Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-13 / 162. szám
1989. JULIUS 13 3 oáe Küldöttgyűlést javasoltak, pártértekezletet tartanak (Folytatás az 1. oldalról) szaporodtak meg a jelzések. Mi küldöttgyűlés összehívását javasoltuk a szervezeti kérdés megoldására, a párttagság viszont pártértekezletet akart. A kezdeményezés alapján döntött úgy a párt- bizottság, hogy összehívja a páirtértekezletet. A szombati fórumon természetesen a vezetők újjá- választására is sor kerül. Bennem már korábban megfogalmazódott, hogy az egy- testületű pártbizottság élére társadalmi első titkárt kell választani — a jövő útja a társadalmasítás. Ennék kapcsán elkerülhetetlen, hogy önmagámról is szóljak néhány szót. A városban tudják, hogy munkalehetőséget kerestem és keresek. Állásom pillanatnyilag nincs. Több munkahelyen próbálkoztam a városban és a városon kivül — elutasítottak. Rendkívül erős a fenntartás a pártapparátusból jöttékkel szemben. Mit mondjak, emberileg ez nagyon megviselt. Tudom, a jelölőbizottság szándéka a tagságtól beérkezett vélemények alapján, hogy engem is jelöl a társadalmi első titkári tisztségre. Még nem adtam végleges választ. Hogy legyek társadalmi tisztségviselő állás nélkül? A jelölőbizottság vezetője Oál Sándorné, a Városgazdálkodási Vállalat főkönyvelője: — A jelölőbizottság tagjai igyekeztek a tagság legszélesebb körével elbeszélgetni. A tisztségviselőkre Debreczeni Péter 1949-ben született Túrkevén. A mezőtúri főiskolán szerzett mező- gazdasági gépész üzemmérnöki diplomát. A főiskola elvégzése után a termelőszövetkezetben dolgozott. 1982- ben került az apparátusba, jelenleg titkári funkciót lát el. 1971. óta párttag. Nős, felesége óvónő, két gyermekük van. — Korábban is az volt a véleményem, hogy az első titkári teendők társadalmi munkában is elláthatók — mondja Debreczeni Péter. — A titkári funkcióról már más a véleményem. Megválasztásom esetén elsődleges feladatomnak tekintem az új pártirányítási rendszer kidolgozását, a kongresszusi felkészülést — azon keresztül a pártegység megteremtését —, a választási előkészületek kapcsán a lakóhelyi pártszervek megerősítését. Egyébként hétfőtől már a Városgazdálkodási Vállalatnál dolgozom egy korábbi megállapodás szerint. Az elhelyezkedés nem volt köny- nyű, az apparátusból jöttékkel szembeni fenntartás miatt. A változtatással anyagi szempontból is rosszabbul járok. Debreczeni Péter nagyon sok név összegyűlt — első titkárra 39, titkárra 26 javaslat. A legtöbbször felmerült első 6—6 személy- lyel váltottunk szót a jelölésről. Függetlenített tisztség betöltésére egyikük sem hajlandó. Ha a pártértekezlet ragaszkodik ahhoz, hogy a titkár függetlenített legyen, nem lesz jelöltünk. Mai ismereteink szerint szombaton a következő javaslatokat terjesztjük a fórum elé: társadalmi első titkári posztra Debreczeni Pétert és dr. Szabó Zoltánt javasoljuk. Simon Ferenc még nem adott végleges választ arra, hogy vál- lalja-e a jelölést. A társadalmi . titkári . funkcióra pedig Szöllősi Kálmánt, a Vörös Csillag Tsz kerületi gépesí- tésvezétőjét és Ozsváth Lászlót, a szakközépiskola tanárát jelöljük. A pártbizottság tagjait az alapszervezetek közvetlenül delegálják, tehát ebben a bizottságnak nem volt teendője. Dr. Szabó Zoltán állatorvos, 47 éves, Mezőhegyesen született. Az egyetemet Budapesten végezte, később megszerezte az igazságügyi szakállatorvosi diplomát. Tíz éve él és dolgozik Túrkevén, jelenleg a termelőszövetkezet főállatorvosa. Az egyetemen 1967-ben lett párttag. Többféle társadalmi megbízatást is ellát: a TIT városi dr. Szabó Zoltán elnöke, vezető propagandista, alapszervezeti instruktor. A városi reformkör alapító tagja. Felesége pedagógus, két felnőtt gyermekük van. — Nem hiszem, hogy egy függetlenített első titkár több időt tud tölteni az emberek között, mint egy társadalmi munkás — hangzik véleménye. — Az „íróasztal-stílust” tagadom. Azt hiszem, sokan éppen emiatt idegenkednek a párttól. Ha megválasztanak, rövid távon elsőrendű feladatnak a párttagság cselekvőképességének és -készségének mélyreható megismerését tartom. Csak ennek birtokában lehet a további lépéseket tervezni és tenni. Juhász István, a városi MDF-csbport vezetőjét arra kértük, mutassa be az MDF városi szervezetét és mondja el véleményét a városi pártértekezletről. Juhász István válasza: — Ez év tavaszán alakultunk meg. Jelenleg 21 tagunk van. Nehéz körülmények között dolgozunk. A városban egyedüli új szerveződés vagyunk — nincs FIDESZ, nicsenek kisgazdák és mások. Mi az oka „magányosságunknak” ? Már régebben kialakult egyfajta félelem, ami azóta sem oldódott. Apró „szurkákat” mi is tapasztaltunk megalakulásunk óta. A pártbizottsággal hivatalos kapcsolatunk nincs, személyes igen. Érkeztek hozzám közvetett jelzések, miszerint szervezetünket is meghívják a szombati pártértekezletre. Ha így lesz, elmegyek és valószínűleg hozzá is szólok. A lakosság véleményét, hangulatát természetesen mi is érzékeljük. Tudunk Simon Ferenc elhelyezkedési gondjáról. Etikátlan, hogy olyan emberék is elfordultak tőle, akik az „ő árnyékában nőttek fel”. A program egyébként szimpatikus, kérdés, mi valósul meg belőle. Én egyébként a jelöltek közül az állatorvosra voksolnék. Az alapszervi titkárok körében is végeztünk egy kis közvéleménykutatást. Beszélgetőpartnereink: Bácskái Sándorné, a Petőfi úti Általános Iskola tanára, Gál András, az Armafilt Ipari Szövetkezet lakatos csoport- vezetője, Gulyás Mihály, a Vörös Csillag Tsz rendészeti csoportvezetője és Kinczel László, a Városgazdálkodási Vállalat személyzeti vezetője. — Mennyire foglalkoztatja a párttagságot a pártértekezlet és mit várnak tőle? — A tagság fele foglalkozik a pártértekezlettel, a többiek nem — kezdi Kinczel László. — Talán a személyi kérdések érdekelnek többeket. A tagságunk többségének az volt az álláspontja, hogy legyen pártértekezlet, de csodát nem várunk tőle. — Mi elutasítottuk a pártértekezletet — folytatja Gál András —, nem is delegáltunk senkit az alapszervezetből a városi testületbe. Ügy látjuk, személyi kérdések „megoldására” megy ki a játék. Az emberek nálunk elfásultak, nem politizálnak. — A pedagógusoknál más a helyzet — mondja Bácskái Sándorné. — A tagság érdeklődik a pártértekezlet iránt, megújulást, végrehajtható rövid távú programot vár. — Nálunk is a tagság fele érdeklődik — veszi át a szót Gulyás Mihály. — A személyi kérdésekkel foglalkoznak, kik lesznek az új vezetők, mi lesz a régiekkel. A jelenlévők tapasztalata: ne legyen a párt „hivatal”, oldódjon a merevség, „kevesebb papírt gyártsunk”, legyen a pártmunka érzékenyebb, mozgékonyabb — ezt várja a tagság. Berki Imre Fo(ó: Mészáros Alapszervezeti titkárok — Balról jobbra Gál András, Kin- zcel László, Bácskái Sándorné és Gulyás Mihály Elsötitkár-jelöltek Menekülni csak előre szabad Beszólgetós Maozó Lászlóval, a martfűi Tisza Cipőgyár vezérigazgatójavai (Folytatás az 1. oldalról) — Ahogy említette — kezdte válaszát a vezérigazgató — az elmúlt egy-két esztendőben elsősorban a szocialista export csökkenése, valamint a belföldi kereslet visszaesése miatt a cipői parban valóban nehéz helyzet alakult ki. Különösen tavaly jelentkeztek a hajók, de az idei év sem kecsegtet semmi jóval. Mondanék néhány számot. A bőr- és cipőiparban Magyar- országon 17 állami vállalat dolgozik, s ezek nyeresége 1987-ben másfél milliárd forint volt, rá egy évre viszont már 1,1 milliárd forint veszteség jött össze. A belföldi kereslet például egyetlen esztendő alatt 26 millió pár cipőről 16—17 millió párra esett vissza. Ez az egyik dolog, a másik pedig az, ahogy amíg korábban — ’86—87- ben — 14 millió pár cipőt szállított a magyar ipar a KGST-országokba és ezen belül főleg a Szovjetunióba, addig ebben az évben jó ha 6—7 millió párra való megrendelést össze lehet szedni, de előfordulhat, hogy már ezzel is sokat mondtam. — Ez példátlan piacvesztés. A tőkés exporttal nem lehetett volna valamelyest javítani a helyzeten? — Az kétségtelen, hogy ebben az iparágban jók a tőkés export lehetőségei, de egy év alatt nem lehet ekkora veszteséget pótolni. — A gyárak hogyan válaszoltak ezekre a kihívásokra? — Eléggé differenciáltan, s így történhetett meg az, hqgy tavaly volt olyan gyár, amelyik 240 millióé ráfizetéssel dolgozott, s mi pedig ugyanakkor 180 milliós nyereséget értünk el. Az előzőekben vázolt helyzet persze az első pillanatban számunkra is azt sugallta, hogy ki kell várni, s majd csak alakulnak a dolgok valahogy. Legbiztosabb visszavonulni és a még meglévő termékeket jól menedzselni. Ez is egy út. De mi soha sem abba az irányba mentünk, amelyre az első reagálások alapján számítani lehetett volna, vagy amerre az események logikája vezetne bennünket. Átgondoltuk a helyzetünket, és föltettük a kérdést, hogy ha most csökkentjük a termelést, azzal ugyan mire megyünk? Lehet, hogy semmire. Így megfogalmaztuk, hogy csak egy út van előttünk, s menekülni csak előre szabad. Gyakorlatilag ebbe a gondolkodás- módba fér bele az is, hogy 52 millió forintért megvettük a Minőségi Cipőgyár Ti- szakesziiben lévő üzemét. Fölmerülhet persze a kérdés, hogy kell-e nekünk ekkora gondot a nyakunkba venni, hisz egy elég nagy gyáregységről van szó, amelyik 16 évvel ezelőtt épült, s ahol főleg alkalmi, ünneplő női cipők gyártására rendezkedtek be és néhány éves felfutás után már tőkés exportra is termeltek. De a Minőségi Cipőgyár tragikus összeomlása maga alá rántotta ezt az üzemet is. Az elmúlt másfél esztendőben eléggé viharos története volt a gyáregységnek. Hisz kezdetben maradt a Minő keretében, utána önálló lett, de ez sem segített rajta. - Erre példa, hogy az idei év első öt hónapjában tízmillió forintos veszteséget szedtek össze. A bank ezt a folyamatot tovább már nem volt hajlandó tudomásul venni, s így 1989. május 22-én olyan döntés született, melynek alapján a martfűi Tisza Cipőgyár — mint egyetlen ágazati jelentkező — ezt a gyárat megvette. Jelenleg 570-en dolgoznak ott, az épületek korszerűek, a gépsorok egészen jók. Ami viszont az embereket illeti: nagyon megviselte őket a bizonytalanság, a munkafegyelem fellazult, a teljesítmények elképesztő mértékben visz- szaestek. Egy elvtelen, gyenge kezű vezetés hibát-hibára halmozott. Például május 22-ig az első féléves terv mintegy 45 százalékát teljesítették, de ugyanakkor 110 százalék bért mór kifizettek. Ez csak a csődhöz vezethet, mint ahogy így is történt. Tudták, hogy veszteségesek lesznek, ennek ellenére április 1-jétől 10 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre és még sorolhatnám a rossz döntések garmadáját. Biztos úgy gondolták, hogy a leendő tulajdonos majd csak kigazdálkodja valahogy a hiányt. Éppen ezért nagyon komoly nehézségeink vannak, de nem panaszkodunk. Tudja, nem vagyunk mi már kezdők és így nem is azt néztük, hogy mi van, hanem azt, hogy mit lehet abból az üzemből kihozni. — Akkor végülis miért vették meg? — Ennek három alapvető oka van. Először: nálunk a legmunkaigényesebb tevékenység a cipőfelsőrészek készítése, amelynek csak a felét tudjuk vállalaton belül előállítani. Negyven százalékát tizenegy termelőszövetkezetben — amelyekkel már több éves kapcsolatunk van — gyártják, a fennmaradó 10 százalékot pedig alkalmi üzleték alapján biztosítjuk, s ezekben az esetekben a piaci viszonyok szerint alakulnak az árak, amelyek olykor-olykor elviselhetetlenül magasak. Nézze, ^ nem szeretnénk kitenni a vállalatot bizonytalanságnak, s így az új üzemmel a hátországunkat erősítjük. Célunk, hogy fokozatosan egy-másfél év alatt egymillió pár cipőfelsőrészt fogunk ott gyártani, ami azt jelenti, hogy jövőre már az eddigi ötven százalékkal szemben a cipőfelsőrészek 60—65 százaléka úgymond házon belül készül majd, s ez már nem kevés, ha figyelembe vesszük, hogy mi évente 8 és félmillió pár cipőt gyártunk. A másik ok pedig: amikor láttuk, hogy külföldön nagyon kemény harc lesz a vevőkért, az aránylag magas cipőárak mellett is, mi azonnal szervezési, tervezési, minőségjavítási, költségcsökkentési intézkedéseket tettünk, de legnagyobb jelentőségű lépésünk mégis az volt, amikor három évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy növeljük a hazai üzleteink számát. Nekünk akkoriban összesen 12 boltunk volt, most pedig már 62 van. Gyakorlatilag az ország minden megyéjében és városában ott vagyunk. Ez bizonyos fokig növeli manőverezési képességünket, csökkenti a nagykereskedelemmel kapcsolatos kiszolgáltatottságunkat és ha jól kezeljük, javíthatja vevő- kapcsolatainkat is. — Hogy jön össze ez a dolog az új üzem megvásárlásával? — Ügy, hogy a mi palettánkról eddig teljesen hiányoztak a divatos, alkalmi női cipők. S hogy saját üzleteinkben azt is megtalálják a vásárlók, korábban más vállalatoktól vettük meg, vagy éppen bizománybán árusítottuk őket. Mostmár ezeket is gyártjuk Tiszakor sziben, s így elmondhatjuk, hogy a Tisza Cipőgyár ezentúl komplett választékot tűd adni a bébicipőktől kezdve a katonai csizmákon, női alkalmi cipőkön át egészen a sport- és munkacipőkig bezárólag. Ez egy óriási választék, ami javíthatja boltjaink működését is. Harmadszor pedig a Tisza Cipőgyár — mint az iparcsoport legnagyobb vállalatának — vezetése úgy gondolta, ha lehetőségünk van, akkor a kollegalitás és a szolidalitás alapján próbáljuk megmenteni egy olyan kollektívát, amely végeredményben rendesen dolgozott, csak tehetetlen vezetők juttatták ebbe a helyzetbe. Ez nemcsak szólam, mert azt is jelenti — hisz a vállalati tanács is egyetértett azzal —, hogy az ott dolgozók teljes jogkörrel kerülnek át hozzánk, vagyis ha mondjuk valaki már 15 éve ott dolgozik, az annyit jelent, mintha 15 éve itt dolgozna. Tehát a törzsgárdába való besorolás, a lákástámo- gatás és mindazok a szociális, jóléti jogok és kötelezettségek ugyanúgy érvényesek a tiszakeszi üzem dolgozóira, mint a martfűi gyárban serénykedő emberekre. — Köszönjük a beszélgetést. Nagy Tibor Orosz nyelvtanárok Átképzés A Művéliődésii Minisztériumnak a távirati irodához szerdán eljuttatott közlése szerint olyan állásfoglalás született, hogy az orosz nyelvtanárok átképzési költségei imég részben sem fizettethetek meg a pedagógusokkal. Ezért, a nyelvtanfolyamok költségéből a központi támogatáson túl fennmaradó 35 százalékot az átképzésben érintettek iskoláját fenntartó tanácsnak vagy magának a munkáltató iskolának kell megtérítenie, Aratósztrájk Politikai A kétújfalui Vörös Csillag Tsz kombájnosai (tíz gépkezelő) nem voltaik hajlandók megkezdeni az aratást, amíg a vezetőség nem teljesíti béremelési követelésüket. A testület törvénytelennek nyilvánította a kombájno- sok fellépését, mivel az ellenkezik az alapszabály előírásaival. Fegyelmi eljárást kezdeményezett tehát - ellenük. A munkát felvevő öt gépkezelő „megúszta” a sztrájkot megrovás fegyelmi büntetéssel, a másik ötöt viszont meghatározatlan időre ügy lett alacsonyabb munkakörbe rakodónak helyezték át. A FIDESZ és az SZDSZ véleménye szerint éppen a két- újfalui munkabeszüntetés a példa arra, hogy a sztrájk bizonyos esetekben kényszerűségből alkalmi — nem előre bejelentett — akció is lehet. A két szervezet tiltakozik a szövetkezet vezetőségének eljárása ellen, s azt követeli, hogy semmiféle szankciót ne alkalmazzanak a saját érdekük védelmében fellépő kétújfalui dolgozók ellen, 1
