Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-20 / 168. szám
1989. JULIUS 20. 3 Néplap Nem mindig a legjobb helyre kerül az újrakezdési kölcsön (Folytatás az 1. oldalról) megbizonyosodik, együttműködési készség hiányában természetesen megvonja a segélyt a munkanélkülitől. A segélyezettek folyamatos elhelyezését valamelyest megkönnyítette az ÁBMH általi biztosított, újrakezdőkés pályakezdők részére tíz évi időtartamra—négy évig kamatmentesen — adható 300 ezer forintos vállalkozói kölcsön. Munkanélküli segélyen lévők is igénybe vehetik ugyanis ezt, a munkahelyteremtés nélkül foglalkoztatáspolitikai gondokat is enyhítő lehetőséget. A szolnoki körzeti iroda segélyezettjei közül eddig tízen kaptak újrakezdési segélyt, akik elsősorban kiskereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységbe fektetik azt. Zömében ebben a két üzletágban vállalkoztak azok negyvenegyen is, akik a hatvannyolc igénylő közül megkaphatták a 300 ezer forintos segítséget az irodán keresztül. Nyilvánvalóan üdvösebb lenne persze, ha például a települések szolgáltatási hiányosságait ellensúlyozó szakmákban vállalkoznának a kölcsönt kapák. No, és ott van az az ÁBMH-elnöki rendelkezés alapvető céljaival sem egészen egyező tény is, hogy ílymódon tulajdonképpen a korábban is jó jövedelemmel, tőkegyűjtési lehetőséggel rendelkezők is hozzájuthatnak a kölcsönhöz. Már a kezdeti hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy a másik „névadó” réteg, a pályakezdő fiatalok nehezen juthatnak az említett vállalkozói kölcsönhöz. Humán középiskolából kikerülők és felsőfokú képzési lehetőséghez nem jutók például szaktudás nélkül nem képesek, nem is mernek vállalkozásba kezdeni. A dolgot nehezíti, hogy a jó hetven Százalékuk lány. A munkaerőszolgálati iroda igyekszik segíteni elhelyezkedési gondjaikon. A gyakorlati oktatás feltételeinek megteremtésére vállalkozó üzemekkel és az élméleti képzést biztosító szakiskolákkal együttműködve betanított munkásképző tanfolyamok szervezését tervezik. A munkanélküli segélyezés gyakorlati megvalósításában is mutatkozott olyan probléma amelynek a megoldását az iroda kereste és találta meg. A segélyezésre jogosultak ugyanis a kezdeti időszakban, adminisztratív okok miatt, másfél-, két hónapos késéssel kapják kézhez a családi pótlékot. A munkaerő- szolgálat együttműködési megállapodást kötött a Megyei Társadalombiztosítási Intézettel, amelynek keretében kölcsönösen lerövidítik a különböző igazolások egymás közötti „forgalmát”. Így gyakorlatilag ezentúl biztosítani tudják a munkanélküli segélyen lévők számára a családi pótlék kifizetésének folyamatosságát. AKI NEM ADJA FEL A vállalkozó önmagának is bizonyítani akar Bérbe vette az újszászi téesz baromfióljait Idén márciustól egy ideig csend honolt az Űjszászi Szabadság Termelőszövetkezet I. számú üzemegységének baramfióljaiban. A termelőszövetkezet ideiglenesen fölszámolta nagyüzemi ba- romfiitenyésztési ágazatát, mivel az évek óta veszteségesen gazdálkodott. Az üzemegység kihalt épületeiben nemrégiben újra megindult az élet: működnek a ventillátorok, benépesültek az ólak. A gazdaság ugyanis a telep további hasznosítására bérbe adta épületei egy részét. Kíváncsi voltam, hogy a telep jelenlegi gazdája, Gönczi Ferenc, hogyan tevékenykedik. Amikor meglátogattam. éppen ellenőrző körútját végezte. Csatlakoztam hozzá. — Mikor és hogyan határozta el, hogy magángazdálkodó lesz? — Tizenkilenc évig postatiszt voltam, hivatalvezető. A középiskolát, majd a főiskolát levelező tagozaton végeztem, ezek után 150 dolgozó vezetőjeként főfelügyelő lettem. A fizetésem 4500 forint volt. Keveselltem, hogy főiskolai végzettséggel ennyit keressek. Éppen ebben az . időben kezdték támogatni a magán- vállalkozásokat. így több tényező hatására döntöttem el, hogy vállalkozásba kezdek. — 1982-ben Öcsán kibéreltem egy magtárt, amit az állam által hitelezett ötvenezer forintból és önerőből átalakítottam baromffbartó épületté. Tízezres broyler állományt telepítettem bele. Közben Tápióság homoki telepén 1984-ben nagyobb állománnyal kezdtem dolgozni, emellett volt 84 ezres tyúk szülőpár tenyészetem is. Indulás után három évig sikeresen gazdálkodtam. — A nyereséges évek mellett, gondolom, voltak kudarcai is. — Igen, voltak. A tápiő- sági telepen 1985-ben háromszázezer forintos hiánynyal zártunk. Hiába volt 20 —30 milliós a vállalkozás, nem sikerült nyereséget produkálnunk. A munkabért éppen csak ki tudtam fizetni, de az adót már csak részletekben. Azokban 'az években olyan törvény volt: ha nyereséges, ha nem a vállalkozás, akkor is ki kellett fizetni' a bruttó forgatna fiz százalékát. Ez nagyon nehéz időszak volt. Sok magánvállalkozó tönkrement akkor. Közben a zagyva- szántói vállalkozásunk is veszteséges volt, de a helyi termelőszövetkezet továbbra is támogatott bennünket. Gönczi Ferenc a most kibérelt újszászi baromfitelepen Adott előleget, fűtőanyagot, így át tudtuk vészelni ezt az időszakot, meg tudtuk tartani azt a telepünket. — Jelenleg hol és milyen vállalkozásai vannak? — Zagyvaszántón, három ólban 18 ezres állomány. Ott is önerőből alakítottuk át az épületeket saját technológiára, ami 3 millió forintos beruházást jelentett. Átvettem a termelőszövetkezet veszteséges állományát. azaz turnusonként 170 ezer broyler csirkét. Lőrinciben 76 ezer darabot nevelünk. Apcon 74 ezret. Tavaly ezüstróka telepet is létesítettem. ahol az elhullott baromfit hasznosítjuk takarmányként. — Hogyan tudja rnegol- dani a munkák irányítását, hiszen egyidőben több helyen zajlik a termelés? — Minden telepen van egy megbízott telepvezető. A távollétemben ők irányítják a munkákat, a dolgozók — vannak állandó alkalmazottaink és alkalmi munkások is — lelkiismeretesen végzik feladataikat. így az én tennivalóm a munkák koordinálása marad. — Most az Űjszászi Szabadság Tsz-től is bérelt baromfiférőhelyet. Milyen elgondolásból bővíti továbbra is a vállalkozásait? — Őszintén szólva ez a vállalkozás „életmentő akció”. Zagyvaszántón az elmúlt évben milliókban lehetett mérni a veszteséget, az idén már szintén 3 milliós hiányunk van. Ennek oka a nagyfokú elhullás. Szerződésünk van az Állategészségügyi Hivatallal, a Biztosítóval, ök vizsgálták az elhullások ókait és megállapították, hogy a zagyva- szántói telepen a tenyésztést szüneteltetni kell. Ezért béreltem ki az újszászi termelőszövetkezet óljait. A bukástól szeretnék megmenekülni, hitelt is vettem fel, és bizakodom. Ide 146 ezer broyler csirkét telepítettünk, a szövetkezet adja a technológiát, én pedig a kilónkénti bérleti díjat fizetem. A téesz által megszüntetett telep dolgozóit alkalmazom, ők is bizonyítani akarnak a munkájukkal. Tervem még. hogy az itteni elhullásokra alapozva 100— 150 sertést is tartok. — Volt tehát része csalódásban, sikertelenségekben a vállalkozásai során. Ennek ellenére tovább csinálja. Mi ennek áz oka? — Még mindig megvan bennem a vállalkozói kedv és még bizakodom. önmagámnak is bizonyítani akarok. hogy igenis lehet nyereségesen gazdálkodni. Reménykedem , is, hogy az új gazdasági helyzetben a vállalkozókat továbbra is felkarolják, lehetőséget adnak hitel felvételére. — ön szerint mi a titka a jó vállalkozásnak? — Több is van. A bérmegtakarítás. a fajlagos ta- karmányfellhasználás szabályozása. Nagyon oda kell figyelni az energiatakarékosságra, fontos az olcsó fehérje, vagy az emberi fogyasztásra alkalmatlan hús beszerzése az állomány részére. És a technológia pontos betartása! — Mit szeretne vállalkozásai során megvalósítani? Ügy is kérdezhetném, mik az álmai? — Egy önálló „baromfi- vertikum” megteremtése, a keltetéstől a feldolgozásig. Ehhez szükség lenne szülőpár-telepre. keltetőre', takarmánykeverő üzemre, vágóhídra. De ez még valóban csak távolabbi álom. Az remélhetőleg közelebbi, hogy a gazdálkodók között esély- egyenlőség és versenysemlegesség alakuljon ki. — Munkájukhoz sok sikert kívánok. Lovász Ágnes Tiszatenyői kistermelők szövetkezete A maguk urai lettek Tiszatenyő egyik félreeső utcájában Körmöndi Józse- fék házának falán egy tábla virít. Rajta a felirat: Báldy Bálint Mezőgazdasági Kistermelők Szövetkezete. Belépek a szélesre tárt nagykapun, s megszólítom az udvaron a teherkocsi körül hajlongó erribereket, akik éppen a táptól duzzadó zsákokat rakják le az autóról. Elmondom, mi szél vetett ide. Hallottam ugyanis, hogy a helybéli nyulász kistermelők gondoltak egy merészet, összefogtak, s a megyében elsőként szövetkezetei alapítottak. A miértre keresve a választ ülünk le a jókora családi ház konyhájában beszélgetni. — Ebben a faluban — meséli a házigazda — már •vagy 10—12 éve többen is foglalkoznak nyúltenyész- iéssei. Kezdetben mindenki csinálta, ahogy tudta, a maga kontójára, de csak döcögött az egész, s így ’82-ben az „együtt könnyebb” elv alapján szakcsoportba tömörültünk. Ment is ez egy darabig, s a Törökszent- miklós és Vidéke Áfész-szel volt szerződésünk sokáig. Nem panaszkodhattunk, segítettek ahol tudtak, de azért mégis fontolgattuk, hogy ha lehetőségünk lesz rá szövetkezetét alakítunk, mivel úgy sokkal jobban járunk. Hogy miért? Nézze, korábban nem köthettünk például közvetlenül szerződést a feldolgozó céggel — a Környei Mezőgazdasági Kombináttal — hanem az áfészen keresztül ment az értékesítés. Most viszont már amióta a szövetkezetben ténykedünk egyenesen a környeiekkel állunk kapcsolatban, s ez azt is jelenti, hogy a nyulak 'kilójáért öt, forinttal többet kapunk, mivel eddig ez a pénz az áfész kasszájába vándorolt. Szóval nem sokat teketóriáztunk — lapozgat a degeszre tömött dosszié iratai között Körmöndi József —, s amikor a jogszabályok is lehetővé tették, összedugtuk a fejünket, s az idén március 25-én tizenhármán megalakítottuk a szövetkezetei — mutatja a papírt — de azóta már eggyel többen, vagyis tizennégyen vagyunk. Mindegyikünk beadott 1950 forintot, hogy legyen valami induló tőkénk. — Sokan segítettek nekünk — szól közbe Juhász Ferenc, a szövetkezet tagja, aki eddig figyelmesen hallgatta a beszélgetésünket. — Intézték, hogy minél hamarább megalakulhassunk — folytatja — persze voltak nehézségeink is. Például csináltunk egy alapszabály- tervezetet, de nem volt jó, visszadobták, mert nem ügyvéd készítette. Sebaj, gondoltuk, ezen már nem fog múlná a dolog. Fogadtunk egy jogászt, aki el is készítette a 6 oldalas alapszabályunkat, s 17 ezer 50 forintot kórt érte. Valósággal visszahőköltünk amikor meghallottuk, hogy milyen sok pénzről van szó. — Még szerencse, hogy voltak olyan cégek — mondja Körmendi József —, akik úgymond hónunk alá nyúltak, fölkaroltak bennünket, s így például a Tiszaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet — ahol a számlánkat vezetik — kifizette az előbb említett összeget. Tudja, úgy érzem, hogy sokan drukkoltak nekünk, hisz mi mégiscsak az első fecskék vagyunk nemcsak a megyében, de az országban is. Állítólag eddig velünk együtt csak három ilyen szövetkezet alakult Magyarországon. Egyelőre csak nyállal foglalkozunk, de a későbbiekben tervezzük, hogy -másféle állatok tenyésztésével is megpróbálkozunk, elvégre az engedélyünk megvan rá. Sokat gondolkodtunk, hogy szakembereiket is alkalmaznunk kéne. De számoltunk, s arra jutottunk, hogy nincs nekünk 10—12 . ezer forintunk, hogy függetlenített elnökünk, s további 8—9 ezer forintunk, hogy főkönyvelőnk legyen. így aztán magunk csinálunk mindent. Én látom el az elnöki teendőket, beszerzőm és raktározom a takarmányt, átveszem a tagoktól a nyulakat, s mindezért 900 forintot kapok, de azt is kocsihasználat címén. Az elnökhelyettesünk társadalmi munkában dolgozik, a könyvelő meg 600 forintot kap havonta. Jelképes összegek ezek, de nem ,is ezért csináljuk. Egyszerűen szeretünk ezzel foglalkozni, s ráadásul mivel rokkantnyugdíjas vagyok, van is időm mindenre. A magunk gazdái lettünk. Igaz sok utánajárás, szaladgálás előzte meg az alakulásit, de megérte. Mert például azon túl, hogy több pénzt kapunk a nyúl kilójáért a tápokhoz is olcsóbban, nagykereskedelmi áron jutunk hozzá. Lucernaföldet is bérelünk, amit ugyancsak potom pénzért kaptunk meg. Szóval összességében kevesebb a költség, nagyobb a haszon, mint korábban volt. Erre a félévre 2400 nyálra szerződtünk le, s ez biztos meg is lesz. Hátul, az udvar egyik csücskében a cseréptetős szín alatt ketrecek ketrecek hátán. Bennük fehér meg tarka, kisebb és nagyobb tapsifülesek lapítanak. Jöt- tünkre még jobban összehúzzák magukat. Mintha félnének. Lehet, hogy csak tőlem, mert gazdájukon látni, hogy szinte minden moccanásukat figyeli. Szemével végigsimít a ketrecek hosszú során, s miközben Körmendi József a kapuig kísér, csak ennyit mond: — Jöjjön el jövőre, s akkor megláthatja, hogy mire jutottunk, mert terveink, elképzeléseink vannak bőven, de azokat nem szeretnénk előre elkiabálni... Megígértem, hogy egy év múlva ismét szétnézek Körmendiek meg a szövetkezet portáján... — n, t, — Aszfaltozok Fotó: T. Z.
