Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-29 / 176. szám
NAGYKÖRŰ Nagykörű számára valóságos áldás a cseresznye. Úgy május Iáján, amikor menyasszonyi pompájukba öltöznek a fák, megindul a magyar sajtó népvándorlása Nagykörű felé. Születnek a szebbnél szebb cikkek: Nagykörű az ország cseresznyéskertje;Díszben, pompában a fák - aztán beérik a termés, szó esik értékesítési problémákról, ládahiányról, felvásárlási gondról, majd, ahogy elmúlik a cseresznye szezonja, úgy burkolódzik a hallgatás csöndjébe Nagykörű. A virágzó cseresznyefák színpompás paravánja mintha eltakarná a falut napi gondjával, bajával, de tisztes múltja, rangos történelme is beárnyékolódik a cseresznyefák által. Ezúttal azt a falut szeretnénk bemutatni, ami a cseresznyésen túl van. Azt a falut, amely a közelmúltban visszakapta önálló közigazgatását és a Kótelki Közös Tanácsból kiválva, saját maga irányítja - önmaga sorsát. Az első utunk érthetően a nagykörűi tanácsházára vezetett. A korábban kihalt kirendeltségvezetői iroda szemmel láthatóan benépesült. A községháza előtt emberek tanakodtak, a letámasztott kerékpárok vallottak a jelentős ügyfélforgalomról. Nyilvánvaló volt, hogy a községháza visz- szaállíttatott jogaiba: ezúttal az ügyintézés valódi központját lelhetik fel benne a nagykörüi- ek. Barát József tanácselnök élete összekapcsolódott a községével, így amikor arról a 35 esztendőről beszélünk, amit a közigazgatásban töltött, falujának, Nagykörűnek a sorsát is érintjük.- Ön korábban a Kőtelki Közös Tanács elnöke volt, milyen körülmények között került el onnan? A kérdés szemmel láthatóan nem hangolja túlzott derűre a válaszadót.- Nézze, hát tulajdonképpen nagy dolog nem történt. Jött egy káderező bizottság a tanácshoz, elbeszélgettek valamennyiünkkel, volt akinek bizalmat szavaztak a továbbiakban, nekem azt mondták, megfáradtam az elmúlt idő harcaiban, pihenjek. Ne szépítsük, nem volt szükség rám. Tisza- sülybe kerültem, a termelőszövetkezetnek lettem függetlenített párttitkára. De nem vesztettem el a talajt a lábam alól: nem fogytam le, nem remegett a kezem, nem lettem idegbeteg. Végeztem a dolgomat.- Mit gondol, miért szólították fel önt a pihenésre?- Talán tudták, hogy a szívem mélyén azért nem voltam teljesen elkötelezett híve a községek összevonásának. Mondta is egyszer valaki nekem: "Ugyan mondjad már miért nem tudsz 15 ezer forintos fizetéseddel nyugodtan a fenekeden ülni? " Gondolom hát, hogy ez is közbejátszott a felmentésembe, meg talán valóban úgy látták, jobban is lehetne csinálni a három község irányítását. Amikor a szétválás megtörtént, megpályáztam harmadmagammal a Nagykőa cseresznyéskerten túl Barát József tanácselnök rüi Tanács elnöki posztját. Némileg engem is meglepett, amikor rám szavaztak. Nekem ez azért volt elégtétel, mert a falu szülötte vagyok, aztán 1954-ben, amikor a padlássöprések voltak, én már vb-titkár- ként tevékenykedtem Nagykörűben és bizony magam is kézbe vettem a seprűt. De hát ha embertelen lettem volna és törvénytelenségekre ragadtattam volna magam, mit gondol, most itt ülnék?- Mindenképp tartozom Önnek egy vallomással: jómagam sem tartoztam hívei közé, amikor a Köteleid Közös Tanács elnöke volt. Most viszont elismerésre késztet az, hogy a községe így kiállt Ön mellett. Pedig ha jól tudom. Barát Józsefnek Nagykörűben szervezett ellenzéke is van.- Igen. Tudok róla, hogy Kőhalmi Antal tanító úr vezeti az ellentábort, dehát én úgy vagyok vele, hogy dolgozhattunk sokáig kontroll nélkül, ellen- vélemény nélkül, s bebizonyosodott, hogy ez sem volt jó. Semmiképp nem árthat az, ha egy testület tudja, hogy munkáját, ténykedését kritikus tekintetek kísérik.- Ha valaki tudhatja mit jelentett a "Bermuda-három- szögnek" nevezett térségben a községek összevonása, úgy Önnek tudni kell. Valóban mód volt arra, hogy Kötelek javára, Nagykörűt és Tiszasülyt, Csataszöget és Hunyadfálvál megrövidítsék?- Nézze, az utóbbi időben már történtek ilyesfajta dolgok. Aránytalanságok adódtak és ezek következtében soha nem Nagykörű járt jól. Ez a falu végtelenül kiszolgáltatott, hiszen egyetlen számottevő gazdasági egysége nincs, apró kis manufaktúráiban tucatnyi em-, bér dolgozik, így hát itt minden fillér számít. Most is tornatermet szeretnénk építeni, de még nincs együtt a pénzünk, hiányzik néhány millió, így hát spórolunk. Elmaradásunk van az útépítésben, furdal a lelkiismeret bennünket vezetőket azért is, mert a strandunk partszakasza meglehetősen elvadult, nem tudjuk méltóképp vendégül látni sem az itt üdülőket, sem a hétvégére ideérkező für- dőzőket. Ezért kedvező számunkra az önállóság, hiszen valamennyi pénzünket magunkra költhetjük. A tanácselnökkel együtt sétáltunk le a község centrumában lévő áfész vendéglőbe, ahol egy ügyes üzletember, Sós Ferenc családi vállalkozásban "vendégeli" a községet és a hétvégére felduzzadó kiránduló sereget. Szerencsénk volt, mert a beszélgetésnek résztvevője lett Gyárfás Györgyné is, a szolnoki áfész vendéglátó osztályvezetője.- Nos, hát lehet panaszkodni: milyen ellátási gondok szorongatják Nagykörűt és az idelátogató túristákat? A hallgatásból az derült ki, hogy a község illetékeseinek különösebb panaszra nincs okuk. Aki emlékezett a vendéglő elődjére, a meglehetősen lelakott falusi kiskocsmára és a szomszédságában szerénykedő presszóra, az a mostani viszonyokkal elégedett lehet, hiszen az étlapra tekintve, meglehetősen széles kínálatot és olcsó árakat találhat. Márpedig a vendéglői kosztolás nem volt divat Nagykörűben. Sós Ferenc elmondja, hogy olykor - az előfizetőkön és az iskolásokon kívül - hetekig nem tudott eladni egyetlen adag a’la carte ételt sem, most a hétvégén, amikor a búcsúját tartotta Nagykörű, több mint 200 vendég kérte az étlapot. Való igaz, a Tisza-part lehetne komfortosabb, vásárolt is egy büfékocsit a vendéglős, de ez valóban csak arra elég, hogy a szomjanhalás- tól megmentse a strandolókat. A távlati tervekben szerepel a partszakasz kultúrált kialakítása - a fürdőhely megálmodására minden bizonnyal Pár Nándor tervezőt kérik föl - és talán már a jövő nyárra szóba jöhet egy szolid vendéglátóhely, ahol akár egy-tálételt is tudnak szervírozni a Tisza-part szerelmeseinek. Az áfész képviselője készségesen ajánlotta fel mindehhez segítségét, Sós Ferenc személyében a tettrekész vállalkozó adva van, Barát József pedig a tanácsi hátteret ígérte. így a dolgot akár készpénznek is vehetjük. Úgy tartottuk tisztességesnek, hogy e cikkben kapjon szót az ellenzék is, megkerestük hát otthonában Kőhalmi Antal tanító urat, aki korábban ügybuzgó környezetvédelmi tevékenységéről volt neveze- !folytatás a 6. oldalon/
