Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-24 / 146. szám
4 j^ÉPLAP 1989. JÚNIUS 24. A Néplap vendége Hajdú Léseié, az etikai éa fellebvltall bizottság elnöke Nincs előttük modell értékű példa Júniusban az MSZMP megyei pártértekezlete úgy döntött. hogy megszünteti a megyei fegyelmi bizottságot, helyette létrehozza az etikai és fellébbviteli bizottságot. Az új bizottság független a megyei pártszervtől, a megyei pártértekezletnek tartozik beszámolási kötelezettséggel. A bizottság elnökévé Hajdú Lászlót, a Jászkun Volán Vállalat Járműfenntartási és Ipari Osztálya vezetőjét választották. Hajdú László 35 éves, mérnöktanári és szakmérnöki diplomával rendelkezik. 1977-ben kezdett a vállalatnál, majd 1978-tól a Szolnok Városi KISZ-lbizottság apparátusában dolgozott, volt politikai munkatárs, városi titkár, majd első titkár. 1985-ben ismét visszakerült a vállalathoz. — Beszélgetésünk elején térjünk vissza a pártértekezletre. Az ön neve az első titkári posztra is felmerült, Igent mondott, holott tudta, hogy az áj bizottság elnökévé fogják javasolni. — A dolog nem ilyen egyszerű, de menjünk sorjában az eseményekkel. Azt előre tudtam, hogy a nevem el fog hangzani az első titkári tisztségre jelöltek sorában. A küldöttekkel történt beszélgetése során én is szóiba kerültem. Ezen kívül egy régi kiszes barátom felkeresett a pártértekezlet előtt és elmondta, hogy náluk, az üzemi pb ülésén az az álláspont alakult ki, hogy engem javasolnak első titkárnak. A pártértekezleten igent mondtam a jelölésre. Azért, mert nem idegen tőlem a politikai munka, hiszen annak idején a szakmát is feladtam a mozgalomért. A dolog alakulása ismert : nem kaptam annyi szavazatot, hogy felkerüljek a jelölőlistára — ezt minden csalódottság nélkül tudomásul vettem. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de akkor még nem tudtam, hogy én leszek az új bizottság elnökjelöltje. Az utolsó pillanatig úgy volt, hogy az állandó fegyelmi bizottság a későbbiek során ad-hoc jellegűvé alakul át. A jelölőbizottság utolsó ülésén született meg a javaslat: etikai és fellebbviteli bizottság megalakítása látszik szükségesnek, elnöke pedig olyan személy legyen, aki a tisztségviselők választása során kiesik. A jelölésnél ezúttal is igent mondtam és nyílt szavazással, döntő többséggel választottak meg. — Az új bizottság tevékenységének tartalma tnég homályos. Vannak már konkrét elképzelések működését illetően? — Igen, még sok a tisztázatlan kérdés. Tulajdonképpen a tagok sincsenek meg. A tizenhét tagú bizottság delegáltakból fog állni, a delegálások pedig a hónap végén fejeződnek be. Ezután — július elején — tartjuk meg az alakuló ülésünket. Alelnököt választunk, megalkotjuk az ügyrendet. Ebben — és a későbbi egész tevékenységünkben — teljesen önállóak vagyunk. Nehezíti helyzetünket, hogy ilyen bizottság még sehol sem működik, tehát nincs előttünk modell értékű példa. — Várhatóan miben különbözik Imajd az etikai és fellebbviteli bizottság tevékenysége a megszűnt fegyelmi bizottságétól? — Említettem, hogy számtalan kérdés tisztázatlan még. Pillanatnyilag a saját véleményem tudom a kérdésre elmondani. Szerintem az új bizottság egyrésztszűkebb, másrészt bővebb hatáskörrel rendelkezik, mint a fegyelmi bizottság. Szűkebb, mert — bár fegyelmi ügyekkel, fellebbezésekkel továbbra is foglalkozni kell — a hatásköri listába jóval kevesebben tartoznak, mint korábban. Például a pb tagjai delegáltak, esetleges fegyelmi ügyeikkel nem mi, hanem a delegálok foglalkoznak. Bővült a tevékenységi kör azzal, hogy a párton belüli kisebbségi vélemények etikai oldalának megítélése is feladatunk. — Az „etikai oldal” kifejezés alatt mi értendő? — A kisebbségi vélerriények érvényesítésének, képviseletének, terjesztésének módjáról van szó. Hogy etikus-e, vagy nem egy-egy módszer, annak megítélése minden valószínűség szerint rendkívül bonyolult lesz. Ezen a területen pedig végképp járatlanok az utak. Feladatunk majd annyi lesz, hogy a konkrét esetekben kialakítjuk álláspontunkat, amelynek ismeretében az illetékes párttestületek saját belátásuk szerint döntenek. — A bizottság néhány lezáratlan ügyet is örökölt. Mi lesz az örökség sorsa? — Természetesen, a fegyelmi bizottság jogutódjaként a közvéleményt foglalkoztató ügyeket nekünk kell lezárnunk. Bár egyes kérdésekkel a NEB foglalkozik, az a véleményem, hogy tőle függetlenül. a párton belül pontot tehetünk az ügyek végére. Sokáig ezzel nem lehet várni, rendezni kell — nem elkapkodva persze. Kérni fogjuk a régi fegyelmi bizottság segítségét is. Egyébként is remélem, hogy közülük néhány tag delegált lesz az új bizottságba, ez a folytonosság miatt is kívánatos lenne. — Az új struktúrában nagyobb a biztosíték arra, hogy kevesebb etikailag kifogásolható ügy fordul elő? — Ügy gondolom, igen. Említettem, hogy ma sokkal kevesebben tartoznak megyei hatáskörbe, mint korábban. Az esetek megítélése az alapszervezetekre tartozik. A szűkebb környezet önmagában is egy érzékenyebb közeg, nagyobb kontroll. Fékező erőnek tartom a párton belüli demokratizmus fejlődését és a nyilvánosság kiszélesedését. Tehát, már nagy valószínűséggel a kezdeti stádiumban napvilágot látnak az esetleges etikátlanságok. Még egy dolgot megemlítek. A fegyelmi munka jelenlegi hibáját abban látom, hogy erősen kötődik a polgári joghoz,a jog sértéseket követi a {jártfegyelmi eljárás. A {jártmozgalom ezt az utat sokáig nem járhatja. — Milyen akadályokat lát a bizottság tevékenysége előtt? — A legnagyobb gond, hogy a Szervezeti Szabályzat, a Fegyelmi Szabályzat elavult, nem alkalmazkodik a mai viszonyokhoz. Tudjuk, hogy átdolgozásuk folyamatban van, de ma még nem lehet a végeredményt látni. Mást ne mondjak, az új bizottság léte pillanatnyilag ellentétes az érvényben levő Szervezeti Szabályzattal. Ha az új szabályzat nem szentesíti, az egészet újra kell gondolni. Azt várjuk, hogy rövid időn belül tisztázódnak kétségeink. — Köszönöm a beszélgetést. Berki Imre Szóvá tesszük Az élet fontos pillanatai az ünnepek. Olyan pillanatók, melynek kellemes emlékeit szeretnénk megörökíteni és minél tovább megőrizni. Éppen ezért már jóval az ünnepek előtt megkezdjük a készülődést. Csinosítjuk magunkat, lakásunkat, díszítjük városunkat, utcáinkat, tereinket. Most a vasutasok ünnepe közeleg. Erre készülnek országszerte, bizonyára Szolnokon is, bár a régi fűtőház környékén ezt nem jelzi túl nagy mozgolódás. Vakvágányon álló, kiszuperált, ócska. rozsdás mozdonyok, tartálykocsik. Omladozó betonbodegák, méteres gaz, törmelék kupacok jelzik — a városunkba vonaton érkezőknek —, hogy itt már évek óta nem volt takarítás. <KÉ) Tószeg felé félúton valami bűzlik A gyakorlott autózók a városból kifelé menet már a Vegyiműveknél felhúznak minden ablakot, csak aki idegenből ide téved kapkod az útszéli fák takarta kis gyárhoz érve. ö már csak bezárhatja azt a kellemetlen bűzt, amit a kémények okádnak magukból. Hinnénk, hogy ezzel vége is a kellemetlen élménynek, de ha hátszelünk van, akár Várkotnyig is elkísér bennünket a kellemesnek egyáltalán nem nevezhető illat. Ütközben találjuk Tószeget, ezt a hangulatos községet, ahol minden virágba borul ez idő tájt, csak a levegője nem tiszta. Az utóbbi időben néhányan megelégelték ezt az áldatlan állapotot és kifakadva felhívást intéztek a község lakóihoz: „Meddig tűrjük még?!” — kérdezték. A levél nyomába szegődve kerestem Pinviczki Lászlót, aki a lakásán néhány szomszédja társaságában fogadott és mesélte, panaszolta mi késztette a levélírásra. — Közel harminc éve tűrünk, panaszkodni már eleget panaszkodtunk itt már tenni kell valamit. Annak idején munkalehetőségként tálalták elénk a gyártelepítési terveket, de arról egy szót sem szóltak, hogy ilyen büdös lesz. A hetvenes évek közepén ígérték, hogy szagfogót építenek be, de ebből semmi mást nem éreztünk, csak továbbra is a bűzt. Ez megtelepszik mindenütt, éjszaka erre ébredek, reggel a kamráiban minden csupa dögszag, nyáron se ablakot, se ajtót nem lehet nyitni. Tennünk kell valamit! Ügy érezzük, hogy a falu támogatja a kezdeményezésünket és a 'helyi vezetéstől a minisztériumig végigjárunk minden lépcsőfokot, amíg csak nem történik valami ... Ezzel nem tehetnek tönkre egy falut, pedig aki ritkán jár erre, láthatja mekkorát fejlődtünk. Csak a gyár szüntetné 'be ezt a borzalmas bűzt. Most gondolja el, milyen lehet egy lakodalmi vacsora, ha közben jön az áldás, a múltkor szinte szégyelltük magunkat a távolról érkezett vendégek előtt. Maradt már itt el szabadtéri előadás is, mert a művészek nem léptek fel. Tószeg az utóbbi időben látványosan fejlődik, az útjainak 80 százaléka aszfaltozott, minden ház előkertje, a parkok gondozottak, új tetszetős lakások épülnek. Évente 300—400 új lakos jelentkezik be a tanácsnál, sokan Szolnokról. Papp István tanácselnök elismert, sikeres ember a lakosok körében, arra a kérdésre, hogy mit jelent az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat (ATEV) szolnoki üzemének közelsége a falu számára, elgondolkodva, megfontoltan válaszol: — Mióta nincs erdősáv a gyár és a falu között erősebb a szag és az utóbbi időben még egy toliüzemmel bővült ig a gyár. Ebinek a bűze irritálja leginkább az embereket. Mikor az új üzemrészt telepítették meg sem kérdezték a tanácsot. Egyre érzékenyebbek, türelmetlenek az emberek. A községet támogatja az ATEV és talán ezért is, szembeállásnak tekinti az igazgató, amikor ilyen panasszal keressük meg. Pedig ’86-ban amikor egy megsemmisítő telepet létesítettek a falu határába, ígéretet tettek, igaz csak szóban, hogy megoldják a bűztelenítést, de mostanáig semmi sem történt. Lemondanánk erről a kis támogatásról is, csak lépjenek már előre, mert ez tovább tarthatatlan, lerombolja azt amit eddig építettünk. Sikerült az emberi összefogásra alapozva szinte kisvárossá alakítani a községünket. Közel ezer zártkertet osztottunk ki, lehetőségünk lenne egy üdülőfalu, talán egy termálvizes fürdő kialakítására is. Az üzem jelenlegi állapota mindezt megtorpedózhatja. Félő, ha nem történik érdemi változás a tiltakozások nagyobb hullámokat kavarnak majd. A gyár távolról olyan, mint a többi, de közeledve, furcsa érzések lesznek rajtam úrrá. Pedig ahogy az egyik ismerősöm mesélte: „Hol vannak azok a szép idők, a hatvanas évek, amikor nem mehetett el úgy autós a gyár mellett, hogy egy-két hízott patkányt el ne ütött volna. Volt aki itt tanult vadászni”. Ma már ennek nyoma sincs. Mindenütt beton, tisztára söpört udvar. Csak a számomra szokatlan szag jelzi, hogy jó helyen járok. Szabó Sándor, az ATEV szolnoki üzemének igazgatója látva fintoromat megnyugtat: — Higgyje el, a büdös nekünk is büdös. Ezt nem lehet megszokni, nekünk is megfájdul a fejünk ha rossz anyagot dolgozunk fel. Tudom, az emberek panaszkodnak Tószegen, a városban, a szomszédos gyárakban, de ez sajnos ilyen. Nem a bosszantásukra bűzölgünk, ez a gyár profilja. És ami a legnagyobb baj, ilyen 'berendezésekkel, ilyen épületekben kell dolgoznunk. Elavultak, mégpedig olyanynyira, hogy hatékony bűztelenítő berendezés felszerelésének egyszerűen nincs értelme. Ahhoz, hogy valamit is elérjünk a bűzcsökkentésben új épületekre, új technológiára van szükség. Nemrég megnéztem néhány üzemünket, ahol már megvolt a rekonstrukció, és megállapítottam, amit bárki megtehet, aki arra jár, hogy hatékonyan működik a biofilteres bűzmegkötés. Most kerül majd a szolnoki üzemre a sor, a következő ötéves terviben várhatóan megszűnik a „bűztermelés”. Addig viszont tovább kell dolgoznunk, mivel rendeletek köteleznek, hogy az élelmiszeripari üzemekben keletkező alapanyagot be kell gyűjtenünk, aztán hogy mit csinálunk vele, az a mi gondunk. Ennek a közegészségügyi szolgáltatásnak az eredménye az, hogy itt a tárolás miatt koncentráltan jelentkezik a bűz, de most képzeljük el mi lenne, ha például a húsiparnál marad a hulladék, nem is 'beszélve az exportkövetelmények higiénés oldaláról! Az üzem területén szétnézve egyetértek az igazgatóval, a rend ellenére meglátszik, hogy felújításra szorul itt az irodaházon kívül minden. A Szolnok Megyei Tanács építésügyi és vízügyi osztálya megbízása alapján 1988- ban. az akkor még debreceni Környezetvédelmi Intézet lakossági teszteléssel bűzmérést végzett az ATEV szolnoki üzemének környezetében. A vizsgálat eredményeiről Décsei Sándort, az éoítési és vízügyi osztály csoportvezetőjét, kérdeztem: — A lakossági panaszok miatt kezdeményeztük a vizsgálatot. Egy alapvető dolog miatt ez csak tájékozódásra használható, mivel hazánkban kellemetlen szagokra vonatkozó levegőminőségi határérték nincs. Emiatt a hatóság keze meg van kötve, és bírságot nem is fizetett az ATEV. A szakértői vélemény feltárta, hogy a bűz különösen az uralkodó szélirányba települt Tószeget érinti, és hogy folyamatosan romlik a technológiai rendszer állapota. Felderítette azt is, amit eddig nem tudtunk, hogy a legújabb toll-ldszt-,gyártó üzem elavult berendezésekkel került ide. Átnéztük az engedélyezési iratokat, bár minden jogszerű volt, úgy érezzük, hogy körültekintőbben kellett volna akkor eljárni. Tudunk a mostani fejlesztési terveikről, egyeztető tárgyalást is tartottunk már, ahol megismertük az elképzeléseiket. Bekérjük majd a terveiket, és független szakértőkkel átvizsgáljuk, mivel nem szeretnénk, ha megismétlődne a most sajnos „érezhető” eset. A tervezett rekonstrukcióhoz pénzügyi segítséget nem tudunk adni, mivel a megyének nincs önálló környezetvédelmi alapja. Támogatjuk viszont a pályázatukat, mellyel a központi környezetvédelmi alapból a környezetvédelmi beruházásuk értékének 30 százalékáig kaphatnak támogatást. Megoldódik-e rövid időn belül a tószegiek, a város és az ATEV szolnoki üzemének gondja? Mindenki érthetően más szemszögből közelíti ezt a témát, de a cél csak közös lehet. Tiszta levegőt ! A beígért rekonstrukció kezdéséről, ütemezéséről dr. Tóth Istvánt, az ATEV beruházási és fejlesztési igazgatóját kérdeztem: — Szolnokra csak most kerülhetett sor, eddig azokat a gyárainkat kellett felújítanunk, amelyek még rosszabb állapotban voltak. Ennek az ötéves tervidőszaknak a végén, a következőre áthúzódóan elvégezzük a rekonstrukciót. Most az akoz gondot, hogy a szolnoki üzem rekonstrukciójára tartalékolt pénzeinket át kellett csoportosítani az ottani szennyvíztisztító építésére, mivel a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság ezt tartotta fontosabbnak. Még nem rendelkezünk a teljes felújításhoz szükséges két-háromszáz millió forinttal, ezért szeretnénk a környezetvédelmi alapból pályázattal pénzt kapni és várjuk a város illetve a megye segítségét is. Reméljük, mivel környezetvédelmi feladatokat látunk el az egész beruházás ilyen megítélés alá esik, és így több támogatásra számíthatunk majd, ami jelentősen gyorsítaná a tervezett munkákat. A pénztől eltekintve — bár e körül forog minden — jövőre elkezdjük és némi segítséggel 1991 közepére befejezzük a tallüzem rekonstrukcióját a biofilteres bűztelenítő beépítésével együtt. Előreláthatóan ez mintegy 40—50 millió forintba kerül majd. Az eddigi kritikák mi is úgy érezzük, jogosak. Reméljük, ezzel valamelyest nő majd a lakosság tűrőképessége és azt ígérhetjük, hogy a_ teljes rekonstrukció megvalósítása után a bűz a gyárkerítésen belül marad. Ki tudna vitatkozni a vállalatnál, a különböző hivatalokban gondosan egymás mellé rakott, „az illetékesek” (?) tehetetlenségét igazolni szándékozó érvekkel. A gazdasági logika „bűvkörében” .maradva biztosan nem is lehetne harcba szállni a gyár pénzhiányra alapozó, vagy a környezetvédelmi hatóság fellépésének elmaradását szabványok meg nem létével magyarázó következtetésekkel szemben. De létezik, legalábbis léteznie kellene egy másfajta gondolatmenetnek . is, amelyik végre a gazdasági megfontolásokkal legalább egyenértékűnek tartja hétezer ember (és ekkor még csak Tószeg lakóit számoltuk) mindennapi nyugalmát. Törő András
