Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-07 / 183. szám

1989. AUGUSZTUS 7. Néplap A hét filmjeiből A legényanya Füstmentes Európa Leszokni? Leszokni... Tanácsadás a tüdőgondozókban A magyar tüdőgyógyászok is csatlakoztak a „Füstmen­tes Európa” akcióhoz, amelyet az Egészségügyi Világszerve­zet Európai Regionális Irodája kezdeményezett. Ez azt je­lenti, hogy a tüdőgyógyászok kötelességüknek tartják min­dent megtenni azért, hogy a dohányzási szokások megvál­tozzanak. Szolnok megyében dr. Kürti Sándor, a megyei kórház tüdőkórházának osztályvezető főorvosa szervezte meg a me­gyei akciót. Schwajda Gyöngy—Garas Dezső filmje — A legény­anya — után a hajdani pa­­tikáriusról szóló nóta juthat eskünkbe: „Valami nagy hi­ba van a receptbe/ Aligha­nem visszafelé keverte.. A legnagyobb kérdés, amelyet az a mozi felvet alighanem az, hogy két olyan nagy .^patikus” egyé­niség, mint Schwajda és Garas, hogy tud ennyire „melléfogni”! Valaki azt mondta, ami­kor meghallotta, hogy Garas filmre viszi A rátóti legény­anyát — ez vagy nagy siker lesz, vagy nagy bukás! Kér­dés: Garas erősíti-e Schwaj­­dát, vagy Schwajda Garast — esetleg akaratlanul is „kioltják” egymást. Sajnos, valami ilyesmi 'történt. Pedig az alap­anyag, amelyet filmmé dol­goztak, figyelemre méltó, minden iparlagjisága ellenére ős eredeti tudott maradni. Schwajda a legjobb szemű magyar írók egyike, a tol­lát sem fogja vissza, akkor is keményen mondta a ma­gáét, amikor másak még el­ismerésekért kódorogtak az ügyeletes ideológiai kirá­lyok közük Nem nehéz kitalálni, Rá­tét mi voltunk, (vagyunk?) ahol minden megtörténhet, az is, hogy 'ha a tanácselnö­köt Bélának hívták, akkor egyetlen „jóérzésű” szülő sem keresztelhette más név­­,re fiúgyermekét. Így lett Rátót a Bélák országa, mint a vasé és acélé. Schwajda jelképrendsze­re a regényben jól érthető és találó: aki nem „Béla”, annak nincs helye a rátóti társadalomban, illetve van csak bírja ikü! Ebben a vi­lágiban, amelyikben a fűka­szának olyan nagy szerepe volt, csak természetes, hogy a „renitens” azonnal’ szem­betalálja magát a tömeggel. Így történt Rátóton is, még a harangot is félreverik, Kunszentmárton határá­ban, az Istvánházi puszta Körös ölelte szegletében sá­tort ütött néhány fiatal. A kulacs, a bogrács mellett a hagyományos tábori felsze­relés fontos kellékei a táv­cső, a fényképezőgép teleob­­jektívval, s bicikli is. A két­kerekű járgány pedig azért nagyon hasznos, ment a tá­borlakók igen nagy terüle­tet jártak be nap mint nap. Mit csinálnak ezek a nagy­részt középiskolás fiatalok, a természet és környezetvé­delmi tábor résztvevői? — Idén Kunszentmárton­­tól Szelevényig kutattuk a Körös-vidék flóráját és fau­náját. A második évben, 1990 nyarán, a Szelevény és Csongrád, majd 1991-ben a Kunszentmárton és Öcsöd közötti területet szeretnénk megismerni. — mondja Sza­bó László Zoltán, a tábor egyik vezetője, akiről tudni kell, hogy most érettségizett a kunszenti József Attila Gimnáziumban. — Hogyan jött létre ez a tábor? Mi adta az ötletet, hogy te és barátod Radics Zoltán, szintén frissen ma­turált fiatalember ilyen ku­tatásba fogjatok? — Mindketten régen fog­lalkozunk természet-kuta­tással, madártani megfigye­lésekkel. A természetvéde­lem szívügyünk. Év elején Maróthy László miniszter előadást tartott Miskolcon, ahol elhangzott, hogy ha­zánk ötödik Nemzeti Park­ját létre kellene hozni, s itt a Körösök vidékén. Ekkor állítottuk össze a progra­mot, ennek a vidéknek fel­kutatására. Ugyanis ezt a területet nem kutatták ed­dig. mert azt tartották, hogy a Tisza élővilágához hason­latos. Most majd elválik, mert az iszákos, „bolond” Szűcs Rozi Józsi névre ke­resztelte a fiát. Hogy aztán felserdülvén mi minden megesik ezzel a Józsival! Például teherbe ejti őt a Kovácsék világszép Ági kaja! Mondom, mert val­lom Sehwajdóval együtt, hegy Rátóton minden meg­történhetett. Nem az az abszurd amit Schwajda ileínt, a biológiai nonszensz csak reflektor, hogy mindenki láthassa: ez a Rátót egy ilyen hely, nem a fej, a fenék a döntő, nem ablak kell a házakra, ha­nem sók-sok zsákra van szükség, hiszen ezekben be lehet hordani mindenhová a világosságot! Semmi se drága errefelé, egy béka kedvéért képesek kimerni az egész tavat, senki se mond ellent semminek, a kis Bélák a legnagyobb tisz­telettel hallgatnak a nagy Bélákra, egy az isten, VéBé az ő magasságos prófétája. A regény egyetlen rétege elegendő lehetett volna ar­ra, hogy abból mindent el­söprő filmszatíra szülessék, de nem, a sok taposztás, ragasztás, a szakállas poé­nokkal való toldozgatás, foltozgatás apró kacajokra hullasztotta szót A legény­anyát. Kitűnő színészek „teszik a dolgukat” — Kállai Ferenc, Eperjes Károly, Garas, Ki­­bédi és mások —, de semmi több. Külön-»külön — ahogy imondani szokták — nagy­szerűek, de együtt majd­hogynem unalmasak. A „móka” megy egy darabig a film elején, aztán — talán beleunnák, vagy a rendező, Garas Dezső fáradt el — már nem ragadnak maguk­kal a poénok. Pedig Rátót ilyen, ami­lyennek Schwajda megírta. S Rátót létezik, annak elle­nére, hogy felemás, rossz film készült róla. megáll-e ez az állítás a lá­bán. — Pontosan. A városi népfrontbizottság titkára, Szamecz B^la támogatott bennünket, a szervezésben is sokat segített. De ugyan­úgy dr. Tóth Albert, a Szol­nok megyei biológiai szak­­felügyelő vagy dr. Fekete Endre, az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság osztály­­vezetője. Ahová bekopog­tunk támogatásért ott min­denütt adtak segítséget, pénzt. — S hová kopogtatok be? — Hát az említetteken kí­vül a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz, Közép-tiszavidéki és Körös Körüli Vízügyi Igazgatóságokhoz, az Ifjúsá­gi Környezetvédelmi Szövet­séghez, a Kereskedelmi és Hitelbankhoz. Ügy 60 ezer forint jött össze. Ez elég is lett a július 15—31-ig tartott táborhoz. Botanikai, madár­tani és denevér megfigyelé­si szekcióban folyt a mun­ka. Sikerült 91 madárfajt megfigyelni, de a madará­szok gyűrűztek is. ökológiai vizsgálatokat végeztünk a szikes pusztán, a vízügye­sek irányításával vízminő­ség-ellenőrzésben vettünk részt. Ritkaságot is talál-Magyar—Román Baráti Kör Alapítványi támogatás Az MTA-Soros alapítvány 100 ezer forint támogatást szavazott meg a Pécsett mű­ködő Magyar—Román Bará­ti Körnek. Ez elősegíti a ba­ráti kör munkájának orszá­gos méretekben való meg­szervezését, továbbá elő­adássorozatok megindítását, társasági híradó megjelen­tetését, évkönyv kiadását, saját dokumentumtár (ar­chívum) létrehozását. A szeptemberben kezdődő társasági program kereté­ben három előadássorozatot szerveznek: a román törté­nelemről, a román kultúrá­ról és a mai Romániáról. Pécsett nincsenek ezekben a 'témában jártas szakembe­rék, ezért — együttműködé­si megállapodás alapján — Szegedről, Gyuláról és Bu­dapestről ihívmak meg to­rnán nemzetiségű előadó­ikat. A Magyar—Román Baráti Kör tagjai jelenleg az ország 24 városában, községében élnek. Ezért fontos szerepet játszik a havonta megjelenő társasági híradó, amely be­számol a kör működéséről, rendezvényeiről és egyéb eseményeiről, mellékleté­ben ipedig közzéteszi a bará­ti kör dokumentumait. 1990 elején évkönyvet adnak ki a társaság első esztendei tevé­kenységéről és ezt hagyomá­nyossá ákarják tenni. A társaság nem szed tag­díjat, hanem önkéntes tag­sági hozzájárulásokból igyekszik fedezni a kiadása­it. A szerény összegekből azonban nem igen lehetne igényes programokat össze­állítani, kiadványokat meg­jelentetni. A Soros alapít­vány 100 ezer forintja jó alapot teremt tehát a fiatal ■társaság tevékenységének tunk. Egy ugartyúk családot figyeltünk meg táplálkozás (köfcbefci. Erről tudni kell, hogy hazánkban 4—5 pár fészkel. — Kik jöttek a táborba? — Az ország minden ré­széből érkeztek, főleg kö­zépiskolások, amatőr termé­szetbúvárok, akiknek nagy része nem kezdő a „szak­mában”. összesen a 3 hét alatt 50-en kapcsolódtak be a munkába. — Nekem a denevérmeg­figyelés volt nagy élmény — meséli Hoppál Péter pápai gimnazista. Éjjel 3-ig is kint voltunk a területen. Itt volt a táborban Dobrosi Dénes eedőmémök, akit a denevér­kutatás első emberének tar­tanak. Mindent tud róluk. Radics Zoltán és Szabó László Zoltán tervei pedig hosszú távra megvannak. Az idei tábor eredményeit fel­dolgozni, erre alapozva egy Környezetvédelmi Egyesü­letet létrehozni Kunszent­­mártonban, s majd részt­­venni az ötödik a Körös-vi­déki Nemzeti Park létreho­zásában. Ehhez támogatókat és lelkes résztvevőket már találtak idén. így legyen jö­vőre is! Kiss Erika Többségük nem tagadja — Az Országos Egészség­­védelmi Tanács dohányzás­ról leszoktató programot szervezett Magyarországon. Ehhez Szölnok megye is csatlakozott. — Miért tartják újra és újra fontosnak, hogy küzd­jenek a dohányzás ellen? Hiszen sokszor úgy tűnik, szélmalomiharc. — Megyénkben különösen fontos fétlépnii ellene. Hogy ■miért? A tüdőrákos megbe­tegedések száma az utóbbi években nálunk volt a leg­magasabb az országiban: 1986-ban 276, 1988-ban pe­dig 285 új betegünk lett, A halálozás adatai szerint pe­dig második, 'illetve első helyre kerültünk: 1986-ban 316-an, 87-ben 326-an hal­tak meg tüdőrákban. — Eddig is harcoltak a dohányzás ellen. Milyen új vonásai vannak a mostani akciónak? — Dohányzásról leszokást segítő tanácsadást vezettünk be a tüdőgondozókban. A megyei, a kunhegy esi, a jászberényi és a törökszent­­■miklósd tüdőgondozó vállal­ta, hogy megszervezi a ta­nácsadást. — Hogyan segítik a hoz­zájuk fordulókat? — Több propagandaanya­got, füzetecskét kaptunk, amelyek a dohányzás egész­ségkárosító hatásáról szól­nak, illetve tanácsokat ad­nak azoknak, alkik le akar­nak szökni. Ez a program most ind ul a megyében, a tüdőgondozókba már el­küldtük a propagandaanya­­gökat. — Miiből áll a tanácsadás? ■Nem abból, hagy bemegy valaki a tüdőgondozóba, és Kutatásra — fejlesztésre Kevesebb pénz Egy év alatt folyó áron 4 százalékkal növekedtek a tudományos kutatásra, fej­lesztésre fordított kiadások, ám az áremelkedéséket és a bérbruttósítás költségeit fi­gyelembe véve a tavalyi 32,8 milliárd forintos ráfordítás reálértékben kevesebb az egy évvel korábbinál — ez állapítható meg a KSH most közzétett felméréséből. A statisztikai adatok sze­rint az ország 1323 kutató­­fejlesztő munkahelyén 72 512-en dolgoznak, közü­lük mintegy 21 400-an fog­lalkoznak ténylegesen a tudományos munkával. Száz kutatóra átlagosan 73 segítő munkatárs, személyzet jut. A kutatásokra költött ősz­­szeg a nemzeti jövedelem belföldön felhasznált hánya­dának 1988-ban 2,94 száza­lékát tette ki, ennek mint­egy háromnegyede volt vál­lalati pénz. A költségvetés­ből mindössze 5,4 milliárd forint jutott kutatási célok­ra. A kutató-fejlesztő helye­ken rendelkezésre álló pénz­ből 5,1 milliárd óit fordítot­tak beruházásokra, ennek 77,3 százálékát gépek, mű­szerek vásárlására költöt­ték. Elsősorban a gyógyszer­­iparban, az elektronikai al­katrészgyártásban és a szá­mítástechnikában folyó fej­lesztésekhez szereztek be nagyobb értékben különféle berendezéseket, ott a kezébe nyomnak egy füzetecskét? — Szeretném, ha nem így lenne. Még ezután fogjuk el­lenőrizni, hogy hogyan tör­ténik a tanácsadás. Én egyébként minden betegtől, aki az osztályomra kerül, megkérdezem, hogy do­­■hányzik-e. Elmondom, hogy milyen ártalmai vannak a dohányzásnak. Nagy részük nem tagadja, hogy él a ci­garettával, ez egyébként látszik is rajtuk: köhögnek, hörghurutjuk van. A 'beszél­getés végén felajánlom, hogy adok ezekből a füze­­tecskékből. Később megkér­dezem a betegtől, hogy mii­re jutott, sikerült-e leszok­ni. Pszichológus nélkül — Nap mint nap nagyon sokan elhatározzák, hogy leszoknak. Aztán mégse megy. ön szerint miiért? Hi­szen szerintem az emberek többsége tudja, hogy ártal­mas, de nem bírja abba­hagyni. — így van. Tudják, sőt el Is hiszik, hogy ártanak ma­guknak, de nincs akaratere­jük, hogy megváljanak a rossz szokástól. — Ügy gondolom, nagyon sokan azért cigarettáznak, hogy oldják a feszültségü­ket. Szerintem ahhoz, hogy valaki leszokjon, pszicholó­gus segítsége is kellene. — Egyetértek. Sajnos, nincs rá mód, hogy pszicho­lógusok foglalkozzanak a leszokni akarókkal. Kevés a szakember, és a lelki terá­pia nagyon időigényes do­log. De a leszokásnál italán fontosabb a rászokás meg­előzése. Szerintem nagyon jelentős, hogy a fiatalok ne Július 27-i számunkban a törökszentmiklósi fiatalok szórakozási lehetőségeiről írtunk „Mi lesz veletek, fia­talok?” címmel. Mivel nem csupán szórakozásról van szó — ennél ez jóval több —, örömmel közöljük a tö­rökszentmiklósi városi ta­nács válaszlevelét, melyből egy ritka gyors konkrét in­tézkedésről kaphattunk hírt. Egyetlenegy megjegyzésünk van. A korlátozott, a gyako­ribb ellenőrzés nem fogja megszüntetni a „kívül re­kedtek” gondját. Ma már erre központi megoldás nincs. Ott, helyben kell ímegszüntetni az okokat! íme a levél: ■A „Mi lesz veletek, fiata­lok?” — kérdés köré cso­­ipontosítható az a kerékasz­tal-beszélgetés, melyre Tö­­rökszentmiklóson, a városi tanácsnál került sor, július 31-én. A Vasas Művelődési Ház, a Városi Művelődési Központ, a rendőrség, a la­kóközösség, valamint a vá­ros fiataljainak képviselői állították szembe érveiket, elképzeléseiket. Abban min­den jelenlévő egyetértett, hogy a fiataloknak szüksé­gük van szórakozásra, tánc­ra. Ugyancsak közösen ki­alakított vélemény az is, hogy a város nemcsak a Vasas Művelődési Házzal rendelkezik. Lehetőség van a városban több helyszínen szervezni diszkót. Ha az szokjanak rá a dohányzás­ra. A légzőszerv! károsodá­sok között egyre több az idült hörgőgyülladásban szenvedő beteg, akik a fia­talkorban elkezdett dohány­zás miatt »betegednek meg. Az a 12 éves gyerek, aikn el­kezdi a dohányzást, 18 éves korára légzési rokkant le­het. Mindent meg kell1 ten­nünk értük, mert nem vezet jóra, ha így folytatódik. Egyre több fiatal munka­képtelen, akit lie kell száza­lékaim légzéskórosodás mi­att. — A levegőszennyezés nem játszik közre? Csak a dohányzás? — Szerintem nem a leve­gőszennyezés az ok, sokkal inkább a dohányzás. — Az előbb említette, hogy elsődleges feladatúk­nak tekintik a fiatalok fel­világosítását. Értsem úgy, hogy a felnőttekről már le­mondtak? — Nem erről van szó. Csupán az a véleményem, hogy könnyebb megelőzni a rászoikásit, mint leszoktatni valakit. — Annál, is inkább jó len­ne a felnőttekkel törődni, mert a fiatalok rászdká­­sában a felnőttek dohány­zása példaként szerepel. Ne­­héa elképzelni, hogy ha egy cigarettázó szülő óvja gyer­mekét a dohányzástól, an­nak hatása is lesz. — Az a tapasztala tóm, hogy ha a felnőtteket be­utalják a kórházba, az na­gyon nagy lelki megrázkód­tatás a számukra. Sok erős dohányos megfogadja ilyen­kor, hogy többet nem gyújt rá, és be is tartja. Őket pél­daként szoktam emlegetni a betegeimnek. — Visszatérve a tüdőgon­dozóban tartott tanácsadás­ra: mikor jelentkezhetnek a dohányzásról leszokni vá­gyók? — Ügy gondoltuk, nem lenne szerencsés, ha külön időpontokat jelölnénk Iki. Ezért a -rendelési időben je­lentkezhetnek a dohányzók. érintett intézmények part­nerként, munkatársként tár­gyalnak a fiatalok igényeit szem előtt tartva, akkor a szórakozási lehetőségek kö­re bővülni fog. Ugyanezt a célt szolgálja az augusztus 19-én a városi művelődési központban megnyitásra kerülő pincetanya. A Vasas Művelődési Ház táncmulatságai által kiala­­kulit helyzet — az intézmény fekvése miatt — teljes egé­szében nem változtatható meg, de a korlátozó, odafi­gyelő intézkedések szűkítik az elégedetlenséget kiváltó problémák körét. A diszkó­iból kívüirekedt fiatalok randalírozását igyekszik csökkenteni a rendőrség na­gyobb odafigyelése, a ren­dezvények gyakoribb ellen­őrzése. A városi tanács ille­tékes szákiigazgatási szervé­nek a „Vasas” táncmulatsá­gaira vonatkozó határozata a imái nappal visszavonásra került. A itáncmuMságok a jövő­ben egyedi engedélyek alap­ján kerülnek megrendezés­re. A diszkók alkalmával esetenként jelentkező prob­lémáik az engedély időbeni korlátozását vonhatja ma­ga után. A város közműve­lődési intézményeinek együttműködése esély arra, hogy a fiatalok valóban ta­il álnak érdeklődésüknek megfelelő kikapcsolódást — született meg a határozat. — ti — indulásához. Szervező két tizenéves Természetvédelmi tábor a Körös partján p. É. Törökszentmiklóson 0 diszkó újra a régi

Next

/
Oldalképek
Tartalom