Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-22 / 170. szám
10 1989. JULIUS 2: 'MtBUg A Tiszazug élni akar Napjainkban az ipari és a mezőgazdasági üzemekben egyaránt csökken a munkaerő iránti kereslet, hamarosan munkanélküliséggel kell számolni! A helyzetet súlyosbítani fogja, hogy igen kevés a képzett szakmunkás, annál több a szakképzettel munkaerő, s munkanélküliség elsősorban ezt a rétegei veszélyezteti. Egyébként a2 iparban a kereseti lehetőség a megyei átlagnál 8—10 százalékkal alacsonyabb. Kényszerpályák Az 1980-as népszámlálási adatok szerint a -7 évnél idősebb lakosság 2,2 százaléka nem járt iskolába, 57,1 százaléka végezte el az 1—7 osztályt, alig több, , mint egynegyede a nyolc osztályt! Körülbelül 13 százaléknak volt 1980-ban középiskolai végzettsége, a diplomásak száma pedig egyenesen katasztrofálisan alacsony. 2,7 százalék, de ez is jobbára főiskolát végzettekből verbuválódik. Egyes, tudományos mérlegelések szerint az elmúlt években a különböző területeken valamelyest javultak az arányok, de a továbbtanuló fiatalok változatlanul nem igen térnek Akadémia már említett kutatócsoportja mindezekkel, és a foglalkozási, munkahelyi lehetőségekkel összefüggésben igen kategórikus megállapításokat tett: a Tiszazug településeinek társadalma az elmúlt 40 év során nem modernizálódott; a „mi” tudat csak a települések szintjein lellhető föl, de csak igen mérsékelten; hiányzik az a társadalmi réteg — műveltséghordozók! — amely a „mi” tudatot terjesztené és a jövő tervedbe beépítené; a hatalmas arányú elvándorlás miatt a népességben a kontraszelekció jelei is mutatkoztak. Fekete Sándor egyik koA Tisza jobb partján — a martfűi „nagykanyar” után — ott az ország talán leggazdagabb településeinek sora — Bács megyei falvak, városok — a bal parton meg a szegény Magyarország: Nagyrév, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaug. Nincs szükség tudós könyvek olvasására, értő statisztikai felmérések tanulmányozására — már a szem is észreveszi, más a jobb part, mint a bal... Ennyivel rosszabbak lennének „ideát” a földek, ennyivel mostohábbak a tiszaugi viszonyok? Virágzó gyümölcsösök, kénporos ruhába öltözött szőlőtáblák az egyik oldalon — s minden ami az anyagi jóléttel eyüttjár — emiatt meg a termelőszövetkezetek táblái köré, vagy azok közé ékelődve elhagyott öreg házak — gazos, tessék-lássék, csak éppen hogy megművelt kertek. Fájó különbségek a folyó két oldalán. Rossz döntősek — megölt embieiók A „föld lelke” a Tiszazugban is a szőlő volt. A táj emberének alkotó erejét dicséri. hogy azokon a rossz — homokos — földeken, amelyekre az uradalmak gazdaságossági okok miatt nem tartottak igényt — s azokat kimérték” — virágzó szőlő és gyümölcs kultúrát teremtettek. Minden energiáját ebbe ölte a tiszaugi ember, s a tenyérnyi szőlőkul- túrá'k átsegítették őt a szegénység mezsgyéin, bár a kisparcellák tőkefelhalmozásra elégtelenek voltak. Az 1945-ös földosztás után folytatódtak a szőlő és gyümölcsfa telepítések, de a tiszazugiak ennek hasznát már nem élvezhették r az 1958—61 közötti években a szövetkezetesítés tulajdonképpen kimondta a halálos ítéletet a vidék reményteljes mezőgazdasági kultúrájára. A termelőszövetkezetek birtokába átkerült szőlők művelését a téeszek viszont nem tudták megfelelően megszervezni. A szőlő „ette a munkaegységet’’, a termelőszövetkezetek legtöbb munkát igénylő ágazata hamar „kegyvesztetté” vált. Ehhez kapcsolódott a szaktudás hiánya az a tény is, hogy a szövetkezetek nem voltak felkészülve a bor tárolására, kezelésére, forgalmazására. Mindezzel párhuzamosan a lakosság mozgékonyabb, fiatalabb része megkezdte az elvándorlást. A szőlő úgy pusztult, ahogy a tőkékhez hű emberek megöregedtek. A té- eszeknek ekkor már nem volt mit (tenniük, maguk is kényszerpályára kerültek. A hagyományos telepítésű szőlőterületek kiszántása semmivé tette a szerény paraszti tőkefelhalmozódás, majd egy évszázados eredményét. A Tiszazug sohsem volt tejjel, mézzel folyó Kánaán, az elmúlt másfél évszázadban mindig is lépéshátrányban volt tágabb környezetéhez képest, de a csaknem egyetlen magasabb jövedelmet és dinamikát biztosító szőlő- és gyümölcskultúra visszaszorulása után újabb gazdasági megtorpanás következett be. Az már mindenesetre bíztató, hogy a térség bajainak, gondjainak feltárása főbb vonalaiban megtörtént. A MTA településkutató csoportja — neves szakemberek! — olyan összegző tanulmányt készített, amely kiindulási alapja lehet a Tiszazug jövőjének. A megyei tanács az elmaradott térségek fejlesztésére távlati programot dolgoztatott ki. E tanulmány meghatározása szerint a Tiszazug települései közül Tiszakürt és Csépa tekinthető viszonylagosan elmaradottnak, gazdaságilag, illetve széles körűen elmaradott; Tiszasas, Tiszaug, Nagyrév, Tiszainoka. Tiszakürt temploma az arborétum felől nézve Fogytak a falvak, szegényedtek A Tiszaugban napjainkban 32 ezer ember él, 1 négyzetkilométerre 58 lakos jut. ez majd hússzal kevesebb a megyei átlagnál. A jákosság létszáma jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben : ma körülbelül csak annyian élnelk a Tiszazugban, mint 120 évvel ezelőtt. Ötödével lett kevesebb Csépa és Tiszasas, negyedével Öcsöd, egyhanmadával Nagyrév és felével (!) Tiszainoka népessége. 1949-hez viszonyítva hozzávetőlegesen kétezer lélekkel csökkent Kunszentmárton lakossága is. A lakossági csúcs — népességszám — 1949-re érte el a maximumot, de a folyamat megfordult. Az 1000 lakosra jutó születések száma 1960 óta nem éri el a megyei átlagot sem! A 100 gyermekkorúra jutó időskorúak száma 120 körül van, amely hozzávetőlegesen másfélszerese a megyei átlagnak. Néhány településen •még rosszabb ez az arány. Az elvándorlás okozta veszteségek is igen nagyok: az elmúlt évtizedekben Kunszentmárton lélekszámúval nagyjából megegyező népesség hagyta el ezt a tájat. Az idős lakosság segítésére szociális ellátási, gondozási hálózat alakult. Az öregek — legújabban „időskorúak” — napközi otthona — klubja — minden községben megteszi, amit megtehet, de anyagi és munkaerő leterhelése rohamosan növekszik. Cibakházán például az ott élő időskorú emberek egy- •harmada tekinthető szociális szempontból rászorulónak —, de csupán egynegyed részük részesülhet szociális ellátásban. Miért olyan magas az elvándorlók száma? Ez jórészt összefügg a régi paraszti gazdálkodás — szőlő — formáinak ellehetetlenülésével, a megkésett, esetenként nem is megfelelő adottságú és színvonalú ipartelepítéssel és az elhibázott közigazgatási átszervezésekkel is — egyéb, fontos tényezők mellett. Az emberek igyekeztek közelebb költözni új munkahelyükhöz. Mindemellett az aktív lakosság jelentős hányada ma is napi vagy heti ingázásra kényszerül. A térség ipara 21 különböző gyár. üzem, vállalat stb., de közülük csak négy a helyi központú — a többi sajátos gazdasági függést is hordoz. A Tiszazug esetében fokozottan igaz, hogy a telepített ipar nem vált a terület gazdaságának elválaszthatatlan részévé. Az 1960-as —1970-es évek helyi politikájának fő szempontja volt a foglalkozási Kunszentmárton főtere. Minden bajok ellen nére ez a település már feledteti 10-20 évvel ezelőtti „poros múltját”. feszültségek levezetése. Kétoldali tűzoltó munka volt ez, — minden jó szándék ellenére! A fejletlen infrastruktúra, az alacsony szakképzettség miatt a helyi ipar csak részben vállhatott olyan gazdasági termelőágazattá, amely maradéktalanul megfelelt a térség’ elvárásainak, az élet jobbításának. A Tiszazug ipara körülbelül 1 milliárd 320 millió forint termelési értéket állít elő, 3200—3300 foglalkoztatottal. A térség iparának 70 százaléka Kunszentmánton- ban van. Nagyjából hasonló termelési értékkel számolhatunk a tájegység hat mezőgazdasági termelőszövetkezetében. A téeszekben foglalkoztatottak létszáma megközelítően azonos az iparban dolgozókéval. vissza szülőhelyükre. Az értelmiségiek száma viszont tovább csökkent, már csak a népesség 2,03 százaléka a diplomás! Sajnálatos, s figyelmeztető az is, hogy igen nagy az értelmiség fluktuációja! Nem nehéz következtetni miért: a letelepült fiatal értelmiségiek jelentős hányada nem érzi jól magát a Tiszaugban, s amikor valamilyen más lehetősége kínálkozik, állást és lakóhelyet változtat. A Magyar Tudományos rabbi tanulmánya azt prognosztizálja, hogy „A népesség változását befolyásoló demográfiai tényezők alapján igen nagy valószínűséggel következtethetünk arra. hqgy az 1986—2000 közötti időszakban a térség népessége számottevően mérséklődik.” A lakosság 25 százaléka nyugdíjkorhatáron túl van, a fiatalság pedig a lakónépességen belül csak 23 százalék! Valami elkezdődött „Nem fogok tehetségtelen, szakmailag alkalmatlan, az újtól, az igazi cselekvéstől elzárkózókkal sorsközösséget vállalni” — olvasom a Tiszazug halmozottan jelentkező elmaradottságának felszámolásáért száll síkra. Mit tudnák tenni? Nem lesz könnyű dolguk! Mindenek előtt meg akarják nyerni a lakosság bizalmát! Nehéz lesz, ez is, nagyon nehéz, mert az emberek többsége csalódott, már csak a mindennapi megélhetésében bizakodik. Mit szorgalmaz a Szövetség? A kistáj természeti adottságaira, termelési hagyományokra támaszkodó intenzív mezőgazdasági kultúrák termékeinek feldolgozását. értékesítését. S, hogy legyen értéke a földnek, s aki tud vele mit kezdeni, jusson hozzá, boldoguljon. A termelőszövetkezeti gazdálkodást messzemenően támogatja a Szövetség nyilatkozata, de szcírgalmazza a farmergazdaságok megteremtését is! Jól végiggondolt terveik vannak a környék természeti szépségeinek, értékeinek hasznosítására. A gyógy-idegenforgalom alapfeltételeinek megteremtésére külföldi vállalkozót keresnek. Nem halva született gondolat az sem, hogy a Tiszazugot be akarják kapcsolni a világkiállítás programjába. Tervek, nagyon szép tervek. Megvalósulásukat az dönti el, hogy a tiszazugi emberek képesek lesznek-e a sok vert helyzet után kezükbe venni sorsuk irányítását, alakítását. Tiszaugi „csendélet”. A 800 lelkes települést egy-egy nyári vasárnapon 2-3 ezren ,szállják meg”. Üzletek kellenének, ügyes kereskedők, akik tudnák forgatni a pénzüket. Emlékoszlop Szabolcska Mihály /1861-1930/ szülőháza helyén. Tudós pap, költő volt, a népi-nemzeti költészet képviselője. Mentsük meg magunk és az utókor számára, amit értékként hagyott ránk: a nép szeretetét, tanításait az emberi tisztességről, s néhány dallamos egyszerű versét, „Kunszenti Hírek” legutóbbi számában az MSZMP kunszentmártoni városi első titkárának nyilatkozatát. Végre valahára a lényeget mondja egy felelős ember, ha közel is a 24. órához! Megalakult a Tiszazugért Modernizációs Társaság. Húszan-harminean vannak, magasan képzett, széles horizonton gondolkodó szakemberek, afféle tanácsadó testület: mit lehet tenni a kisházáért, a Tiszazugért? Az elmúlt héten megalakult a Tiszazugi Települések Szövetsége. Az alapító okmány szerint a térség 14 településének önkéntes, demokratikus érdekképviseleti szerve a Szövetség, amely a Tiszai Lajos Fotó; Tarpai Zoltán
