Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-02 / 208. szám
4 1989. SZEPTEMBER 2. Kis falu — nagy Iskola A tudás kastélyában jglÉPtAP Rendhagyó dolog, bogy egy huszonéves, pályakezdd műszaki értelmiségit a tudományos kutatást eredményei révén előbb és jobban ismetjenek — mi több; elismerjenek — külföldön, mint a tágabb és szőkébb értelemben vett hazájában. Draskovics Dénesnek, a Mezöhéki Táncsics Tsz most negyvenegy esztendős elnökhelyettesének szakmai életútja pedig így indult. A Néplap vendége: Draskovioa Dénes téeaxolnUkhelyetle a Helyre kell állítanunk az agrárgazdász tekintélyét Ha az utánunk jövők közül lesz lelkes vállalkozó, s türelmes történelemkutató, minden bizonnyal csodálkozik, ha Tiszaiig, a parányi település történetéhez ér. A Tisza partjához szelíden tapadó, manapság ezer lelket se számláló község 1989-ben sok, jelentős változást élt meg, s abban a pár hónapban is, ami még hátravan 1989-ből, fölhívja magára a figyelmet, s talán nem is itt csak, a Tisza partján, Szolnok megyében. — Gépészmérnöki, pontosabban alkatrészgyártó és felújító szakmérnöki diplomával a Túrkevei Autójavító Vállalatnál helyezkedtem el. A munka mellett megszerzett főiskolai és egyetemi ismeretek gyakorlati hasznosításán túl tudományos kutatómunkát is folytattam. Csaknem egy évtizedig arra fordítottam minden szabad energiámat és időmet, hogy megoldjam a főtengelyek fedettívű hegesztéses eljárással történő felújításának problémáját. Sikerült... — Olyannyira, hogy ismereteim szerint az országban egyedül Túrkevén ma is eredményesen alkalmazzák a találmányát... — Maradjunk abban, hogy a módszeremet. Iparjogvédelmi ismeretekkel akkor még nem rendelkezvén, sajnos nem szabadalmaztattam. Máig nagyon bánom! Egyébként számos előadást tartottam erről az alkatrész felújítási eljárásról az NDK-ban és Nyugat-Német- országban, valamint Ausztriában. Milyen a véletlen: egyetemi tanárom Lipcsében végighallgatott egy ilyen német nyelven tartott előadásomat. Az ő javaslatára ebből a témából írtam a doktori disszertációmat... — Ami nem az egyetlen úgymond írott bizonyítéka az alapos szakmai ismeretének ... — Megdöbbentett, menynyire hiányosak a műszaki ismeretek a magyar mező- gazdaságban. Az NDK-beli Ludwigsfeldei Autógyárban szerzett tapasztalataimat, hasznosítva írtam egy 240 oldalas szakkönyvet az IFA tehergépkocsik felújításának technológiájáról. Veseműtétemet követő egy hónapi kórházi ápolás, meg az otthoni három hónapi lábadozás alatt készült el, és az Alkotó Ifjúság Egyesülés menedzselésével került kiadásra. Jó hasznát veszik, úgy tudom, szerte az országban, hiszen a fontos alapgépnek számító IFA tehergépkocsikból legalább 50 ezer üzemel nálunk. — Tizenhárom év után hogyan, miért váltott át a szolgáltatóipari gépészkedésről a mezőgazdaságira ? — Lakásuk, kocsijuk, jobb keresetük volt már a legtöbbjüknek, akikkel együtt végeztem a főiskolát, és akik a mezőgazdaságban helyezkedtek el. Nem sokat, kérettem hát magam, amikor a Táncsics Tsz akkori elnöke csábított. Igaz, a havi 180 órás munkahelyiét 270—300 órásra cseréltem fel. de nem bántam meg. Nemcsak anyagilag találtam meg a számításomat, bizonyítási lehetőségeim is akadtak bőven. A már akkor is jóhírű tíz és fél ezer hektáros mezöhéki szövetkezethez méltatlan színvonalú műszaki hátteret kellett rendbe tennem. A jókora gépparkot — 107 traktort, 40 tehergépkocsit, 200 pótkocsit — üzemeltető, karbantartó és javító téeszbeli műszaki dolgozók jó partnereim voltak ebben. — A téesz főmérnökeként irányította a műszaki háttér stabilizálását. Most viszont az áll az ajtaján lévő táblácskán a neve alatt, hogy általános elnökhelyettes. Hogyan került ebbe a beosztásba? — Szó szerint két szék közül a padlóról. Életem legnagyobb tévedése volt azt hiszem hogy elfogadtam az akkori téeszelnök kinevezését a műszakilag általam felügyelt martfűi sörgyárunk igazgatói tisztére. Nem volt tudomásom az elnök és a gesztorságunkkal üzemelő gyár vezetője közötti személyi ellentétekről. Legkevésbé a gyár körüli pénzügyi bonyodalmakról. Mire mindent tisztán láttam, már a jóhiszeműségem áldozata voltam. Időközben betöltötték a főmérnöki posztot, engem pedig, valószínűleg a gesztorral szembeni ellenszenv miatt a gazdasági társaság nem fogadott el igazgatónak. A sörgyár kontra Táncsics Tsz-ügyet követő elnökváltásnak köszönhetem, hogy most elnökhelyettesként továbbra is a téeszta- gok bizalmát élvezem ... — Erre a beszélgetésünkre tulajdonképpen a szövetkezét szárítóüzemében történt találkozásunk révén került sor. Nem szokványos dolog, hogy egy közös gazdaság általános elnökhelyettese az ipari részlegek közvetlen felügyeletét is ellássa ... — örülök annak, hogy így alakult az új vezetői felállás. Két újabb szakmához kerültem ugyanis közelebb, a tartósítóiparhoz és a külkereskedelemhez. Most tudom igazán hasznosítani a német nyelvtudásomat. Igaz, nemrégen még fordítottam és lektoráltam idegennyelvű műszaki prospektusokat, de a személyi jövedelemadó miatt abbahagytam. Huszonöt forintos órabérért vétek lenne elvenni a szabadidőmet — beleértve a sok hétvégét és éjszakát is — a családtól. Az évente hárommillió nyugatnémet márka körüli értékben kamilla, petrezselyemzöld, vöröshagyma és paprika száritmányokat exportáló üzemünk nyugati partnerei viszont nagyon díjazzák, hogy tolmács nélkül tárgyalhatnak velem árról, minőségről, szállítási határidőről. Higgye el. minél jobban teret nyer az agrárszférában is a piacgazdaság, annál kevésbé nélkülözhetik a nagyüzemek a német vagy angol nyelvet tudó szakembereket. — Persze gondolom, az önálló export lenne a legkifizetődőbb. — Így igaz. csak hát ilyen infrastuktúra mellett?! Crossbar híján csak távolsági telefonbeszélgetésekre egymilliót kellene költenünk egy évben. Már megbocsásson, de például az NSZK- ban akár a toalettbe is 24 órán belül bekötik a telefont. Csupán egy példát arra, hogy mit jelent a közvetlen üzletkötés, a külföldi vevőkkel kialakított személyes kapcsolat: egy tőlünk szárított petrezselyemzöldet vásárló francia partnerünknél idén a múlt évinél 25 százalékkal magasabb árat sikerült elérnünk ... — A szárítóipar és a külkereskedelmi szakmában való elmélyülés mellett jelenleg folytat-e valamilyen kutatómunkát? — Nem. Helyette most politizálok. Az agrárreform- könben. Próbálunk tenni valamit azok ellen az anomáliák ellen, amelyek a mező- gazdaságban dolgozó szakvezetőket nap mint nap nyomasztják. Említettem már, hogy a téesz műszaki dolgozói havi 300 órával, nem ismerve ünnep- és pihenőnapot, olyan műszaki ellátást biztosítanak, ami lehetővé teszi a nyugat-európai szintű kukorica- és búzatermelést. A havi keresetük nem éri el a hazai ipari átlag 70 százalékát! Évtizedes tortúra után. sikerült elérni. hogy az újítási díjakat ne a bérköltség terhére kelljen fizetniük a téeszeknek. És akkor jött az adóreform! Nem várható el a korábban a termelőszövetkezetnek százezreket hozó ötletgazdáktól. hogy a személyi jövedelemadó miatt, magasabb sávba kerülve rosszul járjanak. Sorolhatnám az ágazat gondjait, amik a reformkörben foglalkoztatnak bennünket. Talán úgy foglalhatnám össze: reformeszmémmé vált a mezőgazdaságban dolgozók, az agrárértelmiség presztízsének helyreállítása ... Temesközy F. Űj színfolt Szolnok kereskedelmében. Tegnap a Május 1. üt sarkán az ÉKV megnyitotta legújabb szaküzletét — amelyben a vallásos emberek válogathatnak kedvükre kegytárgyak, vallásos könyvek, rózsafüzérek, szobrok, érdekes és értékes ajándéktárgyak között. Fölvételünkön az első vásárlók. (Fotó: Ko- rényi) Tiszaugon úgy kezdődött 1989, hogy január hatodikén életrehívták, megalakították ismét a községi önálló tanácsot. — 1977 április elsején kezdődött a gyarmatosításunk — mondja a falu egyik vezetője — s most az idén végre újra önállóak lettünk. S már meg ne sértsem, de meglehet, nem sokáig cikkezik már rólunk a Szolnok Megyei Néplap — szeptember 9-én népszavazás dönt ugyanis a községben: kérjük- e csatolásunkat Bács megyéhez. Elég volt, sokan így mondják. Szolnokból. Elég volt — zárom le magamban gyorsan a tényeket Nem ezért jöttem. Megkérdeztem a megyei tanács illetékes szakemberét, s ő azt mondta: a tiszaugi legkisebb önálló iskola a megyében. Kilencszáznegyven lakos, ötszázötvennégy aktív kereső., kétszázhetvenhárom idŐ6, többségében nyugdíjas és járadékos. Négyszáz családi ház, amelyből hetvenben csak egy ember él, 119 háznak él mindkét gazdája, s családjával, gyerekeivel él együtt kilencvennégy öregA tanácsházával szemben, az egykori úrasági kastély udvarán szerelők dolgoznak augusztus utolsóelőtti napján. A telefonvonalat erősítik meg, láthatóan ez az utolsó munka a tanévkezdés előtt. Az iskola folyosóin, tantermeiben minden kész, jöhetnek a gyerekek. A tantestület közül sokan máris teszik a dolgukat. Példás rendben vadonatúj tankönyvek várják sorsukat a polcokon. A tanács bőkezű volt az idén: tehette, ezért kifizette a falu minden általános iskolásának tankönyvét. Már megkapták a nagycsaládosok is — kár, hogy errefelé még mindig az egyke, legfeljebb a két gyerek alkotja a családot — így a rászoruló, három és többgyermekesek csak tizenegyen voltak, akik összesen húszezer forint szeptemberi tanulmányi segélyt Ezt már több pedagógus is megerősíti. Nádudvari Ilona, aki ugyancsak innét, a tiszaugi iskolából indult nem is túlságosan régen. s most három szakot, matematikát, fizikát, kémiát tanít. Kulcsár Istvánná, aki nyugdíjas lassan, s a háromgyerekes Sinka Ferenoné. aki igazgatóhelyettes. Kulcsár István 19 éve igazgató, de három évtizede tanít a feleségével helyben, s a fiatalabbak is segítenek neki: végzett tanulóik között van több mérnök, jogász, tanár, még közgazdász is. — És — .teszi hozzá nem kis büszkeséggel, nagyon sok jó, szakmunkás! — Akkor szorgalmas, eszes gyerekek az ugiak — könyvelem el magamban a tényeket. — Szorgalmasak, érdeklődők és nagyon jólneveltek — teszik hozzá a pedagógusok. Igen, ez valahogyan természetes nekem. A falusi gyerek magatartásában megőrizte a szerénységét, ősei tisztaságát és tisztességét. A falusi család valahogyan más, mint a városi, mégha a falut is éri annyi, de annyi hatás manapság. És gyorsan rákérdezek arra is, sok-e a csonka család, divat-e a válás? Sinkáné válaszol a leggyorsabban, nem divat, egyáltalán nem, alig történik ilyesmi a faluban. Együtt yan a család, s mivel kicsi ember. Százhetvenháram iskoláskorú, akikből kilencven- hárman hétfőn a helyi általános iskola padjába ülnek. Tényleg kis iskola! S a többi gyerek? Szerencsére jó a közlekedés. Tisza- ugról könnyen megközelíthető Kunszentmárton és Kecskemét, Békéscsaba és Budapest — csak éppen Szolnok nem. Aki reggel nyolc órakor a megyeszékhelyen akarja ügyeit intézni, hajnali ötkor kel, háromóna hosszújába kerül az út. — Micsoda ügyetlenség, miért ne lehetne, ha kell (ha kell!) egy közvetlen autóbuszjáratot 'kérni a Volántól. — gondolom én. Mindennek aztán az is lehet a következménye, hogy az aktív keresők közül majdnem kétszázan ingáznak. A faluban a tanácsi intézményeken kívül alig van munkahely — az egyese gyedüli ipari üzem a Tisziaalpári Cipőipari Szövetkezet felsőrész-készítő műhelye, azontúl dolgoznak néhányan a szociális otthonban, a boltokban. az áfész munkahelyein. Ez lenne a jövője a mostani iskolásoknak is? kaptak a tanácstól. Ezzel harminchat iskolás gyereknek lesz könnyebb a tanévkezdés. Kulcsár István igazgató úr végigkalauzol a tantermeken. Van mit mutatnia, s nekem van mit csodálkoznom. Lehet, valóban ez a megye legkisebb iskolája, de felszerelése, értékei megállnák a próbát talán előkelő, városi iskolával szemben is. Az igazgató örül is. meg nem is az elismeréssel teli csodálkozásnak. Igen, 1982 óta, főleg a megyei tanács pénzéből 8 millió forintot költöttek az iskolára. Nyolc tantermében kabinetszerű oktatást vezettek be, van magnójuk, rádiójuk, színes tévéjük, számítógépük, videójuk — nem lehet azt mondani, hogy az innen távozó gyerek hátrányos helyzetből indul, ha továbbtanul. a falu, gyakran találkozik szülő és pedagógus, nem kell azért hetente családot látogatni, vagy szülői értekezletet összehívni, hogy szót értsen a szülő és pedagógus. S „hogy él a pedagógus ilyen kis faluban? Bár nagy nyugalmat és jó jövőt remélő szavakat nem tapasztaltam, hallottam, nem különben és nem is rosszabbul, mint a nagyobb településeken. A tanácselnök — társadalmi tanácselnök van, hiszen mindössze 8 tanácstag alkotja a testületet, s hatan dolgoznak a községházán teljes önállósággal — szóval a tanácselnök még a héten aláírja az alapbérek húszszázalékos emeléséről szóló értesítéseket. A tizenhárom diplomás pedagógus alapbére ezzel kicsit kedvezőbb lett: a legkisebb alapbér szeptember elsejétől 7260 forint, a legmagasabb 12 300. Ez utóbbi persze tanáré, nyugdíj előtti utolsó emelés. Számolok, osztok-szorzok fejben. Igen, ehhez még jöhet kis helyettesítés, s természetesen az illetményföld is hoz valamit minden évben. — Nos, itt nem hoz! Évekkel ezelőtt lemondtak a pedagógusok egy akarattal a földről. Nem azért, mintha lusták lennének — egyszerűen kiszámolták, s rájöttek, annyi baj, gond van vele, s időnként szemernyi hasznot se hoz, elviszi a művelés ára, egyéb vagy egyszerűen az időjárás nem kedvez a termésnek. Attól ők már mentesek, lehet, eljön még az idő. amikor másképp gondolkoznak róla, dehát a többségnek saját portáján van kis konyhakertje, baromfiudvara,, sokan önellátók a legszükségesebbekből. Kulcsár Istvánná régi, k - csit megsárgult iratokat keres elő, amikor azt kérdezem. mióta is áll ez az iskola. Mert, hogy kastély volt, látható, sőt: a hozzáépítések, az új szárnyak csak hangsúlyozzák a patináját. Kiderül, az iskolák államosításakor költöztek ide, 1948-ban az első pedagógusok, gyerekek. Addig a mostani kisiskolában (amiből rövidesen fölújítva szép óvoda lesz), két tanteremben tanítottak a község pedagógusai, s volt hajdanán felekezeti iskola is egy másik ugi kastélyban, apácák is tanítottak. Tanévnyitó nélkül Két tanterem, osztott tanítás — nem lehetett könnyű dolga a negyven évvel ezelőtti tanítóknak. Szinte látom az én egykori iskolámat, az olajos padlót, az ócska katedrát, a kopott padsorokat. Persze, az is iskola volt, s tanulni ott is lehetett. — Most is van összevont osztályunk — mondja a nyolctantermes iskola igazgatója. — Hogy kevesebb a gyerek, rákényszerülünk. Most a második, negyedik osztály tanul majd egy közösségben. Nem az elsősök, ők tizenketten vannak a kezdődő tanévben. Biztosan 'lesz tanévnyitó, gondolom, s alaposan meglepődöm, amikor mondják, már tavaly se volt Nincs iá különösebb szükség, egyszerűen megszólal a csengő hétfőn nyolc órakor, s az első két árában az osztályfőnökök elintéznek minden, ilyenkor szükséges formaságot. szétosztják a tankönyveket. — Azaz, mégis van val mi — mondja az igazgató. — Ez viszont hagyomány nálunk, s erre valóban szükség van. Az a üzenkét kis elsős hétfőn az óvodában kezdi a napot. Odamegy értük a tanító néni, s elkísérik őt a nyolcadik osztályosok. Elköszönnek szépen az óvó néniktől, a még ottmaradó pajtásoktól, s átsétálnak az iskolába, az új otthonba. Búcsúznék, úgy gondolom, mindent láttam, hallottam. Az igazgató azonban meghív még egy kis helyszíni szemlére. Lambériák között a tetőtérbe megyünk, ahol ötezer kötetes könyvtár szolgálja a tiszaugi gyerekek tanulását, érdeklődését. Gyönyörű könyvtár, nem csoda, 187 falubeli társadalmi munkája -is benne van! Helye van benne a videónak, a magnetofonoknak, a hi-fi ■toronynak, a tévének. A könyvek bizonyítják: forgatják lapjaikat. * * * Megkopott, valóban kis iskolát vártam, ahol a kevés gyerekkel kevés szaktanár, pedagógus foglalkozik. Egy nagyon szép, jól fölszerelt ..kastélyát” találtam a tudásnak. S bár vallom, az önállóságát visszakapott falu jövője érdekében lehet, elszakad ettől a megyétől — abban biztos vagyok: nem volt ez a megye rossz gazdája Tisza- ugnak, a kis falu életének. A legfontosabbat biztosította a jövőhöz: a korszerű, szép iskolát. Ezt lehet vitatni, lehet le- kicsinyleni — csak letagadni nem lehet. Van! Tankönyvek díjtalanul Szorgalmas, eszes gyerekek Sóskúti Júlia
