Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-25 / 227. szám
Nézem az újságban az MSZMP kongresszusának Szolnok megyei küldötteit. Számolok. Hatvan férfi és két nő van közöttük. Ehhez talán már magyarázat se kell. Érvekkel se lesz a helyzet szebb, magyarázatokkal is kétségbeejtő marad a képlet. Nem keresem a miérteket. Hiszen a választó szuverén joga, hogy a jelöltek közül kit küld el a kongresszusra. .,Volt női jelölt is, de hülyeségeket beszélt” — vélekedett egyik ismerősöm, aki — természetesen —szintén férfi. Jó lenne tudni, mik voltak azok a „hülyeségek”. Lehet, hogy volt értelmük a gondolatoknak, csak a férfi fülnek tűntek butaságnak. Jó lenne tudni, hogy soksok nő közül miért nem jelöltek többet, olyanokat persze, akiknek van véleményük, akik ismerik és képesek megfogalmazni nagy tömegek problémáit. Jólenne tudni egyáltalán: miért nem jut(hat)nak el a nők a jelöltségig sem? Talán azért, mert a társadalom egyre növekvő terheit ők érzik leginkább. Érzelmileg, idegileg ők készülnek ki? Ök azok, akik leginkább nem vállalhatnak semmit a munkahelyen és az otthonon kívül, mintha irtóznának a közszerepléstől. Érzem én is a visszahúzódás okát, a véleményvállalás hátrányait, a már-már megbocsáthatatlannak tűnő „időrablást”. Mégis. Akármiént is lett így: nem jó ez. És ha más megyék küldötteinek férfi-nő aránya hasonló lesz: akkor végzetesen hiányozni fogunk a kongresszusról. Pedig van mondanivalónk. Más, mint a férfiaknak. Mert mi mások vagyunk, és olykor más dolgokra figyelünk, mint ők. Mi elmondtuk volna azt is, hogyan érzi magát az ember most ebben az országban. Nem azt, hogy hogyan tud létezni, vagy hogyan él meg — ezt biztos szóvá teszik majd a férfiak is. Az érzelmekről, az emberi kapcsolatokról azonban mi. nők beszélhettünk volna. A gazdasági válság mellett fejét felütő veszélyről: az erkölcsi, érzelmi válságról szóltunk volna. Szót követelnénk gyermekeink hitéért és álmaiért. Szót emeltünk volna kapkodásaink és könnyeink ellen. Elmondtuk volna, hogy állandósult kapkodásaink és könnyeink nemcsak bennünket tesznek tönkre, hanem a családot, és a családok széthullásával az országot, a nemzetet is. Beszélnénk boldogságunkról és boldogtalanságunkról. Hogy ezek jelentéktelennek tűnnek a „nagypolitikai” kérdések mellett? Lehet. De annak a politikának, amely nem az emberek boldogulását és boldogságát szolgálja, nincs értelme és nincs jövője. Ezt szerettük volna elmondani a kongresszuson is. P. É. Ara: 4.30 Ft POLITIKAI NAPILAP MSZMP Az ürfegyverek eltiltása nélkül is Több mint ezer gyermek, felnőtt és igazolt sportoló gyülekezett szombaton a Fuss a fogyatékos társadért! elnevezésű akció starthelyein. A jótékony célú futást az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete Szolnok Megyei Elnöksége szervezte — immár második alkalommal. (Az első tavaly ősszel volt.) A futást úgy hirdették meg, hogy annak bevételét a megyében élő értelmi fogyatékosok javára használják fel. A felnőtt futók 20 forintos, a gyerekek 10 forintos nevezési díjjal indultak. A felnőttek a Tanácsköztársaság útról, a gyerekek az Árkád presszó elől rajtoltak. A négyes út félpályás lezárását a rendőrség és a katonaság biztosította. A célnál, a Demisz tiszaligeti táborában a Tejipari Vállalat által felajánlott Túró Rudival várták a futókat. Az akcióhoz több felajánlás is érkezett. A gyermekstartnál Vörösváryné Varga Leontin, a Kodály Zoltán általános iskola rajztanára vállalta, hogy portrét rajzol, és a rajzért kapott pénzt felajánlotta az ÉFOÉSZ megyei elnökségének. Több vállalatnál azok a dolgozók is megvásároltak a nevezési rajtszámot, akik nem futottak, mert így kívánták támogatni az akciót. A futás bevételét — az adományokkal együtt — a napokban gyűjtik össze és számolják össze. A Fuss a fogyatékos társadért! akciót még csak másodszor rendezték meg, híre máris túljutott a megyehatáron. Nemcsak a megye településeiről érkeztek vendégek, hanem Budapestről is, sőt külföldiek is indultak. Képünkön a Kossuth téren futnak a gyerekek és felnőttek. Fotó: Tarpai Zoltán, Héttön KB-ülés A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Intéző Bizottsága szeptember 25-ére, hétfőre, összehívta a Központi Bizottság ülését. Javasolja a testületnek, hogy vitassa meg a kongresszusi beszámolót, foglaljon állást a párt programnyilatkozatának tervezetéről, tájékozódjon a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokról, és alakítsa ki álláspontját a nemzeti megbékélésről. II szerkesztőség postájául 4. oldal A Szovjetunió kész szerződést kötni A Szovjetunió immár kész megkötni a hadászati fegyverzetkorlátozási egyezményt akkor is, ha nem születik egyidejűleg megállapodás az űrfegyverek eltiltásáról. Ezt közölték a pénteki tárgyalások után vezető amerikai kormányférfiak a sajtóval. A szovjet—amerikai külügyminszteri találkozó első napján emellett egyetértés született az atomrobbantások ellenőrzésének és a hadgyakorlatok előzetes ■bejelentésének kérdéseibe^. A rendkívül beható tárgyalásokat, amelyek regionális és egyéb kérdésekben is hoztak részleges haladást, mindkét fél igen pozitívan méltatta. Amerikai részről igen pozitívnak minősítették a régi keletű szovjet álláspont megváltozását azzal kiegészítve, hogy Washington kitart űrvédelmi tervei mellett, de meghívták a szovjet szakértőket: tanulmányozzák az e téren folyó amerikai kutatásokat. A fejlemény elhárítja a START- megállapodás egyik nagy akadályát, de nem az egyetlent. Mint kitűnt, az amerikai fél változatlanul nem hajlandó a tengeri indítású robot repülőgépek korlátozására (amit a Szovjetunió sürget), azzal az érvvel, hogy azok ellenőrizhetetlenek. Tavasz végén — nyár elején lesz Bush és Gorbacsov találkozója, az Egyesült Államokban — jelentették be szombaton a szovjet és az amerikai külügyminiszter kétnapos tárgyalásai után. Névadó október hatodikán Damjaoich nevét veszi fel egy szolnoki alakulat A szolnoki Fürst Sándor laktanya egyik alakulatának felkérésére egyeztető tárgyalásra hívta meg a várospolitikai szervezeteit a Hazafias Népfront városi bizottsága. A Magyar Néphadseregben zajló változások részeként a jövőben nem a laktanyák, hanem az egyes alakulatok fognak nevet viselni. A megbeszélésre a névválasztást megelőző véleménykérés érdekében került sor. Részt vettek a tanácskozáson a Független Kisgazdapárt, az MDF és a Münnich Ferenc Társaság városi szervezeteinek képviselői, s eljuttatta állásfoglalását a Demisz és a Fidesz helyi szervezete. A véleményt nyilvánító szervezetek egységes álláspontja — az alakulat hivatásos állományának javaslatával egyezően — az. hogy a helytörténeti vonatkozásokat is figyelembe véve az 1848—49-es forradalom és szabadságharc mártírhalált halt honvédtábornokáról, Damjanich Jánosról nevezzék el az alakulatot. Fontosnak ítélték azt a tényt, hogy a honvédség törekedik a lakossággal való harmonikus kapcsolat fenntartására, s véleményt kérnek a civil társadalom képviselőitől egyes kérdésekben. Az alakulat képviselője tájékoztatta a megbeszélés résztvevőit arról is, hogy a névadó ünnepség 1990. október 6-án lesz. Marad a csendes, kora őszi idő ELŐREJELZÉS |AZ ORSZÁG TERÜLETÉRE hétfő estig: általában kevés lesz ' a felhő, eső továbbra isem valószínű. Hajnalra sokfelé párássá lválik a levegő, helyenként köd képződik. Többnyire mérsékelt, változó irányú szél várható. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 8 és 13 fok között, a legmagasabb nappali hőmérséklet hétfőn általában 25 fok Ikörül alakul. A hétvégén beindult a „nagyüzem” a sportpályákon. Megkezdődött az OB I-es vízilabda- és az NB I-es röplabda-bajnokság, a férfi kosárlabda NB I-ben folytatódtak a hét közepén elkezdődött küzdelmek, a labdarúgó NB II-ben és NB Ill-ban pedig már a hatodik fordulónál tartanak. Röplabdában, amint azt a szombati számunkban közöltük, nagyszerű rajtot vett a Szolnoki Vegyiművek női és férfi csapata, mindkettő egyaránt 3—0-ra győzött. Vízilabdában a Szolnoki Vízügy SE ha nem is látványos, de kemény küzdelemben 9—6-ra nyerte az Űjpesti Dózsa elleni rangadót. Képünkön Dudás (fehér sapkában) a szolnokiak negyedik gólját lövi. (Részletes tudósítások a 7. és a 8. oldalon.) (Fotó: Tarpai) Közadakozásból Jászdózsán II. világháborús emlékművet avattak Régen látott ekkora tömeget Jászdózsa főtere, mint szombat délelőtt. Még a búcsúk sem ilyen népesek, községi rendezvényen pedig, a régiek szerint, talán csak az 1848—49-es szabadságharc centenáriumi táblájának avatására gyűltek ennyien össze. A ragyogó őszi délelőttön csendben gyülekezett, méltósággal várakozott a nép a templom mellett. Nem sakkal tíz óra előtt megnyíltak a templom kapui, a II. világháború áldozataiért tartott szentmise résztvevői ki- tódúltaik a térre. Megszólalt a katonazenekar és az ünnepélyes hangulat egyre torokszorítóbbá vált. Miután a toronyóra elütötte a tízet, felhangzott a Himnusz. A tömeg lassan énekelni kezdett, a hangok felerősödtek, a szívek megteltek fájdalommal és valami ritkán tapasztalt felemelő érzéssel. Együtt volt a falu. Ott szorongtak a másnapi búcsúra érkezett rokonok, a távolba szakadt dózsaiak is. Könny szökött a szemekbe, meglett férfiak nyúltak zsebkendőért. A háborúban odaveszett fiú, apa, férj, testvér emléke majd fél évszázad múlva ismét elevenen lüktetett. öregek, a háborút, frontot, hadifogságot, elhurcolást túlélők és a későbbi nemzedék meghatottan állt a nemzeti és gyász szalaggal átkötött lepellel eltakart emlékmű előtt. Gulyás János nyugdíjas tanár a honismereti szakkör vezetője lépett a mikrofonhoz, köszöntötte a gyászolókat, az ünneplőket. Több mint négy évtized alatt az arcok elhomályosulnak, az emlékek megfakulnak, mondta, de az írás, a márványtáblába vésett nevek megmaradnák. A négy , és fél éve alakult honismereti szakkörben már 1985-ben felvetődött az emlékműállítás gondolata, de akkor a templom tatarozása volt napirenden, nem kívánták a lakosságot ezzel is terhelni. A múlt év őszén azonban úgy határoztak, hogy közadakozásiban elkészítik az emlékművet, önkéntes adományokból háromszáz ezer forint gyűlt össze, a több variációban elkészült tervből pedig lakossági szavazatok alapján választották ki a megvalósítandót. A kivitelezés a múlt hónap végén kezdődött, részben lakossági munkával, tsz; segítségével, tanácsi hozzájárulással. Az emlékművet Juhász Béláné tanácselnök leplezte le, ünnepi beszédet Gulyás József mondott. Közben a közönség betűzte a feliratot: „... A honi és az idegen földben nyugvó ismerős és a feledés homályába merülő áldozatok emlékére állította: Jászdózsa község lakossága.” és a 158 áldozat nevét. A feliratot tartó fal mellett nőalak áll, kezében koszorú és olajág. Szavalatok és ének után a községi esperes felszentelte az áldozatok emlékművét. ahol azután a Szózat hangjai mellett koszorút és virágot helyeztek el. — lp — Fuss a fogyatékos torsodért! Vissza a fakanálhoz?
