Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-12 / 188. szám
1989. AUGUSZTUS 12. j^ÉPlAP 5 Karnyújtásnyira egy lehetőségtől A ligetben tényleg nagyszerű? Szombaton indulnak. A szórakozást megszervezik maguknak Igazából, úgy reggel hat körül érdemes futva nekiindulni a szolnoki tiszaligeti körgátnaik. Ébredezik a város, még nincs benzingőz. A hídon ilyenkor alig van forgalom, a távolsági buszokról csak néhány álmos szem kandikál ki. A főúttal távolodva halkul a zaj, lassan belelendülhet a futó. Mindössze négy kilométer van előtte, és oda érkezik vissza, ahonnan elindult. Észre sem veszi, és már az üdülőknél jár. Jön a „nullpont” és néha egy kutya a kempingnél. A tárház magasságában keletnek kanyarodik, irány a „százlábú”. Már csak három futópályányi hossz van hátra, és utána vége a 10— 20—30 percnek. Az izzadtságcseppek sem zavarhatják annyira, hogy ne venné észre: itt szép minden. Fiatalok itt is, ott is Egymás után érkeznek a gyermeküket szállító szülők autói. A sportcsarnok előtt gyülekeznek a napközis táborozok. Aztán irány a strand. Üsző, labdarúgó és tenisz foglalkozások közül választhatnak. Júniusban majd ezer vakációzó iskolás volt. A liget végén a DEMISZ tábor egyik sarkában; a gát tövében csónaktúrázók ütötték fel sátrukat. Néhányan az árnyékban heverésznek, mások felderítik a környéket. — Mivel töltitek a napot? — kérdezem az egyik huszonéves fiút. — Mindig vízközeiben vagyunk. Azért jelentkeztem erre a kirándulásra, mert szeretem a Tiszát, de biztos vagyok abban, hogy ezzel így vannak a többiek is. Ha letáborozunk, akkor is vízre szállunk. Szerdán alaposan eláztunk, azért néz ki itt minden úgy, mintegy csata után — szabadkozik. Nem valami felemelő élmény esőben sátrat verni. — Estére mik a terveitek? — Szerveztünk mozilátogatást, de mindenki úgy osztja be az idejét, ahogy neki tetszik. Sok választási lehetőség egyébként sincs. Legfeljebb annyi, hogy vagy itt a közelben ülünk be valahová, vagy a másik oldalon keresünk olcsó helyet. A csoport másik része itt marad, zenélünk, nyársalunk. Strandol a város Legnagyobb vonzereje kétség kívül a strandnak van. Ha jó az idő, szombat, vasárnap kisebbfajta népvándorlás indul meg. A hatalmas zöld terület vonzza és valósággal magába szippantja az embereket. A befogadóképességnek a vízfelület és persze a kerítés azért határt szab. Ez azt jelenti, hogy majdnem egy kisvárosnyi körülbelül 10 ezer vendéget tudnak beengedni. Ezt a csúcsot az idén jegyezték, hétezer fürdőző volt, július közepén. Jó befektetésnek bizonyult a csúszda. Egy idényben 20 ezerrel többen váltanak jegyet. A forgalom a gépkocsik számából az első ránézésre lemérhető. A fizető parkolóban még jócskán akad üres hely. amikor a főépülettel szemben „teltház” van a füvön, pontosabban a zöld területen — helyesbítenének ki a közterületfelügyelők Így aztán lehet, hogy a „takarékosság” jóval többe kerül mint a parkoló díj. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ha a srand közelében nem férnének el, akkor az Aranyiakat parkolójában kellene a kocsit hagyni. A vendégek többnyire gyerekekkel érkeznek. A fiatalok jelenléte garancia arra, hogy a csúszda nem marad kihasználatlanul. A strandolás a teniszezőknek a legkifizetődőbb. Az óránkénti 50 forintos bérleti díj egyben belépőül is szolgál. Elfogadhatóak a büfék, az étterem árai, de bizonyos, hogy erről egy négytagú család már másképpen vélekedik. Néhány fiatal pár a csónakázótó körüli sálakon sétál. Az erdei tornapálya üres, ami ilyenkor nyáron érthető is, de nem az tavasszal, vagy ősszel. Akkor talán többen jönnének, ha a közelben lenne öltöző, zuhanyozó. Késő délután indulnak hazafelé a strandolok. Néhányon betérnek a vállalati üdülőkbe. Ezek árai a vékonyabb -pénztárcákhoz igazodnak. Sok a fiatal, A kis beton előtereken lassan-lassan alig marad üres hely. Néhányan a közeli kempingből kijönnek sétálni, A trabantos német házaspárral már másodjára találkozom... Az utolsó menedékhely A liget egy másik fókuszpontja. különösen hétvégenként az Aranyiakat. Nem véletlenül népszerű, sok választási lehetősége nincs is annak, aki táncolni szeretne. Jócskán maradnak itt akkor is, ha a sportcsarnokban Csillagfény diszkó van. Ez utóbbi, nyáron ráfizetéses. Júniusban hétszázan voltak, ennyi vendéggel már nem éri meg a rendezőknek. — Milyen az éjszaka rendőr szemmel? — kérdezem az egyik járőrkutyás rendőrtől. — Nem mondanám, hogy túl sok gondunk lenne itt. Van úgy, hogy egész este nem történik semmi, de azért olykor előfordul randalírozó fiatal is — mondja, miközben jó szorosan tartja a pórázt. Ha odaát a szabadtéri színpadon koncert van, akkor néhányan itt melegítenek be. esetleg utána jönnek ki. Persze koncertek nélkül is előfordul rendbontás. Felborigatják a szemeteseket. de nézze — mutat rá egy kettétört karvastagságú fára —, van, aki így próbálja ki az erejét. Az is igaz, hogy néha a külföldi turisták sem szent emberek. — És az Aranyiakat? — A társaságtól függ. Előfordult már, hogy oda is hívtak minket. A közbiztonság semmivel sem rosszabb itt, mint a város többi részén. A turistacsalogató brosúrák ajánlása imigyen kínálja Szolnokot: „A természet ajándékaival gazdagon megjutalmazott megyeszékhely ... a Tisza partján levő üdülőterülettel, a Tiszaligettel.” Ez a 60—70 hektáros zöld terület — ami 80 ezer embernek egyáltalán nem sok, jobb napokat látott valaha. Most csak a nagy „népünnepélyek” napján él. akkor mozdul meg, ha meccs van, jó lehet, kevés hasonló fekvésű hely található hazánkban. Nehéz elhinni, hogy ne lenne igény több és gazdagabb hétvégi programra. Régebben a strandon kívül másért is érdemes volt kijönni ide. Vasárnaponként jóval elevenebb volt a liget, a délutáni séták nem a híd lábánál értek véget. A vidámpark, vagy az úttörővasút vonzotta ide az embereket, vagy más. nem tudom. Az viszont biztos, hogy különösen üdülésből hazatérve érzi az ember: valami hiányzik. Az űr, hétvégenként még jobban felerősödik. Igazi szabadidő központ lehetne a liget, és ehhez minden adottsága megvan. Ügy tűnik azonban, hogy ez a kis városrész ahhoz túl nagy, hogy a fellendítésében érintett szervek és elképzelések találkozzanak. Mintha elfeledkeztünk volna róla, pedig itt van karnyújtásnyira. Szurmaj Zoltán Zöld terület, a fizetőparkolótól néhány méterre Amikor fölhívom telefonon, szabadkozik. Sőt, más orvost akar ajánlani a riporthoz.vÉn azonban makacs vagyok. Érzem, hogy Vele kell beszélnem. Annyi jót hallottam róla, hogy biztos vagyok benne, ő olyat tud mondani, ami érdekes. Ami fontos. Gyanús a kedves orvos Dr. Gergely Mihály professzor beszél a leértékelődött álmokról Dr. Gergely Mihály professzor hét éve a Hetényi Géza megyei kórház sebészeti osztályának vezetője. — Professzor 'íir, önről azt tartják, hogy a tíz legjobb sebész 'között van 'Magyarországon. — Néha túlzásnak érzem ezt a mondást, néha nem. Az egészségügyben ugyanis sok a tájékozatlanság. — Miért? — Mert évtizedeken keresztül a kiválasztások nem a tehetség és a rátermettség szerint történtek. Az egészségügyiben is, az élet más területein is. Képtelenség, hogy az orvosegyetemeken néhány fizika példa és némi biológiai ismeret alapján veszik föl a hallgatókat. Az elhivatottságról szó sem esik. Sokan azért választják ezt a pályát, mert sikk orvosnak lenni. Ha megkérdezem a negyed-, ötödéves medikusokat, hogy a gyógyítás melyik szakterületét szeretnék választani, a legtöbb azt feleli, hogy még nem tudja. Kérdem én; ékkor miért akar orvos lenni ? — ön miért lett .orvos? — Mindig sebész akartam lenni — gyerekkorom óta. Ez volt az egyetlen elképzelhető pálya számomra. Sok könyvet olvastam, amely orvosokról szólt. Esendő emberek voltak, az életük mégis megragadott, mert hűségesek maradtak az elveikhez. — Miért éppen a sebészetet fválasztotta? — Túl dinamikus vagyok a konzervatív gyógyításhoz. Annak is megvan a maga szépsége, de a beteg lassan gyógyul. A sebészeten pedig látványos a gyógyulás, a munkám hasznát rövid időn belül látom. Ez nagyon fontos, mert a segítés élménye éltet. A sebészeten viszont a kudarc is látványos, és gyors. A kudarc minden sikerélményt kitöröl belőlem, és tehetetlennek érzem magam. Ha például a betegnél szövődmény lép fel vagy annyira súlyos állapotban van, hogy már nem lehet segíteni rajta, az szörnyű érzés. Többek között ezért is fogok nyugdíjba menni, amint elérem a korhatárt. — Csak ezért? Ezért iis... is ... Nagyon nehéz elviselni, hogy egyre több olyan fiatal beteg kerül hozzánk, *akiinek előrehaladott daganatos betegsége van. Ezek az esetek szaporodni fognak, és az egészségügy mai helyzetében reménytelennek látom, hogy ezeket, a betegségeket kedvező irányba befolyásoljuk. — Tervezik az egészségügy reformját, » biztosító rendszert. — Amíg az ország ilyen keveset költ az egészségügyre, addig a biztosító legfeljebb az egészségügyi dolgozók fizetését tudja rendezni. Ez persze nagyon fontos. Gondoljon bele; a nővérnek, aki most ment nyugdíjba az osztályról, 6 ezer 100 forint fizetése volt. Az adjunktusomnak, aki három gyereket nevel, 8 ezer 300 forint a havi bruttója. Ez a helyzet arra ösztönzi az orvosokat, hogy minél több rutinműtétet vállaljanak. Hogy lehetőleg kerüljék a többórás, leterhelő, nagy tudást, kockázatot igénylő operációkat. — ... 1mert azidő alatt több rutinműtétet is elvégezhetnek, amelyekkel lehet keresni. — Igen. Nem érdekeltek az orvosok abban sem, hogy előadásokat tartsanak, tudományos folyóiratokat olvassanak, cikkeket jelentessenek meg. Ügy érzik, hogy nem érdemes. Hogy az ilyen munka nem számít. De ez a jelenség nemcsak az egészségügyben létezik. Az egész életünkre érvényes. — ön 'egy kicsit elkeseredett ember. — Ami feszültség és elkeseredettség bennem van, az a társadalmi igazságtalanságok miatt halmozódott fel. Elkeserítő, hogy olyan közegben élünk, amely leértékeli az álmokat, és szárnyát szegi minden repülésnek. A fiatalok lehetetlen anyagi helyzetben élnék, és nem tudnak áldozatot vállalni a haladásért, a fejlődésért. A megyei kórház és a Debreceni Orvostudományi Egyetem között például van egy megállapodás, amely szerint évente öt orvosunk mehetne a klinikára tanulni. De nincs jelentkező, mert senki se vállalja, hogy egy évig, távol a családjától csak a fizetéséből éljen meg. Ezeket az elviselhetetlen dolgokat végül is az ellensúlyozza bennem, hogy néha úgy megtudok gyógyítani egyegy beteget, ahogy csak kevesen tudnák. Legalábbis én így érzem... — önt nemcsak d tudása, hanem az 1embersége miatt is szeretik. — Nézze, én a 'betegekkel szemben visszafogott vagyok. Egyszerűen nem merek kedves lenni, mert aki a magyar egészségügyben kedves, arrakönnyen rásütik, hogy így fogja a betegeket, így keresi a hálapénzt. Persze attól, hogy visszafogott vagyok, a beteg megérzi a szeretetet, az együttérzést. Egy évig dolgoztam Angliában. Ott mertem igazán kedves lenni a betegekhez. Ott lehet kedves az orvos, és az egészségüggyel szembeni elvárás if sokkal nagyobb, mint nálunk. Németh László fogalmazta meg nagyon találóan: Az orvost azért kell megfizetni, hogy ne kelljen pénzt elfogadnia a betegtől. — ön arról is híres, hogy őszinte 'és gyakran van ellenvéleménye, amelyet el is mond. — Nagyon elkeserítenek az igazságtalanságok. Hogy a hazugság már rutinná vált; hogy a gyenge képességű ember előbbre jut, mint a tehetséges; hogy a becsületességet hülyeségnek könyvelik el... Az igazság kimondásának a vágya végigkísért egész életemben, és emiatt nagyon sóik konfliktusom volt. De egyszerűen olyan elvekkel kerültem szembe, amelyeket nem tudok elfogadni. Mit lehet mondani például arra, ha egy sebész főorvos úgy ítéli meg a haláleseteket, hogy: ahol gyalulnak, ott forgács is akad! Hát ezt nem lehet elfogadni! Ez nem lehet elv! A lelkiismeretes orvost minden haláleset, minden tehetetlenség megviseli. — Milyennek tartja a munkatársait itt, (a sebészeten? — Remélem, hogy a hét év alatt sikerült elhintenem Ivalálmílt. Ü ■ Próbfiltam arra nevelni őket, hogy önállóan gondolkozzanak. Es képzelje el, valamelyik nap felhívták a figyelmem valamire, amit elnéztem. Szóval, kezd beérni a gyümölcsi... Próbáltam arra ösztönözni az orvosokat, hogy olvassanak, írjanak tudományos dolgozatot. Sok tehetséges, törekvő fiatal orvos van. Még több kellene. — Mégis; ön pesszimista, ha laz egészségügy kilátásairól esik szó. — Mert úgy érzem, hogy nincs kiút, nincs megoldás. Ha a társadalom morális válságéból nem tudunk kilábalni, akkor az egészségügyünk nem lesz jobb. Sok pénz kellene ahhoz, hogy igazán jó legyen. A külföldi kongresszusokon olykor már nem is nézem meg a műszerkiállítást, mert csak a szívem fájdítom. Amíg a nyugati országokból jött szakemberek ott, helyben megrendelik a legújabb gépeket, addig mi olyan gondokkal küszködünk, hogy sikerül-e megfelelő méretű kesztyűt szerezni a kezemre a műtétékhez ... Én a személyes sorsommal elégedett vagyak, csak az egészségügy helyzete és az általános állapotok keserítenek el. — Említette, hogy elégedett az Iéletével... — Nem vagyak gazdag, de gazdagnak érzem magam. Van egy házam, egy kertem, öt egészséges gyermekem él, szép unokáim születtek. A feleségem társ, mindent néki köszönhetek. Lehetővé tette, hogy egész életemben azt csináljam, amit szeretek. Hogy a sebészei legyen az első az életemben. És ez talán sikerült is... Paulina Éva Különleges Magyar—Máltai Szeretet Szolgálat felirattal állították üzembe a máltaiak ajándékát, egy Volkswagen mentőautót. Az Országos Mentőszolgálat új gépkocsiján Nánai Ferenc ápoló és Nagy Imre gépkocsivezető az egész ország területén szállítja a betegeket (MTI-fotó: Várkonyi Péter)
