Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-10 / 186. szám
1989. AUGUSZTUS 10. 3 ^HliP A Magyar Autóklub Szolnok Megyei Szervezete újabb műszaki állomással gazdagodott. A napokban adták át Tiszafüreden az új korszerű létesítményt, mely közel 7 millió forintba került Fotó: Mészáros Kevesebb a bevonuló, mint a leszerelő (Folytatás az 1. oldalról) tes ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a Minisztertanács július 17-i ülésén a felszabaduló objektumok értékesítése mellett döntött. Ennek megfelelően a gödöllői Grassalkovioh kastély és az esztergomi bazilika melletti épületegyüttes kivételével valamennyi ingatlanra pályázatot ír ki szeptemberben az Állami Fejlesztési Intézet. Az elképzelések szerint a pályázatokon a helyi tanácsok, illetve a magánszemélyek egyenlő esélyekkel indulhatnak. Tömösváry alezredes külön hangsúlyozta, hogy a bevétel az utolsó fillérig az államkasszát gyarapítja, a Honvédelmi Minisztérium abból nem részesedik. Gőcze István nyugalmazott vezérőrnagy arról értesítette a sajtót, hogy a nagykanizsai helyőrségben már megkezdte működését a hivatásos katonák, tartalékosok, illetve a nyugállományú tisztek és tiszthelyettesek érdekeinek képviseletére életre hívott bajtársi egyesület. Az országban többfelé is szerveződő egyesületek tagjaik erkölcsi, anyagi érdekeinek védelme mellett célul tűzik a haladó honvédő hagyományok ápolását, a magyar földön és külhonban elesett katonák sírjainak ápolását. Hasonlóan fontos feladatuknak tartják, hogy tevékenységükkel erősítsék a Magyar Néphadseregben szolgálatot teljesítőknek a magyar nemzet iránti elkötelezettségét. Végezetül Szabó Egon vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökének első helyettese arról a kisebbfajta botrányról fejtette ki véleményét, amelyet 46 ceglédi sorkatonának a Honvédelmi Minisztériumhoz címzett kritikus hangvételű levele kavart az elmúlt napokban. A katonák a többi között azt vetették a néphadsereg vezetőinek szemére, hogy nem tesznek meg mindent a hadsereg depolitizálásáért, a katonai elhárítás a sorkatonák világnézetének ellenőrzésére törekszik, durva bánásmódban részesítik a vallásos sorkatonákat, rosszak a katonák életkörülményei. Az eset kapcsán Szabó Egon elöljáróban azt hangoztatta» hogy a Honvédelmi Minisztérium nem kívánja felelősségre vonni a szerintük kellően át nem gondolt levél aláíróit, s az abban felvetett problémák lehetséges megoldására fordítja figyelmét. A beadvány politikai tartalmával vitába száEva a vezérőrnagy úgy vélte: a világon sehol nem létezik politikamentes hadsereg; a hadsereg depolitizálásának követelése ezért érthetetlen. Ezzel szemben jogos követelményként fogalmazható meg, hogy a néphadsereg működésének összhangban kell állnia az alkotmányossággal, a fennálló törvényekkel. Ezzel összefüggően a honvédelmi tárca azt várja a remélhetőleg hamarosan megszülető párttörvénytől, hogy „tiszta vizet önt a pohárba”; azaz világosan megfogalmazza a pártok működésének feltételeit a néphadsereg kötelékein belül. Ami a vallásos emberek szolgálati körülményeit illeti, való igaz, hogy a szemináriumok hallgatóit külön alakulatoknál helyezik el, ez azonban az egyházi vezetők kérésére történik. Az elmúlt napokban magas rangú egyházi vezetőknek alkalmuk nyílott megismerkedni az ilyen alakulatoknál szolgáló sorkatonák életkörülményeivel, s tapasztalataik — beszámolóik alapján — nem estek egybe a levél vádló hangvételű megállapításaival. összegezve az elmondottakat, Szabó Egon vezérőrnagy minden magyar politikai szervezettől, csoportosulástól azt kérte: tanúsítsanak kellő politikai érettséget ; csatározásaiktól kíméljék meg a Magyar Néphadsereg sorállományát, s biztosítsák a fiatalok számára a szolgálat letöltésének nyugodt körülményeit. Ha a Magyar Néphadseregtől azt várják, hogy állományát ne használja fel politikai csatározásokban, akkor a napi politikai harcokban mások se a fiatal sorkatonák felhasználásával próbáljanak előnyhöz jutni. Újra van hol talpaltatni Nem maradt cipőipari szolgáltatás nélkül Jászapáti Nem maradhat cipőipari szolgáltatás nélkül a település — jelentette ki megyénk egyik legfiatalabb városának tanácselnöke, a Jászsági Cipőipari Kisszövetkezet és a tanács konfliktusáról „Azért talpalnak, hogy legyen hol talpalni” címmel nemrégiben megjelent riportunkban. Nos, néhány hónapi kényszerszünet után ismét lehetőségük van a jászapátiaknak helyben megjavíttatniuk lábbelijeiket. A városi tanács Gazdasági Műszaki Ellátó és Szolgáltató Szervezete karolta fel a kisszövetkezet által gazdaságtalanság miatt fölszámolt lakossági szolgáltatás ügyét. Egy, már korábban kihasználatlanná vált, magánorvosi rendelő egy részét alakítjafták át cipészműhellyé. Nem csak a gamesz szakipari dolgozói végeztek gyors és jó munkát, az ÉMÁSZ soron - kívül és a bővítési hozzájárulásról lemondva elvégezte az épületrészben a villanyhálózat bővítését. A tanács érdekeltségi alapon állapodott meg a kisszövetkezet megváltozott foglalkoztatási feltételeit — a Jásziványból, Jászkisérről a jászberényi vagy a jászjákóhalmi részlegbe történő napi ingázást — vállalni nem tudó két cipésszel, ök megvásárolták a javításhoz szükséges gépeket, a gamesz induló tőkét biztosított részekre anyagvásárláshoz. Személyenként havonta 8200 forint árbevételt kell „letenniük” a tanácsi szervezet asztalára, aminek a 61 százalékát nettó fizetésként visszakapják. Az ezen felüli bevétel a cipészeké. Az első két hét tapasztalatai kedvezőek. A városiak mindenképpen jól jártak — sőt a környékbeli jásziványi, jászszentandrási lakosok is — azzal, hogy nem szűnt meg véglegesen a kisszövetkezet által is regionálisan végzett szolgáltatás. Előreláthatóan megtalálják számításaikat az ipari szövetkezeti tagból gamesz-dolgozóvá lett cipészek is, hiszen máris akad javítanivalójuk bőven. A lakossági szolgáltatás mellett vállalták a cipőt árusító helyi üzletekbe a vásárlók által minőségi kifogás miatt visszahozott lábbelik megjavítását is. X, F, Egy élelmes maszek kitalálhatná? Nagyváros kis gondjai a Tiszával ii. Az évtized elején a volteltűnt szolnoki potyastrand után nyomozó megyei újságírót addig-addig küldözgették a tanács egyik osztályáról a másikra, mígnem a türelmét vesztett tollforgató az elnöknél tett panaszt a hivatal packázása miatt. Megérte 1985 őszén berohanni Fenyvesi József akkori tanácselnökhöz! A kicsikart ígéret nem maradt annyiban; a következő nyártól ismét megnyílt — hivatalosan is — a szolnoki „új potya”. A másfél kilométernyi homokos part fölső szakasza a textileseké, az alsó a naturistáké. A megyeszékhely tanácsa évek óta kilenc-tízezer forintot szán évente a szabadstrandra. Ahogy mondják, a „fenntartásra” — a csónak festésére, meg a víziőrre — elég, a fejlesztésre édeskevés. Több nincs, nem is lesz, fontosabbra sem futja — forog a lemez évek óta. Ám a dolog ezzel koránt sincs elintézve, hiszen nemritkán akadt olyan hétvége. amikor kétezernél is többen pihentek, táboroztak a potyán. Tessék csak végiggondolni : kétezer embernek egyetlen WC nem jutott! Elnöki fölkérésre a Sportlétesítmények Igazgatósága vállalta magára a szolnoki potyastrand fölvirágozitatását. A villany,, a víz odavezetésében a Titász és a Víz- és Csatornamű Vállalat segített. a földutat a vízügyesek egyengetik el, ha kell. A kezdeti nekibuzdulásnak már látszik az eredménye;szemnek is tetszetős faházacskákban működik a büfé — külön-külön a naturista és a textiles strandszakaszon —, mindkét táborhelyre megérkezett a városi komfort, a vízöblítéses WC. Ámbár ez utóbbival megintcsak van egy kis baj. Mert az igaz, hogy a korábbiakhoz — a „szúnyog WC- hez” — viszonyítva tényleg mérföldes az előrelépés. De szennvízcsatorna híján választani kényszerült a Sportlétesítmények Igazgatósága. Vagy pottyan tós WC bűzzel. léggyel vagy vízöblítéses a szennyvizet „elszivárogtató” derítőaknával. A Köjállal kötött „kompromisszum” eredménye az utóbbi megoldás, mert hiszen a zárt tartályból történő szippantás, szennyvízszállítás költsége úgymond megfizethetetlen. Csakhogy a józanul gondolkodó fürdőzők nem hívei az effajta kompromisszumnak! Mert a talajvíz lefelé szivárog, a Tisza-parton is. Valóban nem olcsó a szennyvízszállítás. A csatornázás meg — a városból oda — egyenesen megfizethetetlen. Marad a vagy-vagy patthelyzet. Szólni azért érdemes, mert még nem késő: ez ügyben tényleg elkerülhetetlen a valóban civilizált megoldás! Kompromisszum arról születhet, hogy csatornázás vagy szippantás. Igen, csak a szűkös anyagiak! Szautner János szerint 1987 óta egymillió forintot költöttek a szolnoki szabadstrandra, persze, ha a társadalmi munkát is beleszámítjuk. Szó se róla, sohasem tapasztalt a haladás mértéke!-Mindebből a maga részét a „Sportlétesítmények” saját bevételeiből teremtette elő. egyéb rendezvényeinek terhére „gazdálkodta ki”. — Őszintén szólva, amikor elvállaltuk a megbízatást, azt hittük, hogy a város tanácsa intézményünknek majd elismeri a ráfordítást, a dolgozóink végezte rengeteg társadalmi munkát. Ez a mai napig nem történt meg. — Pénz, elismerés híján hogyan tovább? — Nem „vonulunk ki”! Igyekszem addig ütni a vasat, amíg elérem, hogy megépüljön a potyastrandra vezető út. az autóbuszjárat föltétele. Három és fél kilométer kíván szilárd burkolatot. Az — tavalyi áron — 9—10 millió forint lenne. Mindenképpen leteszünk egy úszókosarat az egészen kicsi gyerekeknek, s gondolkozunk a sátorozóhely jobb kihasználásán. Az idén már hirdettünk egyhetes táborozást gyerekeknek. Az érdeklődés jelzi: az ötlet sokaknak tetszett. Sajnos, esős hetet fogtunk ki, a gyerekeket a Tiszaligeti Stadionban sátortáborozta ttuk. A dolgok tehát, ha lassan is, de araszolnak előre. Mi hát akkor a fő baj ? Az, hogy .létezik a Tisza partján egy 80 ezres megyeszékhely, amely évtizedek óta nem tud mit kezdeni a folyójával Nincs terve, elképzelése — nemhogy programja — elvitathatatlan értékű természeti adottságának kihasználására. (Sovány vigasz — bár vigasz —, hogy a megyei idegenforgalmi hivatal több mint fél évtizede működtet nyaranta kirándulóhajót.) Néhány éve még a városi Tisza-szakaszon vízisíző fiatalokat is nemtetszés fogadta. Legalábbis rosszallották a Tisza Szálló melletti sétányon fagylaltozó tömegnek előadott produkcióikat. (Ja, kérem, vízisíre, motorcsónakra valóban nem telik mindenkinek. Akinek meg futja, legalább ne hivalkodjon vele! — szólt a fáma.) Tény, hogy Szolnok lakossága örül az új fölfedezésnek, az új potyastrandnak. Családok tucatja tölti ott nyári szabadságát a parton; sátorban laknak, bográcsban főznek. Balatoni nyárról — az árak miatt — már álmodni sem mernek! Tavaly nyáron egy mérnök egyenesen a sátrából járt dolgozni. Reggelente hazaugrott, megfürdött. megborotválkozott A gyerekeknek meg egyszerűen ki sem lehetne találni szelídebb — olcsóbb! — vadregényes romantikát. Sok, valóban nagyon sok az a 10 millió, amibe a Tiszához vezető út a városnak kerülne. Az illetékesek szerint nincs, aki rászavazna. Marad hát az aszfaltrengetegben beszippantott benzingőz, a betondzsungel színestévés, videós, hideg sörös „komfortja”, a harmincfokos kánikulában. A „szegény” városnak nincs pénze. A vállalkozók sem tolonganak. Csekély a haszon! A szolnoki potya túlzottan is idényjellegű, s amíg út nem épül oda, addig az is marad. A kör itt záródik be. Habár, ha egy élelmes maszek kitalálná; ott a vízi országút — s megindítaná rendszeres motorcsónakjáratát a városból föl, a szabadstrandhoz? Egri Sándor Zsebkendő Amerikába Különleges biz tonságtechnikai kft. Dotex néven kereskedelmi vegyes vállalatot alapított győri székhellyel a Rábatext Győri Textilipari Vállalat és az osztrák Dolly Spielwaihren Co. A 15 millió forintos alaptőkéből a partnerek 50—50 százalékban részesednek. A tervek szerint évente mintegy 100 millió forint értékű pamut, illetve pamut— poliészter ágyneműgarnitúrát, inganyagot és zsebkendőt exportál a vegyes vállalat Nyugat-Európába és a tengerentúlra. Három magánvállalkozó, valamint a nyíregyházi Híradástechnikai Vállalat és a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete kft-t alapított munkavédelemmel összefüggő biztonságtechnikai szolgáltatásokra. A Bitek Kft. egyedi vagy átalánydíjas megbízások alapján dolgozik. Megrendelőik elsősorban kisszervezetek, amelyek főként különféle műszaki jellegű gépek üzembe helyezésével, időszakos biztonságtechnikai felülvizsgálatával kapcsolatos feladatokra kérték fel a kft-t. Az üzlet jól indult, mert egy hónappal a megalakulás után a szolgáltató szervezet ez évre tervezett 2,5 millió forintos árbevételének egyharmadára már konkrét megrendelése van. Jó a munkakapcsolat a Mezőtúri Ruhaipari Kisszövetkezet és három nyugatnemet partnere (Zimmermann, Hein-zelmann és Univers) között. Termelésük közel 90 százalékát a fentebb említett cégek kötötték le. Bérmunkában női felsőruházati termékeket és síruhákat varrnak számukra Mezőtúron. Fotó: Mészáros
