Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-01 / 178. szám
4 J^Jéplap 1989. AUGUSZTUS 1. Az ember szégyenkezve dugdossa múltjának vélt szennyesét, de akárhogy gyömöszölné, rejtené kabátja alá csak kilóg személyes történelmének egy-egy árulkodó darabja. Ilyenkor pironkodva magyarázkodik a rajtakapott, és zavarodottsága megalázó, szánalomra méltó. Pedig szégyenkeznie nem neki kellene. A kor amelyben élünk, az járatta a bolondját velünk. Helyretenni a kizökkent időt, valamennyiünk kötelessége. A minap Kenderesen jártam és egy társaságban felfigyeltem egy jó kiállású, idős emberre. Szemmel láthatóan mondanivalója volt számomra, szerette volna, ha kettesben maradunk. Aztán, amikor erre sor került, restellkedve hozakodott elő történetével. A háború előtt csendőr volt, tette a dolgát, mint minden államiban az, aki a rendre vigyáz. Aztán katona lett, a frontra került és számára orosz hadifogsággal zárult a II. világháború. Négy esztendőt töltött táborban, majd hazatérve már a határon várták az állambiztonság emberei és újabb tábor következett. Ennek során Kazincbarcikán, a Tiszai Vegyikombinát építésével teltek az esztendők. Végülis 1953-ban szabadult, de azt a tizenkét esztendőt, amit a harctéren töltött, meg kényszermunkával múlatott, senki nem akadja neki sehová beszámolni Nem volt elítélt, sem háborús bűnt, sem népellenes cselekményt nem tudtak rábizonyítani, no, hogy nem is akartak, csak egyszerűen körülvették szögesdróttal. — Mondja, ha ez a rendszer megváltozna, a mostani rendőrök ugyanígy mennének automatikusan koncentrációs táborba? — kérdi, de tőlem hiába vár választ. Ám panaszát az illetékeshez. Dr. Lőrinczy György, megyei főügyészhelyetteshez továbbítottam. — Tényleg, jni lesz ezekkel a szerencsétlen sorsú emberekkel? — A napokban jelent meg egy rendelet: „A hatósági őrizetben fogva tartott, személyek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendezéséről”. (Minisztertanács 72/1989. VII. 4. szám). Ez a rendelet az internáltakra vonatkozik, a bírósági ítélettel — tehát koncepciós perek során — igazságtalanul meghurcoltak jogorvoslására tudomásom szerint készül egy újabb jogszabály, mely egységesen tesz majd igazságot. Hiszen, ha egyedileg kellene minden ügyet felülbírálni, az igazságszolgáltatás malmai jó néhány évig csak ezeket az ügyeket őrölnék. Márpedig — sajnos — a feladatok napjainkban is újratermelődnek. De a konkrét esetre léive; ami a volt csendőrt illeti, a hadifogságban eltöltött idejére még nem született jogorvoslás, ám az internálótáborban lehúzott évekre a következők vonatkoznak. Az internálótáborban töltött idejét a Belügyminisztérium igazolja — ha valaki ezzel nincs megelégedve, a bírósághoz fordulhat. Ha az igazolás megvan, a nyugdíjfolyósító szervtől a bizonyítványt mellékelve kérni kell az öregségi, rok-> kantsági nyugdíj ötszáz forinttal való felemelését. A csendőr mivolta természetesen önmagában senkit nem minősít; a jogszabály csak azokra nem vonatkozik, akiket háborús bűn, vagy népellenes cselekedet miatt marasztaltak el. — Fogadatlan prókátora kívánok lenni egy 1 másik, igazságtalanul meghurcolt embernek is. A napokban ünnepelte 100. születésnapját a mezőtúri Benedek István, aki ugyancsak megjárta a maga kálváriáját. Szomorú történetét egyik beszélgetésünk során így \mondta el: „1950-ben szűcs létemre elmentem a termelőszövetkezetbe dolgozni. Aztán 1952. december 10-én este jött a rendőrség, házkutatást tartottak és elhurcoltak. A feleségem másnap reggel bement a rendőrségre és kérdezett felőlem. Hogy ott mit mondtak, mit nem, nem tudom, de azt elmesélte a testvérem, hogy utána elment a feleségem a templomba, imádkozott, hazament és felakasztotta magát. Én velem nem is tudatták, pedig az ítélethirdetéskor a védő kérte, hogy engedjenek haza legalább a temetésre. — Mi volt ön ellen a vád? — El sem tudom én azt mondani. Volt abban olyan, hogy az urakkal cimborálok, hogy nem ott dolgozom, ahová a szakmám szól. Hét hónapot ültem a börtönben, elébb Szolnokon, aztán Jászberényben. Az ítélet két esztendő börtön volt, kétezer forint vagyonelkobzás és kétéves .kitiltjás Mezőtúrról. Aztán Sztálin halálakor-amnesztiával szabadultam és élengedtek mindent.” Enynyit kívántam idézni a beszélgetésből és most áz lenne |a kérdésem: tudva, valamennyi ügyiratot előbányászni képtelenség lenne, ám tégy '100 esztendős ember méltányosságból kaphat-e soronkívüliséget? — Megígénhétem, hogy a megyei ügyészség hivatalból kezdeményezi az 1952-ben hozott ítélet felülvizsgálását és mindent megteszünk: azért, hogy a múlt terhét levegyük a tisztességben megöregedett Benedek István válláról. Az ügyhöz tartozik, hogy a megyei főügyészhelyettessel készült beszélgetés óta több ízben is keresett telefonon dr. Lőrinczy György és elmondta, hogy a Szolnok Megyei Bíróságon nem találják az egykori ítéletet, ám most Mezőtúron keresik tovább és talán az érintett is tud adni valami támpontot az iratok feltalálásához. Jólesett mindezt hallani. Azt gondolom, mindebben igazságszolgáltatásunk új szellemét lehet tetten érni. Palágyi Béla A romantikus stílusban 1858-ban épült, műemlékjellegű állomásnak a pályaudvarra és a város felé néző homlokzata azonos kiképzésű. A homlokzatot középen és a két’végén kissé előugró oromzaton falsík tagolja. Az ablakelosztás 2—7—3—7—2 szimmetriájú, a földszinten szegmensíves, az emeleten lévő ablakok pedig egyenes záródásnak. Az épület dekorativitását növelik a rizalitokat kihangsúlyozó felfutó falpililérek és a tető alatt végigfutó ívsoros párkány. Nagy nap volit 1858. október 25-e; a Pesttől Szolnokig már köz'lékedő vonat Szolnokról 10 óra 38 perékor kiindulva befutott a mezőtúri állomásra, hogy 12 óra 7 perckor tovább folytassa útját Békéscsaba, Arad felé. Lendületet adott a vasút a város kereskedelmének, hiszen a nagy .határban megtermelt; gabona szállítását könnyítette meg. De a városfejlődésre is 'hatással volt. Az állöm ás elé a ma is meglévő ligetet telepítették, ezt kerülte meg egy széles út, amely a városközpontba vezetett lehetőséget adva arra, is, hogy polgárias lakóházakkal, mindkét oldalán, errefelé lis terjeszkedjen a város. Hazánkban az 1848 előtt épült vasúti épületek, így a szolhoki ind óház is egyedi tervezéssel, klíasszi -cista stílusban épülitek. A Bach-korszak alatt a Tiszavidéki Vasúit továbbépítése 1857-ben a Debrecen, illetve Nagyvárad, 1858-ban a Mezőtúr, Békéscsaba, Arad vonalon egyszerre sok vasúti épület tervezését és építését tette szükségessé. így került sor típustervek készítésére, az egyes állómások nagyságrendjének, forgalmának megfelelő 'mértékben (ezeket három-négy helyen is felhasználták például a 'karcagit Bihankeresizfesen is.) Mennyire stílusosan illeszkedtek ezek a romantikus épületek az alföldi táj, akkor még romantikus arculatába, azt egy 'korabeli 'leírás mutatja: „... érdekes, sőt poéti'kus jellege voilt az alföldi vasutaknak. önházák sokasága, a messziről látható árbócfák színes jelző kosaraikkal, lámpáikkal; az állomáson tévő nagy fiacsarnokok; az állomásoknak egymástól) való nagy távolsága; a sok fahíd, rendkívül lassan haladó hosszú vonatok; végre a llokomotívok mélyhangú füttye mind valami sajátos varázzsal övezték a nagy rónaságot szelő vonatokat.” A színes kosarak említésekor óhatatlanul a balatoni vihar jelző kosarak jutnak eszünkbe, amelyek nemrégiben ikerültek ki a használatból. S valóban, a vasúti jelzők akkor még a hajózástól átvett módon, árbocra, földbeásott rudafcra felhúzott vagy (beengedett festett, gömbalakú vesszőkosarak voltak. S mivel az idézetben fahidákról is sízó esett, említsük meg azt az 1857-ben Szolnok és Szajol közt a Tliszán megépített, hatalmas vörösfényű cölöpökből készült fáhidat, amelyen a iteherpróbául szolgáló megrakott szerelvényt fényes ünnepség közepette, „mozsarak durrogása közben” a „Mezőtúr” nevezetű gőzmozdony vontatta'. Kaposvári Gyula Az 1857-ben épült karcagi vasútállomás fő- és oldalhomlokzata, a romantikus stílus jellegzetes jegyeivel LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA A tudománycsinálás gyerekességeiről Árpi koma, ha a külföldi irományokra oly érzékeny hivatal szűrőjén átsurranó legutóbbi tudósításomat valami csoda folytán kézbesítette neked a postás, értesülhettél arról, hogy lendületesen, eltökélten, a tudomány fegyvereit is bevetve készülünk kiügyeskedni egy testvérkét a kereszitfliadnak. Előző beszámolóm olvastán, sokan félreérthetnék á tudományossághoz fűződő viszonyomat, de te nem, hiszen te szerkesztetted be egykori ifjúsági lapunkba azokat a sorozatokat, melyéket a terhességre való felkészülésről, a terhesség alatti magatartásról, a szülésre váló felkészülésről, a csecsemőgondozásról és gyereknevelésről és — mindenekelőtt — a párválasztásról, mint pszichológus, összehordtam tizenéves olvasóinknak. Tehát ligenis híve vagyok a tudatosságnak, a megfontoltságnak, az ésszerű tervezésnek- Ez az itteni Optimális családtervezési szolgáltatás szerintem odahaza is sokaknak jól fogna, tulajdonképpen én örvendek annak, hogy működik errefelé. Nem említettem, de fontos: akkor veszed igénybe, ha akarod, azaz önkéntesen és senki által nem kényszerítve. Lényegében a 'kíváncsiság is hajtott, vajon hogyan csinálják ezt itt? Élcelődésem is csak olyan, mint amikor az ember kínjában vigyorog. A kínokat pedig egyáltalán nem az orvosok okozták, hanem — mondjuk így — saját magunk: gyökértelenségünik, szakmai sikertelenségünk, beilleszkedésünk lehetetlenségének érzete. Ezért is gondoltunk arra, hogy ha már eszünk, tehetségünk, munkánk az itteni megmérettetéskor könnyűnek találtatott, hát valami csekélységgel gyarapítsuk mi is a hazát, ha még egyáltalán képesek vagyunk ró, facsarintsunk egy kicsi ügyest, legyen bár egy magyar állampolgár a családban ... Tehát, a gyerekcsinálással kapcsolatos nőgyógyászati jelenésemmel kapcsolatban én nem a dókitornőn, még csak nem is a tudományán, hanem a helyzet szülte komikumon szórakoztam: nem vagyok már sajnos húszéves, hanem minimum a duplája (bár ötvennél többet semmiképp sem mutatok), és hagyom magam bevezetni egyetemi oklevéllel igazolható szakmámba, kábé az ábécétől kezdve. Háromgyerekes apai minőségemet talán nem 'kellet volna felhoznom, mert még úgy járok, mint odahaza egy szintén háromgyerekes családapa, akiről egy ilyen — rám is váró — spermavizsgálatkor derült ki, hogy olyasféle baja van, hogy nem alkalmas, soha nem is volt képes utódok fogamzására. Kedves kis meglepetés, miközben hosszú évekig azt hitte, ő a gyerekei édesapja ... Tréfán innen, -tréfán tűi, szándékaim szerint én reklámoznám ezt a szolgáltatást. Elsősorban azért, mert tényleg hasznos információkkal szolgál- Bár az egészségügyi és szexuális felvilágosultság — úgy tűnik — itt jóval nagyobb, mint odahaza, hiányosság azért akad. Pornófilmeknek és egyebeknek hála, itt a nyélbeütés módjának számtalan figurája ismeretes, azt viszont — felméréseim szerint — nem mindenki tudja, miért kell három hónapot készülni a teherbeesésre. Nekem a „tervezőintézetben” azt mondták azért, mert a nemkívánt terhesség ellen akár fogamzásgátló tablettával, akár spirállal védekezett a hölgy, ez olyan változásokat idézett elő a szervezetében, melyeknek helyrebiilenéséhez kell ennyi idő. Hozzátenném, amit ők tálán tapintatból nem említettek: azért is szükséges ez a három hónap, hogy az embernek legyen ideje és lehetősége alaposan átgondolni, esetleg meggondolna. Felesleges energia-, sperma- és lidőpazarlástól is megóvhatod magad ezáltal, ugyanis: ha a „csaj” három hónapon keresztül rendszeresein méri a testhőmérsékletét, előre meghatározható, melyik napra esik a tüszörepedés; így a nagy tett havában nem kell a végső elcsigázod ásig strapálnod magad, heteken át henyélhetsz, és testileg, lelkileg, biólógiailag megerősödve, azon a bizonyos két kritikus napon lerohanásos támadással, a biztos győzelem tudatának derűjével érheted el jóelőre felderített célodat. A családtervezőnkkel való első találkozáskor nem csak állati ösztöneimre vigyáztak azzal, hogy adtak egy marék védőgumit, hanem szellemi fejlődésem előmozdítása végett házi olvasmányról is gondoskodtak négy szórólap formájában. Ezen olvasmányélményeimből mindössze azt említeném, amivel messzemenően egyetértek meg amit egyáltalán nem értek. Azt olvastam az egyik tájékoztatóban: „gyermekeink testi és szellemi adottságait jelentős mértékben a fogamzás körülményei határozzák meg”. Nem biztos, hogy ugyanazt értjük a fogamzás körülményein, de én elhatároztam: ha csak egy mód van rá, nem szélviharban vagy jégesőben, az árokparton fogok a melóhoz: minden zavaró körülményt kizárva, mikor elcsendesedik az egész lakónegyed, kettesben maradva leendő gyermekem kiszemelt anyjával, szobánk meghittségében, kellemes hangulatfényben, halk, preklasszikus muzsika hangjainál próbálkozom majd. Írva vagyon továbbá: „S ahogy a sportversenyek esetében is a startnál sok minden eldől, így van ez az életben is.” Ha a szennyes fantáziám értelmezésére hallgatok, hát kijelentem: mindent elkövetek, hogy ne dőljön el. Ha a tanácsadó gondolatvilágába helyezem magam, csak helyeselni tüdők: meglátszódhat a gyereken, hogy szerelemben fogant-e vagy sem; ezért „a startnál” esetleges ellenérzéseimet legyűrve azon fogok igyekezni, hogy akkor, abban a pillanatban kedveljem az asszonyt, s ő is találjon engem bár némileg rokonszenvesnek. A kedvező körülmények megteremtésében feltételezhetően a doktornő is segíteni fog, hiszen az útmutatóban azt böngésztem, hogy találkozni akar velünk „közvetlenül a fogamzás előtt”- Sajnos, nem kérdeztem meg, mennyire közvetlenül. Az egyik szórólap fél világosít az egészséges életmód hét szabályáról. A negyedik szabály betartása abszolút nem gond a munkanélküli kománédnak, ugyanis így szól: „Találj örömet a munkádban!” A .táplálkozási tízparancsolat” két egymás utáni parancsát viszont ellentmondásosnak érzem. Az egyik: „Inkább többször egyél, de keveset.” A másik: „Az étkezések között ne egyél.” Komám, te mit gondolsz: hogyan egyen szegény többször keveset, ha az étkezések (gondolom: a három főétkezés) között nem szabad. Egyáltalán: ha már eszik, akkor nincs az étkezések között (ha az étkezést tágabb értelemben fogom fel). Szóval, itt a kajálással biztosan bajok lesznek, a legnagyobb abból 'kifolyólag, hogy nem lesz miit... A fogazat óvásáról értekező röpiratban viszont találtam egy nagy igazságot: „A régi szólásmondás, mi szerint a nők minden terhességük alatt elveszítenek egy fogat, valótlan hiedelem”. Szerintem is a legritkább esetben fordulhat elő, hogy pontosan egyet veszítenek el. Teszem fel, a férj rájön, hogy neje terhességéhez neki semmi köze, hát nyámnyila, pipogya, ha legalább az alsó-felső metszőfogak a helyükön maradnak. Mindent egybevetve: becsülni kellene ezt a családtervezési szolgáltatást. Mint megtudtam, legalább is a szórólapok nyomtatásakor egész Magyarországon hét 'helyen létezett (létezik?) ilyesmi, Szolnokon is, hála Istennek- Szeretettel ajánlom mindenkinek. A doktornő szép, kedves, szellemes. Arról pláne nem ő tehet, hogy ez a tervezés (is) gyerekcipőben járkál a hazában, s ilyen gyerekded versifcét biggyesztettek az egyik szórólap végére: „Szerelemben fogant, Értelmesen vállalt, Programozott Gyermeket kívánunk” Képzeld komám, függőlegesen is elolvastam, s mikor nagy nehezen rájöttem, hogy a „programozott” a SZÉP-ihez kellett, tapsikoltam a felfedezés örömétől. (Azért a P betűhöz lenne néhány alternatív javaslatom.) Tudod, odahaza én már ahhoz szoktam, hogy a hősköltemények első betűinek összeolvasásakor a főmufti neve jön kd. Megtetszett a játék, ha a tudományos közreműködés ellenére mégis összejönne valami, rögvest értesít komád. Leendő Apák Jogaiért Orroló Sorstárs Száz év után is jár a kárpótlás! Ilyen sokba került a fényes kakastoll? NEVEZETES ÉPÜLETEINK A mezőtúri MAV-állomásépiilet Az állomásépület város (előli homlokzata
