Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-29 / 176. szám
10 A kocsmától az ágyig Nemi erőszak és rablás négyesben Július 10-én este fél nyolc tájban két nő üldögélt Jászapátiban a Bagoly néven közismert vendéglő egyik asztalánál. Beszélgettek, iszogattak. Az idősebb, alacsony, ráncos képű 57 éves asszony csak egy nagy- firöccsöt, a 38 éves fiatalabb, meg 2 deci bort rendelt. Gyorsan felhajtották az italt, kértek még egy üveg bort, amit egyikük a nylonszatyrába csúsztatott, s miután fizettek, indultak kifelé. Amikor becsukták maguk mögött a vendéglő ajtaját, még nem gondolták, hogy egy krimibe illő történet szenvedő alanyainak a szerepét osztja rájuk a sors. Ratnik Ferenc rendőrszázados, a Szolnok Megyei Rendő- főkapitányság fővizsgálója már sok mindent megélta szakmában, hisz hivatásánál fogva naponta találkozik a legkülönfélébb tragédiákkal, de ez az eset egy kicsit még őt is meglepte.- Farkas László - Büdöske - három fiatalkorú társával, K.Cs.-vel - Csekével -, FJ.-veí - Pipával - és F.L.-lel - Tüskével - aznap elindultak szórakozni - idézi fel a nyomozás során eddig kiderített történet legapróbb morzsáit beszélgetőtársam. Végigjárták a kocsmákat, s amikor a Bagolyhoz értek, az ablakon keresztül észrevették, hogy odabenn két nő ül az asztalnál. S akkor, mint valami kénköves istennyila, úgy villant K.Cs. fejébe a gondolat, hogy valahogy szóba elegyednek, s ha törik, ha szakad, közösülni fognak velük. Megvárták, míg a nők kijönnek a vendéglőből, s Cseke odaszólt a fiatalabbnak, hogy álljanak már meg. De mivel azok mentek tovább, utánuk lépett, s az ismerkedésnek nem éppen a legmegfelelőbb módját választva elgáncsolta a fiatalabb asz- szonyt. Az elesett, összetörte a térdét, a karját, meg az üveg bort is. Ezután a négy cigány- gyerek tisztes távolból követte a két nőt, s látták, hogy azok bemennek a Damjanich utca utolsó házába, ahol az idősebb asszony él a férjével együtt. S mivel a ház szomszédságában egy erdő zöldéi, mind a négyen meghúzódtak a fák között. Vártak, hogy majd csak kijön a fiatalasszony, - mert azt tudták, hogy nem ott lakik - s akkor elkapják egy-egy "fordulóra". Közben odabenn az asszonyok elmondták a házigazdának, hogy hazafelé tartva mi történt velük. Erre az öreg néhány perc múlva kiállt vasvillával a kapu elé. Ő nem látta a négy lesben állót, hisz benn voltak a fák között, azok viszont jól szemügyre vették az idős embert. Teltmúlt az idő, de a fiatalabb nő csak nem akart kijönni a házból. K.Cs. már nagyon únta a dolgot és odaszólt a többieknek: Nem várunk tovább... És kiosztotta a szerepeket. Erről - a három társával együtt előzetes letartóztatásban lévő - Farkas László, miután felkísérik a fogdából, így beszél. Nem mentegetőzik, látszik, hogy fejében mint egy bolond film visszapereg az a két héttel ezelőtti eset minden apró részlete.- A terv az volt - kezdi -, hogy K.Cs. F.L-lel együtt bemegy a házba, s ha valami baj lenne, vagy segítség kellene, akkor majd én meg a Pipa rohanunk befelé. Cseke és Tüske elindultak, ahogy megbeszéltük, s amikor a kapuhoz értek, intettek, hogy menjünk. Pipával együtt kiugrottunk az erdőből, és az utcán álldogáló öregembert letepertük a földre úgy, hogy én fogtam a vállát, a társam meg a lábát. Nem látott senki bennünket, hisz koromsötét volt. Bevittük az öreget a házba, s miután bezártuk az ajtót, megmondtuk neki, ha nem kiabál, nem fogjuk bántani. Bementünk a középső szobába, ott találtuk az öregasszonyt, az ágyon ült Benyitottam a másik szobába is, s akkor láttam,, hogy K.Cs. már az ágyban van a fiatalasszonnyal, F.L. meg ott állt mellettük. Odamentem és megkérdeztem, hogy: kész vagy-e már. Erre Cseke csak annyit mondott, hogy várjak. Közben F.L. kiment. Azért maradtam bent, mert én következtem volna, de K.Cs. nem hagyta abba, sokáig csinálta. így meguntam a várakozást és kimentem. Akkor már F.L. és F J. a jobb oldali szobában volt az öregasszonnyal. Láttam, hogy a néni ruhástól fekszik az ágyban, a két társam meg kutat. Kirámoltak mindent. Megkérdeztem az asszonyt, hogy "hol van a pénz, mama?" Azt felelte, hogy a, bankban. Erre szóltam L.éknek, hogy hagyják abba a kutatást, mert sok lesz az ujjnyom.- A lényeg az - szól közbe a rendőrszázados -, hogy mind a négyen megerőszakolták a két asszonyt, de ez még nem volt elég, mert majdhogynem szétverték a lakást, föl fordítottak mindent. Elvitték, ami a kezük ügyébe került, így egy rúd elemlámpát, táskarádiót, húsvágó ollót, jogosítványt és még sorolhatnám, hogy mi mindent. Az asszonyok ujjáról lehúzták a gyűrűket, nyakukból kitépték a láncokat. Kivették fülbevalójukat. S amikor összepakoltak mindent, az öregembernek szegezték a kérdést: Hol van a pénz? Nincs nálam, válaszolta a házigazda, s ekkor kétszer homlokon verték az idős embert. O nagyon megijedt, s mivel a pénztárcájában volt öt darab százas, azt odaadta nekik. Közben valamelyik gyanúsított - az még nem teljesen tisztázódott, hogy melyik - a konyhában talált két nyeles borotvát, s azt az öreg nyakához tették, s azzal fenyegették meg, hogy ha ezt az esetet jelenteni merik a rendőrségnek, akkor elvágják a torkát A fenyegetés ellenére az idősebb asszony másnap, vagyis július 11-én ismeretlen tettesek ellen feljelentést tett a helyi körzeti megbízottnál, hogy megerőszakolták és kirabolták őket Ekkor értesítettek bennünket - folytatja Ratnik Ferenc -, mi kimentünk a helyszínre, s elkezdtük a munkát. Jó három- órás nyomozás után, miközben több fiatalt is kihallgattunk, ők négyen fennakadtak a rostán. A házkutatások során megtaláltuk az elrabolt tárgyakat, s utána már a gyanúsítottak nem is nagyon tagadták tettüket Azóta itt vannak előzetes letartóztatásban nálunk. A főkolompos K.Cs. most, hogy belép a szobába, katonás vigyázzban megáll, leveszik kezéről a bilincset majd amikor a rendőrszázados hellyel kínálja, leül. Szemtelenül fiatal, valósággal még gyerek. Kérdéseimre tőmondatokban válaszol, nem mer a szemembe nézni. Egykedvűen meséli a már oly sokszor előadott történetet.- Ha józan vagyok, nem történt volna ilyesmi. Még büntetve sem voltam, nem szoktam sokat inni, meg verekedni. Nő pedig akadt volna másképp is - sorolja, mintha leckét mondana.- Akkor este egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy mit tesznek? - kérdezek rá gyanútlanul, de rosszkor érkeznek szavaim, mert elhallgat. Csak forgatja a fejét, hol erre, hol arra néz, s végül ennyit mond:- így alakult. Nincs rá magyarázat.- Velem nagyon csúnya munkát csináltak - törli meg a szemét a riadt idős asszony. Sírás hangon beszél, nem értem mit mond, csak egyre repked a keze, s a nyakán meg lüktetnek az erek. - A férjemet kötelezték arra, hogy végignézze ezt a fortéimét - mondja. - Meg is ütöttek - fordítja felém a bal arcát, ami még mindig dagadt, pedig éppen két hét telt el azóta. - Tudja, csak abban reménykedem - néz a földre a néni -, hogy azok, akik ezt tették velünk, megkapják a magukét. A fiatalasszonynak még most is kék-zöld a szemealja. Látszik rajta, hogy jól helybenhagyták. Zavartan fészkelődik előttem a széken, elmeséli a történetet, s amikor búcsúzik, kicsúszik a száján égy "viszontlátásra", de rögtön kijavítja, s így köszön: "Jó napot kívánok."- Súlyos dolgok ezek, hisz csoportosan elkövetett rablás és csoportosan elkövetett nemi közösülés a vád ellenük - mondja Ratnik Ferenc, miközben visszarakja az íróasztal fiókjába a vaskos dossziét, ami még tovább hízik, hisz nincs lezárva az ügy. S ráadásul milyen fiatalok - teszi hozzá, miközben az ajtóig kisér. Olyannyira, hogy még a nevüket sem írhattam ki, pedig szívem szerint megtettem volna... Nagy Tibor Fotó: Nagy Zsolt A Szabadság híd kicsinyített mása, turulmadarak nélkül Az első vasszerkezetű közúti Tisza-híD Szolnokon Szolnok kedvező földrajzi helyzete miatt már a honfoglalástól fontos átkelőhelynek számított. A Tisza —Zagyva torkolatában épült város a Tiszántúlról a Duna—Tisza közötti részen Pest és azon túl a Bécs felé vezető útvonal egyik jelentős állomása. A törökök is felismerték Szolnok fontosságát, mert 1562-ben felépítették az első állandó tahidat a Tiszán. A 'híd többször megsemmisült és újjáépítését évszázadokon keresztül a faszerkezet felhasználásával végezték. Vasszerkezetű közúti híd Szolnoknál viszonylag későn épült, akkor is a fahíd 1909-es katasztrófája döbbentette rá az illetékeseket, 'hogy a XX. században ezek a szerkezetek már korszerűtlenek. Ebben az évben a március 15-én levonuló hatalmas jégzajlás a szolnoki híd négy pillérét és vele együtt a felső szerkezetet elsodorta. A híd fontosságára tekintettel a Kereskedelmi Minisztérium vashíd építését határozta el. Az alépítményt a szolnoki Államépítészeti Hivatal, a vasszerkezetet dr. Mihailich Győző, a Műegyetemen adjunktusa tervezte. A tervek készítésénél figyelembe kellett venni, hogy a város közelsége megköveteli egy tetszetős vasszerkezet kialakítását. Az alépítmény két hídfőből és két pillérből állt a két szélső nyílás 54,8 méter, a középső nyílás szélessége 79 méter volt. A felszerkezet külsőre az akkori budapesti Ferenc József-hídhoz (ma Szabadság-híd) hasonlított. Mindkét híd úgynevezett gerbentartés, többtámaszú rácsos gerendahíd volt. A szolnokinál a középső nyílásban 26,16 méter támaszközű befüggesztett tartót alkalmaztak. A híd szélessége 6 méter, ebből azonban a kocsik közlekedésére szolgáló pálya mindössze 4,8 métert tett ki. Érdekessége volt, hogy gyalogjárót csak a „kifolyási oldalon” alkalmaztak, egy másfél méter széles különálló vasbetonlemezre öntött aszfalt burkolattal. Ennél a hídnál használtak először vasbetonlemez pályaszerkezetet. A lemez vastagsága 14 centiméter, az építés szakaszában erre vitték fel az 5 centiméteres aszfaltburkolatot. A Tisza-híd építésére az akkori időben szokásos versenytárgyalást írták ki. Ennek az volt a lényege, hogy a kivitelező munkákra pályázó cégeknek az elkészült műszaki tervekhez igazodva kellett árajánlataikat benyújtani. A szolnoki híd ügyében 1909. szeptember 25-én született döntés. Az alépítmény építjési munkáit a Gregersen és Fiai, a vasszerkezetét dr. Lipták és Társa cég pályázata nyerte el. A munkálatok még akkor az évben elkezdődtek. A hídfő és a két mederpillér a vízszintig .betonból készült, a víz feletti részeknél azonban már terméskő falazatot használtak fel, majd ezt ízléses faragottkő- burkolattal vonták be. A vasszerkezet szerelését 1910 őszén kezdték meg. Ehhez a munkához a híd mindkét részét beállványozták. A vasalkatrészeket a vasútállomástól a Tiszán szállították az építés helyére, és csigasorral emelték fel a kívánt magasságig. Először a pillérek és a hídfők közötti részeket szerelték össze mindkét oldalon, majd a középső befüggesztett híd- résszel fejezték be a szerkezet összeállítását. Az utóbbi hídrészt dereglyén állították össze, majd a híd konzolvégeinél alkalmazott csigasorral húzták a helyére a vasszerkezet utolsó alkotóelemét. A pillérek fölé az építés folyamán díszesebb kapuzat került, melyet az építő cég tervezett. A híd próba- terhelését 1911. június 21-én tartották. Az ünnepélyes átadásra három nap múlva került sor, ebből az alkalomból az egész várost lobogódíszbe öltöztették. A meghívott vendégek a hídfőnél felállított vörös plüs drapériákkal feldíszített pavilonban foglaltak helyet. A nagyszabású rendezvényt a Kossuth Szállóban rendezett ünnepi ebéd zárta. Szolnok első vasszerkezetű közúti hídja valóban mesteri mű-volt. A rácsozás elhelyezése, a pillérek és a vasszerkezet arányos megszerkesztése szép külsőt kölcsönzött a hídnak. Meglepő hasonlósága a budapesti Szabadság-hídhoz, csak a pillérek kapuzatáról hiányoztak a .turulmadarak. Sajnos ezt a szép építményt ma már csak fényképeken, képeslapokon csodálhatjuk. A hidat a Tanács- köztársaság harcai idején magyar csapatok aláaknázták, amit egy román ágyúlövedék begyújtott, és a felső szerkezet felrobbant. Ekkor még újjá tudták építeni, a második világháborúban azonban a visszavonuló német csapatok olyan alapos robbantást végeztek, hogy a szolnoki hidat már nem lehetett helyreállítani. Hogy kinek mi a hobbija, ki mit gyűjt, ez igen változatos lehet. De a Soponyán élő Varga Zoltán egy kicsit mindenkin túltesz. Neki ugyanis a római kőtöredéktől a II. világháborús katonai eszközökön keresztül a mo- nogramozott téglákon kívül több mint ötszáz, másmás márkájú és címkézetű szódásüvege is van. A képen a gyűjteményének csak töredéke látható. MTI—fotó: K'abáczy Szilárd Hobbiból gyűjtötte—szódásüvegek minden mennyiségben
