Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-01 / 178. szám
1989. AUGUSZTUS 1. Néplap A levegőben az ember magira van utalva Bartusck Attila a start előtt a feladatra összpontosít (Mészáros) A piros-fehér kockás zászló jelére indul a csörlő. A sebességmérő kilendül, folyamatosan kúszik előre. A magasságjelző rövidesen kibillen, a gép eltávolodik a földről, meredeken tör a magasba. A szél bedübörög az ablakon. A felhők irányába fúródik a repülő, majd a csúcson orral előre bukik. Pillantás a földre, térképpé zsugorodott a táj. Bizsergető jó érzés. Legyőztük a nehézségi erőt, repülünk fent a magasban, a madarak országútján. * * * Jó pedagógiai érzekkel vett rá Pillér József főoktató, hogy a Góbéba üljek. Azt a pillanatot érezte meg, amikor az érdekődés és a félelem, a kíváncsiság és a biztonsághoz való ragaszkodás egyensúlyba kerül a látogatóban. Indítványa húzta le a mérleg serpenyőjét, az invitálás próbára serkentett. Jó néhány ifjút kalauzolt már első útján. A vitorlázással ismerkedő fiúk, lányok már könnyebben ráállnák a hívó szóra, hiszen eleve a repülés vonzásában élnek. Aztán eljön a nap — mint a mai —, amikor magukra maradva, életükben először vállalkoznak a levegő meghódítására. Az MHSZ Szolnok megyei repülős és ejtőernyős klubjának növendékei fél évvel korábban kezdték az ismerkedést a vitorlázással. Fiatal legényke száll ki a repülőből, miután az iskolakört megtéve földet ért. Bartusek Attila mindössze 15 évet tudhat maga mögött, vitorlázásból mégis sikeres vizsgát tett ezzel az úttal. Az egzámen után könnyű beszédre bírni. — Emlékezetes lesz számomra a mai nap, megszereztem a B-vizsgát — örül az eredménynek, hiszen ezért vállalta a tanulást. Vitorlás ismereteim nem haladják meg az átlagemberét. Annyit azért megértek az elhangzottakból, ez amolyan jogosítványfélének felel meg, ha földi hasonlattal élünk. Nem csekélység 15 éves korban ez a teljesítmény. — Eredményes volt hát a nyári tábor. — Igyekeztem mindent elsajátítani, amit az oktatóktól hallottam, mert a levegőiben az ember magára van utalva, nem hibázhat — mondja, majd az előzmények „titkaiba” avat be. — Tavaly ősszel jelentkeztem az MHSZ tanfolyay mára, ahol aztán társaimmal együtt elméleti képzést kaptunk. Szerkezettanból, műszertanból, aerodinamikából és repülési ismeretekből kellett vizsgát tennünk. Ezt követte a nyári gyakorlat. Mostanra túljutott azon az 58 felszálláson, ami alapján jogot kapott az önálló repülésre, a vizsgára. De a repülés iránt korábban izzóit fel benne a vágy. — Egy barátom járt vitorlázni, az ő példájára, hatására kezdtem érdeklődni e sportág iránt — vallja be korához illő félszegséggel, darabossággal. Szülei sem gátolták szándékában, bár elismeri, sokan félelemmel gondolnak a vitorlázásra. — Mert ott fönn nincs miben megkapaszkodni — toldom meg én is. — Aki fél, az ne jöjjön ide — vált határozottabbra. — Nem is kell kapaszkodni, a gép azért van, hogy repüljön vele az ember. Tetszik ifjúkori határozottsága. S mint aki még nem vitorlázott, úgy érzem, ebben a dologban nálam mégis tapasztaltabb. Azoknak az embereknek a naív, földhözragadt kérdése foglalkoztat, akik még nem ültek vitorláson: milyen érzés is a repülés. — Gyönyörű, amikor kitárulkozik a világ — mondja —, de ezt látni kell, át kell élni. A vizsga alapján Bartusek Attilának, a Pálfy János Szakközépiskola tanulójának ebben már sokszor lehet része, aki egyelőre nem ajtar hivatásos repülő lenni, de a vitorlázással végleg eljegyezte magát. A két Góbé felváltva emelkedik a magasba. A tábor növendékei egymás után köröznek a szandai rét fölött. Az időjárás nem a legkedvezőbb, olykor erős hátszél tréfálja meg az újdonsült pilótákat. A gyerekek fegyelmezetten végzik feladataikat, utasítás nélkül is tudják, mit kell tenniük, amikor következő társuk felszállását készítik elő. Öszszehangolt munkájukban látszik : egy nem is oly régi elv itt még a gyakorlatban kel életre újra meg újra: egy mindenkiért, mindenki egyért. Valami, ami a múltból itt maradt. Fiatalságomon tűnődöm. Süvítő, surrogó hang jelzi azonban, újabb leszállás következik. Ez a legnehe* * zebb, a földet érés. A Góbé — ahogy itt tréfásan megjegyzik — vidám szökdécseléssel táncol a földön. Ezt még gyakorolni kell. A pilóta, Duda Péter azonban nem veszíti kedvét, a következő jobban sikerül. — Mert a vonzódáson, az érdeklődésen túl kitartás kell ehhez a sporthoz — vallja felnőttesen az ugyancsak 15 éves fiú. Lehet, hogy édesapja szavait adja most elő, amint megtudom ugyanis, az ő példáját szeretné követni, aki — s ezt büszkén mondja — a MÉM repülőgépes szolgálatnál dolgozik. — Sokat jártam ki apámmal — magyarázza a választás indokát —, megtetszett, kiváncsivá tett, elhatároztam, hogy kipróbálom én is. A következő startnál elszántan néz a messzeségbe, biztos benne, hogy sikerül. Az itt hallott köszönéssel búcsúztatom én is: — Jó leszállást! Sok jó leszállást ... Oktatójuk szavait igazolják a látottak. Rövid idő alatt meggyőződhettem arról, hogy a vitorlázás vonzereje nem csappant. Az érdeklődés sok fiatalban megvan. Vállalják a napi 10—12 órás gyakorlatot, hogy legfőbb vágyukat elérjék: a repülést. Saját élettapasztalatából tudja, a mai nap mindannyiuknak egy életre szóló élményt ad: először egyedül a magasban. De aztis tudja, a vitorlázás igazi szépsége 3—4 éves gyakorlat után érzékelhető igazán. Elismerő vagy éppen a hiányosságokra tapintattal utaló szavaival már erre az élményre készíti fel növendékeit, akik most még csak az iskolakörökkel birkóznak. A Góbé 60—70 km-es sebességgel siklik. Alattunk a reptér, a „magasba emelt horizonton” a város panorámája. A sebesség alig észrevehető, mintha állnánk. Nyugodtság vesz körül, feszültségoldó suhanás. Béke, bujkáló öröm belül: madarakat irigykedve követő gyermektekintet, vágy a csöndes magasságba — felnőtten megadatott... Szőke György —Jegyzetlapok----------------------------------Kitárni a nyíló kaput Pénzzel segít a bizlosité Korszerűbben képzik a járművezetőket Külföldi példák alapján ezentúl Magyarországon is bekapcsolódik a biztosító a balesetek megelőzését szolgáló programokba. A közlekedési tárca gépjárműközlekedési főosztályának kezdeményezésére rövidesen együttműködési megállapodást köt a Hungária Biztosító és a Fővárosi Tanács közlekedési intézete- Ennek alapján a két szervezet közös erőfeszítéseket tesz majd a balesetek csökkentésére, a károk megelőzésére. A hoszszabb távú együttműködés első lépéseként a Hungária- Biztosító — a különböző balesetek elemzéseiből szerzett — tapasztalatainak felhasználásával új gépjárművezetői tananyagot készítenek, s a már gyakorló gépkocsivezetők továbbképzésének módszerét is közösen dolgozzák ki. A tapasztalatok azt mutatják: sok baleset azért következik be. mert a járművezetők nagy része nem képes a különleges helyzetekhez alkalmazkodni, elveszti uralmát a jármű felett. Az átalakuló képzésnek tehát az egyik sarkalatos pontja a vezetéstechnikai ismeretek gyarapítása lesz, valamint a normálistól eltérő körülmények közötti járművezetés gyakorlása. A Hungária Biztosító kármegelőzési keretéből anyagi hozzájárulást ad a hatékony járművezető-képzés elméleti és gyakorlati feltételeinek megteremtéséhez, s rekiám- és propagandaakciókkal igyekszik a biztonságos közlekedésre felhívni a figyelmet. Annál is inkább érdeke ez a biztosítónak, mivel csak a Hungária az elmúlt éviben 5 milliárd forintot fizetett ki különböző közlekedési károkra. Már hírül adtuk, hogy az MSZMP megyei bizottságának augusztus 5-i, szombati ülését párttagsági könyve felmutatásával bárki figyelemmel kísérheti. A testület elé terjesztendő írásos anyagokat pedig minden párttag elolvashatja a városi pártbizottságokon. De hiszen ez a világ legtermészetesebb dolga — mondhatnánk erre. Valóban az, mégsem volt napi gyakorlat, sőt még ritka kivétdl sem az MSZMP életébén. Közismert dolgokról szóló jelentésekre is rákerült, a „Szigorúan bizalmas” felirat. Tény viszont, hogy senkit sem zavart, ha ezek az anyagok esetenként változtatás nélkül megjelentek az újságokban. Nevetséges beidegződés volt ez — legyinthetnénk, de ha belegondolunk, ennél sokkal többről van szó. A párttagok tömegeinek halvány fogalma sem volt, arról, hogy miről tanácskoztak, hogyan döntöttek az általuk választott vezetők. A legjobb esetben nagy általánosságban fogalmazott határozatokból tudták meg a párttagok, hogy mit „kell” tenni. Nem csoda, ha az (ilyen módon megkövetelt pártegység egyenlő a szentelt vízzel. Az egy nyelven beszélést talán elősegítheti a vezető testületi ülések nyilvánossága. Az MSZMP létérdeke, hogy a legfontosabb kérdésekben azonos elveket valljanak a párttagok. Ez pedig az információk széleskörű áradata nélkül nem lehetséges. Ebbe a folyamatba természetszerűleg illeszkedik a testületi ülések nyíltsága. Ez azonban, csupán a kezdeti lépések egyikét jelentheti. Nem csak az szükséges, hogy a párttagok egy nyelven beszéljenek. Sokkal többről van szó: a párton kívüliek minél nagyobb tömegének megnyeréséről. Ehhez pedig a párttagoknak az érvelést megalapozó információkra van szükségük. Manapság kevés szó esik erről, pedig a párt új erőre kapása elképzelhetetlen másként. E tekintetben valami szemérmes tétlenség tapasztalható a párttagok körében. Ugyanakkor más szervezetek mindent megtesznek befolyásuk erősítéséért. — időnként nem válogatva az eszközökben sem. Az utóbbi hetekben ugyan Szolnokon is volt — központi előadóval — egy-két nagygyűlés, de az nem volt alkalmas érdemi eszmecserére. Talán pártanapokat, más fórumokat kellene iszervezn i; intenzívebbé tenni a kapcsolatot a pártonkívüliekkel. Kérdezhetné valaki: van-e erre igény? Hadd említsek egy példát: pártonkívüli ismerősöm kérdezte: miért kell felmutatni a párttagsági könyvet akkor, ha a megyei pártbizottság ülésére be akar menni valaki? Hát ha az ott hallottak győznék meg a polgárokat arról, hogy az MSZMP tényleg képes a pemzet javára megújulni Elgondolkodtató a megjegyzés. Talán jobban ki kellene tárni a már nyíló kaput is ... S. B. Betéti társaság nyitott szakboltot Törökszentmii klóson, a Táncsics útbi Kosárka ABC mellett napokkal ezelőtt új cégtáblára figyélhettek fel a járókelők. A felirat Hall, vad, baromfi szakbolt megnyitását jelezte. A myiltás idejét — július 28-án 13 órát — szembetűnő plakátok hirdették. Már délután fél egykor kisebb tömeg várakozott az ajtó előtt, az üklet teltházzal indult. A vásárlók tolongása közepette szétnéztem, milyen a választék. Meglepett sokszínűsége. — Hogyan juitott eszükbe ennék az üzletnek a megnyitása — kérdeztem a bolt egyik vezetőjét. — Bármilyen furcsa is, de itt, ahöl, a Baromfifeldolgozó Vállalat üzemel, nincs baromfi szakbolt. Arra gondoltunk, hogy a lakosságnak szüksége lenne egy ilyenre, összefogva, a vállalkozásnak egy új formáját választva — Kereskedelmi Betéti Társulásnak nevezik —, amely nem maszeg cég, hanem vállalat, és cégbíróságon vám bejegyezve, létrehoztuk ezt az üzletiét. ölt bairomlSfeldolgozó vállalattól, három halászati szövetkezettől szerezzük be áruinkat. Baromfi árúból minden megtalálható — ez a fő területünk, de mellette nyolcféle friss és fagyasztott halfajtát is tudunk kímélni vevőinknek. A vadászjidényben vadhúst is lehet nálunk vásáraiéi. Emellett komzervek és felvágottak is találhatók mindig polcainkon. Gondoltunk a dolgozó háziasszonyokra és ezért teljesen konyhakész halat és baromfit is árulunk. Vevőinket árainkkal is szeretnénk megnyerni. Bizonyos termékeket — konzerv, felvágott — állandóan reklámáron, az állami baltáknál olcsóbban adunk. A beszélgetés után néhány különböző korosztályú vevő véleményére kérdeztem rá. — Én most egy öt tagú csalódnak 307 forintért vásároltam hétvégére — mondta egy háziasszony. Ennél olcsóbban beszerezni a főznivailót máshol képtelenség. Egy nyugdíjas a következőket mondta: — Itt minden kapható, de nekem ’nem ás ez a lényéig. Hanem aiz, hogy olyan olcsó baromfi termékek vjainmafc, amelyekhez egyébként nagyon ritkán lehet hozzájutni. Ez pedig a kispénzűéknek döntő szempont. Az üzlet vezetői azt ígérték, hogy az ellátás folyamatosan jó lesz. Biztos vagyok ■benne, hogy ha ez tényleg így lesz, akkor állandó és egyre növekvő vevőkre számíthatnak. Ezt az üzletet érdemes felkeresni. Pásztor Gábor Fotó; Áryai W Égi egzámen Öt váffilszállitiáa Baromfíí, —hárem aztifctlwzet a halaff
