Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-17 / 194. szám
1989. AUGUSZTUS 17. j^ÉBAP Vegyesvállalat családi házak gyártására Kaposvárott Osztrák stílusú családi házak magyarországi gyártására és helyszini szerelésére vegyesvállalat alakult ez év elején Kaposvárott. A cégbejegyzéstől számított öt hónap múltán elkészült és megkezdte a termelést a Pannon—Wolf Kft kaposújlaki gyártóbázisa. A százmillió forintos beruházással és az ehhez kap csolódó osztrák technológiával lényegében egy új építési rendszer meghonosításának alapját teremtették meg. Az új üzemben olyan favázas paneleket és tetőszerkezeteket gyártanak, amelyeket egységcsomagként szállítanak az építés helyszínére, s egy öttagú munkacso port öt nap alatt összeszereli az épület szerkezetét. A vállalkozás a gyártás és helyszíni szerelés munkálataiban összesen száz dolgozót foglalkoztat. MTI—fotó: Kálmándy Ferenc II partnerek termékeinek értékesítésére szakosodtak (Folytatás az 1. oldalról) , 'hétmilliós kezdő vagyoni betétjükből 30 százalékkal részesedőik az itáliai cég. Az önálló jogi személyként exipart-imiport jogosítványt is kapó AGROCÓM a korábbi TÖGE-tevókenységek közül továbbra is megtartja az úgynevezett magas cukortartalmú, silóhiibnidek termesztésének •koordinálását. Jövőre már a megyében termeltetik meg a hagyományos silókukoricák hozamának többszörösét termő és a lényegesen jobb Ibeltartalmú tömegtakanmányt adó hibrid vetőmagját. Ugyancsak folytatja a kft az erdészeti tevékenységet, amelynek keretében a telepítések megtervezésétől, a facsemete-ellátáson, az erdősítésen és a fakitermelésen keresztül, egészen az elsődleges fafeldolgozásig nyújtanak komnipJex szolgáltatást az azt igénylő mezőgazdasági nagyüzemeknek. Már az együttműködési szervezetben is fokozottan jelentkezett az igény a tagós a partnergazdaségok részéről a kereskedelmi tevékenység kialakítására. A kft-től nem elsősorban azt várják a társult cégek, hogy vagyoni betétjüket kamatoztassa, hanem hogy termékeiknek jó piacot 'keressen, részükre előnyős üzleteket kössön. Ennek az igénynek a vegyesvállalati keretek között igyekszik majd eleget tenni az AGROCOM. Az olasz' partner által már közölt exportlehetőségek között szerepel például madáreleségként forgalmazható aprómagvak, úgynevezett passzáta-minőségű paradicsomsűrítmény, valamint zöldiborsó- és zöldbafakonzenv értékesítése. Az alapanyag termeltetése a magyar fél feladata, a feldolgozó, esetleg csomagológépekről, géprendszerekről pedig a Comytaly gondoskodik. T. F. Diszharmónia A kezdés Szombat délután fél 7-kor beérkezik egy 24-es busz a szolnoki vasútállomásra. Az ajtók kinyílnak, leszáll mindenki. A vezető az indulási oldalhoz kormányozza a csuklóst. Ott már többen várakoznak. A Széchenyi lakótelepre igyekeznek. A busz a táblánál fékez, és megáll. Az utasok annak rendje és módja szerint fellépnek rá, elfoglalják helyüket. Akinek nincs bérlete, az kezeli a jegyét. Pár pillanattal később kiderül, hogy ezzel a járattal nem, majd csak a következővel mehetnek el. Ennyi a pár nappal ezelőtti történet váza. Adalékok nélkül. Indulatosabban A vasútállomásról jöttünk ki feleségemmel és a kisgyerekkel — meséli Gy. Adorján, az egyik „sértett”. — A megállóban úgy húszan-harmincan lehettünk. A busz odaállt a járdasziget mellé, és mivel nyitva voltak az ajtók, mi felszálltunk. Ekkor a sofőr a fülkéből ki sem szállva minősíthetetlen hangnemben elkezdett ordibálni velünk. Mondanom sem kell, egyből a fejembe szaladt a vér, az ilyesmin könnyen begurulok. A többiekkel együtt értetlenül álltunk. El nem tudtuk képzelni, hogy „mi rosszat követtünk el”. — Nem szoktam meg ezt a stílust, de láttam, hogy mást is csak a felesége tudott rábeszélni, hogy ne menjen oda. Akármi gondja volt, el lehetett volna kulturáltabban is intézni. Nem beszélve arról, hogy aki már kilyukasztotta a buszjegyé t, az kidobott a szemétbe hat forinfoti Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, a Jubileum emlékmű másik oldalához hajtott és ott leparkolt. Fél hanggal lejjebb A vezetővel távolról közelítve beszéljük meg a történteket. A jármű már nem új. Szombaton gond volt az elektromos hálózattal, de ideiglenesen sikerült megjavítani. Egész nap rendben is ment minden, mígnem a buszmegálló felgyűrödött aszfaltján zöttyent egyet, az egyik alkatrész elmozdult a helyéről, a busz pedig nyitott ajtókkal a megállóban maradt. A sajnálatos szóváltásnak ez hát az előzménye. ^Ezután szálltak fel az utasok. „Majd ' jön egy másik kocsi” szóltam nekik. — Az biztos, hogy idegesebb voltam a hiba miatt, de azt nem mondtam, hogy takarodjanak le — fűzi hozzá. Naplójából kitűnik, hogy augusztus tizenöt napjából eddig 13-at szolgálatban töltött el. Kora reggeltől késő délutánig vezet. Szó se róla. kimerítő lehet. Azt is elhiszem, hogy a munkanap utolsó perceire elfárad. t A szóváltásnál nem voltam jelen, de tudom, nincs olyan ember, aki indulatok nélkül viselné el a sértéseket, mint ahogy nem létezik olyan sem, akire ne hatna valamilyen formában környezete, munkája. Aki legutoljára ilyen volt, azt már régen keresztre feszítették.) Ha kisebb-nagyobb bajainkat olyan mechanikusan vetítjük át másra, mint azt hozzáértők állítják, akkor mindnyájunknak hosszú és felemésztő szembenállásra kellene berendezkedni. Ez pedig nagyon megnehezítené életünket. Mindenki hivatkozhat valamire, és az helytálló lehet. Igaza lehet az elcsigázott pincérnek, az alulfizetett eladónak, a túlterhelt tanárnak, és a fáradt sofőrnek — hogy csak néhány szakmát említsek a sok közül. Magunknak végül is sok mindent meg kell tudnunk magyarázni. Csak ott a baj, hogy igazságunk csak a miénk, még ha őszintén valljuk is, Sz, Z. Nem veszik meg az ausztrálok a postát Ezúttal a kabáthoz keressük a gombot Interjú Fór is Ferencnével, a Magyar Posta Központja Közgazdasági Szakosztálya vezetőjével A Magyar Posta szervezetét legutóbb 1985. január elsején korszerűsítették. Az akkori változtatások előkészítése mintegy 'hároméves időszakot ölelt fel. Manapság az a bír járja, hogy ismét és azért változik a posta szervezete, mert egyre nyílik az az olló, melyet az igények, s elsősorban a távközléssel kapcsolatos igények, valamint a lehetőségek közötti szakadék jelent. A helyzet romlását megállítandó már a VII. ötéves terv is komoly előrelépést jelentett, s ennek áldásait éppen Szolnok megye is érzi az új megyeszékhelyi, a martfűi és újszászi telefonközpontok, vagy az éppen ezeken helyeken ugyan kötvényre kapható, de elérhető telefonok jóvoltából. Arról már lapunkban is szóltunk, hogy megyénk jelenlegi helyzete persze aszerint jó vagy rossz, hogy mihez viszonyítjuk. A fejlett európával való összehasonlítás annyit jelent: a postaigazgatások helyzetét alapul véve, a Magyar Posta lemaradása nagy és nemigen csökkent. Ennek orvoslása — hasonlóan a gazdaság egyéb területeihez — létezik gyógyszer. Az egyik, ilyen a tervezett szervezeti modellváltás,, amit — talán nem is olyan furcsa — ezúttal nem a szervezési, hanem a közgazdasági szakemberek vezényelnek végig. Ezért is kerestük fel Fóris Ferencnét, aki a Magyar Posta központjának közgazdasági szakosztályát vezeti. — Ha egy olyan monopolcéget, mint a Magyar Posta, átszerveznék, akkor, mindig felvetődik a kérdés: vajon miért szükséges ez az egész, hiszen a monopolhelyzet egyszersmind azt is jelenti, hogy maga a cég nem igazán érdekelt a változtatásokban, hiszen ki máshoz mehetek, ha csomagot küldök a barátomnak? — Egyelőre válóban csak a postához, azonban hadd mondjam meg, a posta fel kell készüljön monopóliumainak oldására. Ez a készülő postatörvényben pontosan benne lesz. Ha pedig nem „véd” a monopolhelyzet, akkor nem feltétlenül lesz miénk a szolgáltatói piac, . ami maga utátQ^jyonja a szervezetváltoztatás szükségességét. — Mielőtt belemennénk a részletekbe, tisztázzunk egy elvi kérdést. A postatörvény módosítása, az átszervezés és a 2000-ig szóló fejlesztési koncepció kidolgozása párhuzamosan fut. Nem lenne logikusabb ezeket egymásra építve, tehát a felsoroltak szerint egymás után végrehajtani? — Logikailag teljesen igaza van. Valóban a törvény jelenti azt az alapot, amiből tudjuk, mi az amit továbbra is kizárólagos joggal végzünk majd, s mi az, ahol mejelenhetnek más vállalkozók is. Mégis úgy gondolom, időzavarba kerülnénk, ha sorba kapcsolnánk e nagy hármas feladat elemeit, és nem a jelenlegi szisztémával, tehát párhuzamosan dolgoznánk mindegyiken. Ugyanis az elképzeléseink határozottak, s’ a törvénymódosítás alternatívái bármelyikét elfogadva, tudunk olyan szervezeti választ adni, ami megfelel akár a hármas koherenciának is. Versenyben a külső vállalkozókkal — Mondana példát? — Igen. Például itt a hírlap. Ez az a tipikusan olyan terület; ahol a terjesztés monopóliumát elveszítjük. Azaz, lehetősége lesz más vállalkozásoknak is arra, hogy hírlapot terjesszenek. — Konkrétan? — Konkrétan, például ha a Szolnok Megyei Lapkiadó Vállalat a megyében terjeszteni akar bármilyen lapot, akkor miért ne tehetné? A mi „házi feladatunk” annak eldöntése lesz, hogy vajon tudunk-e olyan rugalmas, tehát gazdaságos szervezetet létrehozni — s itt aZ átszer-r vezés szerepe — amL felveszi a versenyt az Önök lapkiadójával. Ez azt is jelenti, hogy nem lesznek országos érvényű árak, hanem egy-egy földrajzi területen, mint külön piacon, kialakulhatnak úgynevezett osztott — magasabb vagy alacsonyabb — tarifák is. És hadd tegyem hozzá, hogy mi azért a verseny mellett is reméljük: megmaradunk a legnagyobb hírlapterjesztő cégnek. Ez szükséges is, hiszen az eszközparkunkat, a dolgozókat nem feltétlenül akarjuk átcsoportosítani, vagy esetleg drasztikusan csökkenteni. Pontosabban versenyeznünk kell azért, hogy erre ne nagyon kényszerüljünk rá. S ez más szakterületeinkre, például a vállalati telefonközpontok üzemeltetésére is igaz. — Ha már említette, itt milyen változás várható?------Azt Önök, ügyfeleink is. érzik, tudják, hogy nem tudunk a mai felállásban kellően gyorsak, rugalmasak lenni. Ezért meg kell engedni, hogy a postától teljesen függetlenül alakuló vállalkozások, pl. kft-k, beszálljanak az alközpontok üzemeltetésébe. S ekkor nekünk is érdekünk, hogy válaszlépést tegyünk, azaz egy köldökzsinórnál nem erősebb jogigazdasági kapcsolattal láncoljuk csak magunkhoz a saját alközponti vállalatunkat, s a piac teremtsen rendet, ha kell értékrendet az új, a kínálati helyzetben. Gazdaságossághoz kell a piac — Odáig értem, hogy ha már kilép a posta a piacra, akkor ennek megfelelően kell ott megjelennie. Viszont az még mindig nem világos, vajon mi kényszeríti Önöket arra. hogy a piacra egyáltalán kilépjenek? — Az, hogy a mai megoldásaink drágák, gazdaságtalanok, a szolgáltatásaink nem elégségesek. Tehát vagy nekünk kell jobban csinálni, vagy mást is be kell engedni a terepre. — Térjünk vissza a szervezeti változtatásokra. Az eddig elmondottak azt jelentik, hogy a szervezet egy varázs^ ütésre nem veszi fel a végső formáját? — Az első szempont: mit és hogyan csináljon a posta, s erre épül a vállalati szervezet. Itt pedig a piac folyamatos működését feltételezve, nem lehet kész blokksémát rajzolni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ezúttal nagyon szeretnénk a kabáthoz keresni a gombot, s nem fordítva. — A ma belátható változások melyek lesznek? — Az egyik nagy változtatás, amit már régebben is fontolgatott a posta, az az, hogy a postaforgalom és a távközlés szétválasztása 1990. január elsejével megtörténjen. Ez egész egyszerűen azért szükséges, merit már a két évvel ezelőtti világbanki hitel folyósítása során is feltétel volt a. számunkra a tiszta közgazdasági helyzet bemutatása. A Világbank egyszerűen nem ad pénzt csomagkézbesítésre. Márpedig a jelenlegi öszvór-posita állapot olyan keresztfinanszírozási helyzetet teremtett, amikoris a telefon nyereségéből átcsordogálhattaik a pénzek a klasszikus szolgáltatásaink területére. Így elszámolástechnikailag is kikerülhetetlen ez a lépés. Ma már bizonyos, hogy jelentősebb külső tőkét nem lehet bevonni egy vegyes Magyar Posta fejlesztésébe, csak egy üzletileg tisztázott helyzetű távközlésbe. A másik tervezett változtatás, hogy a műsorszórás esetleg önálló vállalati keretek között történne. A harmadik, amit már érintettem ;s, hogy a melléktevékenységek (szállítás, magas- és mélyépítés) kikerülnének vállalkozásba, amennyiben a két említett feltétel teljesíthető. A minisztérium mondja ki a végső szót — Ki dönt mindabban, ami ma még csak terv? — A postatörvény tervezete a miniszterünknél van, s a parlament illetékességi körébe tartozik a kodifikálása, A 2000-ig szóló fejlesztési stratégiánk a kormány elé kerül szeptemberben, míg az átszervezésre vonatkozó elképzeléseinket ez év szeptember közepéig kell ieteninünk Darzsi András miniszter asztalára. Ebben a minisztérium mondja ki a végső szót. 1990. január mindenesetre komoly választóvíz lehet á posita életében. — A 2000-ig szóló terveikkel kapcsolatban hallottam, hogy egy ausztrál cég meg akarja venni a Magyar Postát, s három évre vállalná az ezredfordulóra kigondolt penzum teljesítését. — Kérem, arról szó nincs, hógy a posta eladó lenne. Az viszont igaz, hogy az Ausztrál Telecommal mi tárgyaltunk a tervezés során, akik egy stratégiai anyagot csináltak is a számunkra, és ez, ami az ő tapasztalataikat tükrözi, hasznosulni is fog! De hangsúlyozom: kifejezetten szakértői közreműködésről van szó! Az persze más kérdés, hogy amint az elképzeléseinkből kormányprogram lesz, úgy mi magunk teszünk üzleti javaslatokat a lehetséges külföldi partnereknek, így az ausztráloknak is. — Nem kerülhetem meg azt a kérdést sem, vajon mindaz, ami a tervek szerint megvalósulhat, miért lesz "jó nekünk, az Önök ügyfeleinek? — Nézze, én abban hiszek, hogy a törvényi védettség mágneses burkából a posta kénytelen-kelletlen, de ki fog kerülni. Az meg nem vitatható, hogy egy vállalkozói postán, a gazdasági kényszer képes- lesz módosítani, akár évszázados beidegzéseket is. Szitás Péter
