Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-29 / 176. szám
9 Magazin A Néplapban még az elmúlt év őszén Írtam arról a különleges vállalkozásról, amibe egy rákóczifalvi fiatalember, Deák Márton kezdett. A község külterületén vásárolt telepen kiásott gödrökbe kecskebékákat telepített a biztos piac, a biztos megélhetés reményében. Az akkori kezdés nem volt éppen zökkenőmentes, ezért úgy tervezte, hogy a tenyésztés első eredménye, az első exportszállítmány valamikor idén augusztusban indulhat útnak. Ez a prognózis egyrészt a békák, másrészt a magyar viszonyok élettani sajátosságaira alapozódott. Az elképzelés mindenesetre mesésnek tűnt. De a királylány nem csókolta meg a békát, igy aztán az nem Is változott gyönyörűséges konvertibilis valutává. Igaz, ma már nincsenek királylányok. Sőt, ma már békák sincsenek. Békareakció negativ, avagy amikor az ebihalaknak szárnya nő mozaikok összerakásához kell. így .,jött ki” a végén a liba, meg a tyúk. — Nem akarok akadékoskodni, de ha mondjuk én bizalmasan megtudom, hogy holnaptól éticsigát kell tenyésztenem. mert az az üzlet, hát isten biz.ony nem tudnám megítélni, hogy tényleg az-e. No, ezzel a csiga-üggyel egy kicsit kizökkentettem. Elgondolkodik, majd rávágja: — A csiga? Az nem rossz ötlet. Ha érdekli, tudok egy barcsi kft-ről, amelyik komplett technológiával rendelkezik. Én is gondolkoztam rajta, mert 120—150 forint kilója, csakhogy a pénzem mintegy háromnegyed év alatt jönne be rajta... — S ez az ismert helyzetben egyenlő a csigalassúsággal ..'. — Hát hogyne. Pont olyan, mintha a békát folytatnám. A liba jobb, az 10 hét, és a befektetés megtérül. — S miért nem tette? — Mert minden van ebben az országban, szektor- semlegesség, esélyegyenlőség. Elvben. Gyakorlatban azonban az a helyzet, és erről a Kereskedelmi Minisztériumban is meggyőződhettem, hogy az EGK országokba bevihető árukontingensek mértékéig nincs tiszta versenyhelyzet. Állami vállalatoknak előjogot biztosítanak. Olyan piacra kaptam volna engedélyt. ahol nem szaggatják el az istrángot egy kis libamájért. Én viszont úgy gondolom, a bantu négereknél próbálkozzon először az állami szektor. — Oké, dehát azt éppen a KM-től tudom, hogy jön az import- és exportliberalizálás. — Uram. de mikor? Hadd mondjak egy kicsit morbid példát. Az akasztott embert már hiába vigasztalja azzal, hogy Magyarországon hamarosan eltörlik a halálbüntetést. A Ugyanott járunk mint tavaly, csakhogy a telep jelentőlsen megvtáftozoifcti A környék lakóinak haragját is kiváltó békakuruttyolás helyett ezúttal konzervatív libagágogás és csirkecsipogás jelzi: a vállalkozás szárazföldön folytatódik tovább. A békák négy medencéjéből kettő már a múlté, azokat feltöltötték, szalmával kibélelték. Nem tudok hová lenni a csodálkozástól, hiszen a tavaly október óta eltelt rövid idő a tányérkész békák evolúciójához nem volt elegendő, viszont itt Rákóczifalván megvalósult a klasszikus szerkezetváltás. Valójában fél év alatt. — Hát itt mi történt, akarom mondani mi nem történt? — Az — mondja a vállalkozó — hogy nekem hatszázezer forintos bankkölcsönöm „fagyott” az üzletben, s mivel a múlt télen nem fagyott, azaz enyhe idő volt, ezért a csőd fenyegetett. _??? — Ahhoz, hogy a békák nevelése a terv szerint beinduljon meg kellett volna oldanom a négy lefóliázott, közös légterű gödör fűtését. Ehhez az ívatógödör (ahol a békák lerakják a petéiket) víztelenítéséhez és szigeteléséhez a hideg, száraz idő kellett volna. Ekkor ugyanis a hungarocell-szigetelést, a mederbe- tönozást és a fűtéscsövek elhelyezését meg tudtam volna csinálni. Mivel ez meteorológiai okok miatt nem jött össze, hiszen az enyhe tél miatt sár és víz volt. ezért választhattam: vagy várok egy évet, ami egyenlő a tönkremenésseil, vagy sürgősen váltok, és mással kezdek el foglalkozni. — Ez ilyen egyszerű? Más oka nem volt annak, hogy feladta az eredeti tervét ? A piackutatás trükkje — Egy ilyen vállalkozás egy szalmaszálon elcsúszhat, ezt be kell kalkulálni. De azért a tervemet nem adtam fel csak szeretném túlélni a saját válságomat hogy egyszer még megvalósíthassam, amit elképzeltem. Nem a béka piacképessége változott, hanem az én fizetőképességem szűnt volna meg. A telep látványa valóban alá is támasztja a hallottalkat. Két ' gödör kissé elhanyagoltan ugyan, de még a „békaperspektívát” idézi, a másik kettő viszont már baromfiól. Ha ugyan ólnak lehet nevezni, egy 23 ezer csirkét befogadó, repülőgéphangár méretű, vasvázas építményt. — A csődig tehát megvolnánk. azonban miként döntötte el, hogy hogyan tovább? — Piackutatással. — Tudja, hogy ebben az országban ezt sokan művelik főállásban. de ők maguk sem piacképesek. Mondja már el, hogyan kell piacot kutatni ? — Először is abból kellett kiindulni, hogy mi oldja meg a gondjaimat. Emiatt olyan vállalkozást kerestem, ami gyors megtérülési idővel, megfelelő jövedelmet hoz. E szerint kellett szűkíteni a kört. — Jó, jó de ehhez ismeretek kellenék. — Persze. Ha például elmegyek egy kutatóintézetbe, vagy csak az ismerősömmel beszélgetek, ugyanaz az aranyszabály érvényes: szerényen és céltudatosan tárgyalni. Annyit szinte mindenki elhullajt, hogy az ember kamatoztathassa. A képesség inkább a — Mondja, a hatszázezres adósságból hogyan csinált befektethető tőkét? — Eredetileg van egy vas -műszaki boltunk. Ez biztosítja a két lábon állást. A készleteimet csökkentettem, azaz mobilizáltam az újabb vállalkozáshoz szükséges indulóösszeget. Ha nincs aki adjon kölcsönözz önmagádtól! — Tehát kölcsönvett saját magától. Egyszemély- ben hitelező és adós. Melyik Deák Márton nyer? — Csaik az a megollás jó, ha az adós fizetni tud. De ha arra gondol, hogy nem járok-e úgy mint a békákkal, akkor az a válaszom, hogy valószínűleg nem. Persze ebben az országban nehéz, még csak viszonylagosan is biztosra menni. — Miért? — Nézze, én májusban kezdtem el a libatenyésztést, és a napokban már mintegy négyezer darabot értékesítünk. Ezek két i, turnusban” nevelkedtek. Megtehettem volna, hogy a májat külföldre adom el, konvertibilis valutáért. lehetőséget akkor kell megteremteni, amikor valaminek konjunktúrája van. Egy francia vendéglős 500 kiló libamájat átvett volna tőlem, mégpedig készpénzért. Sőt egy kft alapítását is szorgalmazná. Az emberek viszont nálunk nem értik meg, hogy egy üzlet addig üzlet, ameddig idejében tudunk lépni. Ha a fokhagyma ára fent van, akkor már csak a készletéket szabad piacra dobni, de aki vérszemet kapva akkor kezd a termesztésbe, az a fenyegető dömping miatt köny- nyen pórul járhat. Egy üzletnél tehát előre kell tervezni, a pillanatnyi helyzet rossz tanácsadó lehet. — Ezért tér most át a csirkére? — Nem. A libák június után nemigen tojnak. A tyúkok szorgalmasabbak. Nálunk nincs holtszezon. — Mi lesz a két megmaradt gödrével. Jövőre mégiscsak „békázni” fog? — Nincs kizárva, bár az is lehet, hogy libából telepítek egy 2000 darabos törzsállományt, amivel megkönnyíthetem a saját helyzetemet, sőt naposlibából eladni is tudnék. — Ehhez keltetőgép is kellene. — A belgák selejteznek ki keltetőt, és úgy tudom 8000 holland forintért adják. Lehet hogy érdemes megvenni. Egy liba 35—40 tojást tojik, amihez „gépi erő" kell. Másrészt, ha a magyar—francia vegyes vállalat helyett létrejön majd egy francia—magyar, akkor megint csak fontos, hogy a tőkét valamilyen formában befektethessem. Nyugaton a készpénzzel tökéletesen egyenértékű például ebben a műfajban a tojás, a naposliba vagy — akár hiszi, akár nem — a tömőkapacitás. A pénznek nincs, de a libának van szaga — Most. hogy teletömte a fejemet, mit mondana azoknak, akik nemcsak írnak mint én, hanem aláírnak is. — Én ha „fent” , ülnék akkor óriási kamatmentes kölcsönt adnék a kistermelőknek. Mert hogy mást ne mondjak, például Zalában meg lehetne oldani a vadnyúl- vagy a szarvastartást mesterséges körülmények között. Ez hozná a valutát az országnak. Én mindig azt mondom, hogyha a Ganz Pesten bezár, akkor annak egy ország tapsol, de ha a paraszt kihajtja a disznókat az ólból. akkor előbb-utóbb ellátási gondok lesznek. — Legutóbb a békaügy miatt ferde szemmel néztek önre. — Nyugodt lehet, most is feljelentettek a tanácsnál. Igaz azúttal nem a hang, hanem a szag miatt. Ami igaz, az igaz: az én vállalkozásomban csak a pénznek nincs szaga. A libának van. — És? — A feljelentésre kellett volna egy 100 forintos okmánybélyeg is, ennyire meg már nem haragudtak rám. Tudja én igazából azt szeretném. ha úgy gondolkodnának az emberek, hogy ne a százas tartsa vissza őket a mószerolástól, hanem az, hogy tisztában vannak vele: ha jobban akarnak élni, vállalkozni kell. Szilas Péter II szétvert csipkeverök A tiszafüredi Kiss Pál Múzeumiban láthatók Pusztainé Kontra Julianna abád- szalóki népi iparművész vert csipkéi. Az élet- imű kiállításnak is felfogható be- (mutalfó nem isak egy őstehetség kibontakozásának bizonyítéka, hanem a magyar kultúrtörténet alakulásának egy-egy epizódja is tet- tenérhető a tenyérnyi vagy akár a több négyzetméteres gyönyörű csipkéken. Mindemellett számomra kissé távolinak tűnik a tárlaton látható mesterművek formavilága. Dr. Füvessi Anikó múzeumigazgatótól ezért először a nekem idegennek tűnő csipkék eredetéről kíváncsiskodtam. — A vert csipke hazánkban a XVI. században terjedt el, Zólyom Pozsony és Nyitra környékén. Először a paszomány- és gombkötő lányok készítették ezeket a csipkéket, kezdetben arany és ezüst szálakból majd fehér fonálból. A mintákra és a technikára is a flamand és bizonyos itáliai csipkék hatotA tiszafüredi kiállítás egy részlete Nemcsak az a művészet, ahogyan Pusztainé Kontra Julianna keze jár, de az is az volna, ha egyszerű halandó azt meg bírná jegyezni tak. A XIX. században meglehetősen általánossá vált nálunk ez a csipke mindaddig, amíg az olcsó gyári csipkék ki nem szorították piacról. — A Kunságba hogy került ez a kultúra? — Élelmes kereskedők Pestről hozták a mintákat és megtanították az asszonyokat a csipkeverésie. Olcsó volt a munkaerő errefelé. Sajnos errefelé mindig olcsó a munkaerő. Mintha csak az 1960—1970-es évek rosszul végiggondolt vidéki ipartelepítésének szempontjait hallanám, A szegény embereket kis pénzért is lehet, dolgoztatni. Nemcsak az első világháború után, amikor a vert csipkét telepítették a Kunságba .. Hogyan készül a vert csipke? Egyáltalán mitől vert, és az orsókat miért hívják verőfának? Számomra szinte boszorkányság az egész. Hihetetlen tehetség, kézügyesség, koncentrálóképesség és nem is tudom, hogy mi kell még ahhoz, hogy csipke legyen a fonálból a tengernyi gubancból. A tettenérés szándékával néztem-lestem Pusztainé Kontra Julianna keze- mozgását, de csak annyit tudtam megjegyezni, hogy Van egy állványra szereli;, keményre tömött párna, — a „csikó” — amelyikre gombostűkkel rögzítik a mintát, de nem akárhogyan ám! A csipke mintáját kartonpapírra szurkálják és a verőpárnából kiálló gombostűkre akasztott orsókra tekert, szálakból fonják ösz- sze a csipke mintázatát. — Kitől hogyan tanulta meg ezt a boszorkányságot’"> — Az első világháború után úgy 1921 tájt Hinff- ner Jolán tanítónő készített itt vert csipkéket az akko' i ’48-as körben. Hamar megtanultam, talán úgy két, hét alatt. A nagynéném is sokat segített, mondták, tehetségem volt hozzá. — A múlt idő használata teljesen 1felesleges, hiszen a fél világ megcsodálta már az jön csipkéit. — A két háború között egy Jezsek Lajos nevű nagy- kereskedőnek dolgoztunk, több százan erről a vidékről. Az arisztokrácia is a vevőkörbe tartozott, én például Hortynénak is készítettem úgynevezett Hun- niá-csipkét. Igen bonyolult, nehéz munka volt, meg kell, hogy mondjam, de azt hiszem gyönyörű darabok lettek. — <Mi az oka, hogy ma már igen Ikevesen művelik a csipkeverést a > környéken? Az egyik kezemen megszámolhatnom . . — Az idősebbek belefáradtak, sokan meg is haltak, a fiatalok meg nem tanulják meg. Valamiért nem érdekli őket. — Vagy netán nem érdemes megtanulniuk? iTöbbektől hallottam, igen keveset kapnak az átvevőbe- lyen a vert csipkéért. — Hát... nézze én évtizedek óta a szövetkezet kenyerét ettem, én már továbbra is ennél maradok. Meg lehet ebből élni, ha az a háziasszony nagyon beosztja a pénzt... — (A tiszafüredi múzeumigazgatóval arról is beszélgettünk, hogy ha az ottani kiállításanyagot eladná, ynondjuk 'a párizsi bolna- piacont, akkor ön , nyugati mérce szerint is dúsgazdag ember lenne — Nekünk nincs jogunk külföldön árulni, — Pedig bizonyára nagy haszonnal tennék és a közvetítő láncolatot sem kellene — össztársadalmi szinten! — fizetni. És akkor, ha megérné a fiataloknak, megtanulnák a csipkeverést. Ennek a tájnak embere eléggé szereti 1 a szülőföldjét [ahhoz, hogy hazahozza a valutát, ők biztosan nem tennék svájci bankba a pénzüket. ) — Kétségtelenül nagy az érdeklődés nyugaton a munkám iránt, ne vegye dicsekvésnek, én ezt tapasztaltam: legutóbb például a svédországi magyar napokon. — Hallottam, Normandiába készül a csipkéivel. — Még én is csak fél füllel tudok róla. örülök ha így lesz. Abban igaza van, hogy fel kellene eleveníteni a Kunságban a csipkeverést. És árulniuk kellene a fcsipkeverőknek, — gondolom tovább — itthon is, mindenhol — a forgalmas szállodákban, kempingekben, kiránduló helyeken — a portékájukat. Nem fér a fejembe, ha a termelő bárhol árulhatja a gyümölcsöt, tehát az áruját, akkor a magyar népi iparművészeknek is ott kellene lenniük szépséges munkáikkal, ahol azokat szívesen, jó pénzér: meg is veszik. Tiszai Lajos
