Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-12 / 188. szám

» • • 1 / Nemzetközi körkép 1989. AUGUSZTUS 12. II világ legdrágább harci gépe a „lopakodó” Vallóban a legdrágább ? Valószínűleg igen. Az ame­rikai Northrop repü lőgép­­ipari (konszern üzemcsarno­kaiban a „Stealth” program keretében eddig már elké­szült négy szupermodem B—2-es hadászati bombázó darabonkénti ára a jelenlegi kalkulációk szeriint több mimt 600 imiillLió dol!láir, de az is tehet — mondják a válla­lat vezetői —, hogy amire a szériagyártás megkezdődik, elérheti akár az egymilliár­­dot is. Érthető tehát, hogy ami­kor az Egyesült Államok jövő évi katonai ^költségve­tésekor a hónap elején le­zárul törvényhozási vitában a szinte csiilaigászatii ár szóba került, a honatyák­nak éignek meredt a hajuk. Kiszámították, a ,, csodagép - ként” 'reklámozott bombá­­zó minden kilogrammja any­­nyiiba iker üli minit az aranyé. És felmerült bennük a kér­dés: vajon van-e értelme tízmiillLitárdoikat kidobni az ablakon a 132 darabosra tervezett B—2-es légiflottára; hiszen még az sem 'bizonyo­sodott be, alkalmas-e arra a célra, amire szánják. A múlt év novemberében a íliégierő palimdale-i bázi­sán már bemutaiták a proto­típust. Igiaz, akikor még nem emelkedett a levegőbe, ám az sem késett soká: rö­viddel a képviselőházi vita megkezdése előtt a Mojave­­sivatagban végrehajtották a próba repülést. Richard Cheney védelmi miniszter erről az eseményről így nyilatkozott: „Meg vagyak győződve róla, a B—2-est tényleg 'rendkívüli képes­ségék jellemzik... A bom­bázó a repülőgépek teljesen új nemzedékét képviseli, sőt, azt mondhatom, forra­dalmasította a légi hadvise­lés tehetőségeit”. Még koráb­ban Edward C. Aldridge, a légierő volt minisztere azt mondotta, bogy a North­rop „Kiváló produktuma mérföldkő az elrettentés stratégiájának történeté­ben”. Ilyen nyomós érvek halla­tán a szenátorok végül is megszavaztak 4,4 milliárd dollárt a program finan­szírozására, a további támo­gatáshoz azonban csak ak­kor hajlandóak hozzájá­rulni, ha a „lopakodóval” újább sikeres repülési kí­sérleteket végeznek. De hát miit 'takar ez a fo­glalom ? Miért nevezték el a B—2-est „lopakodónak”? Ennek megértéséhez né­mi magyarázatra van szük­ség. Az amerikai konstruktő­röket évek óta foglalkoztat­ja olyan légiitámadó eszkö­zök megszerkesztése, ame­lyekkel lehetőséget teremt­hetnének a potenciális el­lenfél 'többlépcsős légvédel­mi rendszerének áttörésére, a meghatározott célok el­pusztítására berepülő gé­pek „Láthatatlanná” tételé­re az egyébként sökféle fegyverrendszerrel olltalllma­­zc'tt légtérbe. Ez pedig csakis úgy kép­zelhető el, ha semlegesíteni tudják az ellenség cél fel­derítő rádiólokációs rend­szerét, vagyis ha észrevét­lenül közelíthetik meg a leküzdendő objektumokat (rakétasilcikat) repülőtere­kéit,, parancsnoki vezetési pcm tokát és így tovább). Nos, az amerikai katonai vezetők úgy vélik, ennék a követeiménynek a B—2-es tökéletesen megfelel. Ami a gép felépítését, formaterve­zését és egyéb sajátossága-r it illeti, 'meglehetősen bo­nyolult technológiai felada­tok megoldását igényelte. Ezeknek a részletes leírását ezúttal mellőzhetjük, hiszen mi benlétük lényegének megértéséhez komoly repü­­lőműszafci ismeretek kíván­taménak meg. Azt azonban még a laikus is megérti, bogy olyan gyártási eljárás­ról van szó, amikor az új típusú 'bombázót a földi lo­kátorok impulzusait nem visszaverő, hanem azokat elnyelő különleges anyaggal vonják be, vagyis ezzel le­hetetlenné tehetik, vagy le­galábbis jelentősen megne­hezíthetik időbeni felfede­zését, következésképpen ha­tásos leküzdését. Márpedig — mint a „szellemgép” megalkotói állítják — a B— 2-esruek ez a legfőbb jellem­zője. Nyugati katonai szakér­tők szerint a gépek mind­egyike 16 atombomba és közelebbről meg nem neve­zett számú nukleáris rakéta hordozására alkalmas, ható­sugaruk 16 ezer kilométer, repülési sebességük a hang­­határon aluli, vagyis nem haladja meg az óránkénti 1200 kilométert. A Pentagonnak ettől a minden idők legnagyobb ka­tonai beruházásától — teljes költségkihatása a hambur­gi Der Spiegel szerint leg­kevesebb 68 miillHiárd dollár — a Busb-'k ormién yz alt azt várja, hogy ezzel egyrészt újabb -ütőkártyáihoz jut hat a Szovjetunióval folytatott fegyverzetkorlátozási tárgya­lásokon, másrészt gazdasági újabb, tetemes gazdasági megterheléssel járó ellenin­tézkedésekre kényszerítheti. Persze egyáltalán nem bizo­nyos, hogy ez a kettős szá­mítás beválik. A válasz 'le­helt aszimmetrikus is, azaz kisebb kiadóssal járó, de hatékonyságában a külső fenyegetéssel arányban álló. Az amerikaiak távolról sem lehetnek biztosak abban, hogy a „'lopakodók” az adott bel y zatlban dkadálytalanu l elérhetnék céljaikat. Ele­gendő Utalni arra, hogy az igen korszerű fedélzeti lo­kátorokkal felszerelt MÍG 29-es és SZU—27-es elfogó vadászok nagy magasságiból igen nagy valószínűséggel még időben felfedezhetnék a támadókat, mivel a B—2- esek felülről jóval érzéke­nyebbek, minit alulról, nem beszélve a modern infra­­érzéklő és céllkövető rakéták alkalmazásáról. Így tehát a „loipákodás”, válságkörül­mények között talán nem is tenne annyira kockázatmen­tes, mint ahogyan a Penta­gonban .gondolják. Észtország—89 elnevezésű békemenet min tégy kétszáz svéd, finn, észt, orosz cs más részvevője elhalad a vrosháza előtt, amikor véget ért az északi országok kéthetes békemenete (MTI — teiefotó) A KGB titkai A szovjet Államvédelmi Bizottság (KGB) működé­sét korábban övező titökza­­fosság, úgy tűnik, mindin­kább a múlté: sorra nyilat­koznak a szovjet sajtónak a szervezet jelenlegi és egyko­ri vezetői. Nem rejtik véka alá, bogy a .sokáig bármi­féle társadalmi ellenőrzés nélkül működő KGB tevé­kenységére ,is iócskán ráfér a korszerűsítés, s ideje fel­számolni a KGB és elődje, a Cselka történetében egy­mást érő fehér — vagy in­kább fekete — foltokat. A VCSK, az ellenforra­dalom leb írására I9l 7-ben létrehozott szervezet első vezetőjéről Dzerzsinszteijről elnevezett moszkvai téren magasodik a KGB hatalmas épülete, amely állandóan .zárt vasrácsos ablakaival mindennél jobban jellemez-Kalkutta, óh! Az indiai -Kalkuttát ho­vatovább nemcsak műemlé­kei, nyomornegyedei, és ut­cán alvó 'koldusai miatt tartják India egyik legérde­kesebb városának. A hor­ror 'kedvelőit valószínűleg szent 'borzad'állyal 'tölti el a nemrégiben ínyiiilvámosiságna hozott tény: Kalkutta a vi­lág 'legnagyobb csorntváz- és fceponya-exportöne. Ezt a kirviiteCIt 1985-ben a hatáságak betiltották, titok­­bain mégis virágzik az üzlet. A -feketepiacon 10 ezer -rú­piát (650 dollár) is adnak egy sértetlen emberi csont­vázért. Évente körülbelüli 15 ezer csontváz és 50 ezer koponya vándorol titkos kieresékedelmii utakon kül­földre. A kalkutta! csontváz-ke­reskedők a közeli temetők­ből, illetve Bibair állam és Nyugat-Bengália sűrűn la­kott vidékeiről kapják a „szállítmányokat”, amelyek azután Bamgladesen keresz­tül jutnak tovább a meg­rendelőkhöz. A mintegy 4 millió dollár értékű indiai csontváz-export több mint egynegyede Kalkuttából származik. A sajátos tevékenység nyomén rémtörténetek ás szárnyraikapitaik. Az egyik, tavaly állító­lag megesett történet így szól. Néhány fiatal arra lett f igyelmes, hogy az egyik 'hullaházból gyanús zaj szű­rődik ki. Anniikor beléptek a bűzlő, vérrel telefröcsikölt helyiségbe, azt látták, -hogy egy fiatalember szabályosan „skalpot”. Körülötte szana­szét bevert 'tizenihárom fej. A rendőrségien aztán a skal­­poló bevallotta, bogy a „fel­dolgozott” koponyákat apja adja a ikalikiuttai kereskedő­­ijcaipcsolaitának, Nincsenek problémái a nőkkel új miniszterelnök Japánban Alig 3 hónapon belül Ja­pánban a harmadik kor­mányfőt választják. Takési­­ta Noboru azért távozott, mert alaposan besározódott a Recruit-botrányhan. Unó Szószuké gésákat tartott és neki „köszönhető”, hogy a japán kormányzó párt elve­szítette többségét a felsőház­ban. Most az 58 éves Kaifu Toshiki lett a Liberális De­mokrata Párt új elnöke, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy legkésőbb szerdán mi­niszterelnökké is választják. Minden jel ,arra mutat, hogy Tokióban ezúttal egy szürke személyiséget — nem feltétlenül eminenciást — választottak meg vezetővé és nem biztos, hogy sokáig be­tölti ezt a hivatalt. Kaifu Toshiki 58 éves, s eddig két ízben volt oktatási minisz­ter, de nem lehet róla el­mondani, hogy a Liberális Pártban saját hatalmi bázisa lenne. A kiszivárgott infor­mációk szerint jelölése any­­nyira felbőszítette a Liberá­lis Demokrata Párt néhány személyiségét, hogy két má­sik jelölést is előterjesztet­tek, közöttük egy regényírót és egy volt minisztert. Kaifu Toshiki volt a kompromisz­­szum. Japánban az a gyakorlat, hogy az elnököt rendszerint a kulisszák mögött, konszen­zus alapján jelölik, illetve választják. Manapság azon­ban egyre komolyabb bírá­lat éri ezt a — bizonyos mértékig feudális — gyakor­latot, s a párt ifjabb tagjai egyszerűen a szabad válasz­tást és a demokratizmust ké­rik számon a kormányzó párttól. Tokióban azt is ki­fogásolják, hogy a Liberális Demokrata Párt mindenkori elnöke automatikusan az or­szág kormányfője is. Akihito császár kedden nyitotta meg a parlament ülésszakát és felszólította a törvényhozókat arra, hogy hűségesen teljesítsék felada­tukat, mozdítsák elő a világ­békét, a nemzeti és a világ­méretű fellendülést. A japán császár azt nem tudja befo­lyásolni, hogy a miniszterel­nök ki legyen. A világ egyik gazdasági nagyhatalma számára nem mellékes, hogy ki az irányí­tó. A japán kormány kedden közzétett, jelentése szerint az ország egyik leghosszabb gazdasági prosperitásának az évét zárja. Az adatok szerint immár 32 hónapja folytató­dik a gazdasági növekedés. 1958-ban indult a világhábo­rú utáni nagy fellendülés 42 hónapos szakasza és 1965-ben a második 57 hónapos „vi­rágkorszak”. A japán gazdasági csoda titka nem éppen titok: ma­gas színvonalú személyes fo­gyasztás. nagyon komoly ma­gánberuházás — és stabil árak. Tavaly 5,1 százalékkal növekedett a bruttó nemzeti termék, az azt. megelőző év­ben pedig 5,2 százalékkal. A szigetország mércéje sze­rint ez óriási ütem. hiszen nem éppen a nulláról indul. A jent manapság „dollár­ként” mérik a világon és a többi valutához mért árfo­lyama miatt a japán exoort drága, az import pedig olcsó. Tavaly a japán export 6 szá­zalékkal nőtt — az imnort pedig majdnem 14 százalék­kal, Nem érdektelen talán, hogy a fogyasztói árindex tavaly mindössze 0,8 száza­lékkal nőtt — miközben a nagybani kereskedelmi ár­színvonal még csökkent is. Ebben a gazdasági nagy­hatalomban lesz kormányfő a csaknem ismeretlen Kaifu Toshiiki. Személyét márcsak azért is vizsgálgatják világ­szerte, mert Japán nemcsak gazdasági nagyhatalom,' ha­nem biztonsági ügyekben is „nagy ország”: Politikai hír­­magyarázók ezért, fontolgat­ják bizonyos aggodalom­mal, hoigy Kaifu Tosihiki ita­lán csak átmeneti ember. Azt 'mondják róla, hogy ke­vés ellensége van és „nin­csenek problémái a nők­kel!’. Nem valami hízelgő rá nézve, hogy egyik bírá­lója szerint „soha nem próbálta himbálni a hajót, ő .volt mindig a követő-em­ber, a konformista, aki ügyelt a róla formált kép­re”. Mint rosszmájúan meg­jegyezték, felesége igen erős személyiség, aki nemigen engedi a kilengéseket. A probléma azonban ép­pen az, hogy minden meg­figyelő szerint a liberális demokrata párt megérett a megújulásra, dinamikus, karizmatikus vezérre lenne szüksége, aki nemcsak Ja­pán gazdasági helyét jelöli ki a világban, hanem igazi politikai súlyát is végre mérlegelés tárgyává teszi. Japán az öt megillető he­lyét keresi, de Kaifu Toshi­­ki. a kompromisszum-ember, ehhez nem látszik a megfe­lelő vezető személyiségnek. Összeállította: ftlajnár József te a sztálini, és brezsnyevi időkiben bezárkózott, min­dennel, mindenkivel szem­ben bizalmatlan Szovjetu­­_ nlót. Az épületek most Is fél­elmetesen 'magasodnak a tér fölé, ám a vastag faiiák mögött, úgy itűniiik, változó­ban van a légkör. Az átala­kítás, a jogállamiság 'megte­remtésére tett erőfeszítéseik nem hagyták változatlanul a KGB-t, amely valóságos állam volt az államiban. Vlagyimir Krujcsikov, a KGB elnöke a Legfelsőbb Tanács kinevezését. meg­előző vitájában ígéretet tett a szervezet munikájiá­­nak nyilvánossá 'tételére és sürgette 'az új 'állambizton­­sági törvény 'megalkotását. A reformer hírében álló Krjucskov, akii korábban 14 éviig irányította a szovjet hírszerzést, (mellesleg ki­tűnően beszél magyarul), legutóbb a ■ N ovo je Viremjá­­nak myiliatkoziva fejtette ikii elképzeléseit a szervezet megújulásáról. Egyebeik kö­zött elmondta, hogy meg­szüntetik az „ideológiái diverzióvat” azaz a b:*lsr elifen'zékikel togTJalkoizó ötös •számú ügyosztályit. • A Krujicskovmyálatikozattat szinte egyidőben ' (Látott nyilvánosságot az ‘ ügyosz­tály egyik volt munkatársá­nak leleplező cikke az . Ogonyokban. A volt KGB- tiszt elmondta, hogy 1958- tól dolgozott az ügyosztá­lyon. A sztálini időkiből hírhedt büntetőtörvény­­köinyv 58-as paragrafus alapján üldözték, minden­kit, aki elkeseredésében szó­iban vagy írásiban kiadta, a tragikus sorsú költőnő, Gvetajeva és fiai G urnáijov műveit.' Üldözték, • majd száműzték Szaiharovot a tiszt leírja , omf mb 'mbm ^Gondolatok” miatt. A KGB-.tiszt leírja, hogyan késztették módszeres üldö­zéssel emígrálásra az ellen­zéki írókat és művészeket, Akszjonovot, az egykori lágerlakó írónő, Jevgenyija Ginzburg fiát, az . irodalmi • Nobel-díjas Brodszkijt, vagy Ernszt Nyeizvesztnij festő­művészt, A legtöbb törvénytelen eszközt a 'kivándoróln i-szán­dékozó zsidókkal szemben alkalmazták. A . brezsnyevi időkben állandó megfigyelés alatt tartották' lakásaikat,­­egy-egy híresebb évforduló előtt a léghangosabb ellen­zékieket megelőző jelleggel „begyűjtötték ". A cikk szer­zője beszámol az egyik em­lékezetes akcióról, amikor a ki utazási kérelmük miatt az SZKP KB panaszirodá­jában tilitákozókat a kive­zényelt belügyi csapatok a parancsnok „rakodást meg­kezdeni” vezényszavára egyéniként betuszkolták a helyszínre érkezett autóbu­szokba és egy moszkva kör­nyéki börtönibe száll itatták. A cikk szerzője elgon­dolkodtatónak tartja, hogy bár hozzá hasonlóan solkian voltak a KGB-lben, akik felismerték, hogy a „cég” egyáltalán nem azzal fog­lalkozik, ami a feladata lenine, mégis hallgattak és részt vettek a törvénytelen­ségekben. A KGB-tiszt sze­rint a szervezetben dolgozók csak az utóbbi időbeni, az országiban kibontakozó na­gyobb nyíltság és a demok­ratizálási folyamatok köze­pette kezdték f elismerni,- hogy valójában semmiféle veszélyt nem jéliemtetitek az ellenzékiek. A szerző meg­állapítja, hogy egy demok­ratikus társadalomban meg­engedhetetlen .az államlbiz­­tanságii szervek tevékeny­ségének ideoloigizálása, a KGB-nek meg kell. szaba­dulnia a tőle idegen funlk-. .cá ótól. Énnek a vezetés szintjén történő felismeré­sére utal az ötös számú ügy­osztály felszámolása. Mint Krjucskov a Novoje Vrem­­jiának elmondta, az átalakí­tás azt célozza, hogy a KGB •ténylegesen csak azzal fog­lalkozzon., ami a feladata, így hírszerzéssel és kémel­­hárítással. Ezek mellett a ■ „cég” egyik legfőbb felada­ta a mind erőteljesebbé vá­ló szervezet bűnözés elleni harc, s a KGB-nek objek­tív információval, elemzé­seivel elő kell segítenie ' a külpolitikai döntések meg­hozatalát. A most ■ bejelentett válto­zások azonban a gyakorlat- ' ban még nem mindig érez­tetik hatásukat. A Legfel­sőbb Tanácsban számos bí­rálat érte a KGB munkáját. Több 'képviselő kifogásol­ta, hogy még- az utóbbi időben is sok esetben zak­latták alaptalanul a nem hi­vatalos szervezetek tagjait. Az Ogonyok-cikk szerzője rosszallóan állapítja meg, .hogy brezsnyevi időszakban képtelen méretűre duzzasz­tott szervezet — 200 ezer al­kalmazottja- van a KGB- nek — a vezetők megnyilat­kozásai ellenére számos esetben í'él múltjának fel­tárásától és ragaszkodik a régi rendhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom