Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-07 / 183. szám
j^ÉPLAP 1989. AUGUSZTUS 7. IA szerkesztőség postájából "") Nyílt levél dr. Király Ferenc képviseld úrhoz Olvastam a július 27-i Néplapban az ön kritikáját a Münnich Ferenc Társasággal kapcsolatban. Véleményem szerint nem történt más, mint hogy egy jogszerűen működő társaság politikai vitára hívta önt. Az ön válasza. kirohanása mélységesen felháborító, ön a sztálinizmus minden bűnét a Münnich Ferenc Társaság számlájára írta, minden bizonyíték nélkül. ön tanult ember. Kétségbe vonom, hogy a történelmet jól ismeri. Ellenkező esetben tudnia kellene, hogy minden hatalomátvételt rendszerint véres retorzió követ. Nem kell sokat viszszalapozni a történelemben. Az 1919-es forradalom leverése után Horthyék Héjjas Iván hóhéraival milyen kegyetlen mészárlást hajtottak végre a kommunisták között. Hallott ön Orgoványról? Ajánlom, utazzon el oda. Igaz, régen volt, de még talál szemtanúkat (regélőket), gyászolókat, akik látták, hogy a község főutcáján minden fán egy kommunista volt felakasztva. Kommunista? A szerencsétlenek azt se tudták, mi a kommunizmus lényege. Csupán az volt a bűnük, hogy lázongó szegények voltak. Vagy: hogy Horthyék hány százezer embert küldtek a halálba a Don-kanyarba? Én is köztük voltam! Ha ön a történelmet tanulmányozza, tudnia kell, hogy sok millió ember esett áldozatul a hatalomnak, s ez az emberiség legnagyobb tragédiája. Kritikájában ön leírja a Kádár—Münnich-korszak minden bűnét. De nem említi, hogy ezen bűnök mellett jelentős eredmények is vannak. Sőt ennek a korszaknak igen sok haszonélvezője is van. Kérdem önt, ,fizetett-e tandíjat a tanulmányai idején? Az állam pénzén, a mi pénzünkön tanult és annak hasznát ma is élvezi. Ezzé] szemben én (iskolai bizonyítvánnyal igazolom) kiváló tanuló voltam, de öt elemi után gazdasági cseléd (pásztor), majd útépítő munkás lehettem csak. A .proletár-sors minden gyötrelmét átéltem! Így disztingválni tudok a Horthy- és a Kádár-korszak között. Én is (és sokan) énekeltem a „Drága föld”-et, mert reménykedtem. Csalódtam! Én nem ilyen torz szocializmust akartam. Nekünk, mint egyszerű párttagoknak, titok volt, hogy „fönt” mi történik. Részünkről még a kérdés felvetése is „eretnekség” volt. ön elítéli a Kádár—Münnich-korszakot. Én is! De jóllehet, más alapállásból. A sztálinizmus nem szabadította fel a proletárokat. Sőt fokozottabban kizsákmányolta. A marxista humanista elméletet durván eltorzította. Véres hatalmi diktatúrájával (mely távolról sem azonos a proletárdiktatúrával) még a hatalomban résztvevők között is félelmetes volt. Képmutatásra, talpnyalásra kényszerítette az embereket. Továbbá a munkásak által kitermelt értéktöbbletet nem a termelő eszközök fejlesztésére, az életszínvonal emelésére fordították, hanem világhódító céljaikra elherdálták. Állig fegyverkeztek, félelemben tartva az egész világot. Ezek a tények idézték elő azt a bizonyos „zsákutcát”. Ez a tragédia nemcsak a mi tragédiánk, hanem az egész világ munkásmozgalmának tragédiája is. Én mindezek ellenére reménykedem. Ma is vallom, hogy a becsületesen dolgozó emberek jólétét, boldogságát csak egy humánus szocialista rendszerben lehet megvalósítani. Ma ma szerencsére abban a helyzetben vagyunk, hogy az elmúlt „lidércnyomás” alól felszabadultunk. Nem tartom helyesnek és célravezetőnek a tetemrehívást, a fájó sebek felszaggatását. Ezt végre le kell zárni! Csak így tudunk eljutni a mindnyájunk által óhajtott nemzeti megbékéléshez. Ehhez azonban nemcsak doktori cím kell, hanem megfelelő politikai kultúra: tolerancia. Továbbá igen kemény munka. Elnézést kérek öntől, ha bírálatommal megsértettem volna. Vagy hogy öt elemivel egy doktort kissé „kioktattam”. Ez egy 79 éves, tapasztalt embernek — úgy vélem — megbocsátható. Pádár Lajos Karcag Q tanácsnak van igaza! „Mióta Ikis falunk 'üdülőfalu 'lett, jsok vendég, nyaraló, 'városi ember megfordul itt. Szívesen vették, hogy Ifriss gyümölcsöt, tojást, "paradicsomot, zöldpaprikát vittünk ,a bolt előtti térre és { dicsőn árultunk, örültünk, -hogy kis nyugdíjunkat pótoljuk. Egyik nap odajött la tanácselnök, s azt mondta: 'a •bolt körül nem árulhatunk, azért van ti piactér ... Ha még egyszer ott talál bennünket, 3000 forintunk bánja ... Néhányszor (megpróbáltuk a piacon, de fa vevők nem találtak meg, mert az élelmiszerbolttól távol esik ... Ha viszont idegen dinnye- vagy paprikaárus jön a faluba, azt nem küldi el senki a bolt elől... Nem értjük, ha van egy országos rendelkezés, miszerint a termelők bárhol árulhatják portékájukat, azt miért nem szabad pont Nagykörűben, csak kivételeseknek. Levelem "/megírására mások is megkértek, és most la fél falu kíváncsian várja a választ. Volt, aki azt mondta, meglátjátok, a tanácsnak adnak igazat mert ők !ki tudják magyarázni 'magukat. . . 'Válaszukat izgatottan várjuk, mert leérik a gyümölcs, tönkre 'megy minden. Nálunk hetipiac csak egyszer van, más napokon nem merünk árulni... A zöldségboltos nem vesz semmit, hiába kínáljuk az árut. Nincs is 'az üzletben semmi .. Ennél sokkal hosszabb a levél, amelyet névvel, címmel kaptunk július 25-én. Atáposan megkurtítottuk, de a 'lényeget nem hagytuk ki. És korábban a választ se közölhettük, hisz időbe (nem sokba!) tellett, amíg kérésünkre a (Kereskedelmi Felügyelőség a 'helyszínen vizsgálódott. Íme a válasz: „A Szolnok Megyei Tanács VB kereskedelmi osztálya a Belkereskedelmi Minisztérium felhívása alapján 1981- ben körlevelet adott ki a helyi tanácsok részére azzal, hogy alkalmi .elárusító helyek kijelölésével segítsék a kistermelők zöldség-gyümölcs értékesítését. Természetesen fa közrend és a tisztaság fenntartásáról gondoskodniuk kell és kitelepülésükkel nem zavarhatják a közlekedést. Nagykörűben abban az időben még pem volt önálló tanács, így alkalmi elárusító helyeket se jelöltek ki. Ennek ellenére a községben több helyen — elsősorban az élelmiszerboltok előtt — megengedett a kistermelők zöldség-gyümölcs értékesítése. A főtéren az okoz gondot, hogy 'egymás |közelében több bolt is 'van (fűszer-csemege, hús, ruházati), és a buszforduló! Ott található fa közelmúltban jelentős költséggel felújított, Irendbetett emlékmű is. A tanács illetékesei azért '(voltak kénytelenek az árusítást megszüntetni, mert a kistermelők tömegesen lepték el a teret. Olykor ez árut szállító teherkocsik nen: tudták a boltokat megközelíteni, esetenként fa busz forgalmát is akadályozták az úttest egy részét elfoglaló árusok. E tértől kb. 100 méterre 'van la piactér, ahol helypénz fizetése nélkül, bármely napon árusíthatnak a itermelők, ,nemcsak szombaton, a kijelölt piacnapon! A téren történő árusítás kedvezőtlen hatással Ivóit a köztisztaságra is. 'Ezért szólították fel fa termelőket, hogy a piactéren árusítsanak. A tanácselnök szerint senki nem fenyegetőzött bírságolással, arra nem is került sor. >Véleménye szerint a termelőknek is jobb, ha kulturált, körülmények között árulnak a piacon, ott is megtalálják őket taz üdülők. A távolság "lényegtelen. A tanács illetékesei szerint sem kielégítő fa helyi zöldségbolt kínálata, amely nincs is mindennap nyitva. Ezért — a helyzet javítása érdekében — a Szolnok és Vidéke Áfész-szal felveszik a kapcsolatot. A tények ismeretében e választ tudjuk iadni a bejelentőknek, még akkor .is, ha egyesek ezzel megerősíteni látják azon véleményüket, hogy pgyis a tanácsnak lesz igaza.” A szolnoki Kossuth Lajos utca — a magasból, amikor éppen csendes... (T. Z.) Fotó: K. E. Három hát a strandon A kunhegy esi Kossuth úti iskola nyári napközis táboráról adok számot. Hogy miért fontos ez nekünk, szülőknek? Mert amíg mi dolgoztunk, gyerekeinket biztos helyen tudhattuk, s nemcsak ,/dl ügyeltek” rájuk, hanem nagyon kulturált körülmények között, hasznosan, kellemesen, testben és lélekben épülve töltötték idejüket. Három héten át „Tegyünk egészségünkért” jelszó alatt úszni tanultak gyermekeink, sportoltak, játszottak, ismerkedtek az egészség megóvásának lehetőségeivel, az elsősegélynyújtás alapvető fogásaival. Az iskola konyhája pedig gondoskodott, a korszerű táplálkozásról, vitamindús ételekről. Tej-, gyümölcs-, zöldségnapok tették érdekesebbé a programot, s mindez a városi strand árnyas fái között. A táborban munkát vállaló pedagógusoknak mindenképpen köszönet jár önzetlen fáradozásukért — írta Vincze Lászlóné. B 32. paragrafus Személyi jövedelemadóetöleg levonása, esetleg tévesen. Okunk van rá, ihogy újból elővesszük a témát. Ismét felbukkant ugyanis egy hasonló ügy. Nézzük! Egy jászkiséri olvasónktól indulatos levetet kaptunk július (elején. Idén márciusban ment nyugdíjba i— írta —, keresetéből és jubileumi jutalmából többet vontak le a kelleténél. Munkahelyén azt mondták neki: akárhová mehet, iezt csak jövőre rendezik. Nem tudjuk, időközben megkapta-e a pénzét? Sorait „Egy évig várjak .arra a pénzre, amiért megdolgoztam?" címmel /július 10- én közöltük. Tanácsunk pedig az volt: vállalatánál kérje az adóelőleg felülvizsgálatát. Ha szabálytalanul többet vontak le a fizetéséből, la vállalat köteles a különbözeiét 30 napon belül visszatéríteni. És most ez az újabb levél Jászberényből ... Írója azt kéri, ha valóban van ilyen rendelet, tudassuk vele, mikor, milyen számon jelent meg. Ö is hasonló cipőben jár __Nos, egyáltalán nem csodáljuk, ha a vállalatoknál, intézményeknél nem tudnak eligazodni az arra illetékesek (se) a vonatkozó — néha kaotikus — rendelethalmazban. De jászberényi olvasónknak (aki májusban ment nyugdíjba) ise kell megvárnia a jövő évet. Hamarosan meg kell kapnia a neki visszajáró összeget. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1988. évi XIII. törvénnyel lés az 1988. évi XIX. (törvénnyel módosított '1987. évi VI. törvény végrehajtása tárgyában kiadott minisztertanácsi rendelet ■32. § (4) bekezdése így szól: -„Az évközben nyugdíjbavonuló, a sorkatonai szolgálatra |bevonuló, a gyes-t megkezdő magánszemélyektől levont adóelőleget a munkáltató úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) vonta volna le.” Az (5) bekezdés szerint: „A tévesen levont adóelőleget a kifizető az adóéven belül helyesbítheti. Egyébként a különbözeiét az adóbevallásban (az év végi elszámolás során) kell rendezni.” Fentiek megtalálhatók — többek között — á Heti Világgazdaság 1989. februári számának 25. oldalán. Mással takarékoskodjanak Mélységesen felháborított sok embertársammal együtt Gombár János bejelentése, miszerint az Ablak című, közéleti szolgáltató műsor ezután csak kéthetenként jelentkezik. mert a Televízió spórol! Hasonló sorsra jutott a Kék fény is. Elismerem, hogy takarékoskodni kell mindenütt (nekünk is, nagyon!), na de ennyire, hogy a közérdekű műsorokat is ritkítják? Azokat a programokat keli csökkenteni, amelyek nem tájékoztatnak, nem művelnek, nem szórakoztatnak, csak telik velük az idő! Ne adjanak pénzt haszontalan filmekért, amelyekből szinte csöpög a vér, állandóan ütik-verik IA tárgyalóteremből I Hízóktól hízott a pénztárca Géléi Imréné mindössze nyolc osztályt járt ki. Számolni azonban megtanult. Igaz. mint az a Karcagi Városi Bíróságon kiderült, mégis elszámította magát. A Kunmadarason élő matematikus zseni a Karcag és Vidéke Áfész alkalmazásában állott. Kunmadarason dolgozott felvásárlói munkakörben. Az állathizlalási szerződések megkötése is hozzá tartozott. A bajok itt kezdődtek. Történt ugyanis, hogy gondolt egy merészet. Mert a szerződés szerint, ha a hizlalásra vállalkozó előlegre is igényt tartott, úgy 800 magyar forintokat lehetett kiutalni a számára. Az áfész is meglehetősen nagyvonalúan kezelte az ügyet. A Geleiné által bejelentett igények alapján fizetett előleget. Geleiné elsőben is a maga és házastársa nevére töltött ki igénylést, noha maguk szerződést nem kötöttek az áfésszel. Jó darabig sikerrel űzte a pénzszerzés «ne könnyű- könnyelmű módját. De — ismerjük — ha egy üzlet beindul... így aztán a településen élők közül azok nevére is töltött ki számlát, akikről mindenki tudta, hogy sertéshizlalással foglalkoznak, majd a feltüntetettek nevét maga írta alá, hogy pénzhez juthasson. 1986-tól összességében így 436 ezer forint vándorolt át az áfész kasszájából Geleiné pénztárcájába. Miután űzelmei napfényre derültek, intézkedett. Hozzáfogott a törlesztéshez, de mind a mai napig kétszázezer-négyszáz forinttal maradt adós. Számláján azonban még ennél is több van, hissen az ugyancsak kunmadaras i Bánházi Jánosné személyében segítőtársra talált, „üzleti partnerre” talált, aki egy ízben nehéz anyagi helyzetére panaszkodva kapott Geleiné ajánlatán. Ettől kezdve Bánháziné nevére is vettek fel előleget. Sőt, ő is beszállt a buliba. Maga is gyűjtötte a sertéshizlalók listáját. Igaz, a maguk hasznára. Kalákában netán további 394 ezer forinttal kurtították meg a Karcag és Vidéke Ájfészt, melyből ezideig kettőszázkilencvenhétezer-kétszáz forint nem térült meg. A Karcagi Városi Ügyészség emelt végül vádat ellenük, majd a városi bíróságon mindkét vádlott beismerő vallomást tett. Géléi Imréné, elsőrendű vádlottat bűnösnek találta folytatólagosan, részben társtettesként, üzletszerűen, jelentős kánt okozó csalás bűntettében és folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett magám oki rathamisí tás vétségében. Ezért főbüntetésül egy évi és nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte, mellékbüntetésül három évre eltiltotta a közügyektől. Bánházi Jánosné büntetése: egy évi és négy hónapi börtön, a közügyektől őt is három évre tiltották el. A vádlottak és védők fellebbezése után a megyei bíróság is foglalkozott az üggyel. Másodfokon a bíróság megállapította: Geleiné a csalás bűntettét bűnszövetségben követte el, egyebekben helybenhagyta az elsőfokon hozott ítéletet. — Sz. Gy. — egymást a filmszalagon! Erre sajnos, látunk példát magunk körül... Ne kapjon helyet a tévé képernyőjén az olyan idétlen játék, mint. a BUMM! Arra van pénz, hogy Szolgáltatás és V.L.-né szolnoki olvasónk tette (szóvá, hogy a Vörös Csillag úti postahivatalban délelőtt 10-töl délután 5-ig lehet átvenni pénzküldeményt. (Ez időpontban általában dolgoznak az emberek. Észrevétele Ki- és befizetés a ikis postán címmel július fi-án jelent meg. A Debreceni Postaigazgatóság postaforgalmi és fiírlaposztálya válaszának lényege: A postahivatalok nyitvatartási idejét központilaa határozták meg, a közönségszolgálati szempontokat figyelembe véve. Konkrétan: az :említett hivatal hétfőtől péntekig délelőtt 10-től 18 óráig tart nyitva. A nyitvatartási időn •belül a hivatal pénztárszolgálati tevékenységét — a többi hivatalhoz hasonlóan — egy órával korábban [befejezi. £z idő alatt a szükséges belső kezelést, leszámolást végzik. A 6. sz. posta is elsősorban felvételre rendezkedett be, de azon küldeményeket is eljuttatja a címzettekhez, amelyeket a házhozkézbesítést végző pályaudvari postphivatal pem tud teljesíteni. Ez az un. idegenhivatali kézbesítés, így a címzettek fa lakóhelyükhöz közelebb eső postahivatalnál vehetik át küldeményeiket. „...A jelenlegi kézbesítési módszer alkalmazásának megváltoztatása a felszólaló ügyfél számára lehet, hogy előnyösebb volna, azonban az érintett 6. sz. postahivatal vonzáskörzetéhez tartozó többi ügyfelet a módosítás — a házhozkézbesitö pályaudvari .postahivatal felkeresése miatt — hátrányosan érintené” — zárul a válasz. • • • A Debreceni Postaigazgatóság válasza tipikusan jellemzi azokat az eseteket, amikor nem 'az ügyet, hajószerével semmiért adnak még tízezer forintot is? (A méltatlankodó sorokat T. T.né szolnoki olvasónktól kaptuk.) magyarázkodás nem csak az aktát intézik el. |S ilyenkor mi sem könynyebb, mint központi elvekre, a „felső” utasításokra hivatkozni. Nehezen hihető, bogy a (Magyar .Posta központja abban korlátozná a Debreceni Postaigazgatóság területén lévő hivatalokat, hogy jobban lássák el a közönségszolgálatot, mint eddig .Feltéve, hogy ezt, az egyébként nehezebb megoldást akarják választani. Az ügyfelet nemigen érdekli, hogy ű kialakult rossz gyakorlat általános. Egy hibás, szemléletet nem lehet azzal igazolni, hogy az eszerinti módszer egyébként mindenütt jellemző, nem csak a szolnoki 6-os postán. Képzeljék el a posta illetékesei, ha .egy 'este 7-ig nyitva tartó ABC-ben 6 óra után — '„postai analógiára” — már nem lehetne tejet venni. A pénzforgalom fa posta nyitvatartásával szorosan összefüggő dolog. IS amint a ;válaszukban ís .írják, a 17 és 18 óra 'közötti idő ‘a belső dolgaik intézéséhez kell, ezért az .ügyfél talán jogosan ítéli úgy, jhogy valóban: ez a posta belső ügye, és nem lehet indoka a szolgáltatás időbeni korlátozásának. Ugyancsak nem fogadható el, hogy a posta 17 lóra utáni teljeskörű hivatali kézbesítést csak az idegenhivatali feladatok átvállalásának csökkentése esetén tudja megoldani. Már csak azért pem, mert az igencsak formálisra sikerült postai álláspont egyetlen olyan részletet sem tartalmaz, ami a .helyzet érdemi vizsgálatára, a hivatal munkaszervezési lehetőségeinek számbavételére vonatkozna, azaz, ami igazolná, hogy a posta valóban szolgáltatni és nem csak magyarázkodni akar. (A szerk.) összeállította: Farkas Ferencné
