Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-24 / 146. szám

1989. JÚNIUS 24 j^ÉBAP 3 A demokratikus közéletért Párbeszédet kezdeményez a megyei pártbizottság Az MSZMP által kezdeményezett pár­beszéd minőségileg új szakaszába érkezett. A politikai egyeztető tárgyalások máso­dik fordulóján — ezt az alternatív szer­vezetek is elismerik — történelmi lépésre szánta el magát. A demokratizálódási fo­lyamat meggyorsítása érdekében a reali­tásokból kiindulva kész saját hatalmának korlátozására. A monopolisztikus hata­lomgyakorlás feladása valós esélyt ad a közös cél: a demokratikus Magyarország megteremtésének. Az MSZMP és tárgya­lópartnerei: az Ellenzéki Kerékasztal és az úgynevezett Harmadik oldal a demokrati­kus politikai átmenet megteremtése érde­kében folytat immár érdemi tárgyalásokat. — Vajon a központi tár­gyalások — melyek a to­vábbhaladás elvi irányait je­lölik ki — ad-e inspirációt a megyei pártbizottságnak, hogy a helyi politikai köz­életben hasonló szerepet vál­lalva, kezdeményezze a me­gye politikai, társadalmi és tömegszervezetei számára a párbeszédet. — Ezzel a kér­déssel kerestem meg Mada­ras Lászlót, a megyei párt­­bizottság társadalmi megbí­­zatású titkárát, aki a kérdés­re válaszolva elmondta: — A megyei pártértekezlet politikai programja kardiná­lis elemének tartotta ezt a kérdést. Tézisei között fo­galmazza meg, hogy a me­gyei pártbizottság kezdemé­nyezzen az új pártokkal, tár­sadalmi mozgalmakkal pár­beszédet a tiszta és demok­ratikus közélet garanciáiról, a politikai kapcsolatok kiala­kításáról. — A politikai egyeztető tárgyalások nyilván lökést adnak eme elhatározásoknak. A pártbizottság a megye köz­életének átalakításában vál­lalja-e a kezdeményezést? — A politikai programok megvalósítása során az elsők között szorgalmazzuk kap­csolataink. viszonyunk új alapokon történő rendezését az állami, társadalmi és tö­megszervezetekkel, egyszer­smind ennek szellemében kí­vánjuk kialakítani a politi­kai együttműködés alapjait a megye pártjaival, szerveze­teivel. Az új megyei pártve­zetés tehát jelképesen ki­nyújtja kezét. Mert tisztában vagyunk azzal, hogy a poli­tikai egyeztető tárgyalások elvi eredményeinek gyakor­lati megvalósítására közösen kell vállalkoznunk. Ezért tárgyalásra, eszmecserére hívjuk megyénk valamennyi politikai, társadalmi pártját, szervezetét, a helyi (megyei', régió- és településbeli) kér­dések megvitatására, az érintkezési pontok feltárá­sára, az együttműködés ki­alakítására. — A kéznyújtás önmagá­ban jelzi a szándékot. Az MiZMP milyen pozícióban kíván asztalhoz ülni? — Szándékunk szerint egyenrangú partnerként. Ügy véljük, a felelősen gondol­kodó politikai erők kiindulá­si alapként ezt elfogadva vesznek részt majd ebben a párbeszédben. Ezért a leendő tárgyalások elé semmiféle korlátot nem állítunk, sem az eszmecsere témáit, tartal­mát nem kívánjuk behatá­rolni. Szándéknyilatkoza­tunk azt jelzi: a megyei pártbizottság minden tekin­tetben nyitott a lehetséges együttgondolkodásra, hiszen a megyében élők gondja kö­zös, ezek megoldása csak egyesített erőfeszítéssel ve­zethet eredményre. Ezért tehát úgy gondoljuk, a prob­lémák megoldását célzó nyílt kezdeményezésünk vissz­hangra talál minden a me­gye sorsáért felelősséget ér­ző politikai erőben. Mi ké­szek vagyunk a két- és vagy többoldalú párbeszédre. — Az MSZMP tárgyaló­­készsége ina már egyértel­mű, ön hogy ítéli meg: a me­gyében van-e fogadókészség, érettek-e minden tekintet­­gen a tárgyalásra felkért szervezetek? — Nem feladatom, nem is szeretném leendő tárgyaló­­partnereinket minősíteni. Ha demokráciát akarunk az or­szágban, ha a jogállamiság kialakításán munkálkodunk országos szinten, akkor sze­rintem a helyi közéleti de­mokrácia megvalósítása en­nek szerves alkotóeleme kell, hogy legyen. Ezért bíznunk kell abban, hogy a megye po­litikai erői ezt megértve tár­gyalási szándékukkal tesznek tanúbizonyságot arról, hogy kezdeményezésünket elfo­gadják. — Van-e konkrét javasla­ta a megyei bizottságnak az esetleges tárgyalásokra? — Természetesen a me­gyei bizottság is kidolgozza saját javaslatát, ezt azonban nem kívánjuk rákényszerí­teni senkire. Valószínűnek tartom az új pórtok, az ál­lami, társadalmi szervezetek maguk is kimunkálják a me­gyei párbeszéd általuk kívá­natos körvonalát. Ehhez már most kérjük együttműködé­süket, kérjük tehát mindazo­kat, akik e nyilvános pár­beszédben részt kívánnák venni, jelezzék szándékukat. Fogadják el a kinyújtott ke­zet, hogy mielőbb kiteljesed­hessen a megyében az a de­mokratikus folyamat, amely­nek eredményeként itt is kö­zösen alakított új politikai közélet jöhet létre. Sz. Gy. Közösen békességben intézni közös dolgainkat Kétszáz éves templomot ünnepeltek Öcsödön Éppen egy hete délelőtt 10 órakor ímegkondultak az öcsödi nagytemplom ha­rangjai, hálaadó istentiszte­letre, ünneplésre hívva a református hitközösség tag­jait. Kétszáz évvel ezelőtt, 1789-ben szentelték fel a ma már műemlékjellegű templomot. Ha belegondo­lunk, kettőszáz év alatt az elemek és az emberek mennyi pusztítást, rombo­lást végeztek, mennyit ár­tottak önmaguknak és kör­nyezetüknek — akkor el­borzadunk. Jóleső érzéssel tölthet el viszont minden­kit, hogy az értelmetlen, időnként már-már kilátás­talannak tűnő dúlás után mindig volt újjászületés, mindig volt hit és remény, és főként az összefogás, a megértés lényegét átérző cselekvő készség. így volt ez mindig Öcsödön is. 1804- ben leégett a templom. Új­jáépítették. Elavult a tető­­szerkezete, kicserélték. Le­omlott a vakolat, renovál­ták. Elvitték az első világ­háború idején a három leg­nagyobb harangját, újakat készítettek. A második vi­lágégés két harangjukba ke­rült, ezek fedezetét is előte­remtették. Elavult a 120 éves orgonájuk, felújíttat­ták. Megállt a torony órája, el indíttatták. Rendkívül találó volt dr. Kocsis Elemérnek, a Tiszán­túli Református Egyházke­rület püspökének az igehir­detéskor mondott hasonlata, amikor is az embert, a cse­lekvő, érző embert az arany­hoz és az ezüsthöz hasonlí­totta: Időnként minden el­veszítheti egy-egy kis időre eredeti fényét, csillogását, de előbb-utóbb kisüt a nap, és akkor újra a régi fényben fog pompáani az ember és a nemesfém is. Szólt az egy­ház igen szerteágazó felada­tairól, mentő misszióiról, a kórházakban, börtönökben lévők lelki vigasza kielégí­tésének szükségességéről, a fiatalokkal, a mozgássérül­tekkel való fokozott foglal­kozásról, az idősek, egyedül­állók felkarolásáról. Az istentiszteletet követő­en dr. Kocsis Elemér püs­pök a következőket mondot­ta tudósítónknak: „Amikor a Hősök terén, 16-án meg­koszorúztuk a szabadsághő­sök és mártírok koporsóit, akkor sok gondolat megfor­dult bennem. Hozzászoktam, hogy az egész magyar múl­tat és jelent együtt nézzem. A magyar szabadságmoz­galmaknak a református egyház mindig felélős része volt. Jó szívvel tudtunk ezért ott lenni a koszorúzá­son is, mert úgy gondolom, ez egy korszaknak a lezárá­sa is volt, amelyben sok mesterséges falat emeltek közöttünk. Az utóbbi évek folyamán ezek a falak egy­re inkább leomlottak, és úgy állhattunk ott mi, a külön­böző egyházak képviselői a ravatalnál, mint ennek a nemzetnek a testéből vett test, saját test. Együtt ko­szorúztak az egyházak, mintegy ezzel is jelképezve: nincs közöttünk viszály, egyek vagyunk abban a te­kintetben is, hogy vala­mennyien ezért a nép>ért kí­vánunk szolgálni a továb­biakban is. Az egyházak az elmúlt időszakban a maguk mértéktartásával stabilizá­ló tényezőként szolgáltak, reméljük a továbbiakban is ilyen tényezőként fognak jelen lenni. Ez nem egyfaj­ta kivárás, hanem mérték­­tartás, ami békességre, megegyezésre, megbocsá­tásra int, hogy közösen in­tézzük közös dolgainkat — 'békességben. Most így vol­tunk Öcsödön is, nyit felénk a társadalom, hiszen itt üd­vözölhettük köreinkben a tanács elnökét is, de egyre több olyan esemény van, ahol a párttitkárok is meg­jelennek. Ez annak jele, hogy egyre inkább tiszteljük egymást. Legyen a további­akban teljes lelkiismereti és vallásszabadság, és ebben a közös tiszteletben és egy­más felé megnyilvánuló tü­relemben magasabbak lesz­nek az értékek azok a kö­zös nagy emberi értékek, amelyek a magyarság euró­pai államiságát hivatottak magasabb szinten biztosíta­ni.” Az öcsödihez hasonló ün­nepséget tartanak ma Tisza­­földváron is délelőtt 10 óra­kor, minthogy e teleoülésen hasonlóképpen kétszáz éves a református templom. — d. 1. — Ha háromszáz márkáért Riminibe mehet, nem jön hatvanért ide... Mióta életszínvonalunk egyre romlik, nemcsak ben­nünket, de az idegenforgalmi cégeket is egyre jobban ér­dekli: kik fognak üdülni, kik jönnek a szállodákba, kempingekbe. Megyénk ide­genforgalmi helyzetéről be­szélgettem a szakemberek­kel: Soós Pállal, a megyei tanács VB. kereskedelmi osztályának vezetőjével; Ke­rekes Lászlóval, a Közép-Ti­­szavidéki Intéző Bizottság főtitkárával; Bakos József -KEREKES LÁSZLÓ: — A Tisza-tó mestersége­sen létrehozott vízfelület. Törvényszerű, hogy ha lelas­sítják a vizet, az lerakja a hordalékát, és eliszaposodik. A vízügyi kormányzat kevés p>énzt fordít a tó rendben tartására. Sok a p>anasz a víz minőségére, elsősorban az eliszaposodásra. Pedig az elmúlt tizenöt év alatt kide­rült, hogy a tározó elsősor­ban idegenforgalmi célokra hasznosítható. De ez a vidék nagyon mélyről indult. A pairt melletti települések ál­talában elmaradott kis fal­vak voltak. A tó körül éven­te 130—140 millió forint ér­tékű idegenforgalmi fejlesz­tés valósul meg. Az Idegen­­forgalmi Alapból is kapunk támogatást — ’87-ben példá­ul 6 millió forintot, ’89-ben 9 millió forintot — fejlesz­tésre. — És mennyit fordít rá a megye? SOÓS PÁL: — A kereskedelmi és az idegenforgalmi tevékenység támogatására évente kb. 9 millió forintunk van. Hogy mennyire jelentős a Tisza-tó a megye idegenforgalmában, arra néhány példa: 1984-ben 11 ezer turista pihent a tó {jártján, 1988-ban pedig 4L ezer. Tavaly Szolnok megyé­ben 143 ezer kirándulni, pi­henni vágyó vendég fordult meg, egyharmada tehát a Ti­sza-tó partján. — És el tudják helyezni őket? KEREKES LÁSZLÓ: — A kereskedelmi szállás-A beszélgetésből kiderült, hogy a központi p>énz egyre kevesebb. Az a 130—140 mil­lió forint, amelyet a tó kör­nyékének fejlesztésére éven­te fordítanak, magántőkéből, illetve szövetkezeti, vállala­ti pénzből jön össze. — Mire lehet tehát számí­tani? Ki fog építkezni, fej­leszteni a tó partján az ide­genforgalmi cégeken és a helyi tanácsokon kívül? FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — A magántőkével rendel­kezők és a vállalkozók. Sze­rintem a külföldi töke bevo­nása nem lehetetlen. És itt nemcsak a Tisza-tóról van szó. Mi például tervezzük, hogy Abádszalókon üdülőfa­lut és vízisport-bázist épí­tünk. Három komoly külföl­di érdeklődő is van. De csak olyan létesítménybe száll­nak be, amely nyugati szín­vonalat biztosít. A Tiszaliget­­ben is szándékozunk gyógy­szállót építeni. Erre szintén van külföldi érdeklődő. De ha a kormánytól nem ka­punk valamilyen kamatked­vezményt, akkor nem épít­jük meg, mert a húsz száza­lékos kamatot ekkora beru­házásnál nem tudjuk vállal­ni. — Milyen vendégeket vár­nak a megyébe? Hazait, nyu­gatit, tőkés országból jövőt? BAKOS JÓZSEF: — Mindenkit aki eljön. Sok a kempingünk, és az utóbbi években egyre több turista kempingbe vágyik — az olcsóbb árak miatt. Ven­dégeink nyolcvan százaléka hazai, tíz százaléka szocialis­ta, tíz pedig tőkés országok­ból jön. Egyébként belföldi fel, a Tiszatour Idegenfor­galmi Hivatal vezető helyet­tesével; Rigó Józseffel, a Pe­likán Szálló és Idegenforgal­mi Leányvállalat igazgatójá­val és Fehérvári Lászlóval, a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat gazda­sági igazgatójával. A megye vonzereje a Tisza-tó vala­mint a gyógyvizek, gyógy­fürdők. Lehetetlen tehát a turizmusról beszélni anélkül, hogy a Tisza-tóról szót ne ejtenénk. férőhelyek száma 2600-ról 4500-ra növekedett az utób­bi időben. Kétszer ennyire volna szükség. Hiszen a vad­kempingezők száma körülbe­lül ugyanannyi, mint a „le­gálisan” üdülőké. A vidék egyébként ’87-ben 9 és fél millió forint, '88-ban húsz és fél millió forint árbevételt hozott a kereskedelmi szál­láshelyek árbevételéből. A másik gond, hogy a parti településekben nem alakult ká még az infrastruktúra. A nyugati vendég, bár szereti^ a romantikát, a csöndes, nyugodt vidéket, de a szál­láshelyén európai színvona­lat igényel: legyen út, tele­fon, szennyvízhálózat. A tó 'környéki települések legna­gyobb gondja most a szenny­víztisztítás. SOÓS PÁL: — Pedig ez alapvető felté­tele az idegenforgalom fej­lődésének. A szennyvízgond most Abádszalókon a legfe­szítőbb. — Ügy tudom, tervezik a szennyvízhálózat kiépítését... FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — Nemsokára eldől, hogy ki fogja építeni. Leghama­rabb ősszel tudják kezdeni a munkát. SOÓS PÁL: — A tervekben az szerepel, hogy a tisztítóműnek jövőre üzemelni kell. FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — Lehetetlen. Bár még nem tudjuk, ki lesz a kivite­lező, de az biztos, hogy ez a közel 200 millió forintos be­ruházás nem egyéves mun­ka. Legalább két évig fog tartani. idegenforgalom nélkül nincs is idegenforgalom. Fehérvári László és Rigó József nem tagadja, hogy ők elsősorban nyugati vendé­gekre számítanak. — Van-e valamiféle együttműködés a megyei ide­genforgalmi cégek között? Vagy inkább verseny? FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — Konkurencia nélkül nincs ellátás... RIGÓ JÓZSEF — A fejlesztésekben a pénz a meghatározó. Egy­mással nemigen beszéljük meg, hogy ki mit épít, in­kább a helyi tanáccsal egyez­tetünk. BAKOS JÓZSEF: — Minél többen vagyunk a területen, annál nagyobb a harc a vendégért. A verseny a vendégnek kedvez. Abád­­szalókon például a Pelikán szállodát épített, mi kempin­get nyitottunk és most üdü­lőházakat építünk, a Vízmű pedig ahogyan elhangzott, üdülőfalut tervez. —Mekkora haszon van most az idegenforgalmi tevé­kenységen? Gondolom, mind­­annyiuknak megéri, külön­ben nem csinálnák. BAKOS JÓZSEF: — Lehet, hogy mi rosszul csináljuk, de nálunk általá­ban két-három százalék a haszon. Hogyan jön össze? Abádszalókon például így: húszmillióért létrehoztunk egy kempinget és 17 millió forinttal járulunk hozzá a helyi szennyvízhálózat meg­építéséhez. Anélkül viszont nincs idegenforgalom, és a vendéglétszám nem növelhe­tő tovább. „Ez nem Balaton. Ez mesterségesen létrehozott vízfelület, amelyről gondoskodni kell, amelyet kotorni kell, a partját védeni kell, ha fenn akarjuk tartani.” FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — Ha az árakat másként lehet megszabni, akkor ma­gasabb haszon is elképzelhe­tő. Ha mi például az üdülő­falunkban 60 nyugatnémet márkát kérhetünk a szállá­sért. .. Persze, ehhez olyan színvonalú létesítményt kell építeni. Kis vita kerekedik, mert kerekes László szerint, ha a nyugatnémet 300 márkáért elmehet üdülni Riminibe, nem fog 60 márkát fizetni csak a szállásért Abádszaló­­kon. Az árakhoz Bakos Jó­zsef még hozzáteszi, hogy az idegenforgalmi cégeik ál­talában 60—70 nap alatt akarják megkeresni az egész évre valót... Fehérvá­ri László szerint éppen azért kell igényes létesítményeket létrehozni, az üdülők mellé sportpályákat építeni, kirán­dulási lehetőséget biztosítani, hogy a nyári hónapokat „meg lehessen hosszabbíta­ni”; ősszel, tavasszal is töb­ben keressék fel a megyét. Hogy lerobbanjon a bérelt busz? Hogyne! Megkérdezem, hogy egy­­egy idegenforgalmi cég kö­rülbelül hány milliót fordít fejlesztésre egy-egy évben, összegszerű választ csak a Tiszatour képviselőjétől ka­pok: 15—20 millió forintot. A másik két cég képviselője nem mond összeget,de abban egyetértenek, hogy a fejlesz­tések sohasem tisztán válla­lati pénzek. — Önök szerint milyen ki­használatlan idegenforgalmi lehetőségei vannak a megyé­­nek?­FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — Szerintem a sportturiz­musnak vannak nagy lehető­ségei. Sok a kihasználatlan sportlétesítmény, például a Tiszaligetben, ahová el lehet­ne vinni a vendégeket. KEREKES LÁSZLÓ: — Kevés szervezett szol­gáltatást tud igénybe venni a vendég. Nincs például szer­vezett horgásztatás, kirán­dulás. Azt hiszem, hogy ma­gánemberek bevonása lenne célszerű, ők talán gazdaságo­san biztosítanák. Jó lenne, ha egy-egy üdülőhelyről szervezetten elvinnék példá­ul kirándulni a vendégeket. FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — Csak ahhoz buszt kel­lene bérelni. De én azt mon­dom, csak a saját autóbu­szommal indulnék el. Mert az nem állapot, hogy elindu­lunk a Hortobágyxa bérelt busszal, és az útközben le­robban. Saját busz? Ha csak úgy egyik pillanatról a másikra lehetne Magyaror­szágon autóbuszt vásárolni az Ikarustól... A támogatás­ról meg csak annyit, hogy vállalatunk eddig hat kem­pinget épített, de soha nem kaptunk támogatást az ide­genforgalmi alapból. Az ide­genforgalmi cégek pedig egy­re inkább csak olyan vállal­kozásokba mehetnek bele, amelyek hasznot hoznak. A számtalan gond, nehéz­ség ellenére azért az idegen­­forgalomban dolgozók min­den évben idecsalogatják a vendégeket. A Balaton, a Mátra bűvköréből elhozzák a Tisza-tóra, a Tiszaligetbe, Berekfürdőre, Tiszafüredre a turistákat. Igaz, ez egyre több munkába, egyre ma­­gyob erőfeszítésbe kerül... Paulina Éva A Tisza-tóhoz? Minden harmadik! Versengés? Hadd legyen!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom