Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-22 / 170. szám

1989. JULIUS 22 Irodalom, művésiet 9 Szenti Ernő: Kupolatágas csönd Fekete varjúsereg szállt A levéltelen faágra Húsz év óta vagyok A névtelenség olvasztóra Fényekkel körbesáncolt Tudok róla Behálózta ketyegésével A kupolatágas csöndet az óra fölfele a gyomrom, nem, most nem kérek, löktem el a kezét, s már ugrottam is, hogy kiérjek az ud­varra időben, de belerúgtam egy lábasba, elbotlottam egy edény­ben, s hasra esve a bűzös birka­bőrökre hánytam. No, mi van?, gyújtotta meg a petrót a nagyibátyám, az anyád szentségit, üvöltött föl, ahogy meglátta, mit csináltam, a bőröm, hagy adom el a bőrömet, ütni kezdte a fejemet, lemosom, sival- kodtam, lemosom, nem volt rossz ember a nagybátyám, jámbor volt és béketűrő, de tudtam azt is, amit a felesége nem, hogyha ütni •kezd, nehezen hagyja abba; ami­kor arra fordultunk, hirtelen ki­ugrottam az ajtón, fogjon meg, ha tud, és elbújtam a sötétben. Láttam az ablakon át, hagy meghúzza az üveget, ettől meg­nyugodott, kijött, na, hol vagy, gyere elő, hívogatott, eszem ágá­ban sem volt, ha megver, azzal vége, le már nem mosom azt a bőrt, ültem a kútkáva mögött, a nagybátyám el is unta a hiába való ácsorgást, legyintett egyet és bement. A holdfény megvilágította az udvart, s ahogy körülnéztem, ott volt a legnagyobb kos rövidre kötve az almafánál. Na mi van, Tóni, suttogtam oda neki, téged is megagyalt? A kos odakapta a fe­jét, dobbantott egyet, tudtam, hogy a nagybátyám fél tőle, mint a tűztől, mert részegen jó né­hányszor fölöklelte és megtapos­ta a Tóhi. Kiököttt?, kérdeztem, a kas újra dobbantott, fölálltam, odamentem hozzá, a kos remegni kezdett, vigyáztam nagyon, ne­hogy elérjen, dobbantottam, dob­bantott ő is, hányni-vetni kezdte a fenekét, megfogtam a szarvát, na, most megkapod a magadét, mondtam neki, a fogam megcsi- kordult, ahogy rángatni kezdtem, a kos vadul 'kapált a lábával, tel­jes súlyommal ránehezedtem, nyomtam lefelé a földre a fejét, hirtelen kirántotta a kezemből a szarvát, meg is rándult a csuk­lóm, dühében ugrott egyet, a pány- va elszakadt, ott állt szemben ve­lem, leszegte a fejét, futni kezd­tem, hátrafelé, hogy lássam, mit csinál, hogy szemmel tarthassam, nehogy mögém kerüljön, elbotlot­tam egy edényben, hanyatt estem, Tóni, üvöltöztem, a kos felém vág­tatott, Pityu, a nagybátyám is ro­hant, egyszerre értek oda hozzám, a kos öklelt, és a nagybátyámat úgy oldalba találta, hogy az vagy négy métert repült szegény. Futás!, ordította amikor sike­rült végre fölállnia, a kos, pedig már nagyon méregetett engem, a hangjára odakapta a fejét, tá­madni készült; megvártam, amíg megindul, akkor rákiáltottam: Tő­rül, megtorpant, a nagybátyám ad­dig elszaladt, a házba nem tudott bemenni, pont előtte volt a Tóni, a kos elindult felém, fölmásztam az almafára, dühösen öklelgette a fát, már attól féltem, kitöri vagy leesek róla, akkor szerencsére ar­ra jött a sarokról a Rontó bácsi, és a Tóni otthagyott engem a ked­véért. Psz!, psz!, pisszegte valaki a bokrok közül, elment?; el, azt hi­szem, ugrottam le az almafáról, a nagybátyám is előjött, átölelt, ki­csit sántított, nem baj, úgyis le akartam vágni, kit kergetett meg?, a Rontó bácsit, feleltem, röhögni kezdtünk, az jó, mondta a nagybátyám, az nagyon jó, ő se szerette a Rontó bácsit, erre iszunk. Te, Pityu, már folyt a nyálam és folyton leestem a székről, mi­nek neked ennyi lábas?, a nagy­bátyám gurgulázott egyet a pálin­kával, talán válaszolt is, de más­ra nem emlékszem, csak arra, hogy a mama vitt, vitt magához szorítva a sötétben, nagy volt a hold, és bár mindig magáznom kellett a mamát, azt suttogtam, karommal átfonva a nyakát: de jó, hogy eljöttél értem, ézze, uram, azért mé­giscsak ez a legna­gyobb ünnep az em­ber életében, el is jött mindneki, a csirke is elfogyott meg a töltöttkáposzta is, a két húszlite- res karnisztert is megnézheti, egy deci bor sincs bennük, nem mint­ha én olyan ivós lennék, de azért mégis, az asszony sírt, persze, lá­tom a szemén, sebaj, mondtam neki reggel, Valikám, házszentelő csak egyszer van az életben, most ne törődjél mással, de látja, hiá­ba, a sörből maradt fél rekesszel, jó lesz az később is, hát miért maradtak volna reggelig, én se vagyok oda a nagy mulatozásért, legénykoromban még csak-csak, de az ember megkomolyodik, kü­lönben hogy lett volna meg ez a ház, tiszta fej kell ide, biztos kéz, ahhoz meg aludni kell, különben semmi se lesz az egészből, ott hátul a közben is nekiálltak ta­valy a Seregi meg az apósa, és még mindig az alapozó gödörnél tartanak, nem lesz abból semmi, hallom, a felesége már el is köl­tözött, a gyerekeket is vitte ma­gával, nem nézte tovább, hogy isszák meg azok ketten az építési kölcsönöket, hát én, amikor a házon dolgoztam, még egy korty sört se, de meg is lett a ház há­rom év alatt. Nézze, uram, ajánlottak már nekem ezért kétmilliót is, pedig a kazán még bent se volt akkor, de én kiröhögtem, mit kezdek a pénzzel, négyen vagyunk, a ki­sebbik gyerek, a Lacika harmadik éves, amikor ő született, akkor kellett elkezdeni az építkezést, nem maradthattunk tovább az anyósnál, hát jól van, mondom, belevágunk, kétszázezerrel indul­tunk, annyi volt, most meg már kétmilliót ér, látja, de én előre el­terveztem az egészet, mondtam az asszonynak, három év múlva meglesz, sem előbb, sem később és meg is lett, mondtam, az első évben az alapozás, több nem megy, a második évben aztán te­tő alá hozzuk a házat, a harma­dikban pedig jöhet a víz, villany, fűtés, parketta, a külső pucolással ráérünk, nincs nekünk pénzünk emberre, kértük a bankkölcsönt meg a szociális politikát, és bele­vágtunk az első nyáron, azaz még jó tavasszal, mert a szikkadt föld az nem embernek való, a szerszá­mot is megeszi, akkor kell ezt, amikor elég nedvesség van, szó­val nekiálltunk, a zsaluanyagot kölcsönkaptam egy munkatár­samtól, csak a fuVart kellett áll- nom, meg három hétvégét segíteni nála, esténként aztán válogattam a deszkát, fölslichtoltan rendesen, ne kelljen majd kapkodni, ha kész a gödör. Nézze, uram, az öreg Józsi el­aludt, meghívtam, persze meghív­tam, itt volt végig a munka alatt, sok hasznát ugyan nem láttuk, a szomszédban lakik egyedül, öz­vegyember, a családja mind le­költözött Gyulára, hívták maguk­hoz, de az öregnek nem akaród- zott, a szívével van leszázalékol­va, ha mást nem, hozta a szódát, a kaját, úgy sincsen dolga, el­Budapesten, a Szépművészeti Múze­umban mutatták be négy amerikai magángyűjtő száz, rendkívül értékes grafikáját: itáliai, német-alföldi és francia mesterek remeikéit. Irodalmi oldalpárunk illusztrációit a tárlat anyagából válogattuk. m «í* Marco Zoppo: Faágakat és zöldsé­get cipelő férfi (Scholz János gyűj­teménye) aludt, nem baj, majd hazavisszük, a többiek meg már mind elmen­tek, maradjon csak, uram, nyu­godtan, egy sört még megihatunk, szóval a gödör, az alap, hát azzal is majdnem befürödtem, jött a markoló, de a második forduló után megállt, a Gyuszi meg kiug­rott a sofőrülésből és káromko­dott, szedte szét mindjárt, délutá­nig veszkődtünk vele hiába, meg­repedt a dugattyú oldalazna mon­dom magamnak, húszadikán ha a fene fenét eszik is itt alapozni kell, a munkatársaimmal még februárban megállapodtunk, nem lehet áttenni, hát nekiálltam ásni először csak egymagám, aztán ' még szereztem három embert a környékről, kétzsáz köbméter Nemes István; Új ház földet vettünk ki négyen a két hét alatt, azt hittem, megszaka­dok, hazajöttem a melóból, az­tán csak gyerünk, neki az ásóval, de azért meglett időre, nem mon­dom, mégiscsak a legszebb nyár az volt, három évvel ezelőtt, ment minden, mint a karikacsapás, meglett az alap, a pince, a garázs, és akkor bent a cégnél felaján­lották azt a bontást, én olyan bol­dog voltam, hogy még; Ercsi mel­lett egy régi gyárépület, minden hétvégén odamentem, néha az asszony is jött, máskor csak cso­magolt, téglát, tízezret bontottam ki belőle, de a legértékesebb a faanyag vöt, karácsonyig minden hétvége Ercsiben akkor letakar­tam az egészet a tavaszi szállítá­sig, hazamentem, és elővettem a papírost, mert én mindent előre meg akartam tervezni, az anya­got is mind ott akartam időben, •hát most akarom itt untatni ma­gát, hogy a cementet honnan meg a murvát meg mittudomén, de ta­vaszra ott volt az anyag, akárki­től megkérdezheti. Nézze, uram, van énnekem bent a szobában egy nagy dobozom, hát az tele van számlákkal, engedé­lyekkel meg tervrajzokkal, de az mind rendbe van egymás után, még arról! is betettem a cédulát, hogy kinek, miért, mennyi jattot adtam, úgyhogy amikor tavasszal elkezdtük fölhúzni a falakat, ment is minden, ahogy annak menni kell, a Szabó Laci, a kőműves •hozta a két emberét, meg nekem hol egyik, hol másik komám jött segíteni, hát ugye csak hétvégéken lehetett, de júliusra bent voltak az ajtók, ablakok is, a koszorú is megvolt, minden, a fuvart a fö­démgerendákkal szombatra vár­tuk, ideges voltam, mondtam a Lajosnak, vigye a motort, menjen be a Tüzépre, hogy mi van, senki nem tudott semmit, kedden jött aztán meg a kocsi, mit csinálhat­tam. egyedül voltam, a sofőr ugye emelgette 'ki a daruval a beton­gerendákat. nekem meg igazítani kellett, hát azt is négy emberrel szokták, de bírtam egyedül, bírni kellett, különben úgy összetöri a lerakásnál azokat a hosszú szála­kat, mint a tojást. Nézze, uram, ez egy ilyen dolog, mostanában már nincsenek nagy házszentelők, mindenki rohan, na egészségére, én azt mondtam, há­zat csak egyszer épít az ember, lentre legyen egy lakásnyi, és a tetőtérbe is a gyerekeknek, száz­negyvennégy négyzetméter, papí­ron, de van az százhatvan is, ne­kem elhiheti, és akkor még keve­set mondtam, úgyhogy a tetőt is fölraktuk végül, persze kiderült, hogy a bontott fa java gombás, talán azon a télen gombásodhatott meg, amikor otthagytam letakarva Ercsiben, bár a gomba az olyan, hogy nem látszik, mindegy, vala­mit kellett csinálni, a parketta árából vettük a gerendákat, jó a melegpadló is, manapság már majdnem mindenütt azt használ­ják, hát nekünk is jó lesz, .de az asszonyt nehéz volt meggyőzni, hiába értetlenkedsz, magyaráztam neki, gerenda kell, különben nincs, tető, a tél szétveti a falakat, úgy­hogy csak elkészült a második őszre, ahogy terveztem, az ácsok ugyan folyton ellógtak, de még időben megelégeltem, és hozat­tam másokat, énnekem nincs pénzem arra, hogy itt üldögélje­nek az emberek, na az újak aztán egykettőre összeütötték a tetőt. ézze, uram, itt min­den időre kellett, mert az anyag jött, a segítség jött, főzni, kellett, sör kellett, hát ha itt ülünk, és lógáz- zuk a lábunkat, a pénz akkor is megy, a kőművest is fizetni kell, úgyhogy minden este. mikor a gyerekek lefeküdtek, mi az asz- szonnyal lementünk, ezt összeszed­ni, azt ellapátolni, a szerszámokat elmosni, akkor meg tavaly télen a csövezés, azt már lehetett hideg­ben is, a csempét is kiválasztot­tuk, mondtam az asszonynak, ami­lyet ő akar, olyat teszünk, nem olaszt persze, de a színét ő mond­ja meg, mert a konyhába meg a fürdőszobába végig a plafonig csempe lett, látta, nem, világos­kék, az asszony választotta, a pad­lószőnyeget is, én nem szóltam bele, azt már most nyáron raktuk fel, a tapétával együtt, a radiáto­rokat csak az alsó szintre, az eme­letre még ráér, most úgysincs rá pénz. hát ugye azt már csináltatni kell, amit az ember csináltat, az drága, persze, én magam, látja, nem bírom, úgyhogy most egy ki­csit össze kell húzni magunkat, amikor a kazánt tettük be, elegen voltunk, nem is az, de valahogy megcsúsztam a lépcsőn, ráestem a hátamra, akkor rögtön nem fájt, de estére aztán rettenetesen, be- csípődött valami ideg, és elsza­kadt, az orvos magyarázta eleget, ezzel a két bottal én nem bírok fönt cipekedni. elég nekünk lent is a fűtés egyelőre, attól még ugyanolyan ez a ház, nem igaz, hatszázötvenezenből lett meg a kölcsönökkel együtt, de kétmilliót ér, hát benne van ugye az ember munkája, na akkor egészségére, uram. Bényei Jószef: Játék Dobozban krampusz Nyelve vér Én félek jobban Ő vacog Kényszerű póz Most játsszuk ezt Egyszer még meggyógyulhatok Búgócsigám mert sohasem volt Most a végtelen pöröghet Gyöngyöz a sötétség fala Könnyek asszonyom könnyek könnyek Fakutya száguld vas^szigonnyal Tavunk tágul óceánig Játsszunk hát Nádas fúzfasor Szemembe a tér virágzik Reménynek tán nem is kevés Lapulni búzavirágban S játszani hogy a fényeket Láttam láttam újra láttam Hazudjunk együtt asszonyom Hazugság reményre szédít S mackók kutyák torz krampuszok A könnyet majd összevérzift Jan van Huysum: Virágcsendélet (Steiner gyűjtemény)

Next

/
Oldalképek
Tartalom