Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-24 / 171. szám
1989. JULIUS 24 3 jfiÉPLAP Kékrékík Törökszentmiklism A kezdeményezőkészség és vállalkozókedv sikere Avatott kezekben a kisrókák A különlegességre teljesen véletlenül bukkantam. A család vasárnapi kiránduláson volt a Törökszentmiklós környéki volt csónakázó tónál. Barangoltunk az erdőben, fociztunk a gyerekekkel, s ők maguk felderítő körútra indultak. Egyszer csak a kisebbik fiam lelkendezve jön. „Apa, állatkertet találtunk!” Már majdnem felmordultam, amikor eszembe vijlant, hogy egy hatéves gyerek ilyen hülyeséget” már nem talál ki. Kíváncsi lettem, mit nevez ő állatkertnek, s elmentem velük, őszintén meglepődtem a látványon. A várostól távoleső tanyán szép>en tisztán tartott farmot találtam, tele ketrecekkel, tele rókákkal. Azt sejtettem, hogy nem akármilyen rókák — nemértek hozzá — ezért utánajártam a dolognak. Megtaláltam a telep gazdáit, a két magánvállalkozót, Kelemen Józsefet és Vata Józsefet. Elmondták, hogy régóta keresték a lehetőséget valami kifizetődő vállalkozásra. Mint elmondták, egy alkalommal jártukban-keltükben Lajosmizsén felfedeztek egy norvég sarki kékrókatenyé- szetet, kalkuláltak, s úgy határoztak, belevágnak a dologba. Vásároltak a kiváló törzsállományból 44 szukát és 22 kant, s elkezdték a munkát. A hatvanhatos kezdő állomány egy év alatt 390-es szaporulatot hozott, egy anyaállattól átlagban tízen felüli kölyök látott napvilágot. — Mi ebben az üzlet? — kérdeztem a vállalkozókat. — Az, hogy a megyében rajtunk kívül csak a Be- senyszögi Kossuth Tsz. foglalkozik kékrókatenyésztés- sel — egyszerre kezdtük —, s így nagy a kereslet. Olyannyira nagy, — teszi hozzá Kelemen József kicsit ironikusan —, hogy nemrég egy anyát és kilenc kölyfcöt elloptak, pedig telepünk körbekerítve, a rókák pedig lakatolt ketrecekben vannak. Azóta próbálunk védekezni, beszereztünk egy kuvaszt — hogy ne menjek közel hozzá arra külön figyelmeztet —, az már biztosíték a tolvajok ellen. — Mennyi munkával, anyagi áldozattal jár ez a próbálkozás? — Kiderült egy év után, hogy nagyon jól fektettük be tőkénket. A kékróka az egyik legigénytelenebb fajta, ha megkapják az előírt vakcinaanyagot és takarmányt, az elhullás tulajdonképpen nulla százalékos. Keveset is esznek — másnaponként 15—20 dekagramm húst fogyasztanak, amihez a törökszentmiklósi Barneváll melléktermékeként olcsón jutunk. Gondozásuk éves szinten napi 2—2 és fél órás elfoglaltsággal jár, tenyésztésüket — mert ha nem is kibírhatatlanul, de azért szagosak — külterületen köny- nyű megoldani. Vemhességi idejük is csak 52 nap, tehát nagyon szaporák. — Ráadásul mezőgazdasági tevékenységnek számít — teszi hozzá Vata József, a társ, s így ötszázezer forintig adómentes. Már most ebben az évben a befektetett ösz- szeg öt-hatszoros megtérülését várjuk. — Hogyan és hol értékesítik a rókákat? — Két lehetőség is van. Az eredeti törzsállományunkat megtartjuk, a szaporulatot, amikor a tenyészméretet elérik, toválbbtenyésztésre eladjuk. Egy-egy állat ára 7000 forint körül van. Prémet is lehet tőlünk vásárolni — a prémezést szakember végzi — egy darabot 4—5000 forintért adunk. — Milyen a kereslet? — Nem panaszkodhatunk. Állami vállalatok, magánemberek egyaránt sűrűn keresnek bennünket, hiszen, mint mondtuk, a megyében csak a besenyszögi tsz-nél és nálunk lehet kékrókát kapni. Ügy néz ki, vállalkozásunk beválik. P. G, Már nemcsak a termék korszerű A szépség ügynöke Éva most ül, otthoni valóságában. Arcát nem kendőzte, s kislányos fehér blúza, farmerje is az otthoni kényelmet, célszerűséget példázza. Bezzeg a tavaszon! A Tisza Szállóban ismertem meg, a kétnapos kozmetikai bemutató főrendezőjeként. Ott látszott, hogy tanult mestere a szépítkezésnek, a jólápoltságnak. Nem egy nyugodt természet — mondják, férfiakat megszégyenítő biztonsággal ül az 1200-as Lada kormányánál. Nevet ezen. Igen, úgy alkalmazták, ez is feltétel volt, hogy saját kocsija legyen. És telefonja, amihez, már bebizonyosodott, nem árt az üzenetrögzítő sem. Éva — akarom mondani Földy Éva ugyanis olyan munkakört vállalt tavaly ősszel, amiből most sincs még egy Szolnokon, ö úgy mondja, s ez a hivatalos: kereskedelmi képviselő. Munkaadója a Biogal Gyógyszergyár Debrecenben, munkahelye, — működési területe: Szolnok és Békés megye. Mikor azt mondom, a szépség ügynöke két Öledében p kis, fiatalos fintorral nyugtázza. Igen, lehet ügynöknek is mondani*. Mondom én meg, hogy lehet korszerű iparvállalati marketingtevékenységnek tekinteni azt, ahogyan a Biogal megszervezte képviseletét az országban. Kétségtelenül ez a jövő egyik hasznos útja — a gyártó cég nem árt, ha ott van a plac- con, a piacon, ha embere révén gyorsan tud intézkedni. Éva azt mondja erre, vitt ő már a Ladáján Hélia D-t is, nemegyszer, ha valahol gyorsan kellett. És ő igazán tudja, hol, mire van szükség, mert a cége se sajnálja a kilométerpénzt, ő se a Ladáját, jön. megy intézkedik két megye között. A nagykereskedelmi partnerek dicsérik, s mondják (nem neki) sok ilyen képviselő kéne. Nem Éva tehet arról, hogy ó az egyedüli. Különben nem könnyű manapság egy kereskedelmi képviselő — egy ügynök élete. A két megyében havonta hárommillió forint értékű Hélia D készítményt kell eladni ahhoz, — hogy a szerény havi fizetést megkapja. Ha többet akar keresni, nagyobb érdeklődést kell kelteni a készítmények iránt. Innen azonban már csak a Hélia D híveinek ajánlom az olvasást, mert magam is e kozmetikum híve vagyok. Mondja, hogyan kezdődött a Vitray által fölfedezett Nedeczky néni csodaszerének útja — én mondom, hogy 1982. Rámhagyja, így igaz. Akkor vettem én is először a guszta kis fekete- tégelyes krémből, aztán később a fátyolosbarna toka- jis, a harsánypiros Szent Jupát, a hófehér babakrémek ... Egy-egy újdonság, egy-egy év. Említem a BNV őszi bemutatóit, ahol leg- ■ utóbb a babakozmetikumok arattak sikert, előtte a to- kajis krémek, még előtte a férfikozmetikumok. ö mondja, az idei tavaszi bemutató volt az első nagy munkája, meg a karcagi nőnapi rendezvény. Legutóbb Jászberényben, s oda visz- szavárják a Héliát félév múlva is... • Miután ismereteimet, tapasztalataimat elmondtam, Éva is mondja a magáét. A testápolókat nagyon szereti, s nemcsak a kislányán próbálta ki, neki se ártott. Gondolom, a kor is számít ... Már jól ismeri a szaküz- leteket, boltokat, még az áruházakat is a két megyében. Vele együtt keveslem a szolnoki szaküzleteket, de hirtelen egyre gondolunk: a legtöbb nő a mostani nehéz világban nem áldozhat eleget szépsége oltárán. Pedig, pedig. Az a mindennapos 'krém, tapasztalataim szerint legalább három hónapig kitart. És ha ezt Évának a ‘kislányosan fiatal ügynöknek nem hinné valaki, — nekem sajnos nyugodtan elhiheti ! S. J. (Fotó; Mészáros) Beszéljünk róla/ Búzáról feltét nélkül Nézem a Néplap szombati számának utolsó oldalán a képet, elképedve. Füst gomolyog az úton s az út mentén. Tarlót égetnek. Éppen fél évtizede — villan fel előttem — amikor egy nyugati reformélelmezéssel foglalkozó szakember elmondta az összesereglett megyei mezőgazdászok előtt, hogy olyasmi ez mint amikor valaki a bőrét megnyújtja. S azután ecsetelni kezdte, ki mindenki „lakik” a Föld felszínén, mondhatnám összehordott tücsköt, •bogarat, drámai szóval ecsetelte a mikroorganizmusok sorsát, egy ilyen égetéskor. Nem is értem — mondotta — aki valaha is foglalkozott biológiával, hogyan adhat ki ilyen utasítást. Lám, ezt mondta egy reformélelmező Nyugatról, aki nem is sejtette hányán nem foglalkoznak biológiával honunkban, merthogy itt is ott is fellobban a tarlótűz. Mondta ezt az, aki nem hajlandó megenni és piacra dobni csak azt az almát, amiből kikandikál a kukac, — bizonyítván, hogy az sosem látott (legalábbis az idén) vegyszert, nem hajlandó csak fából készült sajtárba fejni a tejet, hogy megóvja vevőjét az alumíniumkanna fémsóitól. Gázkromatográfiás elemzéssel meghatározzák mennyi káros anyag marad az élelmiszerben — legyen az hús vagy cukor — s egy minimális szint felett már nem piacképes az ilyen áru! Ilyesfajta módi járja most a gazdagabb országokban. Ügy hívják, hogy reformélelmezés. Nálunk is zajlanak reformfolyamatok. Panaszkodik az önkiszolgáló étterem vezetője, hogy egyre többen nem ragaszkodnak a feltéthez. Csak úgy főzeléket kérnek „simán”, vagy rendelnek a köretből minden nélkül. Gondolhatunk arra, hogy mert nyár van, megengedheti magának bárki is azt a luxust, hogy nem terheli a gyomrát ebben a melegben. Erős a gyanúm, hogy nem erről van szó, amikor sok idős ember, de nem csak az élte- sebbek, fiatalok is eltolják a tálcát a feltét előtt. Hát ilyen gazdagok vagyunk. Hogy mennyire azt bizonyítják a sárga csíkok. Ez is a nyári divatokhoz tartozik. Díszítsük búzával útjainkat! — szólhatna a jelszó, de ma már nincsenek jelszavak. Szerda délután Jászapáti és Jász- kisér között megszólal kocsimban a stoppos fiú — Na ezaztán a jó kis zuháré! A szélvédőn pedig kopog, kopog a búza. Pótkocsis IFA — rendszáma SN 17—33 — kotor előttem, róla meg a szél teszi ugyanezt a búzával. Belevágná a képünkbe, ha nem lenne előtünk az üveg: ilyen gazdagok vagyunk. Vagy ilyen szegények, hogy ponyvára sem futja? Dehogy, csak annak garmada nem a búzaszállítók tetején feszít, hanem a könyvesstandok asztalán. Sovány vigasz! Nézem a lap szombati számának utolsó oldalán a fotót. Füst gomolyog a földek felől az útra. Arrébb elpusztult élővilág, halott mikroorganizmusok tengere. Az erőszak mögött mindig ott a kétségbeesés. Vajon itt miféle félelem lobbantot- ta lángra a szatmaszálakat? Nem szabad felnagyítani a dolgokat! — ezt alkalmi stoppos ismerősöm mondta, bár ő családja fényképeit rendezgetve jegyezte meg, hozzáfűzve, ugyanaz látható rajta, csak drágább. Talán neki van igaza, s valóban nem szabad észrevenni a tarlóégetésben az ostobaságot, önkiszolgálóban a szegénységet, árok partján a pazarlást. Megadom magam feltétel, akarom mondani feltét nélküli Hajnal József A vadászok szót kérnek régi jogaik védelmében Küldöttközgyűlést tartott a MAVOSZ Szolnok Megyei Intéző Bizottsága A mezőgazdaság reformja hatással van a magyar vadászatra is. Érdekeik lehetnének közösek, azonban az új vadászati jogszabálytervezet kidolgozása közben komoly érdekellentétek kerültek felszínre a mezőgazdasági üzemek és a vadásztársaságok között. Az Országgyűlés májusi ülésszakán határozott arról, hogy 1989. végéig új vadászati törvényjavaslat készüljön. A törvénytervezet vitája során nézetkülönbségek két alapkérdés tekintetében alakultak ki a vad tulajdona és a vadászati jog kérdése körül. A MÉM a két álláspontot figyelembe véve készítette el az új vadászati jogszabályok tervezetét, amelyet a MAVOSZ Szolnok Megyei Intéző Bizottsága július 22-én tartott küldöttgyűlésén vitatott meg. A MÉM vadászati és igazgatási osztálya által kidolgozott törvényjavaslat a két alapvető kérdés körül kialakult ellentétes álláspontnak megfelelően két — egy „A” és egy „B” változatban — készítette el a törvénytervezet-javaslatot. Az „A” változat szerint a szabad természetben élő vad továbbra is az állam tulajdonában van, ahogyan ez eddig is volt. A „B” változat e tekintetben két megoldást tartalmaz, mégpedig, hogy a vad res nullius, azaz senkié, illetve, hogy a vad azé, akinek a földterületén él, vagyis a föld tulajdonosáé, használójáé. A vadászati jog kérdésében is éles viták alakultak ki. A vadászati jog jelenleg az államot illeti meg, amely e jogot állami vállalatok út-, ján vagy vadásztársaságoknak történő haszonbérbeadással hasznosítja. A törvényjavaslat-tervezet „A” változata lényegében ezt a konstrukciót erősíti, szemben a „B” változattal, amely szerint a vadászati jog a föld használóját illeti meg. A MÉM kompromisszumos megoldást is ajánlott. Eszerint a vadászati jog továbbra is az államot illesse meg, de a vadászati jogot az eddigiektől eltérő módon hasznosíthatná. Ennek lényege, hogy haszonbérleti szerződést az állam azzal a jogi személy- lyel kötne, aki a legmagasabb haszonbérleti díjat fizeti. Viták voltak még arról, hogy mennyiben szükséges a vadgazdálkodás jelenlegi szervezetének megtartása, mi lesz a sorsa a közel 40 ezer tagot számláló vadásztársaságoknak. Vitát váltott ki a vadkár rendezésének kérdése is. A Szolnok megyei vadászok állásfoglalását a törvénytervezet-javaslatról dr. Bathó Károly foglalta össze. Szerinte a Szolnok megyei vadászok az „A” változatot fogadják el, mert ez szolgálja jobban a vadállomány megóvását, mint elsőrendű célt. Tapasztalati tény, hogy ha a vadászatot a gazdasági ér- dékkel szemben háttérbe szorítják, az a vadállomány kipusztulásához vezet. A Szolnok megyei vadászok élesen tiltakoztak a törvénytervezet „B” változata ellen. Felszólalásaikból idézünk : — Rablógazdálkodás mellett, csupán anyagi érdeket figyelembe véve tönkremegy a vadállomány. — A törvénytervezet „B” változatáról sugárzik a szakismeret hiánya, a mohóság. Az állami szabályozás megszüntetése csak rövid időre lenne kifizetődő. Látjuk a nyugati példából, hogy ha a vadászati jog állampolgári jog lenne, egy-kettőre kiirtanánk a vadállományt hazánkban is. Ilyen okok miatt van, hogy a nyugati vadászok külföldre járnak. Ha ez nálunk is bekövetkezik, hová járunk mi vadászni? — Ha licitálni kell a területre, maximálni kell a licitet, opciót kell biztosítani a vadásztársaságoknak, mert ha nem, nyugatiak, esetleg utazási irodák „megveszik” az egész megyét. — A vadászat jelenlegi szabálya megfelelő, nem kell hozzányúlni, mert akkor oda jutunk, hogy a vadászat ismét csak a kiváltságosok joga lesz. — Ha a vadgazdálkodást kiveszik a vadászok kezéből, hová lesz a közel 40 ezer vadász munkájának az értéke, ■akik társadalmi munkában télen-nyáron törődnek a vadállománnyal, körülbelül évi 10 millió forintnyi munkabért takarítva meg ezzel csak a megyében, ami országosan mintegy 200 millió forintot jelent. A közgyűlésen részt vett és felszólalt dr. Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese, országgyűlési képviselő. — A vadásztársaságok jelenleg jól működnek. A politikai konszolidáció jelenlegi időszakában kérdéses, hogy az Országgyűlés van-e olyan helyzetben, hogy megfelelően foglalkozni' tudjon a vadászat kérdésével. Én ezt kétlem. Ebben az esetben véleményem szerint a régi törvényt kell megtartani, ment ha nem, elérjük a fényes szelek korszakának „eredményeit”: felforgatjuk még azt is, amit fölösleges, hiszen ez jelenleg is működőképes, több szinten is megfelel az érdekéknek. Ha a vadászterület a termelőszövetkezetek tulajdonába kerül, azt érhetjük el legfeljebb, amit húsz évvel ezelőtt például a legeltetési vagy lótenyésztési szabályzatokkal. Ha a tsz-elnök kedvelte ezt a területet, fejlesztette, ha nem, elenyészett. Ha a törvénytervezet „B” változatát iktatják törvénybe, bekövetkezhet ugyanez a helyzet a vadgazdálkodásban is, ezt pedig a vadállomány védelmének érdekében nem engedhetjük meg. Álláspontom az, hogy egy ilyen törvény meghozása sokkal konszolidáltabb időszak munkája kell, hogy legyen, hogy ne essünk a fényes szelek korszakának hibájába, hisz a vadásztársaságok jelenlegi működésében sok időtálló érték van. A Szolnok megyei vadászok a fentiek szellemében augusztus 15-ig eljuttatják állásfoglalásukat a MÉM-hez. K, Sz, Szieszta a kiadós reggeli után
