Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-17 / 194. szám
4 1989. AUGUSZTUS 17. MIépiap IA tudomány világa A nitrogénoxid légszennyezés veszélyei Nemrégiben hallhattuk a hirt hogy hazánk is csatlakozott ahhoz a levegőtisztasági egyezményhez, amelyet 25 ország kötött a nitrogénoxid-ki bocsátás csökkentésére. Ezt a levegőszennyező gázt kevéssé ismerjük, lássunk tehát néhány adatot veszélyességéről, a szennyezést kibocsátó forrásokról és csökkentésének lehetőségeiről. Közismert tény, hogy a földünket körülvevő atmoszférában a ley égő alkotórészeinek fő aránya csak igen szigorúan meghatározott határok közöt változhat. Az úgynevezett „tiszta” levegő főbb összetevői: 78 százalék nitrogén, 21 százalék oxigén és 1 százalék egyéb gázok. Az 1 százaléknyi egyéb gáz öszszetevőt szokás „vendéggáz”nak is nevezni, s ez vízgőzt, széndioxidot és ózont is tartalmaz. Ez az arány biztosítja az egészséges földi élet létfeltételeit. Légszennyezésről akkor beszélünk, ha a „tiszta” levegőt egyéb járulékos gázok, valamint szilárd és folyékony részecskék szennyezik”, vagyis esetenként illetve tartósan megváltoztatják a levegő összetételi arányát. Ennek jelentőségét akkor . érezzük igazán, ha tudjuk, hogy egy felnőtt ember naponta 15—20 000 liter levegőt „fogyaszt”. így egy aránylag kis méretű szennyezettség is egészségkárosító lehet hosszabb időn át, mivel nagy mennyiségről van szó. A leggyakoribb levegőszennyező anyagok a különféle porszennyeződések, amelyek a tüzelésből, a talaj - szintről felkavart porból, az ipari-mezőgazdasági tevékenység és a közlekedés során keletkeznek. A gáznemű szennyezők legfőbb elemei a kéndioxid, a nitrózusgázok és a nitrogéndioxid, a szénmonoxid, a széndioxid és a fluor. A levegőszennyező anyagok (sajnos!) bő' választékából ezúttal emeljük ki a nitrogénoxidot, s tekintsük át ennek veszélyeit. Hazánkban 1987-ben körülbelül 280 ezer tonna nitrogénoxid került a légkörbe. Ennek 43 százalékát a járművek és a mezőgazdasági erőgépek kipufogói, 22 százalékát a hőerőművek kéményei, s 35 százalékát pedig az ipari és kommunális szféra égésterrrvékei juttatták a levegőbe. A nitrogénoxid a levegőben nitrogéndioxiddá alakul át, s azért veszélyes az emberi szervezetre, mert a tüdőbe bejutva, s vízzel keveredve savvá alakul, ami roncsolja a büdőszöveteket és tágulást is okoz. További veszélyt jelent, hogy a kipufogógázok között rákkeltő anyagok is vannak. E veszélyeket ma már egyre inkább felismerték, s az egész világon igyekeznek szervezett intézkedésekkel javítani a helyzetet, de legalábbis megállítani a további romlást. így hazánk is csatlakozott ahihoz az egyezményhez, amely „hadat” üzent a niitrogénoxid-kibocsátás további terjedésének. A csatlakozási feltétel igen szigorú: 1994- re nem haladhatja meg a nitrogénoxid kibocsátás mennyisége az 1987. évi szintet. Ezt követően pedig majd a csökkentést fogják előírni. Magyarországon 1994-re körülbelül 307 ezer tonnára nőne az éves kibocsátás, ha a jelenlegi szinten élnénk és termelnénk. (Vagyis, ha nem tennénk semmi különleges intézkedést.) Látszik tehát a becsült adatokból, hogy az elkövetkező négy év alatt legalább 27 ezer tonna nitrogén-oxid-kibocsátás csökkentést kell elérnünk. Ennek lehetőségeit és anyagi kihatásait már parlaropnti bizottsági szinten is vizsgálják. Az egyik lehetséges út az volna, ha 1991-től évente 200 ezer korszerű, katalizátoros személygépkocsit importálnánk. Ez összesen körülbelül 5 milliárd dollárt jelentene. Ez sajnos olyan nagy öszszeg, hogy nem bírunk vele. Egy másik — kisebb költséggel járó — lehetőség az lenne, ha a személygépkocsikat kevésbé korszerű, úgynevezett szabályozatlan katalizátorral importálnánk. Ez négy év alatt 8 milliárd forint többletköltséget — személygépkocsinként körülbelül 10 ezer forintot — jelentene. így várhatóan 14,4 ezer tonna szennyeződést lehetne „megtakarítani”. A katalizátoros megoldásokhoz azonban ólommentes benzin is kell, s ennek gyártási .szállítási és elosztási költségeit e számok nem is tartalmazzák. A megoldások költségigényeire jellemző, hogy például 40 ezer dízel tehergépkocsi átalakítása 2 milliárd forintból lenne megoldható, s ez csak 3,3 ezer tonna csökkentést jelentene. (Ugyanakkor a kipufogógáz visszavezetése gépkocsinként átlag évi 20 ezer forintos többlet üzemeltetési költséget okozna.) Vagy a közúti szállítás 20 százalékának átterelése a vasútra csak körülbelül 8 ezer fonna csökkenéssel járna. A hőerőműveknél sem jobb a helyezet, mert itt egy 12 ezer tonnás csökkentéshez körülbelül 15—16 milliárd forintos beruházás válna szükségessé. Látszik tehát, hogy a nitrogénoxid-kibocsátást a jármű- és a különféle tüzelő-fűtőberendezések korszerűsítésével lehet csökkenteni. Ehhez igen komoly beruházások szükségesek. Nehezíti az is a helyzetet, hogy a szükséges gépek és eszközök döntő hányadát csak tőkés importból lehet beszerezni. Az egyezmény megkötésével most mi is lépéskényszerbe kerültünk. Eddig is hangoztattuk sok területen a környezetvédelem fontosságát, de most e területen tetteknek és eredményeknek kell kövekeznie. E helyzetben van azonban kedvező elem is. Ugyanis, amit a nitrogénoxid-kibocsátás csökkentésére teszünk majd, azzal egyúttal sok más por- és gázalakú légszennyező anyag létrejöttét is gátoljuk. S ha kevesebb lesz a levegőben a korom, a pernye, a kéndioxid, a szénmonoxid, stb., akkor a vizek és a termőtalaj is kevésbé szennyeződik. Ez pedig nemcsak a most élők, hanem a jövő nemzedék léte és egészsége szempontjából is alapvető fontosságú. Madarász Tibor Pesti lóvasút A sorozatunkban már említett, 1832-ben indult omnibusztól a lóvasút (hivatalos, korabeli nevén „lóvontatású vasút”) abban különbözött, hogy ez utóbbi már sínen közlekedett és — állítólag — nagyobb kényelmet nyújtott. A múlt században fellendült urbanizáció folytán egyre nagyobb gondot jelentett a nagyvárosok közlekedésének megoldása. Ezidőtájt a legkorszerűbb tömegközlekedési eszközt a lóvasút jelentette, de ez sem felelt már meg a követelményeknek ... Például a New York Herald riportere lapja egyik 1864. évi számában így írt: „Ezek a kocsik csendesebbek, mint a társaskocsik, de sokkal zsúfoltab- Ibak. Az emberek úgy szoronganak benne, mint szardíniák a dobozban, olajos izzadtság közepette. Az ülések enyhén szólva dugig vannak s a középütt sorakozó utasok úgy lógnak a kapaszkodókon, mint füstölt sonka a sarki fűszeresnél.” Ugyanebben az évben egy szakember kiállt a New Az első pesti lóvasúti kocsi a Közlekedési Múzeumban York-i Broadway („Széles út”) egyik kereszteződésébe és 15 másodperc alatt úgy az egyik, mint a másik irányba egy-egy társaskocsit számolt meg. Elképzelhetjük azt a szennyet és bűzt, amit a lovak természetes életműködése okozott! De visszatérve Európába, Becsben 1865. október 4-én indult el az első lóvasúti kocsi és ugyanebben az éviben alakult meg a Pesti Közúti Vaspálya Társaság is. Azonnal meg is kezdték Pesten a sínek lefektetését és 1866. július 30-án délután 4 órakor az ünneplő 'tömeg éljenzése közepette délután 4 órakor indult el a mai Deák térről a lóvasúti kocsi és 37 perc alatt érte el az újpesti Indóház végállomást. Ezen is utazott laptudósító és azt állapította meg, hogy ... „a rázás sokkal kisebb, mint a gőzerejű vasutakon..." Kováts Andor Milyen vizet iszunk? a vízellátás és a csatornahálózat korszerűsítése Hazánkban a lakosság 89 százaléka vezetékes ivóvízzel van ellátva. Ez a vízellátottsági arány megfelel a világszínvonalnak. Az el nem látott területeken azonban gyakori az egészségügyileg kifogásolható ivóvíz. — Mi most a helyzet? — kérdezem Balázs Lászlótól, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium osztályvezető helyettesétől. — 1978-ban ezer kistelepülésnek volt egészségtelen, nitrátos ivóvize. Az akkor indult program valamennyi helyszín számára megoldást keresett. — És sikerült? — Most, 1988-as adatok szerint 712 település lakossága számít veszélyeztetettnek Tudományos kishírek A bor kénezése nélkülözhetetlen A mustot és a bort kéndioxiddal — kénezéssel óvják meg a mikrobák okozta bőrbetegségektől és az oxidálódástól. A kénezéskor keletkező szulfitok azonban bizonyos allergiás, asztmás betegségekben szenvedőkre életveszélyesek lehetnek. Ezért kaliforniai kutatók azt vizsgálták, hogy nem hagyhatnánk-e el a kénezést a borkezelés műveletei közül. Nyolc borfajtának hatvan mintáját vizsgálták. Volt közöttük fehér is, vörös is. A mustok egyharmadát hagyományos módon kéndioxiddal, egyharmadát a szeszes italt nem fertőtlenítő, de az oxidálódását gátló nitrogén védőgázzal, a harmadik harmadát Pedig az oxidálódást éppenséggel meggyorsító levegővel kezelték. Amikor a. bor kiforrt, mindegyik csoportbeli mintának a felét a palackozás előtt kénezték, a másik felét nem. Egy év múltán a mintákat szakemberek minősítették. A nem kénezett borokat határozottan gyengébb minőségűnek találták: kellemetlenül barnás színük és nemkívánatos zamatuk és ízük volt. A legjobb borok azok lettek, amelyeket kétszer — mind must, mind bor állapotukban — kéneztek; ha erre csak egyszer került sor, a palackozás előtti volt a hatásosabb. Kísérletükből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a jó minőségű borokat okvetlenül kénezni kell, jóllehet kívánatos, hogy az minél kevesebb kén-dioxiddal menjen végibe. Vöröseltolúdás mérése Az amerikai Smithsonian csillagászati obszervatórium kutatóinak jelentősen sikerült növelniük a színképvonalak a Föld nehézségi erőterében bekövetkező vöröseltolódásnak mérési pontosságát. Mint a korábbi hasonló kísérletek során, most is nagyon stabil adásfrekvenoiájú hidrogénmézert juttattak csaknem függőleges pályán mintegy tízezer kilométeres magasságba. A kutatók nagyon pontosan megmérték a mézersugárzásban jelentkező frekvencia eltolódást, és ezen a módon 0,007 százalékos pontossággal igazolták az Einstein általános relativitáselméletében megjósolt értékeket. Fűtés-távkapcsolás Délnyugat-Angliában a brit rádiónak (BBC) mind a négy csatonáján továbbítható olyan sajátos jelnek a kisugárzását rendszeresítették, amellyel például bekapcsoltatható az egyedülálló, magatehetetlen öregek lakásának legalább egy szobájában a hőtárolós kályha. Ezáltal a hidegre különösen érzékeny idős emberek megmenekülhetnek attól, hogy túlságosan lehűljenek. Azt, hogy a külső hőmérséklet mikor teszi szükségessé a kályhák be-, illetőleg kikapcsolódását a helyi villamostársaság jelzi az ország áramszolgáltató központjának, s az kéri fel a BBC közép-angliai droitwichi adóállomását a jel kibocsátására. A rádió-távkapcsoló fogja, parányi tárában rögzíti, s annak megfelelően kapcsolja be, illetőleg ki a fűtőkészülékeket. Tervezik, hogy ezt a rendszert egész Nagy-Britanniára kiterjesztik. Növénytápláló műanyagok A jövőben nem szennyezi majd eldobott műanyag hulladék városainkat, erdőinket-mezőinket. Szovjet kutatók olyan eljárást dolgoztak ki, amellyel már a gyártáskor beprogramozhatják a műanyag öregedését. Különleges adalékanyagokkal a szükséges időtartamra megőrizhetik a műanyagok bizonyos tulajdonságait. Ezután a környezeti tényezők hatására később oxidációs folyamat következik be, és a talaj mikroorganizmusai teljes egészében felszívják a műanyagot. Már több olyan műanyagot dolgoztak ki, amely fényhatásra elbomlik és szabályozható az alkalmazási időtartama. A tavasszal a vetés védelmére a talajra terített fólia például bizotnyoá idő elteltével elbomlik, anélkül, hogy károsítaná a környezetet. Olyan műanyagok kifejlesztésén is dolgoznak, amelyek „eltűnnek”, egy egyidejűleg a növények kifejlődését > meggyorsító anyagokká alakulnak át. Az égési seb mélysége Az orvosoknak kgvés eszközük van arra, hogy megmérjék, valamely égés milyen mélyen hatolt be a bőrbe, s hogy alatta mennyi életképes bőr maradt meg. Márpedig mindezt fontos tudni ahhoz, hogy az égési sebet a Lehető legkedvezőbben gyógyíthassák. Az Egyesült Államokban csaknem tíz évig tartó kutatómunka eredményeképpen sikerült egy olyan — ultrahanggal működő — készüléket létrehozni, amely már alkalmas arra, hogy az emberen is kipróbálják. Ez 0,03 milliméteres pontossággal méri a károsodott bőr hatását. Ekkora pontosság lóval túlszárnyalja azit, amely a sebészi beavatkozáshoz okvetlenül szükséges. nitrátos ivóvíz miatt. De az ottlakók valamennyien tartálykocsikban (telepítve vagy naponta szállítva), kannákban vagy fóliába csomagolva mgyen kapnak jóminőségű ivóvizet. Ez évente 200 millió forintba kerül, amit a költségvetésből fedezünk, a szállításról pedig a vízmű vállalatok gondoskodnak. Persze ez nem végleges megoldás. A cél természetesen a vezetékes ivóvízhálózat továbbfejlesztése. Ezzel kormányprogram is foglalkozik. — Hol vannak a veszélyeztetett települések? — Több Baranya és Borsod megyei kistelepülésnek a kútvíze nitrátos. (A nitrátos víz főleg a csecsemők számára veszélyes, halált is okozhat.) Békés és Szolnok megyében pedig a vizek természetes arzéntartalma magasabb, mint a szabványban megengedett érték. Ez igen szigorú szabvány, és tudni kell, hogy a megengedett érték többszöröse sem mérgező, de tartás fogyasztása okozhat egészségkárosodást. A kormányprogram 1988-ig szólóan 1 milliárd forintot irányzott elő arra, hogy a legsúlyosabban veszélyeztetett területeken olyan vízhez jussanak, amelyek a szabvány kétszeresénél sehol sem tartalmaznak több károsító anyagot. Sajnos az egymiUiárd forintból csak 800 millió áll rendelkezésre. — Mi a védekezés módja? — Különféle tisztítási technológiák ismeretesek, mi is háromféle arzénmentesítési, szűrési módszert alkalmazunk. Sok helyen, ahol a kutak szennyezettek, regionális vízmű épült. Ezek továbbfejlesztése a cél, megyei tanácsi beruházásból. Az 1995-ig szóló kiemelt program az ivóvíz szabványnak megfelelő vízellátást tervez minden területen. Vízminőség javításra ott is szükség van, ahol nem ártalmas, csak nem jóízű — vas-mangános — az ivóvíz. * — Miilyen a csatornázási ellátottság? — A lakosság 49—50 százaléka él csatornázott területeken, és az elvezetett víz felét nem tisztítják meg. Ez meglehetősen rossz arány. Olyan nagyvárosokban is hiányoznak a szennyvíztisztító berendezések, mint Miskolc, Debrecen, Esztergom. Ahol nem tisztítják meg a szennyvizet, ott többnyire belevezetik a folyókba, jelentősen szennyezve a környezetet. Az is gond, hogy mi történjen a szennyvízzel ott, ahol vezetékes vízellátás van ugyan, de csatornázás nincs. Vannak házi szikkasztók, közműpótló berendezések. különböző elhelyezési módok (tartáilyos .gyűjtés, szippantáskocsis szállítás). Nem fogadható el az a gyakorlat, amellyel sok helyen élnek, hogy régi kutakba vezetik el a szennyvizet. Olykor ez is oka lehet a talajvíz nitrátosodásának. — Ahol van vízvezeték, csatornarendszer, ott is gyakran elöregedett, javításra szarul a hálózat. Jut-e pénz rekonstrukcióra? — A fenntartó vállalatok szívesebben költenek fejlesztésre. rekonstrukcióra kevés a pénz. Pedig Budapest és 'néhány nagyváros vízvezeték- és csatornarendszere elavult, 100 éves. De a 20—30 éves vezetékek is követelnek karbantartást. Eddig ezek költségeit költségvetési, tanácsi, vállalati pénzekből fedezték. De egyre nagyobb szerepük lesz a lakossági érdekeltségnek, amelyekre vannak példák kistelepülések vízi közmű-társulati formáiban. — Mit fedez a vízdíj, a csatornázási díj ? — Nem fedezi a költségeket. Általában az országos fajlagos üzemelési költség egy köbméter ivóvízre 9,2 forint. De Budapesten 4,15, Baranyában 14 forint. A konkrét helyeken azért más és más ez az érték, mert a költség a természeti adottságoktól is függ, attól, hogy például mély kútból, felszíni víztisztítóból vagy karsztvízből nyerik-e az ivóvizet. A lakossági díj pedig köbméterenként 1,2 és 3,8 forint között van. (összehasonlításul az NSZK-ban 1,7—2,15 márka, Ausztriában 7—14 schilling.) Az egy köbméter napi vízszolgáltatáshoz szükséges fajlagos beruházás pedig például Nógrádban 80 ezer, a Balatonnál 27 ezer forint. Kádár Márta VISSZATEKINTŐ
