Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-29 / 176. szám

NAGYKÖRŰ Nagykörű számára valóságos áldás a cseresz­nye. Úgy május Iáján, amikor menyasszonyi pompájukba öltöznek a fák, megindul a ma­gyar sajtó népvándorlása Nagykörű felé. Szü­letnek a szebbnél szebb cikkek: Nagykörű az ország cseresznyéskertje;Díszben, pompában a fák - aztán beérik a termés, szó esik értéke­sítési problémákról, ládahiányról, felvásárlá­si gondról, majd, ahogy elmúlik a cseresznye szezonja, úgy burkolódzik a hallgatás csönd­jébe Nagykörű. A virágzó cseresznyefák szín­pompás paravánja mintha eltakarná a falut napi gondjával, bajával, de tisztes múltja, rangos történelme is beárnyékolódik a cse­resznyefák által. Ezúttal azt a falut szeret­nénk bemutatni, ami a cseresz­nyésen túl van. Azt a falut, amely a közelmúltban vissza­kapta önálló közigazgatását és a Kótelki Közös Tanácsból ki­válva, saját maga irányítja - ön­maga sorsát. Az első utunk ért­hetően a nagykörűi tanácshá­zára vezetett. A korábban ki­halt kirendeltségvezetői iroda szemmel láthatóan benépesült. A községháza előtt emberek ta­nakodtak, a letámasztott kerék­párok vallottak a jelentős ügy­félforgalomról. Nyilvánvaló volt, hogy a községháza visz- szaállíttatott jogaiba: ezúttal az ügyintézés valódi központját lelhetik fel benne a nagykörüi- ek. Barát József tanácselnök élete összekapcsolódott a köz­ségével, így amikor arról a 35 esztendőről beszélünk, amit a közigazgatásban töltött, falujá­nak, Nagykörűnek a sorsát is érintjük.- Ön korábban a Kőtelki Közös Tanács elnöke volt, milyen körülmények között ke­rült el onnan? A kérdés szemmel láthatóan nem hangolja túlzott derűre a válaszadót.- Nézze, hát tulajdonképpen nagy dolog nem történt. Jött egy káderező bizottság a ta­nácshoz, elbeszélgettek vala­mennyiünkkel, volt akinek bi­zalmat szavaztak a továbbiak­ban, nekem azt mondták, meg­fáradtam az elmúlt idő harcai­ban, pihenjek. Ne szépítsük, nem volt szükség rám. Tisza- sülybe kerültem, a termelőszö­vetkezetnek lettem függetlení­tett párttitkára. De nem vesztet­tem el a talajt a lábam alól: nem fogytam le, nem remegett a ke­zem, nem lettem idegbeteg. Végeztem a dolgomat.- Mit gondol, miért szólítot­ták fel önt a pihenésre?- Talán tudták, hogy a szí­vem mélyén azért nem voltam teljesen elkötelezett híve a köz­ségek összevonásának. Mond­ta is egyszer valaki nekem: "Ugyan mondjad már miért nem tudsz 15 ezer forintos fize­téseddel nyugodtan a feneke­den ülni? " Gondolom hát, hogy ez is közbejátszott a fel­mentésembe, meg talán való­ban úgy látták, jobban is lehet­ne csinálni a három község irá­nyítását. Amikor a szétválás megtörtént, megpályáztam harmadmagammal a Nagykő­a cseresznyéskerten túl Barát József tanácselnök rüi Tanács elnöki posztját. Né­mileg engem is meglepett, amikor rám szavaztak. Nekem ez azért volt elégtétel, mert a falu szülötte vagyok, aztán 1954-ben, amikor a padlássöp­rések voltak, én már vb-titkár- ként tevékenykedtem Nagykö­rűben és bizony magam is kéz­be vettem a seprűt. De hát ha embertelen lettem volna és tör­vénytelenségekre ragadtattam volna magam, mit gondol, most itt ülnék?- Mindenképp tartozom Ön­nek egy vallomással: jómagam sem tartoztam hívei közé, ami­kor a Köteleid Közös Tanács elnöke volt. Most viszont elis­merésre késztet az, hogy a köz­sége így kiállt Ön mellett. Pe­dig ha jól tudom. Barát József­nek Nagykörűben szervezett el­lenzéke is van.- Igen. Tudok róla, hogy Kőhalmi Antal tanító úr vezeti az ellentábort, dehát én úgy va­gyok vele, hogy dolgozhattunk sokáig kontroll nélkül, ellen- vélemény nélkül, s bebizonyo­sodott, hogy ez sem volt jó. Semmiképp nem árthat az, ha egy testület tudja, hogy mun­káját, ténykedését kritikus te­kintetek kísérik.- Ha valaki tudhatja mit je­lentett a "Bermuda-három- szögnek" nevezett térségben a községek összevonása, úgy Önnek tudni kell. Valóban mód volt arra, hogy Kötelek javára, Nagykörűt és Tiszasülyt, Csa­taszöget és Hunyadfálvál meg­rövidítsék?- Nézze, az utóbbi időben már történtek ilyesfajta dolgok. Aránytalanságok adódtak és ezek következtében soha nem Nagykörű járt jól. Ez a falu végtelenül kiszolgáltatott, hi­szen egyetlen számottevő gaz­dasági egysége nincs, apró kis manufaktúráiban tucatnyi em-, bér dolgozik, így hát itt minden fillér számít. Most is tornater­met szeretnénk építeni, de még nincs együtt a pénzünk, hiány­zik néhány millió, így hát spó­rolunk. Elmaradásunk van az útépítésben, furdal a lelkiisme­ret bennünket vezetőket azért is, mert a strandunk partszaka­sza meglehetősen elvadult, nem tudjuk méltóképp vendé­gül látni sem az itt üdülőket, sem a hétvégére ideérkező für- dőzőket. Ezért kedvező szá­munkra az önállóság, hiszen valamennyi pénzünket ma­gunkra költhetjük. A tanácselnökkel együtt sé­táltunk le a község centrumá­ban lévő áfész vendéglőbe, ahol egy ügyes üzletember, Sós Ferenc családi vállalkozásban "vendégeli" a községet és a hét­végére felduzzadó kiránduló sereget. Szerencsénk volt, mert a beszélgetésnek résztvevője lett Gyárfás Györgyné is, a szolnoki áfész vendéglátó osz­tályvezetője.- Nos, hát lehet panaszkod­ni: milyen ellátási gondok szo­rongatják Nagykörűt és az ide­látogató túristákat? A hallgatásból az derült ki, hogy a község illetékeseinek különösebb panaszra nincs okuk. Aki emlékezett a ven­déglő elődjére, a meglehetősen lelakott falusi kiskocsmára és a szomszédságában szerénykedő presszóra, az a mostani viszo­nyokkal elégedett lehet, hiszen az étlapra tekintve, meglehető­sen széles kínálatot és olcsó árakat találhat. Márpedig a vendéglői kosztolás nem volt divat Nagykörűben. Sós Fe­renc elmondja, hogy olykor - az előfizetőkön és az iskoláso­kon kívül - hetekig nem tudott eladni egyetlen adag a’la carte ételt sem, most a hétvégén, amikor a búcsúját tartotta Nagykörű, több mint 200 ven­dég kérte az étlapot. Való igaz, a Tisza-part lehetne komforto­sabb, vásárolt is egy büfékocsit a vendéglős, de ez valóban csak arra elég, hogy a szomjanhalás- tól megmentse a strandolókat. A távlati tervekben szerepel a partszakasz kultúrált kialakítá­sa - a fürdőhely megálmodásá­ra minden bizonnyal Pár Nán­dor tervezőt kérik föl - és talán már a jövő nyárra szóba jöhet egy szolid vendéglátóhely, ahol akár egy-tálételt is tudnak szervírozni a Tisza-part szerel­meseinek. Az áfész képviselő­je készségesen ajánlotta fel mindehhez segítségét, Sós Fe­renc személyében a tettrekész vállalkozó adva van, Barát Jó­zsef pedig a tanácsi hátteret ígérte. így a dolgot akár kész­pénznek is vehetjük. Úgy tartottuk tisztességes­nek, hogy e cikkben kapjon szót az ellenzék is, megkeres­tük hát otthonában Kőhalmi Antal tanító urat, aki korábban ügybuzgó környezetvédelmi tevékenységéről volt neveze- !folytatás a 6. oldalon/

Next

/
Oldalképek
Tartalom