Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-17 / 165. szám
.Néplap 1989. JÚLIUS 17. IA szerkesztőség postájából \ Nem lettem okosabb Hová 'lettek az utcaseprő gépek? Na, hová? Faltam a betűket júLius 10-i lapunkban. Kár volt sietnem. Rájöttem: engem becsap tak, mint egy ólajtót. Budai Péter, a Kommunális Üzem vezetője mondta: Egy városi tanácsi rendelet a jelenlegi kiemelkedően nagy járműforgalomra hivatkozva betiltotta a géppel való úttisztítást a nappali időszakokban. A három IFA típusú seprőgépünk így az éjszakai órákban dolgozik, csakúgy, mint a Rapid önfelszedő takarítógép, amely a járdákat portalanítja, sepri. Ezeket a gépeinket a jelentős szabad kapacitás miatt különböző vállalatoknak erre az időszakra bérbe adjuk. Annak ellensúlyozására, hogy csak éjjel tudunk utat tisztítani, két darab locsolóa-u- tónkfcal a reggeli órákban útmosást végzünk. Ez igen hatékony, mivel a járda mellől kimossa a port, így még frissítő hatású is. Újabb kérdés: Mely utakat takarítják Szolnokon? Vá'lasz: Ezt nem üzemünk határozza meg, hanem ebben is a tanácsi rendelet előírásait kell betartanunk. Puff neki! Csak nem lettem okosabb. Sőt. Jó, ne seperjenek, csürüszköljenek, locsoljanak a gépek nappal. Ez logikus, nem is tudnának. De hát... ki érti ezt? „ ... szabad kapacitás miatt ... bérbe adjuk ...” Hű, de bonyolult. Sosem tudom meg, hogy akkor tisztítják-e az utakat éjjel vagy nem. Egy biztos: a főutcán bármelyik zebránál várunk zöld jelzésre, porfelő (és benzingőz) teszi kellemesebbé az ácsorgást. Az is örök talány marad: mely utakat takarítják? Ha a Kommunális Üzem osztályvezetője se tudja! Nem ők határozzák meg, ebben is a tanácsi rendelet előírásait kell betartaniuk. Mindebből rájöttem, hogy egy nagyon titkos tanácsi rendelettel állunk szemben. Most már csak az a kérdés: honnan tudják meg az úttisztító gépek vezetői, hogy mikor, hová kell menniük. Cseles! Egyébként: okosabb „A zaj károsabb, mint a levegő- szennyezés” című, július 14-én megjelent cikkben kö- zöltekböl llettem.- fj Vannak még jó emberek Vörösné Békéssy Klára a Vörös Csillag úti napközi otthon intézetvezetője, űrömmel számolt be arról, hogy a Kőolajkutató Vállalat térítés nélkül rendelkezésükre bocsátotta autóbuszát. Így módjuk nyílt egy élvezetes kirándulásra a napközi gon- dozottaival. „Ritkán tapasztalt, rendkívüli jó érzés volt. hogy a gépkocsivezető szemében sem az irtózást, sem a szánakozást, hanem a segítőikészséget 'láttuk. Akik fogyatékosokkal bánnak, tudják, hogy az első két magatartásmód sajnos, sokkal gyakoribb. Súlyosan mozgás- sérült gondozottunknak — bér ez igazán nem tartozott munkaköri kötelességei közé — sok segítséget nyújtott. A 'brigádmozgalom megszűnésével egyre kevesebb az önzetlenség az emberekben, de aki brigádnapló nélkül is áldozatot vállal, annak biztosan a szívéből jön az érzés.” * * * Az emberi segítőkészség szép példájáról számolt be Várszegi Istvánná szolnoki olvasónk is. Évék óta nem tudott kismamacipőt venni fájós, 'trombózisos és reumás lábára, noha nagy szüksége lett volna rá. Lapunkban olvasta a Tisza Cipőgyár műszaki igazgatójának nevét. Hozzá fordult. Szalay László arra kérte: küldjön mintát, milyen cipőt szeretne. Olvasónk elutazott Martfűre, de akkor a műszáki igazgató értekezleten volt. Titkárnője fogadta, nagyon kedvesen, s felírta a szükséges adatokat. Három hét múlva kapta a választ: a lábbelik elkészültek. Két párat kért, de méretére csinálták egy pár télit is. „Nagyon boldog és hálás vagyok érte, mert bizony, a mi kicsi nyugdíjunkból eny- nyi pénzért még egy párat se tudtam volna csináltatni.” Hetven éves levélírónk öröme válóban érthető. Köszönetét ezúton tolmácsoljuk az érintetteknek. * * * A mai rohanó világban oly sokszor elhangzik, hogy keveset törődünk egymással. Én ennek pon,t az ellenkezőjét tapasztaltam. Ezúton köszönöm mindazoknak, akik kisfiámon segítettek, amikor bajba jutott. Mi történt? Július 11-én a Holt-Tisza parton fürdött és napozott barátaival. Játék közben a nagy fűben egy eltört sörösüvegre lépett. Lába olyan súlyosan sérült, hogy mozdulni is alig tudott. A gyerekek fel se fogták, mi történt, máris rohant egy 'középkorú férfi — feltehetően fürdőző — és gépkocsijából előszedve az elsősegély-csomagját, próbálta bekötözni fiam lábát. A géz nem volt elegendő, törölközőjével tekerte be az átázott kötést. Az ottlévők úgy gondolták: a mentőre sokáig kell várni. Egy fiatal hölgy gépkocsijával bevitte a gyerekem az SZTK-rendelőbe. Intézkedett a sürgős ellátást illetően, mindezek után pedig hazahozta. Fel se ocsúdtunk a meglepetéstől, az ijedtségtől, máris elment. (A levelet Fodor József né írta Szolnokról). Furcsa díjszabás... ség: fizetünk vagy megsac- coljuk, s kerek (egész) köbméter elszállítását kérjük. Van rá mód. így nem lehet vita! Idekívánkozik, hogy e tevékenység — a tájékoztatásból tudjuk — állami ártámogatásra szorul!... Magyarán: ráfizet az állam — és az állampolgár. Akkor mielőbb csatornát, mindenhová, ahol nincs! Dehát mikor telik erre? Az államnak, az állampolgárnak? (Mert az utóbbi hozzájárul. Mindenhez.) S ki, mikor számolja ki; az ártámogatás vagy folyóink, vizeink állandó szennyezése a .. ■. drágább? Fél féltarlós tej A kis csomagocska pénteken érkezett a szerkesztőségbe. Szentesi Imre adta fel Töröikszentmiklóson, a Marx K. út '50-ből. Bontogattuk, forgattuk, ráztuk, hátha kikerül belőle a kísérőlevél is. Nem találtunk semmiféle írást. így hát nem tudjuk, Jogos miként jutott a fél féltartós tej birtokába. Kár. Mert valahol, valamikor rá kellett volna bukkannia valamelyik illetékesnek, s nem engedni tovább. A töltőautomata nagyot vétkezett, „félúton” zárt. kritika Július 5-1 lapunk 8. oldalán egy meglehetősen „színes” fénykép jelent meg — fekete-fehérben. Egy gördülő tartályt örökített meg fotóriporterünk Szolnokon, a Kolozsvári út 24 számú ház előtt. Csodás csomagok, cső- •bútor-maradvány csoportosult a csordultig feli szeméttároló körül. Molnár Gyula, a Szolnok Városi Tanács Kommunális Üzem igazgatója írta július 11-én keltezett levelében: a gyűjtő járat személyzete hanyagul végezte feladatát. A felelösségrevo- nás nem maradt el. A „terepet” a kép megjelenése előtti napon megtisztították. Termelői áron és áfával növelve Egy kiállítás, amelynek mindenki örült címmel július 8-i lapunkban számolt be Pásztor Gábor törökszentmiklósi tudósítónk a Tápéi Háziipari Szövetkezet bemutatkozásáról. S aminek mindenki örült: sokfélét vásárolhattak is a művelődési házban, olcsóbban, mint az Iparcikk Áruházban .. . Amelynek vezetője, Vigh László * még az írás megjelenésének napján tollat — pontosabban írógépet ragadott. „Egyetértek azzal, hogy a vásárlók, akik ott vették meg a HISZ termékeit, jogosan voltak elégedettek, mivel a szövetkezet termelői áron értékesíti termékeit, míg egy kiskereskedelmi egység áfával növelt fogyasztói árat alkalmaz ” Tudósítónk konkrétan két termék árát hasonlította össze; 1. A csepptálcás virágtartóért 263 Pt-ot kértek a tápéiak, amelyért a helyi áruházban 332 Ft-ot kell „legombolni”. 2. A zsinóros ruhaszárító a művelődési házban 386, az Iparcikk Áruházban 653 Ft. Nos. ez nem egészen így van. Vigh László szerint 653 Ft a fémpálcás ruhaszárító náluk, a zsinóro- sé 482 Ft, tehát lényegesen kevesebb, mint amennyi az írásban szerepelt. Egyébként: van fémpálcás és zsinóros ruhaszárítójuk, az árak mindkettőn világosan láthatók. Ennyit tudtunk meg Vigh László soraiból, a krónikástól pedig: az árakról az áruháziban érdeklődött. Félreértés miatt került téves információ az újságba. Úszni nem leltet ... címmél július 6-án jelent meg Marosfi Györgyné szolnoki olvasónk levele. Földiát van a Vágóhíd utcában, ahol laknak. A Csáklya —Vágóhíd utca kereszteződésében van egy 6 köbméteres konténer a környékbelieknek. ök már kértek 3, majd 6 köbméterest, hogy a ház felújítási munkáiból keletkező szemetet azokba gyűjtsék. Megfziettak érte: a ket- tőér,t 1440 forintot. Nem is értették, június 25-én mégis miért csengetett be egy férfi a szemétdíjért. Kérdésükre a sarki konténer felé mutatott. A VT Kommunális Üzemétől kapott választ (aláírta Molnár Gyula igazgató) pedig mi nem értjük. . a szemétszállítási díjbeszedő — jóhiszeműen — tájékozódni kívánt az esetlegesen be nem kapcsolt lakások felől. Nyilvántartásaink alapján a szóban forgó ingatlan az intézményes szemétszállításba nincs bekapcsolva, ezért sze- métdíjat fizetni nem kell...” Tudomásunk szerint pedig a jóhiszeműen tájékozódni kívánt díjbeszedőnek nyilvántartás nélkül (!) is tudnia kellett volna, hogy földúton nincs intézményes szemétszállítás ... Szokatlan buzgósáig. Másik téma: szennyvíztisztítás. Köbméterenként 50 forint a tarifa. Ez világos. Megkezdett (darab) köbméterért is fizetni kell. Ebben aztán van választási lehetőA úszómozgalom fellendülése folytán egyre kényelmetlenebb a Damjanich uszoda. Ami örvendetes, jórészt gyerekek veszik el a helyet: tanulnak, edzenek — csoportosan. Oda járnak a katonák .is és mások — tömegesen. A többség nem csupán a lábát akarja a vízbe lógatni, az úszás kedvéért megy a „Daruiba”. Úszásról pedig egyre kevésbé lehet szó, a kulturált úszás lehetősége — mint olyan —■ megszűnt. Arra ugyanis nincs senkinek szüksége, hogy a vízben össze-vissza nyüzsgőket kerülgesse, azt figyelje, mikor rúgják oldalba, mikor ugrik a fejére a másik sávból egy rendetlen palánta. Olykor a méregtől vörös szemmel szállunk ki a medencéből. Variálgatni sem érdemes. Fölösleges ugyanis a nap különböző szakában kijárni, a tömeg csak erre vár, öt perc múlva a nyakunkban lóg. A hajókat tetézi, hogy a vezetőség nyáron nem engedi a fedett uszoda használatát (amiben egyébként télen sincs sok köszönet). A nagymedencére — elvégre' sportuszoda — a rend fenntartása végett már régen rendszeIA tárgyalóteremből I Mar a díszkőből is kitiltottak Nyár van. A fiatalok is jobban ráérnek ilyenkor, szolgáljon tanulságul nekik az alábbi történet: T. G. szülei elváltak, a rossz családi háttérből az általános iskolát elvégezte ugyan, de utána dolgozni nem akart, úgy gondolta, az nem olyan vagány dolog, mint „lopva” pénzt szerezni. Sivár élete csak úgy látszott rózsaszínnek, ha „volt benne valami”: mondjuk vodka vagy bor. Ebhez viszont pénz kellett, hát lopott. A törvény nagyon helyesen, toleráns a fiatalkorúakkal síziemben, ezért T. G.-.t is először egyéves időszakra próbára bocsátották. Nem állta ki a próbát. Újabb lopás következett. Ezért már hat hónapi fogház járt volna, de ezt is felfüggesztették két évre. Lehetőséget kapott, hogy számot vessen: 16 évesen már másodszor áll a bíróság előtt... Ez az út ne n vezet sehová, ez rossz pálya, amiről le kell szállni, mert a vége a börtön. T. G. mégsem a jobbik részt vá lasztotta, nem értette meg, hogy van egy tisztességesebb élet is; élni lehet ital nélkül is, és dolgozni jobb mint nem dolgozni. Végül azonban 1987-ben közveszélyes munkakerülésért 60 nap elzárással sújtotta a bíróság. Szűcs István is fiatalon nyúlt a pohár után. 15 évesen inni kezdett. Saját bevallása szerint is napi három deci pálinkát, 5—6 üveg sört, egy liter borit. Ellene is kétszer indult büntető eljárás. Nyolchó- napi börtönbüntetését 1985- ben három évre felfüggesztették. A felfüggesztési idő még le sem járt, amikor is 1989- ben történetünk két ifjú szereplője egymásra talált. Együtt jártak diszkóba is, ahol állandóan kötekedtek, ittasan állítottak be, mindenkitől, aki csak az útjukba akadt, pénzt kunyeráltak. Ez történt azon a napon is, amelyen egy időre végétért „kör- nyezet-riogató” pályafutásuk. Együtt ittak, majd így részegen, a szolnoki utcán több fiataltól kértek kisebb pénzösszegeket. így mentek be délután hatkor a Skálába, ahol a pénztárossal, eladókkal volt afférjuk, itt is lopni akartak ugyanis. Feldúlva hagyták el a Skála áruházát, s kint, azon hevesen rátámadtak, a vesztükre eppen arra járó két fiúra. 10 forintot kértek tőlük. A fiúk azt mondták, nem adnak, mert nincs. Erre a gyanútlan fiút először áliba vágták, mintegy nyomatékéül T. G. azon állításának, hogy ha nem ad pénzt, megölik. A presszió olyan erős volt, hogy a sértett kivette zsebéből a 25 forintját és oda akarta adni. A pénz leesett, Szűcs és T. G. kényszerítették rá, hogy vegye fel, s amikor lehajolt a pénzért, T. G.-ben elszabadult a pokol; fejen rúgta a fiút, majd a másikat is rúgni,, iökdösni -kezdték, úgy, hogy az beleesett a Skála kirakatába. Az üveg persze betört, s így a „tánc” végétért. A rendőrség megérkezett, a botrányokozökat elvitték. Ügyüket dr. Kiszelyné dr. Finte Éva tanácsa tárgyalta. Súlyosbító körülménynek tekintették T. G., és Szűcs ittas állapotát, az okozott, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket, cselekményeik halmazát, elszaporodottságát. Sajnos, T. G.-vel nevelő intézkedés, mint láthattuk, nem érné el célját, ezért a bíróság úgy látta, hogy büntető intézkedés indokolt. T. G.-t egy évi és hat hónapi fiatalkorúak fogházában -letöltendő büntetésre ítélte, Szűcs Istvánt pedig két évi és négy hónapi börtönre. Az ítélet nem jogerős. — ksz — resíteni kellett volna hosszában az úszóköteleket, sávokat, hogy csak az úszni vágyók vegyék igénybe. Szabályozni lehetne a keresletet például a bérletek árának csökkentésével, s a napi 'belépők — úgyis az lesz a vége — növelésével. így legalább a rendszeres vendégek részesülnének előnyben, amellett, hogy a hamarapb befolyó pénz se mellékes. Úgy tűnik, elkerülhetetlen a strand korszerűsítése és bővítése. Bódi István Szolnok Az a gyanúnk, hogy sok szolnoki vízimádó, aki ezért vagy azért olykor bizony csak a lábát lógathatja a vízbe, felszisszen a javaslatra. Akár a kitiltásukat, sportnyelven: eltiltásukat, akár a „jóslást” tekintve. (A szerk.) Nádtenger Ez a vadregényes táj még szép is ... lehetne. Csak- hát a fotó az egykori csónakázó-tó helyén készült, amit körülbelül hat éve nem használhatnak a törökszentmiklósi ak. Jelenlegi állapotában csak szúnyog- uitánpótlást biztosít a kempingezők és a strandolok számára. Mitagadás, egyik tábor sincs túlságosan elragadtatva az egyre szemtelenebb „szúrós” szomszédoktól. Csak a szúnyogokat kiirtani? Nem elég! Többre lenne szükség. Nagy kérdés: ki csinálja, mit, miből? Törökszentmiklósi olvasónk — aki mii-ndezek miatt kesereg — csak a tényre hívta fel figyelmünket. Összeállította: Farkas Fercncní
