Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-29 / 176. szám
6 Mammzn előre félnek a termelők, mert valami "gubanc" mindig van.- Milyen a politikai arculata a falunak?- Nagyon meg volt félemlítve itt a nép. Ha azt mondják, hogy Szolnok megye a legult- rabalosabb megyéje az országde félek ilyen visszaüléstől, olyan számonkéréstől. Nehéz ezeken túltenni magát az embernek. Kőhalmi Antal tanító úr járja a falut, közvéleménykutatást tart, most éppen arról kérdezi a szülőket, elégedettek-e azzal, hogy a vendéglőben étkeznek a napközis gyerekek, nem volna- e jobb, ha saját konyhán főznének nekik és abból lakmároz- nának többet, ami a fogukra való? A véleményekkel aztán megkeresi a tanácselnököt és Barát József azt mondja, mindenképp figyelembe veszi majd a szülők óhaját. Kis falu, kis ellenzék, de talán így van az rendjén valóban, hogy a döntések, a viták és az ütköző vélemények szikrázása közepette szülessenek. Talán ezzel kellett volna kezdeni, ám mégis az írás végére került Sziráki Sándor pedagógus, aki könyvet írt a nagykörűi népiskola történetéről. A vállalkozás tiszteletet parancsoló, a könyv ami csak kivitelében szerény, alighanem kedvenc olvasmánya lesz minden lakosnak a faluban, de biztos, hogy örömmel forgatja majd az a túrista is, akinek sikerül kézbe kaparintania. Kőhalmi Antal tanító az ellenzék képviselője nak, akkor Nagykörű talán még rajta is túltesz ilyen értelemben. Azért a szívük mélyén az emberek szimpatizálnak a reform gondolatával. Jó, nincs sok tagja a Magyar Demokrata Fórumnak, de véleményem szerint nem is az a fontos. A lényeges az lesz, hogy amikor jönnek a titkos szavazások, hány voksot kapnak az ellenzéki képviselők. Hányán mondják nekem: belépnék én is, szívem szerint ott volna a helyem, Sok mindent megtudhatunk ebből az okos irományból. Legelőbb is azt, hogy Nagykörű neve már az 1300-as évek során felbukkan a magyar történelemben, de egyesek szerint van utalás a helységre az 1200- as esztendők okirataiban is. A múltat sokáig a középkori monostor őrizte. A Monostor- domb történetéről Huszár Gyula nagykörűi lelkész ezt írja: "Nagykörű határában az észak-keleti részen, a mostanVégre elkészült a Bajcsy-Zsflinszky út, amely 700 ezer forintba és sok-sok társadalmi munkába került. /folytatás az 5. oldalról/ tes, ám mostanra közéleti harcainak színterét a politikába tette át. A Magyar Demokrata Fórum nagykörűi képviseletét látja el, de szimpatizál a Kisgazda Párttal is.- önnek mi a véleménye arról, hogy Nagykörű visszakapta függetlenségét a közigazgatásban?- Ezt én termmészetesnek tartom és az indokom mindössze egy közmondás, ami így hangzik: "Közös lónak túrós a háta". Ez a falu mindig is megállt a maga lábán, nem volt rászorulva senkinek a mankójára. Ez a nép büszke, szereti a munkát, igazán nem tudom kinek volt az ötlete az összevonás, amely egy évtizedre visszavetette a falut. Egy ismeretlen szerző a következő versben írta le községünk jellemét: "Szőke Tisza magyar táj Nagykörűi gazdag nyár Búzatáblák, cseresznye Szülőfalum nevelte."- Hát mondja, nincs ebben minden benne?A nagykörűi cseresznye olyan unikum, mint a szabolcsi alma, vagy a kecskeméti barack. Meg is kellene belőle élni úri mód, ám amikor jön a felvásárlás, már Sós Ferenc, a vendéglő vezetője családi vállalkozásban vezeti az üzletet. ság is monostornak nevezett dombtól nem messze, a Tisza szelte virányos sík réten hajdan monostor létezett a Keresztelő Szent Jánosról nevezett ispotá- lyos testvérek monostora /Mo- nosterium Cruciferorum Hos- pitaliuml, kik Johanitáknak, máltai vitézeknek is neveztetnek. Pray György XVIII. századbeli híres történetírónk "De Prioratu Auranae" című könyvében ezen rend rendházati Iconventusl felsorolván - a nagy körűi szent keresztről nevezett conventet a 23-ik helyen említi. Romjai az 50-es évek végén még láthatóak valónak, amikor is a község alatt elvonuló új Tisza meder ásatván egész föld alatti folyosókra bukkantak a munkások." A könyvben természetesen szó esik arról is, miként honosodott meg a község kertjeiben az országos hírű cseresznye. Jó szívvel kell, hogy emlékezzen Nagykörű Petrovay Györgyre, aki birtokán kiterjedt, tudományosan szervezett kertészeti és nemesítő tevékenységet folytatott. A germesdorfi cseresznye az ő hagyatéka. Mondják, nehezen barátkoztak meg ezzel a gyümölccsel a helybéliek, így a derék földbirtokos előbb hézagos kerítések állításával csábította bűnre, azaz cse- resznyelopásrá a falusiakat, aztán amikor látta, hogy a környék suttyó gyerekei seregélyhadként lepik el a gyümölcsöst, a csemetéket tette közszemlére, de úgy, hogy ahhoz is hozzáférjenek a kertészkedni akarók. Örömmel látta, hogy tűne- dezik ez is - aztán hát lassan "rákapott" a nép a gyümölcstermesztésre. így volt, vagy nem, legendának mindenesetre érdekesen hangzik. Sziráki Sándor munkájának legsú- lyosabb fejezeteit természetesen az iskola története teszi ki. Sok szép pedagógus arcot felvillant könyvében, nekem talán a Rumzsa János munkássága tetszik a legjobban. Őt 1924. június 26-án 74 esztendős korában temette el a falu. Aki valaha is állt már falusi iskola katedráján, mélységesen átérzi a gyakorlati pedagógus intelmeit. íme néhány sor idézet hagyatékából, amely mindenképp arra vall, avatott míveíője volt a pedagógusi munkának. "A gyerek csak úgy fog érdekeltséggel viseltetni az előadás iránt, ha az világos, nem pedig homályokba burkolt, de azért pórias, konyhai, pongyolanyelven se legyen előadva, mert az ránézve lealázó, s egyszersmind nevetség tárgyává teszi Iá magát. A tanítás legyen lassú, hosszantartó tanítást ne tartson a tanító egy tárgyból. A gyermek természete a változékonyságot igényli. Ha kérdést intézünk hozzájuk, tiszta, világos, a kérdésbe foglalt kerek mondatot adjanak. zavarólag hat továbbá az iskolai tanszereknek tanóra alatti hordozása, épp úgy, mint a suttogás, amely emellett még időrabló is." Sziráki Sándorral közéleti dolgokról is jól esett szót váltani, hiszen ismerője ő a falunak. Tőle hallottam, hogy a történelem bizony nem "menedzselte" túlságosan jól Nagykörűt. Még a közelmúltban is előfordult, hogy járási vezetők érkeztek a faluba "Mondjátok gyorsan, van-e valami gond, vagy probléma?", kérdezték sebbel-lob- bal, és már indultak is tovább Kőtelekre. Hát ezt a csak félig kinyilvánított figyelmet sok mindenben nyögi most a falu. És ma örül az önállóságának. Beszélik, itt-ott szóba kerül az is, hogy a tsz-t is szét kellene szedni, de hát ennek a következményei beláthatatlanok. A tanácselnök mondása mindenképp ide illik a cikk végére: azok, akik a községek összevonását kitalálták, azt felejtették el, hogy Tiszasülynck Tiszasülyön keljei a nap, a kőtelkieknek Kőtelken és a nagy- körüieknek Nagykörűben.így igaz! Palágyi Béla TISZTELT TANÁCS! TISZTELT ÜGYINTÉZŐ! Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy ezentúl, ha lehetséges, uj szempontokat is vegyenek figyelembe, ha valaki segélyt kér. Jól tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amelyek ordítanak a segítségért - sok a gyerek, a lakásban nincs bútor, elfogyott az ennivaló, nincs rendes ruha, amit fölvegyenek. Szóval, ilyenkor sem-" mi kétség, messziről látszik, hogy nem csapták be Önöket, nem akarják kihasználni a tanácsot Bizonyára hozzászoktak már, hogy ez a kép fogadja Önöket, ha meglátogatják a segélyt kérőket. És meglepődnek, csodálkoznak, ha mást látnak. Mint ahogy csodálkoznak azon az asszonyon is, akinek rendezett az otthona. Tizenhat éve neveli beteg gyerekét, és eddig még nem kért segélyt. Megvolt úgy, ahogy tudott beosztotta a pénzt mindig kijöttek belőle. Sőt félre is tudott tenni: a lakás takaros, még színes televíziójuk is van. Első látásra mindenki azt mondaná: minek ide a segély? Hisz mindenük megvan! Ilyeneknek nemigen szoktak segélyt adni...Tudom, tisztelt Tanács, tisztelt Ügyintéző, hogy eddig igy gondolkoztak. A régi séma ugrana be most is...Csakhogy! Nem lehet már a régi módon gondolkozni a hasonló sorsú családokról. Nem lehet a régi kézlegyintéssel elintézni őket. Mert bajban vannak! Nem tudom, észrevették-e, hogy az utóbbi időben egyre többen kerülnek kilátástalan, megoldhatatlan helyzetbe - átmenetileg. Hogy miért? Ne is gondoljanak rosszra, holmi kocsmázásra, esztelen költekezésre, ó nem. Ma már egy családi baleset elég ahhoz, hogy az ember meginduljon lefelé a lejtőn. Hogy a család eddig nagy üggyel-bajjal egyenesbe kormányzott megélhetése veszélybe kerüljön. De mondok példát is, tisztelt Tanács, tisztelt Ügyintéző, hogy ne csak a levegőbe beszéljek. Vegyük például azt, hogy a szülők valamelyikét meg kell műteni. Hát ne is induljon neki, ha nincs vagy ki- lenc-tizezer forintja. Az ember körülbelül a felét otthagyja a kórházban. A másik fele meg arra kell, hogy addig is éljen valamiből, amig egy /netán kétJ hónap múlva megkapja a táppénzt. így viszont a leghétköznapibb rutinmütéttel is fel lehet élni a család kevéske tartalékát. Még rosszabb a helyzet, ha nincs megtakarított pénzük, és váratlanul kell befeküdni a kórházba. Ha például kölcsönből fedezik a hálapénzt és az operáció utáni hetekben a megélhetést... A kölcsönt persze vissza kell adni. És a bérből, fizetésből élők manapság törlesztés nélkül is épp hogy kihúzzák egyik hónap elsejétől a másikig... De az is előfordulhat, hogy a családfőnek megszűnik a munkahelye. Nem veszik fel sehová. A sok járkálással, munkakereséssel, utazással a pénz csak fogy, nem gyarapszik. Ha kiadós OTP- és bútor- részletük is van, nem könnyű a helyzetük. Főleg ha panelházban laknak, ahol nem lehet megtermelni a gyümölcsöt, zöldséget, szóval még ez a mellékes sincs meg... Nem sorolom tovább. Bizonyára Önök is tudnának példákat mondani, hogyan kerülhet valaki nehéz helyzetbe - akarata, munkája ellenére is. Tisztelt Tanács, tisztelt Ügyintéző! Higgyék el, ezeknek az embereknek a többsége szégyell segélyt kérni. És ha mégis összeszedi minden bátorságát, és Önökhöz fordul, annak komoly oka van. Nem akar lecsúszni. Azért kér segélyt, hogy ne kelljen eladni a kupor- gatással összekeresett televíziót, a szőnyeget, a fotelt - egykét havi megélhetésért. Hogy ne kelljen potom pénzért elvesztegetni a ruháit Hogy ne kelljen valamelyik banktól kölcsönt kérni a kenyérre-tejre- húsz százalékos kamatra. Az emberek azért fordulnak Önökhöz, tisztelt Tanács, tisztelt Ügyintéző, mert nem látnak más reményt arra, hogy megkapaszkodhassanak.Fog- gal - körömmel védenék az elért életszínvonalat, az egy élet során összehozott otthonL Tudom, tisztéit Tanács, tisztelt Ügyintéző, hogy Önök nehéz helyzetben vannak, amikor róluk kell dönteniük. Hiszen a rendezett körülmények cáfolni látszanak a néhány havi nincs- telenséget. Mégis: a segítségről ítélni -szerintem - nem lehet ilyenkor puszta "nem”- mel. Ezért kérem Önöket, hogy jobban figyeljenek az ilyen emberekre. Tudom, nem könnyű teljesíteni ezt a kérést. Hiszen egyre többen vannak. De éppen azért kell segítenünk rajtuk, hogy ebben az országban ne legyenek mind többen- "mezítláb". Tisztelettel: Paulina Éva 13 I '** i IMC § | % íí§*illíCí7l1X/ííC£ 1e^íC»|\iC«g 'S* KV-í i^^kI --fi I^5 I f '•*, j g $w*. i Tj.*t | I fj • V ysfipiw' ít|
