Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-01 / 178. szám
1989. AUGUSZTUS 1. j^ÉPLAP 5 Billy Graham vendége volt Beszélgetés a boldogságról A Bi.lily G rah a m -evaingé - lizáció díszvendége volit Joni Bareokson, Tada, alkiiveií az Inter continental Szállóban beszélgettem. Akik nem ismernék könyveit, azoknak néhány szót •Janiról), rövidén. 1967-ben, 17 évesen egy rosszul sikerült fejesugrás következtében nyakcsigolyatörésit szenvedett, s nyaktól lefeilé teljesen megbénult. Előtte egész életét sporttal, lovaglással, mozgásai töltötte szülei amerikai farmján. Elképzelhetetlen. megrázkódtatás volt a fiatal* lány számára az élet örökre tolókocsihoz,. mozdulatlanságra ítélive. Könyvei azóta az egész világon ismertté tették, majd újabb könyve, melyben beszámol férjhez menéséről meglepte a világot. Eérje egy amerikában élő jóképű japán fiú, keresztény ember szintén. Házasságuktól kezdve történetük közös, egy — Joni betegsége következtében — különös házasság története. A magyar házassági statisztikákat itekámtve különös házasság ez még abban ,is, hogy sok év után is boldogok, szerelmesék egymásba még mindig. Tíz évvel ezelőtt nagy betegen, ágyban felkve olvastam Jani Eareakson Tada első könyvét. Nagyon megrázott, megrendített az az erő, amely képes volt Janiit a körülmények fölé emelni, amelynek segítségével mosolyogni tudott, s kimondani, hogy boldog vagyok. Az Istenben vetett hit volt ez az erő, a boldogságnak eme forrása a fiatal Joni számára. Azóta is sokat gondoltaim Joni nem tud a székről felállni rá, olvastam újabb bizonyságait, s égtem a vágytól, hogy személyesen megismer'kedhessem a hitnek e XX. századi hősnőjével. A vele való találkozás várakozásomat alaposan fölülmúlta. Előző este a 'Népstadionban 'láttam, hallottam őt beszélni, mégis meglepett a találkozásunk. Joni egy igyönyörű, üde, friss, vonzó nő maradt mozdulatlanságában is, tolószékében gom szomorú, sem szánalomra méltó nem volt, itolószéke királyi székké változott, nemesen, emberi méltósággal ült „börtönében”. Természetesen az első kérdésem nem lehetett miás, mint hogy: — Hogy vagy, Jani? — Naigyon jól, egészségesebb vagyok, mint valaha. Mosolyán látszik, hogy igazán boldog. — Ezt a jó egészségi állapotét a délHkaliforniai klíma teszi, vagy más oka is van? — Az én helyzetemben, — mert az ilyen mozgássérülteknél, mint én, a hőszabályozás sem működik jól., ezért — természetesen fontos a jó klíma ;is, de ehhez a boldogsághoz ez még nem lenne elég. A szeretet az, ami ilyen jól kondicionál. — Sokat tudunk a házasságodról a könyvedből, melynek megírása óta sók év telt el. Boldog ez a házasság még mind ig ? — Oh, nagyon boldogok vagyunk. Ha mem történik a baleset biztosan jönnék-mennék a világban, keresném a hegyiemet, keresném a feladatomat, iés biztosan elváltam volna már egyszer, aztán férjhez mentem volna újra, majd újra elváltam volna, nem hiszem hogy figyeltem volna Isten szavára, s nem hiszem, hogy ilyen boldogságot találtam volna. Isten más-más módon szólhat az embereikhez, ő nemcsak a gyengék mankója, szeretetét az erőseik, éppeoúgy magunkénak mondhatják, mint a betegek. Kereső, kutató boldogságra vágyakozó társadalmunkban sokan vagyunk, akik keressük a választ arra a kérdésre, mi is, hol is van az emberi boldogság forrása. Mindannyión'k számára más és más, a számunkra 'fenntartott lehetőséget ikéll megtalálnunk, hogy találkozzunk saját boldogságunkkal, hogy teljes értékű lehessen az életünk. Janii példája azt látszik igazolni, a boldogság, az öröm valami örökérvényű dolog, s úgy tűnik, független ,is lehet a körülményéktől. K, Sz. Magyar és amerikai történészek együttműködése Szól a rádió Hangosok közt hülye aki néma Ebben a kifürkészhetetlen nyárban az ember vágyik némi könnyedségre, gondját-baját feledtető humorra. Ezért kiváltképp örül, amikor meglátja a címet: Nyári wurlitzer — a rádiókabaré 70 perces válogatása. Látható az is, hogy fiatal humoristák a szerzők, jó színészek az előadók — érthető, bogy várakozással hallgatja szombaton délelőtt a Kossuth rádiót. Aztán mindjárt az elején megállapítja, nem lesz felhőtlen az öröme. Rudolf Péter ugyanis a Sosem volt nemzedék nevében kér szót, s „egy alultáplált, fejlődésben visszamarasztalt Pubi” jelző után röhögni való (?) igazságokat közöl a nagyérdeművel. Mint például: „hangosok közt hülye aki néma” — „elveszteném a hitemet, de nincs mit” — „kitántorog a Közértből 3 millió emberünk”. Egészen bizonyos, hogy a szellemesen megírt, s szerzőtől ritka jól előadott humoreszken lehet nevetni, sőt kell nevetni, de egyúttal a vájtfülű kénytelen azt is kimondani: tanulni kell még ezt a politikai kabarét, csakúgy mint anynyi mindent manapság .. • Nagy Bandó András a negyvenhétévesek nevében Nyugdíjas levelet írt, s küldött a címzettnek, aki, ami kezelője a nyugdíjjáruléknak. Talán a hetven perc ileg'találóbb részlete ez a magánszám. Egyszerűen elszámolást kér a szerző, szeretné tudni, hogy 18 éves kora óta fizetett (levont) nyugdíjjárulékával hogyan gazdálkodtak, s bízhat-e jövőjében? Nyilvánvalóan legalább kétmillió ember meghallgatná — ha most elmulasztotta — ezt a részletet, bár meglehet, a saját nyomorúságán nem kétmillió, két ember se szívesen kacag . .. Volt még reformrádióműsor, hullámvasút politikai atmoszférában és volt egy titokzatos „Feri bácsi ’89,” ami feltehetően politikai pártcsatározásokat volt hivatott kimutatni és bemutatni. Nem tudom ezt fogadita-e az átlaghallgató átlag rossz szájízzel, vagy a Mister Dzsugasvillit, amire én hirtelen rámondtám, „Sztálin kantáta, anno 1989”. Azt hiszem, Verebes István nem úgy tartja számon ezt a nótát, mint eddigi legjobbat. A héten sok kellemes percet szerzett a nagy színésznő, Tolnay Klári születésnapi .köszöntője ürügyén elhangzott sok jó hangjátékdsmétlés, s a rangos régi művészgárda, amelyből is kiemelkedett a rég hallott Ajtay Andor és Sulyok Mária, Horváth Jenő és Pécsi Sándor. Az ember ilyenkor sajnálja, mennyi jó színész élhet már csak az emlékekben. Üj fejléccel és kicsit változott tálalásiban — tördelésiben jelent meg a héten a Rádió- és televízióújság. Gondolom, lesznék akik örülnek, hogy ezentúl az osztrák tévé műsorát is közük, valamint közreadják a műholdas adások — Sky Channel, Super Channel, TV5, SAT—1, RTL programját is- Nekem annyi tűnt föl: végre a megfelelő naphoz illeszkedik a körzeti rádióstúdiók műsora is. Annak külön örültem, hogy nem maradt el a meteorológiai előrejelzés sem. Augusztus nem lesz esőmentes, de az évszaknak megfelelő hőmérsékletek várhatók. <SJ) Az oszmán és a Habsburg birodalom itizenötéves háborújának hiteles forrásait tárták feli magyar és amerikai történészek. A Magyar Tudományos Akadémia Történdttudomáinyi Intézetének és az Indiánál egyeltem oszmanisztíka kutatói — akik a Magyar Tudományos Akadémia, valamint az Amerikai Tudós Társaságok Szövetsége és a Nemzetközi Kutatási Cserék Szervezete kutatási programjának résztvevőiként négy év óta működnek együtt — a napokban Magyarországon találkoztak. Kölcsönösen tájékoztatták egymást kutatásaik eredményeiről. Közös kötetük előreláthatóan a következő évben jelenik meg az Akadémiai 'Kiadó gondozásában. Ez a forrásmű jelentős információkkal gazdagítja mind a magyar, mind az egyetemies történelmet. E hosszú háború története ugyanis kevéssé ismert, forrásait nem dolgozta fel tellő mértékben sem az osztrák, siem a magyar, sem a török történetírás. A kézikönyv új adalékokkal szolgál az oszmán birodalomról amely a XVI. század végén az európai nagyhatalmak félelmetes eilenfeite volt, majd egy évszázad múlva hanyatló korszakát élte. Ez az európai hatalmi viszonyok megváltozását idézte elő. Az erőletoilódás egyik helyszíne Magyarország volt, az oszmán és a Habsburg birodalom itt vívott egymással véres háborúikat. Az 1591- től 1606-ig tartott tizenötéves háború — amelyben a két vílághaitalom már egyenlő félként mérte össze erejét — az európai történelmet is meghatározta, Sajnos Tiszafüreden is II közművelődés keserű pirulái Ugyan ki ne ismerné manapság a panaszkodó népművelő szánni való figuráját. Míg az agrárius lovagrendek, az iparbáróságok egymássá] hadakoznak a parlamentben, addig a főiskolát és egyetemet végzett, hátuk mögött csak ,Kultúrpistiknek és Kultúrkatáknak”’ nevezett emberfajta képviselői sokszor gazdasági- tanácsi- és pártvezetők, gyárigazgatók, téeszelnökök előtt hajlonganak némi adományért, hogy munkájukat végezhessék. A kulturális támogatások összege Tiszafüreden: 1985- ben a téeszektől 15 000, 1986- ban 35 ezer, majd utána semmi ; az ipari üzemek nem adnak egy forintot sem; a vállalatok támogatása ’85- ben 30 ezer, ’86-ba,n 35, Imajd megszüntették. Egyéb forrásból 105 illetve 195 ezer két évig, azután semmi. Működési célokra egyéb támogatások: ipari üzemek nem adtak támogatást, a vállalatok 20 ezret ’85-iben, 95-öt 1987-ben és 1988-ban 140 ezret; a téeszek támogatása 25 ezer, majd csökken, 10 ezer ’87-ben, 15 ezer ’88-ban; egyéb forrásokból 282 ezer, 507 ezer, 480 ezer, 448 ezer 1985-től 1988-lg évenként. Sok vád éri manapság is azt, aki a közművelődést szolgálja, hiszen úgysem dolgozik semmit, vagy ha netalántán mégis próbálkozna, megtapasztalhatja, hogy üli felette torát az egykor vöröslő arccal árnyékba húzódott műveletlenség lelket tipró önelégültséggel. Ugyan kit érdekel ma a kultúra támogatása, amikor termelési gondok vannak? Csakhogy a fent említett szánni való embertípus képviselői is szeretnének tiszta lelkiismere-tel mindenki szemébe nézni, ha munkájukat tőlük számon kérik. Többnyire azonban a ikulturális értékmegőrzés és terjesztés alapvető tárgyi, dologi feltételei sem adottak a legtöbb helyen. Igaz, az oi - szágban a hatvanas években felülről lefelé hierarchikusan kialakult a közművelődés egész intézményhálózata; művelődési központok, művelődési házak rendszere. Csakhát napjainkra az is kiderült, hogy a népműveléshez szükséges nép, az állampolgár — akiknek nem adták meg a döntés jogát, hogy hogyan akar művelődni, szórakozni és hol — tiltakozni kezdett az ellen, hogy betereljék őket ezekbe az intézményekbe. Nevelték őt már eleget, majd neveli önmagát, ha akarja, főleg nem drága pénzért, mikor lassan a mindennapira sem futja! Az elvárás az marad: a népművelő dolga, hogy szervezzen. De hogyan? Mire futhatja a kulturális támogatásokból. Anyagiak híján egyre nagyobb tért enged magának a „szellemi drogáru”, a kultúrszeméit, hiszen a piactörvények érvényesitése miatt, a közművelődési rendszer alkalmazottainak jó pénz ellenében készen kell állnia az igénytelenség kielégítésére is. Értékterjesztésre és -megőrzésre való szervezés ilyen körülmények között olyan hatékonytalan, mint a jégverés elleni imádkozás, a földrengés elleni prédikálás. E komorodó időkben beszűkültek a cselekvési lehetőségek és a népművelők irodáiba is bevette magát a kilátástalanság, az attól való félelem, hogy maholnap nem lesz, aki hagyja magát művelni. Elillant az idő, a pénz a kulturálódás közegéből, sőt a hajlandóság is. Napjainkban a nemzet dekuilturálódásának és szűkített újratermelésének időszaka zajlik. Az egész társadalom újratermelőképességét veszélyezteti az a tény, hogy a magyar népesség mindössze kétharmada tudja biztosítani egzisztenciájának újratermelését. Egyharmad része erre képtelen, s a legnagyobb veszélyforrás, hogy ez az arány az utóbbiak növekedésének irányába változik. Félő, hogy egy döntésképtelen politika és egy működésképtelen gazdasági struktúra önmaga fenntartása érdekében feláldozza a lakosság újratermelőképességét, ha pedig a társadalom 'erőtartalékai kimerülnek, akkor elképzelhetetlen a kilábalás a jelenlegi hullámvölgyből. A modernizációs kannibalizmus viszonyai között a felépítményként emlegetett struktúra felemészti saját erőfeltételeit a tárgyi vagyon és az ország természeti vagyona mellett az embervagyont is. Tisztelt Képviselő Urak» Agrárius lovagrendek és Iparbáróságok! Viaskodásuk közepette vegyék már észre, hogy az önök párviadalán kívül van egy magának való közművelődés, egy, a tömegek számára uniformizált közoktatás és egy elszigetelt tudomány. Tisztelt, Helyi Tanácsi, Gazdasági és Pártvezetők! Értsék már meg végre, Nyugat-Európától Kelet- Ázsiáig példák hosszú sora bizonyítja — a működőképes társadalmi-gazdasági integrációk —, hogy a hatékony anyagi termelés záloga á magas szintű általános kultúra. Tarthatatlan az eddig hangoztatott uralkodó elvük, hogy a szoros értelemben vett anyagi termelés gazdagodást eredményez, ebiből jut majd a kultúra luxusára. Csak egy kultúrájában, nyelvében, erkölcsében fejlett, egészséges nemzet tekintheti magát európainak. A kultúra reformja ugyanolyan döntő fontosságú sorskérdése a magyar népnek, mint a politikai és gazdasági reform. A nemzeti költségvetés olyan reformjára várunk, mely európai színvonalat, megközelítően finanszírozza a kultúrát, s a művelődéspolitikában is olyan gazdasági szabályozó rendszert alakit ki, mely kultúra- és értékbarát szelemiséget, légkört teremt. Célravezető lenne a művelődésgazdasági szférában ezt úgy kialakítani, hogy adókedvezményt élvezzenek az alapítványokat tevők, a mecenatúrák alkalmazói. A kultúrában zajló, még rövid ideig visszafordítható sorvadás elkerülhetősége érdekében szűnjön meg végre a gyűlölt maradékelv alkalmazása. Tegyék ezt mindaddig, míg ei nem tömődnek a lélek hajszálerei, mert aztán már nem lesz, ami a mélyből felhozza majd értékeinket, s mindazokat, amelyek emlékeztetnek művelt nemzeti mivoltunkra. J. J A. Karcagon az autóbuszállomás szomszédságában lévő Cikk-cakk üzletsorba költözött a Totó-lottó kirendeltség. A 34 négyzetméteres két szelvényátvevő ablakkal rendelkező helyiség 3 millió forintba került. A belsőépítészeti munkákat a Nagykunsági Fém- és Építőipari Kisszövetkezet végezte, Fotó; Mészáros
