Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-01 / 152. szám

1989. JÚLIUS 1 3 Néplap írásban tették szóvá n megyei pértórtekazleten Véget ért az Országgyűlés júniusi ülésszaka Nem dolgozhatunk a régi módon A falun ólök nem másodrendű állampolgárok A megyei pártértekezlet kétnapos vitájában harminché­tén idő híján nem mondhatták el véleményüket, azokat írás­ban nyújtották be a politikai programot szerkesztő bizott­ságnak. Az ezekben szereplő érdemi javaslatokat a bizottság messzemenően figyelembe vette és beépítette a véglegesített programba. Az írásban leadott hozzászólásokban, illetve a dokumentum-tervezet előzetes vitái során azonban több olyan észrevétel, konkrét, egyedi javaslat is felszínre került, amely érdemes arra, hogy nyilvánosságot kapjon, s haszno­sulását a párttagság figyelemmel kísérhesse. A megyei párt­értekezlet döntésének megfelelően a Néplap erről folyama­tosan tájékoztatja a közvéleményt. (Folytatás a 2. oldalról) Javaslata az volt, hogy a férjnek, illetve a férfi élet­társnak a törvény ugyan­olyan jogú ellátást biztosít­son abban az esetben, ha elhalálozik a feleség vagy az élettárs, mint amilyen a férj vagy a férfi élettárs ha­lála esetén jár. Dr. Csehák Judit válaszá­ban kifejtette: hozzávetőle­ges becslés szerint legalább 2—3 milliárd forintot igé­nyelne ez az intézkedés. A miniszter kitért az idő6, sa­ját jogú nyugdíjasok hely­zetére is. A 250 ezer létmi­nimum alatti jövedelmű 65 —70 évesek helyzetének ja­vítására mihamarabb intéz­kedéseket kell hozni — mondta. Csehák Judit válaszát Ko­vács Lászlóné elfogadta, s azzal egy tartózkodás mel­lett az Országgyűlés is egyet­értett. Tóth László (Borsod-Aba- új-Zemplén m.. 20. vk) az önhibájukon kívül fizetés- képtelenné vált gazdaságok pénzügyi gondjainak megol­dása tárgyában interpellált. Hütter Csaba elmondta, hogy az idei ár- és belvizek miatt csak június közepén kapott a MÉM viszonylag végleges képet. Ezt figye­lembe véve a kormány 300 millió forintot különít el, és ezt az összeget részben az ár- és belvízkárok kompen­zálására, részben a hitelka- mat-terhek egy részének ki­fizetésére. gyorsított eljá­rással folyósítja a tsz-ek- nek. Az önhibájukon kívül fi­zetésképtelenné vált gazda­ságok gondjainak megoldá­sával kapcsolatban a mi­niszter emlékeztetett arra, hogy 1987-ben a kormány megkezdte egy rendezési program végrehajtását. Hütter Csaba válaszával a képviselő egyetértett, az Or­szággyűlés pedig egy ellen- szavazattal és két tartózko­dással elfogadta. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) Dunavarsány ivóvízellá­tása tárgyában interpellált a környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási miniszterhez. Maróthy László környe­zetvédelmi és vízgazdálkodá­si miniszter válaszában ja­vasolta : az érdekeltek a te­rület kiemelt fejlesztése té­májában a tárcával és a Pest Megyei Tanáccsal kö­zösen keressék majd a leg­megfelelőbb megoldást a kö­vetkező tervidőszakban. Az interpelláló képviselő a miniszteri választ feltétellel fogadta, el, az Országgyűlés egyhangúlag. Szabó István (Budapest, 8. vk.) a pénzügyminiszterhez interpellált a Közoktatásfej­lesztési Alap állami pénz­alappá nyilvánítása tárgyá­ban. Az interpellációra Stark Antal művelődési miniszté­riumi államtitkár válaszolt. Rámutatott: a minisztérium egyetért a jelenlegi 200 mil­lió forintos Közoktatásfej­lesztési Alap állami pénz­alappá nyilvánításának szán­dékával. Ennek érdekében előkészítették az állami pénzalappá nyilvánítás jog­szabály-tervezetét. Az Országgyűlés és az in­terpelláló képviselő a vá­laszt elfogadta. Horváth László (Bács-Kis- kun m., 9. vk.) a gyümölcs­felvásárlások körül kialakult gondok ügyében interpellált a kereskedelmi, a pénzügyi és a mezőgazdasági tárca vezetőihez, valamint az Or­szágos Árhivatal elnökéhez. Gambocz Zoltán kereske­delmi minisztériumi állam­titkár válaszolt a többi érin­tett tárca, valamint a Ma­gyar Nemzeti Bank képvise­lői nevében is. Elmondta, hogy még az interpelláció benyújtását megelőzően, jú­nius 19-ón részletes, közös munkaprogramot dolgoztak ki, amely a finanszírozási kérdésektől a fuvarozásig több mindenre kiterjed. Az államtitkár külön szólt ar­ról, hogy a .Magyar Nem­zeti Bank a mezőgazdaság­ban megtermelt termékek felvásárlására július 1-jétől összesen 17 milliárd forin­tos váltólehetőséget biztosít. A képviselő és az Ország- gyűlés elfogadta a választ. Az elnöklő Szűrös Mátyás jelezte, hogy Csongrádi Csa­ba (Heves m., 7. Vk.), a Mi­nisztertanács elnökéhez in­terpellált a hatékony kör­nyezetvédelmi tevékenység lehetőségének megteremtése tárgyában. A válasz azonban még további konzultációt, munkát igényel, ezért _ e probléma későbbi megtár­gyalását javasolta az elnök. Ezután kapott szót Sebők József (Heves m., 8. vk.), a Az interpellációk tárgyalá­sát követően kérdések követ­keztek. Először Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.), intézett kérdést dr. Csehák Judit­hoz az 1985. évi II. törvény végrehajtásával kapcsolat­ban. Módosítani kellene a törvényt, mert most éri el a nyugdíjkorhatárt az a kor­osztály, amely a háború után sokszor csak időszakos mun­kát tudott vállalni, s az ilyen munkák beszámítása rend­kívül sok utánjárást, gyak­ran bírósági pereskedést igé­nyel. Dr. Csehák Judit válaszá­ban egyetértett azzal, hogy a rendelet módosítására szükség van, de azt tágabb körben kívánják megoldani, Ladányi József (Barsod- Abaúj-Zemplén m., 25. vk), egyes tartás fogyasztási cik­kek, különösen a személy- gépkocsik jótállásának ga­ranciális feltételeinek ügyé­ben intézett kérdést a keres­kedelmi miniszterhez. A ' kereskedelmi miniszter nevében Gambocz Zoltán válaszolt. Elismerte, hogy a több mint húszéves rendel­kezés sok tekintetben el­avult. A minisztérium a ké­Heves megyei pedagógusok bérfejlesztése tárgyában in­terpellált a művelődési mi­niszterhez. A képviselő fi­gyelmeztetett arra, hogy az ország más megyéiben, ha­sonló színvonalon dolgozó pedagógusok munkájáért magasabb bért fizetnek. A minisztérium intézkedé­seit részletekbe menően is­mertetve Stark Antal el­mondta, hogy a pedagógus alapbérek emelésére rendel­kezésre álló béralap 1989. szeptember 1-jétől 14,9 szá­zaléknyi béremelésre ad le­hetőséget arányosan. Azösz- szeg elosztása során — a pedagógus szakszervezetek­kel egyetértésben — töre­kedtek a megyei aránytalan­ságok csökkentésére. Sebők József nem fogadta el a választ. Az Országgyű­lés 80 igenlő, 65 ellenszava­zattal. 53 tartózkodás mel­lett nem fogadta el az ál­lamtitkár válaszát; ezért a képviselő felvetését további bizottsági vitára utalta az elnök. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöké­hez intézett interpellációjá­ban szorgalmazta: terjesszék ki a munkanélküli segélyt az elhelyezkedni nem tudó pá­lyakezdő fiatalokra is. Halmos Csaba államtitkár, az ÁBMH elnöke jogosnak ítélte az interpellációban megfogalmazott kérést. A jövőre nézve ígéretet tett arra, hogy áttekintik a munkanélküli segélyezési rendszer továbbfejlesztésé­nek lehetőségeit. A választ mind a képvise­lő, mind az Országgyűlés el­fogadta. szülő kereskedelmi törvény kapcsán foglalkozik a garan­ciális feltételek korszerűsí­tésével. Káldi Endre (®yőr-Sop- ron m., 9. vk.), a bős-nagy­marosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban azt kérdezte, hogy a Szigetközben megold­ják-e a Duna mellékágainak vízpótlását és a kiépítendő vízpótló rendszer hatékony üzemeltetését. Továbbá: a járulékos beruházások a ta­lajmeliorációval együtt el­készülnek-e határidőre. Hütter Csaba válaszában elmondta, hogy a vízlépcső- rendszer Dunakilitinél és Bősnél megvalósítandó lé­tesítményei — beleértve a vízpótló rendszert is — az ütemtervnek megfelelően készülnek. Ezután Szűrös Mátyás sza­vazásra bocsátotta az Or­szággyűlés programját fe­lülvizsgáló ad hoc bizottság határozattervezetét. Ennek értelmében az Országgyűlés tudomásul veszi, hogy a Mi­nisztertanács a Parlament idei programjában szereplő, az alkotmányozással össze­függő úgynevezett sarkalatos törvényjavaslatokat a poli­tikai egyeztető tárgyaláso­kon elfogadásra kerülő meg­állapodásokat figyelembe véve terjeszti elő. Végül is az ad hoc bizott­ság határozati javaslatát az Országgyűlés 2 ellen szava­zattal, 14 tartózkodás mel­lett elfogadta. Ugyancsak elfogadta a Tisztelt Ház azt a nyilatko­zatot, amely üdvözli a nagy francia forradalom 200. év­fordulóját, s köszönti ez al­kalomból a francia népet. Ezt követően Szűrös Má­tyás bejelentette: várhatóan szeptember második felében ül össze legközelebb a Tisz­telt Ház, s ezzel az elnök — a nyári szabadságok idejére jó pihenést kívánva — be­zárta az Országgyűlés ülés­szakát. Túlzás nélkül állítható, hogy a pártértekezlet han­gulatában, a véleményekben és a hozott döntésekben tük­röződő felelősség bizalom­mal tölthet el bennünket a jövőt illetően, annak ellené­re, hogy szinte valamennyi felszólalásban egyszerre munkált a féltés, a szoron­gás, a bizalom és a remény. Szorongás mai helyzetünk miatt, jövőnk és ifjúságunk féltése, és a bizalom és re­ménykedés abban, hogy ösz- szefogva, a párt egységét erősítve itt a megyében is képesek leszünk a válság le­küzdésére. Ennek alapfelté­teleként reális, megvalósít­ható rövidtávú programot fogadott el a pártértekezlet, és előremutató szervezeti és személyi döntéseket hozott. Egyértelművé vált az is, hogy a mai helyzet sokkoló hatásai többségünkben indo­kolatlanul felerősítik a bűn­tudatot; fokozzák a tanácsta­lanságot; növelik a belső vi­szályt. Hogy ennek elejét ve­gyük, döntő a valóság hiteles feltárása, az, hogy késleke­dés nélkül elvégezzük itt a megyében is azt a minden­re kiterjedő szembenézést múltunkkal, önmagunkkal, hibáinkkal, helyzetünkkel és lehetőségeinkkel, amely nél­kül nem dolgozhatunk ered­ményesen, s nem készülhe­tünk fel megalapozott fele­lősséggel az októberi párt- kongresszusra. Ehhez az ob­jektív helyzetelemzéshez ad­nak nélkülözhetetlen fogód­zókat a küldöttek felvetései, kritikai észrevételei, konst­ruktív javaslatai. Meg kell szívlelnünk azo­kat a megnyilvánulásokat is, amelyekből a reformfolya­mat féltése, a tiszta demok­ratikus közélet és a vezetők erkölcsi feddhetetlenségének szigorú igénye csendült ki. Ha nem érvényesítjük ezeket a követelményeket mun­kánkban, nem politizálha­tunk sikeresen, mert nem te­hetjük ki mégegyszer a me­gye pártmozgalmát a kor­rupciós ügyek okozta kárté­telnek; és a reform sem le­het csupán „egy szőkébb ré­teg kiváltsága”, vagy a meg- kopás veszélyének kitett üres, ám annál divatosabb szóhasználat. Nem dolgozhatunk a régi módon, a korábbi bidegződé- sek, hatalmi reflexek sze­rint. Üj utakon, emberibb gyakorlattal kell járnunk, mert csak így bíznak ben­nünk, és csakis így nyerhe­tünk meg új erőket (fiata­lokat, értelmiségieket, becsü­letes kétkezi dolgozókat) a politika szolgálatára. Az egyik felszólaló — Bib­liából idézett — intelmeit mindannyiunknak kötelessé­ge megszívlelni, mert közel­múltunk tragikus példái és gazdaságunk állapota arra figyelmeztetnek, hogy hoz­záértés híjján, dőreséggel, hatalomittas hiúsággal, a csalhatatlanság hamis hité­vel csak zsákutcába jut­hatunk, hitelünket veszít­hetjük. Intsen ezért kritikus mértékletességre múltunk, kellő alázatra és megfontolt­ságra jelenünk és a párttag­ság iránti felelősség, reális előrelátása jövőnk, a nemzet sorsának, a Szolnok megyé­ben élők helyzete jobbításá­nak megalapozása. Általános igényként fogal­mazódott meg a felszólalá­sokban az oktatási igazgató­ság tiszaligeti épületének felsőoktatási célokra törté­nő átadása, bővítve ezzel is a megye művelődési-tudo­mányos bázisát, képzési le­hetőségeit. Ennek érdekében a feladatra felkért Szolnok Városi Tanács már elkezdte az előkészítő minisztériumi egyeztetéseket. Többen — közöttük Mod la Gézáné Kisújszállásról — hangsúlyozták, hogy az ifjú­ság neveléséért nemcsak a már egyébként is mindenféle teherrel megrakott iskola, hanem elsősorban a család a felelős. Olyan társadalmi fel­tételek megterem tődéséért kell tehát síkra szállnunk, amely a családoknak garan­tálja azt a létbiztonságot, amely lehetővé teszi, hogy elég idejük és türelmük ma­radjon az új nemzedék em­berré nevelésére. Szóba került az is, hogy az MSZMP-nek meg kell oszta­nia a korábbi monolitikus hatalmat a tiszteséges szán­dékú, a nemzet sorsának jobbításáért küzdő erőikkel. Ezt hangsúlyozva vetette fel többek között Maczó László Martfűről, hogy ma elsőren­dű kötelességünk átgondol­ni : hogyan, mivel tudja az MSZMP újból maga mellé állítani, megnyerni — nem­csak a párttagok, hanem — az állampolgárok többségét is. A hozzászólók többsége — közöttük Trusching Károly Jászberényből — nagy nyo­matékkai hangsúlyozta azt is, hogy a falun élő emberek nem másodrendű állampol­gárok, gazdasági és helyi politikaalakító szerepük nél­külözhetetlen a megye társa­dalmának életében. Való igaz: helyzetük, ellátásuk, élet- és infrastrukturális kö­rülményeik javítása az ed­diginél sokkal nagyobb fi­gyelmet és erőfeszítéseket kí­ván és érdemel. Ennek támo­gatását kiemelt feladatának tekinti az új megyei pártbi­zottság. E témakörhöz kapcsoló­dott Mohácsi Ottónak, a me­gyei tanács elnökének véle­ménye, aki hangsúlyozta, hogy a megyei tanács hosz- szútávú programot fogadott el a többszörösen hátrányos helyzetű települések felzár­kóztatására, a komplex fog­lalkoztatáspolitika és átkép­zés megyei teendőire; és most folyik a szakmunkás­képzés és a középfokú beis­kolázás feltételeinek javítá­sát célzó program kidolgozá­sa. Hozzátette még azt is, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzet nehézségei ellenére határozott szándékuk a kul­turális infrastruktúra fej­lesztése, mert nem szakad­hatunk le az ország többi ré­szétől, sőt meg kell alapoz­nunk az európai színvonal­hoz történő mielőbbi felzár­kózásunkat ! A vélemények többségé­ben — igen szenvedélyes hangon — felvetődött a munkahelyi pártmunka és a területi alapszervezetek jel­legének, tevékenységének megújítási igénye is. Általá­nos vélemény, hogy az MSZMP ne vonuljon Ki a munkahelyekről, de ne is munkaidőben politizáljon. Meg kell teremtenünk az új­típusú, kulturált politizálás, és ezzel együtt a versenyké­pes politikai kultúra helyi gyakorlatának magasabb színvonalát is. Sokan szóltak (írtak) a szo­ciális feszültségek oldásának politikai-társadalmi fontos­ságáról is. Felvetették — többek között Harangozó János Kunszentmártonból — a nyugdíjak reálértéke meg­őrzésének fontosságát, s azt, hogy az új megyei pártbi­zottság tegyen javaslatot a kormánynak a nyugdíjak al­só és felső határa maximálá­sára. Ide kapcsolódott Csípés Ferenc szolnoki küldött vé­leménye, amelyben a szociá­lis védőháló erősítésének szükségességét hangsúlyozta — számolva a reális helyi lehtőségekkel, amelyek sző­kék , mert ez a kérdéskör döntően a központi elhatáro­zásokon múlik. Ugyancsak figyelemre mél­tó a kunszentmártoni Mol­nár András felvetése, amely szerint „oldani kell a gaz­daság és az államigazgatás túlszabályozottságát, a béní­tó bürokráciát, és radikáli­san egyszerűsíteni szükséges az eljárási szabályokat. Ha csak címszavakban akarnánk felsorolni, hogy az írásban benyújtott hozzászó­lásokban mi mindenről volt még szó, az is számos újság­oldalnyi terjedelmet tenne ki. Így csak a lényegesebbek kiragadásával élhetünk most, annak hangsúlyozásával, hogy valamennyi felvetés fi­gyelemmel kísérésére sor ke­rül majd a Néplapban, egy- egy téma aktualitása kap­csán. Néhány kérdés azon­ban érdemes arra, hogy már most, elöljáróban is szóba hozzuk. Például: a falu is le­gyen emberhez méltó élet- és emberi feltételeket biztosító hely (Kuklics László, Cibak­háza) ; a szakképzési alap jobb "helyi hasznosításában döntő, hogy az iskolák, a vállalatok és a tanácsok kap­csolata új módon alakuljon. A kölcsönös képzési-után- pótlási-termelési érdekek alapján épüljön egymásra. Figyelemre méltó felveté­se volt a jászapáti Juhász Sándornak, aki azt hangsú­lyozta, hogy újra kell gon­dolni a társadalompolitika kapcsolódását a gazdaság­hoz, a szociálpolitikához, az emberek életviszonyaihoz és a kultúrához. Viszonyukat úgy kell a politika eszközei­vel is alakítani, hogy álljon helyre a valós, az emberek által is érzett és helyesnek tartott értékrend, figyelembe véve a jelenlegi helyzet ösz- szefüggéseit, a társadalmi­gazdasági lehetőségeket. Élénk dilemma alakult ki az idegennyelv-tanulás új le­hetőségeiről is. Palotás Pál szolnoki küldött azt javasol­ta, hogy biztosítani kell min­den szakma, beleértve az orosz szakos nyelvtanárok átképzésének lehetőségét is, elsősorban itt a megyében. Ez a felvetés reális szükség­leteket fejez ki, s azt is jel­zi, hogy a szülők által moti­vált tanulók szabad nyelvvá­lasztása milyen feszültségek feloldása elé állítja az isko­lákat, a nyelvtanárokat. Szűrös Mátyás és Békési László az ülésteremben az Ország- leülés negyedik munkanapján Joggal mondhatják néhányan: az általuk szóba hozott lényegi kérdésekről sem a megyei pártértekezleten, sem most, ennek az írásnak a kapcsán nem esett szó. Ez részben természetes is, hiszen mindenre sem az elfogadott dokumentum, sem a viták összegezése, sem ez a cikk nem tér­hetett ki. A mindennapi politikai munkában, az elfogadott politikai program megvalósítása során azonban az új me­gyei pártbizottság és annak tisztségviselői a párttagság iránti kötelességüknek tekintik figyelembe vételüket, meg­valósításukat. Zelenyánszki András A képviselők kérdései

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom