Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-24 / 171. szám

1989. JULIUS 24. IA szerkesztőség postájából Nyílt, őszinte válaszok 1 ____________________j^ÉPUkP a kkor majd a város lakói el­döntik, hogy hol és milyen legyen az. Ha van olyan va­lóban ártatlan áldozata az '56-os eseményeknek, aki (akik) a város szülötte (szü­löttei), teljesen természetes­nek tartom, hogy áldozzunk emlékének. Azzal együtt le­het ilyen, hogy én nem tu­dok róla. 6. Nagy Imre és társai kapnak-e méltó rehabilitá­ciót a várostól, annak jelen­legi vezetőitől vagy újabb 30 évnek kell eltelni? —. hangzik a kérdés. Tisztában vagyok azzal, hogy a formá­lis logika szabályai szerint, kérdésre kérdéssel helytelen válaszolni. Ezzel együtt — már bocsásson meg nekem — mégis ezt teszem, ön az álláspontja szerint milyen magatartást vár el a város­tól, illetve a város vezetői­től a rehabilitációiban? Egy­általán vannak-e ilyen jo­Információ híján A június 30-i számunkban közölt Még az idén megkez­dődik az kíj posta építése Cserkeszőlőn című írásunk­hoz fűzött Balogné Kóródi Lenke, a Cserkeszőlői Köz­ségi i Tanács V. B. szakigaz­gatási szervének vezetője észrevételt. A cikk követke­ző ■ mondataival szemben szól levelében: „ A tanács­házán teljes mértékű a ta­nácstalanság. A legutóbbi korrupt \tanácsi vezetők le­váltásával, menesztésével já­ró ihercehurca alaposan meg­tépázta a munkatársak, az utódok idegeit. Így aztán a tanácsházán a jelszó: lakatot a szájra! Senki semmiről nem tud. A szakigazgatási szerv vezetője például arról, hogy a Gamesz szakemberei egy új telefonközpont telepí­téséhez szükséges munkála­tokat {végeznek a JLenin úton a szolgáltatóház legszélső he­lyiségében. Arról sem tud a szakigazgatási szerv vezető­je, hogy lesz-e, netán mikor, új postahivatal a faluban. Valószínűleg azt sem tudná megmondani a szakigazgatá­si szerv vezetője, fiú-e vagy lány, fia a kérdező az újság­író igazolványát megmutat­ja ... ” Balogné Kóródi Lenke azt írja „A szakigazgatási szerv dolgozóiról és vezető­jéről írt véleményezést és a község íközállapotára vonat­kozó cinikus hangvételű megállapításokat a leghatá­Szemétszállítás pénzért, földútrél is gosítványaink? Ön már 1958-ban tudta, hogy ho­gyan minősíthetők az ’56-ös események, hogy Nagy Im­re és társai ártatlanok vol­tak vagy csak az utóbbi években vagy időszakban vált ebben bizonyossá? ön miért várt 30 évet e kérdés nyilvános felvetésével? Tisztelt Balogh Ür! Gondo­lom, hogy nem lenne helyes, ha mi ketten csak a Népla­pot használnánk úgymond napi levelezésre. Ezért bár­hol állok személyesen ren­delkezésére esetleges továb­bi kérdéseinek megbeszé­lésére. Márcsak annál is in­kább, mert nemcsak kérdé­sei, hanem álláspontja is érdekel. Ennek tudatában fogadja válaszomat, amihez természetesen nem tartozik hozzá, hogy egyetértését is kérjem. Papp Lajos rozottabban elutasítom ...” Hozzátéve, hogy a tudósítás írójának neve és személye számára ismeretlen, mivel eddig még vele nem találko­zott. Számára — személyére és hivatali munkájára egy­aránt rendkívül sértő, meg­alapozatlan, -valótlan ténye­ket állít a szerző. Való igaz; munkatársunk, nem á szakigazgatási szerv vezetőjével, hanem helyette­sével találkozott;~a bemutat­kozás alkalmával ezt félre­értette kollégánk, ezért tör­tént az elírás. Balogné Kó­ródi Lenkétől és olvasóink­tól elnézést kérünk. Hozzá­tesszük azonban, hogy min­den bizonnyal elkerülhető lett volna e félreértés, ha munkatársunk információkat kap a helyettestől, már csak azért is, mert az új postai telefonközpont telepítésénél, ennek leendő építésében a tanács gazdasági, műszaki el­látó szervezetének szakem­berei végeztek abban az idő­pontban munkát. Elfogad­hatatlannak tartjuk azt a szemléletet, hogy informáci­ót csak egy hivatal vezetője, jelen esetben a tanács elnö­ke, vb-titkára adhat, hi­szen közérdekű tények után kutattunk olyan helyen, ahonnan elvárható lett vol­na, hogy pontos felvilágosí­tást kapjunk. Ez a szemlélet és gyakorlat egyébként a sajtótörvényben előírt felvi­lágosítási kötelezettség meg­szegését is jelenti. A szerk. Legalábbis szándékomban ez áll. A Néplap július 10-i számában „Nyílt kérdések” címmel levelet kaptam a lap olvasójától Balogh Jó­zsef törökszentmiklósi la­kostól. Tisztelt Balogh Ür! Gon­dolom, hogy a közügyek iránti nagyfokú érdeklődése, tenniakarása indította a le­vél írására, azért mert más módját nem találta a meg­keresésnek. Meggyőződé­sem, hogy mind a ketten magunkévá tehetjük a nyílt kifejezésnek őszinteségre, egyenességre utaló tartalmát is! Ezzel együtt úgy érzéke­lem, hogy nem ismeri pon­tosan egy városi pártbizott­ság, valamint az első titkár döntési kompetenciáit és gyakorlatát. 1. ön azt kérdezi, hogy Szolnok megye és ezen be­iül Törökszentmiklós miért „van lemaradva” hazánk megyéinek döntő többségé­től. A lemaradást én vi­szonylagos fogalomként ke­zelem. A kérdés első részé­nek, mármint ami a megye fejlődését illeti — még ak­kor is ha nekem tette fel — nem én vagyok a tényleges cimzettje. Ebben a kérdés­ben megnyugtató felvilágo­sítást adhat a kormány, a területi fejlesztéseket finan­szírozó költségvetési szer­vek, illetve a Szolnok Me­gyei Tanács elnöke. Van személyes véleményem is, amelyet az MDF helyi cso­portja által szervezett vá­rospolitikai aktíván is el­mondtam. Ezen ön is jelen volt. Ott is kifejtettem, hogy a központosított javak el­osztása, többlépcsős újrael­osztása társadalmi igazság­talanságokat hordozott ma­gában, ami városunkat hát­rányosan érintette. Ez ellen már korábban is határozot­tan felléptünk. Törökszent­miklós a lehetőségek hatá­rain belül az elmúlt évtize­dekben sokat fejlődött. Er­ről meggyőződhet, ha szét­néz a városban és részeiben. A fejlődés legfőbb forrása az itt élő állampolgárok — ne vegye szerénytelenség­nek közte a vezetők is — nagyfokú városszeretete. Ezzel együtt Balogh Űr ön téved. Ugyanis bizonyos dol­gokban városunk nem évek­kel „van lemaradva”, ha­nem évtizedekkel. Gondol­jon csak telefonhálózatunk századelejiségére. Amihez még hozzátartozik a szolgál­tatások helyzete, a városi sportcsarnok és vásárcsar­nok hiánya, a Bethlen Üti Általános Iskola szívetszo- morító tárgyi feltételei, szű­kössége és még sok más is. A fenti közel sem teljes hiánylista, a jogos lakossági igények kielégítése, szerin­tem több mint 500 millió fo­rintba kerülne. ' 2. A szolnoki szovjet em­lékmű március 15-i kivilá­gítása szintén nem az én döntési felelősségem. A Tö- rökszentmiklóson lévő Le- nin-szobor megvilágítását Pató Róza szobrászművész tervezte. Megvilágításához semmi köze nincs március 15-ének. Bár kérdésként le­velében nem írta, de az MDF helyi csoportja által szervezett várospolitikai ak­tíván elhangzott azon kez­deményezésről — amelyet ön is támogatott, hogy ne­tán le kellene bontani a Le- nin-szobrot, mint ahogy az történt a budapesti Sztálin szobor esetében — van vé­leményem. Az a nagy gond, hogy ön és az ön felfogá­hoz közelállók nem tudják, hogy az eddig gyakorolt szo- eializmus-modell többek közötti egyik tragédiája, hogy Sztálin nem volt egy Lenin. Máskülönben váro­sunk köztéri alkotásokban szegény. Ezzel együtt a vá­rosiban lévő emlékhelyek és Jípztéri alkotások előtt az évfordulókról a város lakói — közte én is — méltó mó­don szoktak megemlékezni. Tájékoztatom, hogy már ko- raooan kezdeményeztük a magyar nép nagy fiairól el­nevezett lakótelepeken (Táncsics, Petőfi Fáy) a névadók szobrainak felállí­tását. A kivitelezéshez azon­ban idő kell és a forrásszű­ke miatt nem lehet egy év terméke. 3. A jelmondatos táblák közterületre történő kihe­lyezése korábban nem csu­pán törökszentmiklósi spe­cialitás volt. A táblák kira­kása a ’70-es évek közepén történt. Egyetértek azzal, hogy jelmondatokból nem lesz szocializmus, hanem ahogyan ön állítja „csak szorgalmas munkából”. A szorgalmas munka azonban nem elég. Egy szerkezetát- alakított gazdaságra, haté­kony felelősségteljes mun­kára, annak tisztességes el­ismerésére, mi több, ezzel párosuló emberi tisztesség­re, becsületre, konzekvens magatartásra is szükség van. Szerény ismereteim szerint a táblák kihelyezésé­nek időpontjában ön a VEGYTEK Vállalat török- szén tmiklósi telepének volt a vezetője. Nem tudom, — mivel abban az időben nem Törökszentmiklóson dol­goztam — de feltételezem, hogy már akkor szót emelt mint vezető a csúfító táblák kihelyezése ellen, és nem Volt hajlandó részt vállalni azok elkészítésében vagy an­nak segítésében. Mivel ön nem ismeri vagy nem akar­ja ténylegesen megismerni a város vezetését nem tud­hatja, hogy mi eddig sem jelmondatokból akartuk és akarjuk felépíteni a szocia­lizmust. Biztosíthatom önt, hogy a város jelenlegi ve­zetésének cselekedeteit — hol sikeresen, hol kevésbé, illetve hol jól, hol tévedése­ket is hordozva — mindig a város lakóinak szolgálata, az alkotó munka és tenniaka- rás vezette. 4. A Gyenes György em­léktábla levételéről pontos információt kap, ha még egyszer figyelmesen elolvas­sa a Néplap június 16—i szá­mában megjelent interjút, ön „furcsállja” az egysze­mélyi kezdeményezést. Én pedig azt, hogy amit ön a saját maga esetében termé­szetesnek tart, (és én is) azt az esetemben furcsa jelző­vel illeti. Ugyanis kérdései, legalábbis számomra, kez­deményezéseket is hordoz­nak. A Gyenes György em­léktábla átszövegezése rög­tön érthető lenne az ön szá­mára is, ha az eredetit fi­gyelmesen elolvasta volna, amire igen gyakran volt le­hetősége, hiszen azon a la­kótelepen lakik, ahol a táb­lát elhelyeztük. A módosí­tásnál egy szóról — ellen- forradalom — van szó. A szövegmódosítás tehát a történelmi tények egyre pontosabb ismeretében tör­ténjen. A ma már nyilvá­nosságra kerülő dokumen­tumok alapján, a jelenlegi ismereteim birtokában én is azok közé tartozom, akik az 1956-os eseményeket nem egy szóval minősítik, mert az igaztalan és nem szolgál­ja e kérdésiben a társadalmi békét. Az ’56-os eseménye­iket csak leírni lehet. Úgy gondolom, hogy erre vállal­kozott az e kérdésekkel fog­lalkozó Történelmi Tudomá­nyos Albizottság is. ' -5. Az ártatlanul kivégzett ’56-osok tiszteletére hol lesz emlékhely? Látja kérem, én most sem furcsállom kérdé­sét, pedig ön már a kérdés­ben döntést közöl. Ugyanis azt kérdezi, hogy hol és nem azt, hogy lesz-e egyál­talán? Máskülönben nincs tudomásom ilyen kezdemé­nyezésről, Amennyiben lesz, A közelmúltban e helyen kétszer is foglalkoztunk a szemétszállítással és díjsza­básával. A július 6-án és 17- én közölt Furcsa díjszabás­ban szó volt földútról, s ez­zel kapcsolatban utóbb helytelenül közöltük, hogy ahol földút van, ott nincs szervezett szemétszállítás. Van! Mint megtudtuk, föld­út — pontosabban burkolat­lan és burkolt út keresztező­désében elhelyezett konténe­rek esetében a szemétszállí­tásért díjat kell fizetniük azoknak, akiknek lakóingat­lanuk a konténertől 300 mé­teres körzetben helyezkedik el. Ezt a köztisztasági ta­nácsrendelet írja elő. Sókan vitatják, miért a szobaszám alapján állapítják meg a szemétszállítás díját? Az indok tulajdonképpen rövid: Szolnokon is — az or­szág nagyobb városaihoz ha­Tokajtól Szolnokig jöttünk kajakkal és kenuval ötvenen, a Tanítóképző Főiskola ta­nárai és a Hűtőgépgyár dol­sonióan ez az alapja a díj­kivetésnek. Lehetne éppen más is. A szobaszám általá­ban nem változik, vagyis nem olyan gyakran, mint a létszám. Vannak ugyanis, akik jobban örülnének, ha ez utóbbi 'lenne a kiinduló alap. Olyan díjszabást egyéb­ként senki se tud alkotni, kitalálni, amely mindenki­nek egyértelműen tetszene. Végezetül álljon itt egy meglepő, de örvendetes szám, amelyet Molnár Gyu­lától, a VT Kommunális Üzem igazgatójától hallot­tunk. A megyeszékhely össz- lakásszámának 92 százaléká­ból szállítják el rendszere­sen a hulladékot. Ezen adat ismeretében be kell valla­nunk: lehetne a megyeszék­hely sokkal-sokkal tisztább, s ez rajtunk, úton-útfélen szemetelőkön múlik. gozói családtagjaikkal — ír­ta a vízitúrázók táborveze­tője Jászberényből. — Júli­us 15-én, szombaton este az utolsó táborhelyünkre ér­keztünk Tiszapüspökioe. Kétszáz folyókilométer után jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy utunk nyugodt, vidám volt. Feltöltődtünk erővei, napfénnyel, madárhangok­kal és csodálatos látnivalók­kal. Nem így Tiszapüspöki- ben, a strand táborhelyén. Odaérfcezésünkkor már három sátor állt. Felállítot­tuk melléjük a mieinket. Es­te 10 órakor sátorszomszé­daink — 12—18 éves fiata­lok — rettenetesen hangos­kodtak. Udvariasan szól­tunk, hogy menjenek távo­labb, ha nem tudják abba­hagyni. Ekkor már mind­egyik részeg volt, a 12 éves is, akinek ott volt a kőmű­ves bátyja. A szüleik való­színűleg Törökszentmiklós- ról korábban még ennivalót is hoztak a gyerekeknek. El­vonultak messzebbre, de éj­jel egy órakor olyasmire éb­redtünk, ami a legvadabb elképzeléseinket is felülmúl­ja. Ez a lob. húsz fiatal ocs- mány, disznó módon ordi:- bált, szeretkezett össze visz­A növényvédős repülők munkáját mutatta be július 15-én fotóriporterünk. A 27-es brigád című képössze­állításból megtudhattuk: a növényvédő pilóták fő sze­zonja május, június és a szabályzat szerint napkelté­től napnyugtáig dolgozhat­nak. Nem mindenki fogadta felhőtlen elragadtatással a képriportot. Sándor János szolnoki olvasónkban a kö­vetkező gondolatokat váltot­ta ki: ■ „ ... látva a növényvédő repülősök munkáját, aka­ratlanul is eszembe jut — mint méhésznek — a sok emberi áldozat, és az érvé­nyes rendeletek be nem tar­tása miatt kiesett munka­órák száma. No meg az el­maradt méz-veszteség, ami 'senkinek nem hiányzik a termelőn kívül! 1988-ban a Szolnok és Vidéke Áfész körzetében csak akácmézből '300 mázsa fölött volt a vesz­teség. (Egy kiló akácmézért 1,20 dollárt kapunk.) Báli 'László a mezőgazdaság ki­váló dolgozója. Kaptáraiból 40 kiló méh-hullát szedett „Mezőtúri olvasó”: Telje­sen indokolatlannak tart­juk, hogy levelét nem írta alá. Az említett község — város... Tisztelettel a dolgozók ér­dekében. Ez az „aláírás” ta­lálható — írógéppel — egy Nagyrévről érkezett, levélen. Névtelennek tekintjük csak­úgy, mint az előzőt, sza, amit undorító módon kommentáltak. Mindezt döb­benten és megalázottan hall­gattuk végig a sátorban, mindnyájunkat a hányinger kerülgetett, de egyikünk sem mert kimenni a baltával, késsel felszerelkezett cso­porthoz. Helybéli barátaik három óra felé elmentek, ötven méterrel odébb egy negyven-ötven fős csoport randalírozott időnként éne­kelt. Búcsúzóul minden üve­get összetörtek a fánál. Az­tán Zsigulival, Wartburggal furikáztak eszeveszett se­bességgel, attól féltünk, be­lénk rohannak. Nem tudjuk eldönteni, mi a teendőnk? Valóban ne­künk kell eltűrnünk az ilyenfajta megaláztatásokat? Ezeknek a Gizi, Móni, Mó­kus névre hallgatóknak nin­csenek szüleik? Vagy ha van­nak, sejtik-e, hogy mire en­gedték el 15—16 éves gyer­mekeiket a Tiszához? Egy biztos, hogy Tiszapüspökit minden jóérzésű embernek kerülnie kell! De tényleg csak ez lenne a megoldás? össze. A kárt a Wofatoxos vegyszerezés okozta neki. Több mint 30 éve méhészke- dik. Egy éve ment nyugdíj­ba, éppen most lenne több ideje hobbijára. Mégis föl­adja. Nem tudja elviselni a megalázást a gazdaságok és a biztosító részéről. Nekünk méz kell, nem kártérítés. És évről évre vissza szeret­nénk menni a megszokott, ismert gazdaságok területé­re. A 27-es brigád tevékeny­sége — virágzó napraforgó permetezése — egyenesen kihívás a méhészek ellen. Egy méhcsalád ilyen szép 'tábláról kedvező időben egy nap képes 8—10 kilogramm nektárt is gyűjteni. Virág­zó növényt csak a megyei tanács illetékes osztálya en­gedélyével lehet porozni — méhkímélő szerrel, naple­mente előtt egy órával! Tudjuk, ma már növény- védelem nélkül nincs ered­ményes termelés. Mi, méhé­szek csak az ide vonatkozó rendeletek betartását kér­jük mindenkitől. Akkor jó 'lesz a termés a földeken, a kaptárakban.” A Sportkörük becsületét védő sportbarátoknak üzen­jük: Nem hisszük, hogy fő­benjáró bűnnek számítana, ha a nekünk levélben meg- írtakat az üzemben beszél­nék meg, szemtől szembe azoklkal, akikre tartozik! Összeállította: Farkas Ferencné II vízitűra vége — vandálokkal „Telt ház” Ezt a csacsifogatot Jászapátin kapta lencsevégre fotó- riporterünk. Igaz, ami igaz: nem lehet mondani, hogy ki­használatlan... A kis csacsi láthatóan jobbra húz, s nem na­gyon tetszik neki a meló... Kis csacsi! Nincs más hátra, mint előre! Neked is meg kell tanulnod. Ügy ám! Érdekek, érvek ütköznek Szerkesztői üzenetek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom