visszautasította az alaptalan feltételezést. Végül is, ahelyett, hogy a képviselő megítélésében két táborra oszlott volna a kö­zönség, egységesen és szen­vedélyesen követelték az ilyen névtelen betolakodók elítélését. Ök, akik ott él­nek, kívánják a város poli­tikáját alakítani, és ha kell megvívni — indulatok nél­kül — tisztességes harcukat a választók bizalmáért, Jászberény jövőjéért.- lp ­Kerekasztal Jászság központjában is Egyenrangú felekként a város érdekében Többféle kíváncsiság vitte el az érdeklődőket Kókai Ru­dolf jászberényi országgyűlési képviselő péntek délutáni fó­rumára. A jelenlévők legalább annyira kíváncsiak voltak a jászberényiek nevében visszahívást kezdeményező Z. Tóth Imrére, mint a képviselő szereplésére. Múlt hét elején a Néplapban megjelent páros levél felkeltette a választók fi­gyelmét, és ki elégedetten, ki fejcsóválva nyugtázta, hogy immár Jászberényt is elérte a képviselő-visszahívási hullám. Bár az MSZMP Jászberény Városi Bizottsága már hóna­pokkal ezelőtt, közzétette szándéknyilatkozatát a vá­rosban megalakult és szerve­ződő pártokkal érdekcsopor­tosulásokkal való együttmű­ködésre, mindezidáig nem történt semmi. Az ellenzékiek nem zárkóztak el a kapcso­latteremtéstől, de maguk nem szorgalmazták azt. Az MSZMP a tanácstól várta a szervezést, a városi reform­kor fontolgatta az ügy fel­karolását, végül a Hazafias Népfront ültette asztalhoz — péntek délután — a pártok, érdekcsoportok képviselőit. A Hazafias Népfront szék­házában megrendezett kap­csolatteremtő fórumra meg­hívást kapott a Demisz, a Független Kisgazda, a Föld­munkás és Polgári Párt, a Magyar Függetlenségi Párt Titkot a tagság A Magyar Függetlenségi Párt az ország számos váro­sában kiépítette már szerve­zetét, a párt tagsága azon­ban a választásokig titkos — jelentette ki Hornyák Tibor pártelnök szombaton az MFP Budapesten tartott nagyválasztmányi ülését kö­vető sajtótájékoztatón. Annyit azonban elárult, hogy vannak már szervezeteik Vá­cott, Nyíregyházán, Egerben, Szekszárdon és Vas megyé­ben. Sőt, az is eldőlt már, hogy a taglétszámot húsz­ezerben maximálják, mert a Magyar Függetlenségi Párt nem tömeg-, hanem akció­pártként kívánja folytatni te­vékenységét, Magyar Demokrata Fórum, az MSZMP, a Városi Re­formkor, a Szabad Demok­raták Szövetsége, a szak- szervezetek városi bizottsága valamint a városi tanács. A házigazda jogán Pádárné Kiss Éva népfront-titkár ve­zette az első találkozót, melynek alapvető célja az ismerkedés és egy folyamat megindítása volt. Még mi­előtt a képviselők megkezd­ték volna szervezetük bemu­tatását, a szabad demokra­ták kijelentették, hogy egé­szen fiatal csoport lévén egyelőre csak megfigyelő­ként, kívánnak részt venni a fórumon. Szükségét érzik, és ehhez csatlakoztak a kisgaz­dák is, hogy előbb a városi ellenzéki pártokkal egyez­tessenek. Volt, aki a jegyző­könyv vezetését megkönnyí­A Szabad Demokraták Szö­vetsége, amely mint ismere­tes nem írta alá a sarkala­tos törvényekkel foglalkozó háromoldalú politikai tár­gyalásokat lezáró megállapo­dást, népszavazást kezdemé­nyezett e tárgyalások vitatott kérdéseiről. A szövetség szeptember 22- től 24-ig országos tábort ren­dezett Sopronban országos és helyi vezetőinek, illetve szervezőinek részvételével. A jelenlevők egyhangúlag döntöttek a népszavazási kezdeményezés mellett, s egyben meghatározták a népszavazással eldöntendő kérdéseket is. Állásfoglalásuk szerint az egész nép döntsön arról, hogy kivonuljanak-e az tő magnó kikapcsolását kér­te. Megtörtént. Azután sorban szót kap­tak a meghívottak. A hatal­mon lévő vagy a hatalom­ban részesedő szervezetek együttműködési szándékukat hangsúlyozták és erre kérték az ellenzékieket is, akik vi­szont főleg a sérelmüket pa­naszolták. A négy hete ala­kult szabad demokraták szó­vá tették, hogy a szerveze­tük annyira nyitott, hogy rendre felbontva kapják le­veleiket. Az MSZMP és a népfront ügyrendi és téma- javaslatokat is előterjesz­tett. A jelenlévők egyetér­tettek az egyházak képvise­lőinek meghívásával, az or­szággyűlési képviselő, vala­mint a reformkor (mint az MSZMP egyik szárnya) je­lenlétéről, szavazati jogáról pedig később határoznak. Megegyeztek abban, hogy ezek után a fórumot kerék­asztal formájában, egyen­rangú partnerekként folytat­ják, és a találkozók a váro­si tanácson lesznek. — lp — MSZMP pártszervezetek- a munkahelyekről, elszámolja­nak-e a tulajdonukban vagy kezelésükben levő vagyon­ról? Ugyanígy az egész or­szág mondjon igent, vagy nemet arra, hogy csak a sza­bad választások után kerül­hessen-e sor a köztársasági elnök megválasztására, s hogy feloszlassák-e a Mun­kásőrséget? A népszavazást kérő ívek az SZDSZ helyi szervezeteinél szerezhetők be A szabad demokraták sop­roni országos táborának részt­vevői vasárnap megkoszorúz­ták az 1957-es mosonma­gyaróvári per nyomán ki­végzett mártírok, Földes Gá­bor, Szigethy Attila és tár­saik — ideiglenes emlékmű­vet, SZDSZ Népszavazási kezdeményezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom