Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-01 / 207. szám

1989. SZEPTEMBER 1 3 Már a döntést megelőzően Világkiállításért Kft. alakult Világkiállításért Kft. ala­kult Budapesten 12 építőipa­ri kivitelező, beruházó és tervező vállalat részvételé­vel, 12 millió forintos alap­tőkével. A társaság célja, hogy megszervezze a magyar vállalkozók részvételét a be­ruházás 50 hektáros területé­nek, illetve 100 ezer négy­zetméternyi épületének elő­készítési, megvalósítási mun­kálataiban. A magyar parlament őszi, illetve a nemzetközi szer­vezet decemberi a kiállí­tás megrendezéséhez hoz­zájáruló döntése esetén kevés már az idő a léte­sítmények 1994 végi átadásá­ig. A kft. ezért már most, a végleges döntés előtt is megkezdi a különféle infor­mációk gyűjtését, rendszere­zését. a piackutatást, üzlet­szervezést, a marketing te­vékenységet. Számítanak ar­ra, hogy kedvező döntés ese­tén a jövő év elején már be­kapcsolódhatnak a konkrét területelőkészítésbe és más munkákba. Tájékoztató politikai főiskolásoknak Tegnap a megyei pártbi­zottság székházában Mada­ras László, a megyei pártbi­zottság titkára a kongresz- szus előtti feladatokról, a megyei pártértekezlet után kialakult helyzetről, tenni­valókról tájékoztatta az MSZMP Politikai Főiskolá­jának Szolnok megyei nap­pali és levelező tagozatos hallgatóit. Ebben a tanév­ben harmincketten folytat­nak tanulmányokat a me­gyéből az intézményben. Az MSZMP programtervezete nyomában Még kevesen tanulmányozták mélyebben Közömbösség is tapasztalható Egy hónap választ el ben­nünket az MSZMP kongresz- szusától. A kongresszus so­kak szerint kétesélyes: vagy sikerül egyezséget kötni a vitás kérdésekben, vagy nagy ütemben tovább mélyül a pártmozgalom válsága. Si­keres kongresszusra csak ab­ban az esetben számítha­tunk, ha az alapvető nézet- különbségek nagy része mar a fórum előtt tisztázódik és a koncepciók világosan kirajzo­lódnak. Ha ez elmarad, ko­moly veszélye van egy indu­latból, ösztönből politizáló kongresszusnak. Nemrég tették közzé az MSZMP új programnyilat­kozatát. Annak jártunk utá­na, hogyan fogadta a párt­tagság a dokumentumot, mi­lyen reakciókat váltott ki a tervezet. Messzemenő követ­keztetéseket természetesen az első jelzésekből még nem lehet levonni, de a kezdeti tapasztalatok minden esetre elgondolkodtatóak. Ladányi Sándor, a Szol­nok Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat tö­rökszentmiklósi telepének üzemi pártbizottsági titkára: — Azt tapasztaljuk, hogy van érdeklődés a közelmúlt­ban megjelent programter­vezet iránt, de az az igaz­ság, hogy kevesen tanulmá­nyozták még mélyebben. El­sősorban vezetők, irányítók körében érzékelhető, hogy foglalkoznak ' a dokumen­tummal. Egyértelmű állás- foglalások még nincsenek. Az eddig megfogalmazott véle­mények rendkívül vegyesek. Egyesék — főleg idősebbek — szerint a program túl .,engedékeny” — ezt a tulaj­donviszonyokról leírtak kapcsán jegyzik meg. Mások viszont ennek éppen az el­lenkezőjét állítják. Sokan eleve fenntartással vannak a tervezet jránt és azt mond­ják: a párt programjai ed­dig sem valósultak még, mi a biztosíték arra, hogy ezt most végig tudjuk vinni? Tapasztalható közömbösség, visszahúzódás is. Vannak, akik a program létjogosult­ságát vonják kétségbe: egy­általán vezető párt marad-e az MSZMP, szüksége lesz-e ilyen programra — kérde­zik. Bizonytalanná teszi a párttagságot az is. hogy egv hónapra sem látnak előre. Nap mint nap találkoznak olyan hírekkel, nyilatkoza • tokkal, amelyek felkavarják a kedélyeket és elterelik a figyelmet a kongresszusról. Kocsári Lászlóné, a kisúj­szállási városi tanács párt- alapszervezetének titkára: — Megmondom őszintén, nincs számottevő érdeklődés a kongresszusi dokumentu­mok iránt. Mindenki meg­kapta a brosúrát — meg­kérdeztük a tagságot, hogy igényt tartanak-e az anyag közös megvitatására. Nem­mel válaszoltak. Egyébként az sem hagyható figyelmen kívül, hogy egy hét múlva pártértekezlet lesz Kisújszál­láson és inkább ezzel foglal­koznak az emberek. Vissza­térve a programnyilatkozat­ra: a közömbösség abból is származik, hogy a tagság még mindig nem érzi, hogy beleszólhat az országos ügyekbe. A dolgok akaratuk ellenére haladnak — például senki nem kérdezte meg őket arról, a párt kivonuljon-e a munkahelyekről vagy ne. Sokan már feladták a küz­delmet és kilátástalannak ítélik meg a helyzetet. Lécz János, a szolnoki Pa­pírgyár üzemi pártbizottsá­gának titkára: — Ügy látom, a tagság kö­rülbelül húsz százaléka, az úgynevezett „aktív mag” foglalkozik a tervezettel. Eb­ben a segédmunkástól az osztályvezetőig mindenki megtalálható. Kilenc alap­szervezet van a gyárban, ed­dig kettőből érkezett jelzés. A vélemények nagyon elté­rőek. Nem vitatják a doku­mentumban leírtakat, in­kább azt mondják: jó volna, ha így lenne, de annyiszor mondtuk már ezeket. Napja­inkban pedig olyan belpoli­tikai események zajlanak, amelyek elterelik az embe­rek figyelmét a kongresszus­ról. A nagy kérdés foglal­koztatja a tagságot: megma­rad-e a párt vagy feloszlik? A részletekkel nem is na­gyon törődnek. Most nehéz állásfoglalást kicsikarni tő­lük. Bizalmatlanság, bizony­talanság tapasztalható. Sok a kilépés, többen pedig vá­rakozó álláspontra helyez­kedtek. Dr. Vadász János, az Egészségügyi Pártbizottság titkára: — Azt hiszem, nem va­gyok jó alany az interjúhoz, mert keveset tudok monda­ni. A tagságot nemigen ér­dekli a programnyilatkozat, többen visszahúzódtak, nem mondanak véleményt, kivár­nak. Szerepet játszik az is, hogy a „házunk táján” nagy dolgok zajlanak, főigazgató főorvos-választás előtt ál­lunk, az emberek figyelmét inkább ez köti le. Szemé­lyes véleményem, hogy a programnyilatkozat jó, csak a kérdés az. mi valósul meg belőle. Varga Ferenc, a kenderes! községi pártbizottság titká­ra: — Részletes információ­ink még nincsenek a doku­mentum fogadtatásáról, szisztematikus vélemény­gyűjtést nem szerveztünk, A napokban lesz pártbizottsági ülésünk, ahol kötetlen be­szélgetést folytatunk a prog­ramtervezetről — utána már többet tudok mondani. Azt tudjuk, hogy a tagság nagyon várta az egyér­telmű állásfoglalást, a párt visszavonulásával sokan bi­zonytalanná váltak. Magam már többször elolvastam a dokumentumokat. A múlt ér­tékelésével egyetértek, de vallom, az 56-os események messze bonyolultabbak at­tól, hogy most egyértelműen meg lehessen ítélni. Hiányo­lom a programnyilatkozatból annak kimondását, hogy az MSZMP következetesen fel­lép a kommunista- és szov­jetellenes megnyilvánulások­kal szemben. Az új párt pe­dig ne csak nemzeti, hanem nemzetközi is legyen. A tu­lajdonreform mellett szerin­tem meg kellene jegyezni: a párt a közösségi tulajdon hí­ve. Pozitívnak tartom, hogy a dokumentum nagy jeléntő- séget tulajdonít a kultúrá­nak, a tudásnak. Egy kérdés is megfogalmazódott ben­nem. Korábban úgy volt. hogy a tisztségviselőket or­szágos pártszavazással a tagság fogja megválasztani. Tervezik ennek megvalósítá­sát? A TŐKEIMPORT realitása Régen a szocialista építés alapfeltételének tekintettük, hogy nem lehet az országban idegen tőke. Most a gazda­ságépítés egyik kiemelt fel­adataként kezelik a nyugati tőke becsalogatását. Ebben a tekintetben is csak a végle­teket ismerjük. Most a vég­letességnek csak az aktuális oldalával foglalkozom: mennyi a realitása annak, hogy az ország gazdasági helyzetének javításában fon­tos szerepe lehet a beáramló nyugati tőkének? Ne kergessünk illúziókat Meggyőződésem szerint napjainkban az általánosan feltételezettnél jóval keve­sebb. Márpedig hiba az, ha a kibontakozást olyan té­nyezőktől várjuk, amelyek­nek a realitása hiányzik, ha a figyelmet nem arra fordít­juk, ami valóban fontos, ha­nem konstruálunk magunk­nak ilyeneket. Persze nem vitatom azt, hogy érdemes-e a nyugati töke beengedése, és hogy meg kell teremteni az ehhez szükséges feltétele­ket. A nyugati vállalatoktól sokat tanulhatunk, hozzáse­gíthetnek ahhoz, hogy elter­jedjenek rugalmasabb mód­szerek, kiegészüljenek a meg­lévő technikai feltételek, sőt vannak olyan területek is, ahol a nyugati tőke ráirányít­hatja a figyelmet az össze­hasonlítás lehetőségeire. En­nek ellenére nem látok sem­mi realitást arra, hogy a nyugati működő tőke nagy­sága évente elérje a nyugati hitelek kamatterheinek akár­csak a harmadát is. Mi kell ahhoz, hogy egy közepesen fejlett országba bejöjjön a tőke? — A. világgazdaság átlagá­nál dinamikusabb gazdasági fejlődés. Ezt úgy is mondhat­juk: a világgazdaságban ki­alakultnál magasabb profit­ráta. A jelenlegi magyar gazdaságra minden elmond­ható, csak ez nem. A gazda­ság stagnál, a tőkebefekteté­sek hozadéka alacsony. —'■ Nagy politikai és gaz­dasági stabilitás. Napjaink­ban a tőke óvatos, nem megy oda, ahol nem érez megfelelő biztosítékot arra, hogy nem változik kedvezőtlenül a po­litikai helyzet, nem történ­nek a tőkebefektetés megté­rülését befolyásoló mecha­nizmus-változások, vagyis nem változik az adórendszer, nem módosulnak a vámfel­tételek. az elért nyereség ki­vitelének feltételei. Ezekről sem mondhatjuk, hogy a mi esetünkben ezek az átlagos­nál jobbak. E két feltétel sokkal fon­tosabb, mint mindaz, amit a kormányzat kedvezmény­ként adhat. Ezt az állítást jól bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben a tő­ke világpiacán az országok közötti tőkemozgás legalább 90 százaléka a fejlett orszá­gok között történik, a kevésbé fejlett országok irányába lényegesen ki­sebb a tőkemozgás, mint a kevésbé fejlettebbektől a fejlettek felé. Eddig még nem volt arra példa, hogy a klasszikus tőke­kedvezmények biztosítása je­lentős tőkeimportot eredmé­nyezett volna. Az illetékesek azonban nem tanulnak a té­nyekből, ma is azt hiszik, hogy a tőke oda áramlik, ahol olcsóbb a munkaerő, ahol kedvezőbbek az adózási feltételek. Ez a feltételezés, mint sok más tévhitürík, még igaz volt a múlt szá­zadban, de egyáltalán nem igaz napjainkban. A hazai vállalkozó nem kerülhet hátrányba Van azonban más kifogá­som is: élesen ellenzők min­den olyan kedvezményt, amely megkülönböztetést je­lent a hazai működő tőkével, valamint az új hazai beruhá­zókkal szemben. Tarthatat­lannak tartom azt, hogy a hazai tőke nemzetközi mér­tékkel mérve is nagyon sú­lyos adóterhet viseljen, a külföldi számára pedig ha­zánk adóparadicsom legyen. Minden gazdasági és erkölcsi alapot nélkülöz az a gyakor­lat, hogy a hazai tőke visel­je a külföldi tőke működésé­vel járó kedvezmények ter­heit. Ha egy országban nem elégségesek a külföldi tőké­nek azok a feltételei, ame­lyek mellett a magyar gaz­daságban a tőke működik, akkor nem is szabad becsá­bítani. Hibás az a rendszer, amelyben a magyar vállala­toknak csak azért érdemes külföldi tőkével (társulniuk, hogy adókedvezményben ré­szesüljenek. A kiskapukat gyorsan felismerő magyar le­leményesség azt fogja ered­ményezni, hogy az ország­ban minden magyar vállalat­nak lesz vegyesvállalati ága is, és a nyereségét oda fogja átkönyvelni, hogy kevesebb adót kelljen fizetnie. Ezt akkor is megteszi, ha az a társadalom szempontjából előnytelen. Tételezzük fel, hogy egy vállalatnak 200 millió forintos nyeresége van. Ma abból 110 lenne az adólevonás. Alakít egy ve­gyesvállalatot jelentéktelen nyugati tőkerészesedéssel és oda ügyeskedi át a nyeresé­gének felét. Ezen 50 milliót keres. Ebből hajlandó a nyu­gati, partnernek 20 milliót át­engedni, akinek a beruházása így vonzó lesz, csak a ma­gyar társadalmat éri veszte­ség. Erkölcsileg is megen- gedhetelennek tartom a ma­gyar fél számára hátrányos megkülönböztetéseket. Miért legyen egy tőkéssel szemben hátrányos helyzetben az, aki magyar? Élesen rávilágít a helyzet fonákságára az a példa, amikor egy „külföldre szakadt hazánkfia” és egy itthon maradt magyar együtt ruház be: gazdaságilag jutal­mazzuk azt, aki elment. Ez semmivel sem kisebb hiba annál, amikor hazaáru­lót látunk azokban, akik kül­földre távoztak. A meg­különböztetés hátrányai Talán azt akarjuk elérni, hogy a takarékos magyarok megtakarított forintjukon dollárt vegyenek feketén és azt valamelyik külföldi roko­nuk nevén fektessék be itt­hon, hiszen ezzel kereshetnek a bolton? Ahogy a hazai közvélemény korábban nem fogadta el a külföldi állam­polgárokkal szembeni hiva­talosan szított bizalmat­lanságot, és a külföldre ke­rült rokont nem különböztet­te meg a hazaiaktól, úgy nem ért egyet azzal a megkülön­böztetéssel sem, amely sze­rint a külföldi állampolgá­rok tőkéje, vállalkozási szán­déka megkülönböztetett elő­nyökhöz jut a mi rovásunk­ra, kárunkra. K, S. A Budapesti Csemege Vállalat 22 idényjelle­gű ABC-t tart fenn a Balaton partján május végétől szeptember ele­jéig. Ezekbe a boltokba az ország nagyobb üz­leteiből biztosítják a személyzetet. A szolno­kiak évek óta Boglár- lelle felsőn a Vadvirág kemping melletti ABC-t üzemeltetik. Ezen a nyáron Remete László vezetésével 5 szolnoki csemegés látta el a fel­adatokat a vásárlók tel­jes megelégedésére. — NZS — Csemegések a Balatonnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom