Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-20 / 168. szám
4 1989. JULIUS 20. 1A tudomány világa Egyre mélyebbre Az embernek régi törekvése, hogy lejusson a tenger mélyébe és saját szemével. győződjék meg az ott láthatókról. Nagy Sándor (i. e. 356—323) állítólag már több búvárt 'bocsátott Arisztotelész rendelkezésére, sőt a hagyományok szerint ő maga is leszállt a tengerbe egy búvárharang belsejében. Hosszú utat tett meg azóta a búvártechnika, és sokat fejlődtek a búvárfelszerelések is. Ezek fontos segítséget nyújtanak a tenger kincseinek a kutatásában és kitermelésében. Ahhoz, hogy az ember hosszabb ideig tudjon a víz alatt — különösen nagyabb mélységben — tartózkodni és dolgozni, igen sok technikai és élettani akadályt kellett legyőznie. Ezek eredményeként ma már 100—150 méteres mélységben a búvármunka szinte mindennapos tevékenység. De akármilyen tökéletes is a búvárfelszerelés, viszonylag rövid idejű víz alatti tartózkodást tesz csak lehetővé. Az ember azonban hosszabb időt is szeretne a mélyben tölteni. Ehhez pedig víz alatti házakra van szükség, ahol a búvár kipihenheti magát, megfigyeléseit értékelheti stb. A víz alatti ház csak akkor nyújt tökéletes menedéket, ha jól el van látva belégzésre alkalmas gázkeverékkel, élelemmel és egyéb szükséges felszereléssel. Tisztázni kellett azt is, hogy a huzamosabb víz alatti tartózkodás milyen hatású az emberi szervezetre. A tudomány már rendelkezett adatokkal arról, hogy a szervezetre a világűrben ’milyen hatású a súlytalanság állapota, amikor először sor került (1962) egy négynapos tartózkodásra 61 méter mélységben. Ezután figyelhetett a világ Cousteau kapitány vállalkozásaira. A következő kísérletnél egy öttagú búvárcsoport egy hónapig élt csaknem 10 méteres mélységben. Ezután került sor a már klasszikusnak számító amerikai Sea- lab I. és Sealab II. kísérletekre. Az első alkalommal négy búvár — köztük egy orvos — 10 napig tartózkodott 58 méter mélyen a Bermuda szigetek térségében a víz alatt. Egy másik alkalommal pedig három, 1(P—10 tagú csoport váltotta egymást 15 naponként — 60 méter mélységben. 1966-ban a Szovjetunióban is elkezdték a tartós merülési kísérleteket a Fekete- tengeren, az Iohtiandr—66 és a Szadko—1 berendezésekkel. Az amerikaiak egyik kísérlete során négy aqua- nauta 59 napig tartózkodott víz alatt csaknem 13 méter mélységben a Tektifca I. program során. Ez a kísérlet jól bizonyította, hogy hosszabb időn át sem károsítja a szervezetet a mélység. Ezért egyre mélyebbre merészkedtek. A következő lépés az volt, amikor az ugyancsak amerikai Algír- álilomáson 157 méter mélységben 6 búvár 5 napot töltött a Hawaii-szigetek közelében. A legújabb hír Japánból érkezett. A Mitsubishi vállalat hajógyárában bocsátották vízre nemrégiben a Japán Tengertudományi és Technológiai Központ építette mélytengeri búvárgömböt, a Shinkai—6500-at. A képünkön látható kívülről két robotkarral felszerelt, 9,4 méter hosszú búvárhajó a rekordmélységnek számító 6500 méterig képes lemerülni, emberrel a fedélzetén. (MTI Külföldi Képszerkesztőség). Nyelvtanulás — könnyebben Az utóbbi időben sókféle módon próbálták megköny- nyíteni és meggyorsítani az idegen nyelvek elsajátítását. Olvashattunk az „alva tanulás”, a hipnopédia módszeréről, amely egy időben a sajtó divatos témája volt. Ám a szakemberek végűi is nem találták célravezetőnek e tulajdonképpen hipnotikus módszert. Rámutattak, hogy „az álom az alvás vitaminja”, álomra minden embernek szüksége van, márpedig az alva tanulás akadályozza ezt, s hosszú távon károkat okozhat az idegrendszer kiegyensúlyozott tevékenységében. A hipnopédiának az is hátránya, hogy a tanuló nem tudatos résztvevője a „nyelvóráknak”, álmában közük vele az új ismereteket, amelyeket ő végső soron nem ellenőrizhet. A tudatos elemnek ez a hiánya szintén jogos ellenvetés a módszerrel szemben. A nyelvtanulás szuggeszto- pédiai módszerében már jóval több fantáziát látnak a nyelvtanitok. Ennél az oktatás megszokott környezetben, tanteremben folyik, s tanulók éber állapotban, tudatos és aktív cselekvőkként vesznek részt a munkában. A tanulás folyamatában nincs semmi kimerítő, feszültséget okozó, az egészségre káros elem. A tapasztalatok szerint az emlékezőtehetség a tanulás folyamatában állandóan javul, az emlékezőkapacitás hamarosan eléri a kezdetinek négy-ötszörösét is. A szuggesztopédiai „szeánsz” egyetlen, 45 perces tanórája alatt a tanulók képesek 130 —150 idegen szót is megjegyezni. A foglalkozás mindig három részből áll. A résztvevők az első órában elis- métlik az előző foglalkozás szavait és egész anyagát, mégpedig ugyanazzal a módszerrel, mint általában a nyelvórákon, ■ csak gyorsabb ütemben. A második órában átveszik az új leckét az előbbi módon, itt is csupán az ütem gyorsabb a szokásosnál. A foglalkozás harmadik órájában kerül sor a szuggesz- topédia alkalmazására, ez a tulajdonképpeni „szeánsz”. A hallgatók lazított, fizikai és pszichikai szempontból egyaránt nyugalmi állapotba kerülnek. A kényelmesen elhelyezkedő társaságot a szemlélő tévénézőknek vélhetné. E nyugalmi állapot létrejöttét többnyire célszerűen megválasztott zeneművel idézik elő. Közben a tanár változatos intonációs skálán, meghatározott rendszer szerint tízszer-tizenkét- szer elismétli a megtanulandó szót vagy kifejezést és jelentését. A fejlett technika számos vívmányát is felhasználják ma már a nyelvtanulás megkönnyítésére. Ezek egyike a képen látható kagyló alakú, műanyagból készült fülhallgató, melyet egy francia nyelvészprofesszor tervezett. Segítségével a tanulók köny- nyebben elsajátíthatják a kiejtést. A készülék ugyanis azonosítja a nyelvre jellemző hangfrekvenciákat és a tanuló által kiejtett hangokat, kijavítja a hibákat. Másfél millió éves lábnyemok Távoli őseink lábnyomára bukkantak az amerikai Yale egyetem expedíciójának tagjai Kenya északi részén, a Turkana-tó partvidékén. A tudományos elemzés szerint a lábnyomok az egy- máslél millió évvel ezelőtt itt élt előemberektől származnak. Egy súlyos, orrszarvúszerű állat és madarak láblenyomatait is megtalálták. A most felfedezett lábnyomok kétmillió évvel fiatalabbak, mint a Mary Leakey által Tanzániában találtak. A láb jelentős fejlődéséről tanúskodnak. ' A láb hosszabb lett, és a lenyomatok jóval közelebb vannak egymáshoz. Valószínűleg a Homo erectus vagy az Australopithecus lábnyomai. Füstgáz ellen Vegyi sorompé Az épülettüzek során keletkező füstgázok sokszor több áldozatot követelnék, mint maguk a lángok. Különösen azokban az épületekben van ez így, amelyekben a gázok a szellőzőcsatornákon át a környező helyiségekbe is beáramolhatnak. A Bayer-cég e veszély megelőzésére olyan műanyagot hozott forgalomba, amely hő hatására haboso- dik, tehát a szellőzőrendszerbe helyezve — tűz esetén — elzárja a gázok útját. In memóriám lUemzeti Színház Először is azt kell tisztázni, melyikről van szó. Tehát a mai idősebb generáció találkozóhelyéről: „Hétre ma várom a Nemzetinél, Ott ahol a hatos megáll.” — arról a Nemzetiről, amit a fiatalabb generáció is elsiratott. Ferdinand Fellner és Hermann Helmer építették a Kerepesi út (ma Rákóczi út) és a Nagykörút sarkán, a mai Blaha Lujza téren Rákosi Jenő kezdeményezésére és mint első igazgató irányítása mellett 1875. október 15-én, csak akkor még Népszínház néven nyílt meg. Ugyanis akkoriban már 1837 óta Pesten már volt Nemzeti Színház az egykori Kerepesi út (ma Rákóczi út) és a volt Országút (mai Kiskörút) sarkán. A Népszínházát aztán 1908-ban tűzveszélyesnek nyilvánították és ideiglenes jelleggel ide költöztették a Nemzeti Színházat (amelynek épületét lebontották) és 56 éven keresztül, egészen 1965-ig ez az épület adott neki otthont. Természetesen Nemzeti Színház társulata is ma is van, de a közönség nosztalgiája mégis ehhez az épülethez kötődik, amelyet elvitt a metró. És az „illetékesek” bornirtsága. Képeinkkel az elveszett nemzeti kincsünk emlékét idézzük fel. K. A. A Nemzeti Színház bontás közben A szerzetesség múltja Napjainkban sok szó esik szerzetesrendekről, főleg olyan összefüggésben, hogy az ötvenes évek elején hatónkban feloszlatott rendek közül több újra megkezdi működését. Mikor és hogyan jöttek létre a szerzetesrendek és egyáltalán a szerzetesség? A szerzetesség a római katolikus és a görög keleti egyházakban elterjedt intézmény, melynek tagjai fogadalmat tesznek a szegénység, a tisztaság (szüzesség) és engedelmesség útján a vallásos értelemben vett tökéletességre való törekvésre. Számos szerzetesrend e három fogadalom mellé még egy negyediket is csatol. (A karthauziak például a némaságot, a kegyesrend a tanítást, az ir- galmasrend a gyógyítást, a jezsuiták a pápának való feltétlen engedelmességet, stb). A szerzetesség kialakulása feltétlen összefügg a keresz- tyényüldözéssel. A Decius (245—251) alatti rendszeres üldözés elől sok keresztény a pusztába menekült s mivel sokan úgy találták, hogy a pusztai életmód megfelel' a kereszténység eszméjének, az üldözések után is ott maradtak, és remete életmódot folytattak. E remeték csakhamar nagy tiszteletre tettek szert. Remete szent Pál és Remete szent Antal népszerűsége olyan nagy volt, hogy mintegy háromszázan vállalkoztak követésükre, akik kis kunyhókból falut építettek maguknak, és vezekléssel töltötték napjaikat. A 4. századra megnövekedett'számú remeték nagyobb része közös lakóhelyre telepedett, és közös szabályok alapján folytatta aszkéta életmódját. Egyiptom pusztaságaiba körülbelül annyi ember vonult ki ebben az időben, mint amennyi az egyiptomi városokban lakott. őket. A testületi szellem előtérbe nyomulásával együtt járt az engedelmesség jelentőségének fokozódása, nemkülönben a szilárdabb szervezés. Szabályzatát szinte a katonás szellem lengte át. A főapát korlátlan hatalmú úr valamennyi kolostor és szerzetes fölött. Neki mindenki feltétlen engedelmességgel tartozik, ő ellenben nem köteles kikérni senki tanácsát. Mellette legfontosabb személy a főgazda, kinek illetékessége szintén valamennyi kolostorra kiterjed. A helyi apátot saját kolostorában ugyanolyan korlátlan hatalom illeti meg, mint a A déli félteke Kentaur csillagképének része a Déli Rák nevű csillagköd, amelyet 1989. januárjában fedezett fel a La Sil- la chilei csillagvizsgálóban Hugo Schwarz, az Európai Déli Obszervatórium kutatója a hawaii Colin Sapinnel és a seatt- le-i Julie Lutz-cal. A hivatalosan He 2—104 jelzéssel katalogizált csillagköd háromezerszer halványabb, mint a szabad szemmel látható többi égitest. (Telefoto—MTI Külföldi Képszerkesztőség). Ezek az aszkéták hatalmas kolostortelepeket hoztak létre, és szigorú szabályok alatt éltek. Az imádság mellett fő foglalatosságuk volt székek, gyékények, ruhaneműk készítése és a földművelés. Legnagyobb hírnévre Pak- homiosz remete kolostora tett szert amelyet a Nílus egyik szigetén alapított, s amelynek mintegy 1400 lakója volt. Női kolostorok is alakultak, rendszerint a férfi kolostorok mellett. Pakho- miosz korszakalkotó újítása, hogy az eddig szétszórt remetéket zárt testületté fogta össze, és egy födél alá, a külvilágtól fallal elválasztott kolostor celláiba helyezte főapátot az egész kongregáció fölött. A szerzetesség korai időszakában fontos szerepe volt a Sinai-félszigetnek, melynek ószövetségi emlékekkel megszentelt hegyeit és völgyeit előszeretettel keresték fel a Remeték, akik később ugyanitt kolostorokat alapítottak. Képünkön: a Sinai-félszi- geten, Szueztől 250 kilométerre fekszik a Szent Katalin kolostor, amelynek külső falai Justinianus császár uralkodása idején, 527-ben épültek. (MTI Külföldi Képszerkesztőség} VISSZATEKINTŐ
