Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-17 / 165. szám
1989. JÚLIUS 17. j^ÉPLAP A hát filmjeiből Másnap reggel Tulajdoniképpen a Tizenkét dühös emberre volna kedvem emlékezni, hiszen még a kánikulában is olyan élesen jelentkeznek képzeletemben Sidney Lumet filmjének képsorai, mintha ma láttam volna ezt a mozit. Pedig vagy 20—25 éwei ezelőtt vetítették nálunk. Egyébként a film 1957-ben készült, az azóta világhírűvé vált rendező ezzel mutatkozott be a nemzetközi filmporondon. Szívesen emlékeznék persze Lumet Hálózat című filmjére is, nem csak azért mert 11 Oscart kapott, a Gyilkosság az Orient ex- presszen című opuszát is örömmel megnézném újra — egyáltalán, minden filmjét. Csak a Másnap reggel-t tudnám felejteni! Ez a krimi ugyanis^. . .'ihogy is mondjam. Megpróbálok a kályhától elindulni ! Minden annyira szabályos ebben a szabálytalan filmben, hogy az ember nem tudja eldönteni ő a bolond, aki lesi, vagy akik nézetik vele! Persze, kalkuláljuk be, fura valaki a mozinéző, csak akkor elégedett, ha tökéletesen becsapták, ha a kérdéseket borotvaélen hagyják, elégedetlen. Ebben persze benne van a kényelmi szempont is: én fizettem, ne én gondolkozzam helyettük. Márpedig a Másnap reggel sok mindent „oda bíz” a nézőre. A krimi műfajánál ez veszélyes lehet: hátha nincs annyi fantáziája a nézőnek, hogy megfejtse, hogyan került a főhős egy szíven szúrt ember ágyába, majd a hölgy szekrényébe. Én nem tudok másra hivatkozni csak a nagy melegre, s feladtam az előző találós kérdés megválaszolását. „Csak!” Talán éppen itt a hiba: igen sok „csak” van ebben a filmben, s nehéz egyértelműen megállapítani Jackie vagy Isabel volt-e a tettes. Ezek után Sidney Lumet rendezői magabiztosságából semmi sem ragadt rám. Inkább nagy félénken James Hicks-et, a forgatókönyvírót kárhoztatom, minek bízik annyira a fantáziámban, hogy amit ő rosszul megírt, azt én jól értem. Van azonban mégis vonzereje a filmnek, Jane Fonda játéka feledteti a bakafántos forgatókönyvet. A világ egyik — méltán — legnagyobbnak mondott színésznőjének ugyanis egy sokadosztályú, lecsúszott színésznőcskét kellett alakítania, aki zavaros magánéletét, minduntalan alkohollal próbálja sterilizálni! Jane Fonda a rossz színésznőt is zseniálisan alakítja. Fordítva ez nem igen sikerülne! — ti — Alapítvány Nagy Imre emlékére Glatz Ferenc művelőlósi miniszter a napokban, fogadta Nagy Erzsébetet és férjét, Vészi Jánost abból az alkalomból, hogy Nagy Erzsébet alapítványt kíván tenni édesapja, Nagy Imre volt miniszterelnök emlékére. Az alapítvány célja Nagy Imre emlékének megőrzése Nagy Imre múzeum létesítésével, tudományos és politikai munkái 'kiadásának elősegítésével, valamint ösztöndíjak adásával azon fiatal hazai és külföldi magyar írók, újságírók, politikusok, tudósok, kutatók és művészek részére, akik Nagy Imre szellemében tevékenykednek. Káromkodunk... Nemrég egy magyarul tudó külföldi ismerősöm megjegyezte: a karcagi emberek igen szeretnek káromkodni.’ Igazat kellett, hogy adjak neki, annál is inkább, mert én is tapasztaltam már, hogy „a magyar ember még jókedvében is ezen csúf beszédmóddal él”. Manapság elengedjük a fülünk mellett a durva 'beszédet, ám régen keményen megbüntették ezit a rossz szokást. „Az Országgyűlés több ízben kemény büntetést szabott ki a káromkodók- ra, majd midőn ezen büntetésektől sem rettentek [vissza, halálos büntetést hozott rájuk”. Syőrffy István, neves néprajztudásunk régi bűnügyi jegyzőkönyvekből válogatott káromkodással kapcsolatos bűneseteket. „Feltűnő, hogy a jegyzőkönyvben feljegyzett káromkodások között Istent, Jézust, Szűz Máriát, sőt szenteket szidó káromkodásokat nem találunk. Ma, mikor az Istent, Jézust, Szűz Máriát folyton szidják és gyalázzák és fülünk akar- va-nemakarva, a legdurvább káromkodásokhoz is hozzászokott, szinte csodálkozva olvassuk, hogy a súlyos büntetéseket „adta teremtette”, „ördög adta”, „fene teremtette”, stb., nekünk ma már enyhének feltűnő káromkodásokért hozták”. „Karcagon 1764-ben Bu- csai Ferenc, minthogy már azelőtt adtával, most pedig teremtettével káromkodott és emellett valami gyanús asszonnyal tilalmas üdőben találtatott, 50 pálcával megbüntettetvén, számkivetett a városból”. „Guzi István betyárle- gény pedig, minthogy fé- kom teremtettével, sok rendben atta mondásokkal káromkodott, bíróját is 'zabolátlan nyelvével mocskolta... Jól lehet Guzi azzal mentette magát, hogy boros volt és semmire sem emlékszik... Mindazonáltal ezen culpabilis mentségnek helyt nem adván, három ízben 25 pálcára, ösz- szesen 75 pálcára büntette- tik”. Belegondolok „ha a mai szörnyű káromkodásokat olyan súlyosan büntetnék, mint hajdan az adta terem- tettéket, a káromkodónak száz élete kellene, hogy legyen a kiérdemelt büntetések levezeklésére”. Utóirat: ■ Mostanában sokat beszí-. lünk a környezetvédelemről. Ez azonban nem csupán a növények, állatok, a víz, a levegő, a Föld védelmét kellene, hogy jelentse, hanem az anyanyelv védelmét is! Sok fiatal már csak egy primitív, makogó magyar nyelvet ismer, mely ocs- mány szavakból és argóból épül fel. Az ország megújításához szükség van egyfajta szellemi környezetvédelemre is. Ide tartozna a káromkodás elleni harc is! — paksi — Szolnoki szimfonikusok Ausztriában RÉSZINT SAJÁT HIBÁJUKBÓL „Iskolakerülö” tinédzserek avagy háromszáz volt nyolcadikos iskolát keres Noha már javában tart a vakáció, a volt nyolcadikosok közül háromszázan még nem tudják, hogy szeptembertől folytathatják-e tanulmányaikat, ók azok, akik sikertelenül pályáztak a középfokú intézményekbe, mindenhonnan elutasították őket. Az idén hétezernégyszázan végeztek a megye általános iskoláiban. Továbbtanulásra hétezeregyszázan jelentkeztek. Ezerhatvanöt diák élt a fellebbezés lehetőségével, azok a fiatalok, akiket a második, harmadik helyként megjelölt intézménybe sem vettek fel. Több mint hétszáz tanuló sorsa azóta megoldódott, a megyei pedagógiai intézet pályaválasztási csoportja közreműködésével sikerült bejutniuk valamelyik középfokú oktatási intézménybe. Háromszázegy volt nyolcadikos azonban még mindig iskolát keres. A megyei tanács művelődési osztálya vállalatok, iskolák segítségét kérte újabb tanulócsoportok indításához. Jászapátion a mezőgazdasági szakmunkásképzőben, Szolnokon pedig az Áchim útiban terveztek volna újabb első osztályokat. Az elképzelésekből eddig azonban csak egy tanulócsoport létrehozása valósuLt meg, az Áchim úti iskolában tejtermékgyártó szakmunkások képzését kezdik el szeptembertől. Ez 30—35 volt nyolcadikos továbbtanulására ad lehetőséget. De még mindig marad több mint kétszáz- hatvan tanácstalan gyerek, akik közül kétszázan lányok. Az igazsághoz tartozik, hogy a diákok döntő többsége enyhén szólva nem jeleskedett az általános iskolában, s csak nagy-nagy nehézségek árán, vagy még úgy sem tudná elvégezni a szakmunkásképző iskolát. Nem új jelenség ez utóbbi, csak amíg a korábbi években rossz tanulmányi eredménnyel is bejutottak gyerekek a szakmunkásképző intézetekbe, az idén a nagylétszámú végzős évfolyamot ■már nem tudták egy az egyben fogadni a középfokú intézmények. S már nem tudták 'tavaly sem. Az elmúlt évben végzett nyolcadikosok közül mintegy százötvenen — tankötelezettség ide vagy oda — maradtak ki az oktatásból. S ha ezekhez az adatokhoz hozzávesszük még azokat is, akik eleve n;c:m szándékoznak továbbtanulni, szakmát szerezni"— a statisztika szerint a nyolcadikosok 3—5 százaléka nem jelentkezik sehova sem — akkor tavaly és az idén közel ezer 14—15 éves fejezte be az általános iskolával — lehet örök időkre — a íanulásit. A részint saját hibájukból vagy a körülmények miatt „iskolakerülövé" váló fiatalok száma úgy tűnik a jövőben tovább növekszik. A megyei tanács művelődési osztálya ugyan 1990 szeptemberétől huszonkét középiskolai és huszonnégy szakmunkásképző intézeti osztállyal szeretné bővíteni a középfokú intézményhálózatot, de ez is csak amolyan tűzo'tómunka. Ha egyáltalán megvalósul, lesz rá keret, s pénz. A demográfiai hullámhegy nagy létszámú évfolyamai még jó néhány évig „ostromolják” a középfokú oktatást. Még 1992-ben is több mint hétezer nyolcadikos végez a megyében. A középfokú iskolahálózat háttérbe szorítása az elmúlt évtizedekben moot bosszulja meg magát. Most, amikor végre eljutottunk oda, hogy mindenütt, az iskolában is a minőség a legfőbb követelmény, magas oszitályléltszámok, itanterem- gondok nehezítik a munkát. Mindezzel együtt a gyengébb képességű, épphogy elégséges színvonalon tanuló gyerekek iskoláztatása, szakmaszerzése néhány tanfolyami formától eltekintve szinte teljességgel megoldatlan. A gyerekek zöme céltalanul cselleng, unatkozik, s mint ahogy a tapasztalat igazolja, ez sok bűnnek lehet a melegágya. T. G. Immáron hatodik éve rendszeresen vendégszerepeinek nyugat-európai országokban a Szolnoki Szimfonikus Zenekar tagjai. Az idén Ausztriába a július 1-én indult Klausi Zenés Nyár eseménysorozatára hívták meg őket. Klaus egy kis falu, Linz és Graz között, festői szépségű környezetben található. Gyönyörű korai barokk 'templomában a szolnokiak mutatkozhattak be először. A karmester Wilfried Koch, a fesztivál rendezője volt, aki Magyarországon már kétszer is vezényelte a zenekart. Gyertyafény mellett adták elő Haydn „Vadászat” alcímet viselő 73. számú D-dúr szimfóniáját, Schubert Ötödik szimfóniáját és Beethoven két hegedűrománcát. Ráadásként Schubert szimfóniájának egy részletét ismételték meg. Másnap a stájerországi Admomtban, az ötödik éve megrendezésre kerülő nyári hangversenyeken léptek fel. A program ugyanaz volt, a színhely pedig a Benedek- rendi kolostor hatalmas könyvtárterme Ezúttal Báli. József, az együttes vezető karnagya vezényelt. Ezzel a két ausztriai koncerttel a zenekar lezárta évadját, de töretlen sikerüknél köszönhetően mór megvan a következő évad első jelentős programja. Ugyanis dr. Pran.z Lettner, az ausztriai Konoentrendezői Iroda vezetője újabb lehetőségeket kínált a szolnokiaknak. Október 7- ére, a linzi Bruckner Haus- ban tartandó fesztiválra kaptak meghívást, ahol a hangverseny első felében Beethoven VIII. szimfóniáját szólaltatják meg, majd a szünet után kizárólag csak magyar műveket játszanak (Weiner- tql, Bartóktól, Kodálytól és Hajdú Mihályitól). A külföldi szerepléseknek ezzel nem lesz vége: október zO-tól egy észak-franciaországi hangversenysorozatot terveznek. A szolnoki komolyzene-kedvelők azonban megnyugodhatnak, mert az évek alatt kialakult hagyományoknak megfelelően megyénkben is látható és hallható lesz az Európa-szerte híres Szolnoki Szimfonikus Zenekar. — m — Unna vágya Sztálin-gyertyák világítják meg a pusztát. A 'bombatéren ismét gyakorlatoznak: remegnek az ablakok, repedeznek a falak. Az egykori rabgazdaság helyén egyszerű házak szépen megművelt kiskertekkel. A kutyák békésen szunyókálnak — jó világ van rájuk. Itt, ezen a kistelepülésen él Anna a férjével, 4 gyermekével, apósával és annak élettársával. Nyolcán laknak egy szoba- konyhás, komfortnélküli lakást. Hogy férnek el? Nem tudom. A szobában a szokásos berendezés: szekrény, tévé, egy pároságy, egy kiságy és egy heverő. Erre vannak nyolcán...! „Szombathelyen születtem, 1962-ben. Születésem után intézetben nevelkedtem. Voltam Szombathelyen, Kőszegen, Rumkastélyon, Dunakeszin...” Hazavittek néha a szüleid? „Mikor Szombathelyről átkerültem Kőszegre, akkor hat napra hazavittek. Először és utoljára”. A szüléidről tudsz valamit? „Nem. Apámat 1973-ban halálraítélték, mert anyám élettársát úgy megütötte, hogy az meghalt. Később Csekimincen voltam nevelőszülőknél, három évig. Aztán kérésemre visszakerültem Kőszegre, majd Szombathelyre”. Nem érezted jól magad a nevelőszülőknél? „Dolgoznom kellett, az állatokra kellett vigyáznom. Mikor visz- Bzaikerültem Szombathelyre senki nem látogatott, pedig anyám ott lakott. Aztán dolgoztam Dunakeszin, Foton, majd kikerültem Pestre. A bőrgyárban dolgoztam, rakodómunkásként”. Hol laktál? „Munkásszállón”. Hányán vagytok testvérek? „Tizenegy testvérem van. Minden testvérem intézetben nevelkedett, őket nem ismerem, csak Antalt. Antal egy évvel idősebb nálam. Együtt voltunk Kőszegen 3 évig., ö focizott, jól tanult Budapesten autószerelő volt. Egy darabig leveleztünk, aztán abbamaradt. Tizenegy éve nem láttam, nem is hallottam róla semmit. Nagyon szeretnék vele találkozni” ! A kutyák békésen szunyókálnak — jó világ van rájuk. Az egykori rabgazdaság helyén kis település. Tilalmas. A bombaréten ismét gyakorlatoznak: remegnek az ablakok, repedeznek a falak. Sztálin-gyertyák világítják meg a pusztát. Paksi Éva A jászberényi állatkertben csak hosszas kérlelés, unszolás után sikerült egy családi képet készíteni a medvecsaládról. Három mackóval gyarapodott az állomány, amelyből egyet már az állatkert eladott A tojások nem voltak csíkosak! Hét kicsi emu kelt ki február végén a közel egy kilogrammos tojásokból. Sajnos a negyedik kép hiányzik, mert a pávián mama nem fogadta a sajtót Üj szerzemény a beszélő Beó, amely a papagályfélék családjához tartozik. Sok mindent beszél, de a csőre is éles — kesztyűs kézzel kell vele bánni, Fotó; Tarpai Zoltán
