Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-03 / 129. szám
J^Iéplap 1989. JÚNIUS 3. Agrárválság idején, átalakulás előtt A hetvenes évek első harmadára; megközelítőleg a termelőszövetkezeti egyesülések — mostanság már egyre inkább kimondjuk, kimondhatjuk: nem egy esetben egyesítések — időszakára tehető a mezőgazdasági termelési rendszerek, gyüttműködések, illetve azok jogelődjeinek megalakulása. Az eltelt alig több mint másfél, évtized alatt alaposan megváltozott agrárgazdaságunk pozíciója, sikerágazatból hovatovább válságágazattá válik. Hogyan élik meg az agrárvitáktól hangos jelen időszakot, milyen perspektívát látnak önmaguk számára a termelési rendszerek? Hogyan ítélik meg a partnergazdaságok a koordináló-menedzselő szervezetek eddigi tevékenységét, és mit várnak azoktól a jövőben? Mindezekről kerekasztal-beszélgetés keretében cseréltünk véleményt két megyei központú és egy, a megyében nagy területen működő „külső” termelési rendszer, valamint három közös gazdaság vezetőivel. Beszélgető partnerünk vollt: Borbás János, a Jászapáti Velemi Tsz elnöke, Gaál Lajos, a GITR szolnoki alközpontjának igazgatója, Lengyel Lajos, az Agrocoop igazgatója, Nagy Zoltán, a KITE szolnoki alközpontjának igazgatója, Szabó Lajos, a Kunhegyesi Kunság Népe Tsz elnökhelyettese ésTúróczi János, a Cibakházi Vörös Csillag Tsz elnöke. Lapunkat Temesközy Ferenc újságíró képviselte. „Ráéreztek” a változásra Néplap: Agrárgazdaságunk egészének jelenlegi helyzete, egy új agrárpolitika tézistervezetének országos megmérettetése, nyilvános vitája révén szinte már közismert. Nehéz helyzetben vannak a mezőgazdasági nagyüzemek, de vajon milyen „passzban” vannak a termelési rendszerek, hogyan értékelik a velük való kapcsolatukat a gazdaságok? Lengyel L.: Azt hiszem célszerű lesz mindjárt az eszmecsere elején leszögezni: nem mindegy, hogy általában beszélünk-e a termelési rendszerekről, vagy konkrétan egy-egy. meghatározott termelési ágazatot menedzselő szervezetről. Leegyszerűsítve ugyanis a dolgokat, véleményem szerint a rendszerek olyan helyzetben vannak, amilyenben a partnerüzemek, amilyenben maga a magyar mezőgazdaság. Az sem mindegy, hogy annak idején a megalakulásakor vagy menet közben milyen, úgymond csúcson lévő, vagy válsággal küszködő ágazatot vállalt föl egy rendszer. Mert például a kérődző állatfajoknak az Agrocoop áltail koordinált tartása-tenyésztése és az általunk menedzselt szálastakarmány-termesztés ma nem sikerágazat. Éppen ezért nagyon megérződik a rendszerünk tevékenységén is a mezőgazdaság pénztelensége. Szabó L.: Kétségtelen, hogy a termelési rendszerek létét, életképességét meghatározza a szolgáltatásaik iránti fizetőképes kereslet, ami a gazdaságok részéről egyre csökken mostanában. Meg kell azonban mondanom, hogy jelenleg milyen passzban vannak, az attól is függ. milyen mértékben tudtak az eddigi működésük során megújulni. A megalakulásuk időszakában egy ideig nagy szükség volt a rendszerek szakembereinek konkrét, a termelést közvetlenül segítő szaktanácsadására. hiszen a nagyüzemek akkori szakemberellátottsága még jócskán hagyott maga után kívánnivalót. Az intenzív termelés műszaki hátterének megteremtésénél is vitathatatlanul nélkülözhetetlenek voltak ezek a szervezetek. Időközben azonban felnőtt egy képzett szakember-generáció, és maguk a nagyüzemek is felnőttek a nagyüzemi termelési feladatokhoz. A hagyományos szaktanácsadási szolgáltatásokra már alig van szükségük a téeszeknek, állami gazdaságoknak, igényeik áttevődtek a technológiai, a műszaki-technikai koordinálásra. Túróczi J.: Azt hiszem a termelési rendszerek idejében és jól ráéreztek a gazdaságok igényeinek, szükségleteinek változására. Egyébként pozitív alkalmazkodóképességük azonban, -mondjuk meg őszintén, a a technológia, a gép, a vetőmag vagy egyéb beszerzésének. forgalmazásának monopolizálásához vezetett. Fokozatosan és tartósan olyan helyzet állt elő, hogy. ha tetszik, ha nem az adott termelési rendszer, egy üzem szakvezetésének kényszerűen hozzákötődik kizárólagos lízinglehetőség vagy alkatrészellátási csatorna miatt. Még valamit nem hagyhatunk szó nélkül a rendszerek pozíciójának megítélésekor. Anélkül, hogy személyeskednénk, mindannyian jól tudjuk, hogy egy-egy termelési rendszer milyen hatalmi csoportosulásnak vagy politikai személyiségnek köszönhette a létrejöttét, vagy azoknak a lehetőségeknek, jogoknak a megszerzését, amelyek miatt a nagyüzemek kénytelenek voltak a szervezethez csatlakozni. Ami még hiányzik Néplap: Nem vitatJák tehát a partnergazdaságok, a rendszerek érdemeit a nagy- és kisüzemi mezőgazdálkodás fejleszteseben, különösen a tudomány és a gyakorlat közelítésében, valamint a műszaki-technikai előrehaladásban az ágazatban. A nagyüzemek szerint mi az, amivel az eltelt másfél évtized alatt adósaik maradtak a rendszerek, és melyek azok a területek, amelyeken saját megítélésük szerint a rendszerek sem használták ki kellően a lehetőségeket? Borbás J.: Még valamit előbb a rendszerek érdemeiről. Véleményem szerint nem csak a termelés biológiai, technikai hátterének megteremtésében tettek sokat. hanem az emberi tényezők pozitív alakításában is. Az új technológiák, tudományos-kutatási eredmények elterjesztése kapcsán sokat javult a munkafegyelem, nőtt a szakszerűség becsülete a gazdaságokban. Amit kezdettől fogva hiányolunk a rendszerek tevékenységében: nem sikerült kialakítaniuk a számukra és a partnerüzemek számára is kölcsönösen előnyös nyereségérdekeltséget. Ügy gondolom, az lett volna, az lenne a jó, ha a kifizetett szolgáltatási díjért nem csak az új technológiát követelhetnénk meg, hanem annak garantált eredményességét is. Szóval hiányzik a kölcsönös kockázatvállalás... A kerékasztal résztvevői (balról jobbra): Gaál Lajos, Nagy Zoltán. Túróczi János, Szabó Lajos, Lengyel Lajos cs Borbás János (Fotók: Korényi Éva) Szabó L.: Különösen az utóbbi évekre igaz, hogy bizony lehettek volna költségkímélőbbek is a termelési rendszerek. Legyünk őszinték: a gigantománia, azaz a minél nagyobb termőterület rendszerbe tömörítésén túl a pénzéhség is jellemző volt esetenként rájuk. Mondok egy példát. Az elsők között vásároltunk a Kitétől lineár örttözőberendezéseket, amelyekért, a többi gazdasághoz hasonlóan az egész kukoricaterületünk után fizetjük a szolglátatási díjat. Holott a két gép csak a terület egy részén szolgáltatott új technológiát Így olyan táblák után is bevételhez jutott a rendszer, amelyekkel semmi dolga nem volt. Nem vall takarékosságra a rendszerek szakapparátusának túlzott felduzzasztása sem. Boszszantja a naponta újabb költségkímélési lehetőségek miatt a fejét fájdító üzemi szakembert, ha XX-es kocsiban négy agrármérnököt lát végigautózni a téesz területén . .. Nagy Z.: Talán nem tudják minden gazdaságban, ezért elmondom, hogy a kukorica és az ipari növények termesztését Szolnok megyében 48 gazdaságban 135 ezer hektáron koordináló Kitének Túróczi J.: Oj dolgokat kell fölvállalniuk a rendszereknek, köztük például az érdekvédelmet is. Természetesen kizárólag gazdasági, szakmai érdekvédelemre gondolok. Egy-egy. fél országra terjedő tevékenységet folytató rendszer a tagjai nevében egységesen és nyilván hatásosabban tud fellépni a monopolszervezetek ellen. Ne az legyen a gyakorlat, hogy egy nagyobb, az általam már említett hatalmi csoportot vagy politikai személyiséget maga mögött tudó rendszer meghirdet valamilyen termelési programot, és pozíciójánál fogva ahhoz megszerzi a máris monopolizált kedvezményeket. Miért csak a Kitén keresztül és csak a szuperintenzív öntözési program keretében kaphat például egy gazdaság kereskedelem-politikai támogatást? A mi szakembereink legalább úgy értenek a kukoricatermesztéshez, mint a rendszer! Gaál L.: Nagyon egyetértek azokkal, akik a nyereségérdekeltséget szorgalmazzák. Valóban biztosítaniuk kell azt a megújuló szervezeteknek a hagyományos rendszerekkel szemben, a saját létfenntartásuk érdekében. Valamirevaló. legalább 18—20 százalékos tőkearányos osztalék nélkül ugyanis nem hagy egyetlen gazdaság sem pénzt a közös vállalattá alakuló vagy más szervezeti formát választó rendszernél. Akkor inkább bankba teszi a pénzét, és igaza van ... Szabó L.: Csatlakoznék a rendszerek érdekvédelmi tevékenységét hiányoló kollégákhoz. Nagyon jól kitalálták már ebben az országban a mezőgazdasági termékek, a búza, a cukorrépa, a hús az agronómiái, műszaki és más szolgáltatásokból származó éves bevétele mintegy 120 millió forint. Ez éppen csak fedezi az apparátus fönntartásának, szolgáltató tevékenységünk tárgyi feltételeinek önköltségét. Ezért az összegért tehát, amelyet egyébként hektárra vetítve, ha jól tudom legalább tíz év óta nem változtatott a Kite, semmiképpen nem várható el még kockázatvállalás is. Az XX-es kocsi meg a négy szakmérnök együtt egyébként nem jellemző, és azt hiszem Kunhegyesen se vennék jónéven a téeszbeliek, ha hetekig nem bukkanna föl a határukban a rendszer szakembere. Lengyel L.: Nagy hiba volt véleményem szerint, hogy az utóbbi néhány esztendőben párhuzamosan alakultak meg, nem is kis számban az ugyanazon ágazatok technológiai, technikai megújítását fölvállaló rendszerek, vagy hasonló szervezetek. Ezeket a párhuzamos szellemi és tárgyi kapacitásokat végüL is nem sikerült kellőképpen kihasználni, és egyre-másra való megjelenésük a gazdaságokban is zavart okozott. Sokba is került ez a magyar mezőgazdaságnak.. és a tej objektív minősítését. Emelik is mindig a mércét. A már katasztrofálisan leromlott, a működőképességét fenntartani már csak rendkívüli nagy alkatrészfelhasználással tudó gépparkkal rendelkező nagyüzemek sokat köszönhetnek a nagy értékű, jól felszerelt raktárbázisokat létrehozó termelési rendszereknek. Elvárnánk most már azt is, hogy a másik oldalon is képviseljék az érdekeinket. Garantáltan minősített ipari termékek kerüljenek a felhasználó gazdaságokhoz. Ha mi jó kenyérnekvalót, első osztályú tejet, miegymást szállítunk, akkor elfogadható élettartamú ékszíjhoz, féltengelyhez juthassunk, elfogadható áron. Néplap: A gazdaságok képviselőinek felvetései magukban hordozzák a „mást és másképpen” igényét a rendszerek további működését illetően. Kiderült az eddigi vélaménynyilvánításokból az is, hogy a szóban forgó szervezetek is felismerték a szükségességét ' a mielőbbi megújulásnak, amelyre most már új jogszabály érteimében új szervezeti keretek között kell sort keríteniük. Hol tartanak jelenleg az átalakulási előkészületeik a Kiténél, az Agrocoopnál és a GITR-nél? Nagy Z.; Előre kell bocsátanom. hogy társasági vagy átalakulási törvény nélkül is időszerűnek tartotta már a Kite a szervezeti és a tevékenységbeli változtatásokat egyaránt. Hogy milyen Kitére van szükség a jövőben, azt a partnergazdaságok döntsék el, és majd az ő igényük alapján válaszjuk meg a mostani egyszerű társasági forma helyett a törvény által engedélyezett új működési keretet. Közgyűlésünk egy átalakulási bizottságot választott, amelynek két Szolnok megyei téeszelnök is tagja. Május végén teszi le a bizottság a partnereknek a jövő év elejétől esedékes átalakulásra tett javaslatait az igazgatóság asztalára. Lengyel L.: Hasonló módon taggazdaságainak a döntésére bízta az átalakulás mikéntjét az Agrocoop is. A gesztor semmilyen presszióval nem élhet, a mi partnerkörünkben is egy bizottság méri fel az új szervezeti formával, a tevékenység megújításával kapcsolatos igényeket. Néhány lépcső hátra van még az előkészítő munkában, maga az átállás az év második felében történik meg. Gaál L.: A GITR közgyűlése már döntött: július elsejével közös vállalattá alakul át a rendszer. Elszakadunk — erről egyébként a sajtó már hírt adott — a rákóczifalvi téesztől, és önálló jogi személyként folytatjuk tovább a második félévben a munkát. Igazodás az igényekhez »» Mást és másképpen” Néplap: A rendszerek szervezeti megújulásáig nyilván nem várathatnak magukra a tevékenységben szükséges változások. Hallhatnánk néhány olyan konkrét elképzelésről, amelyekkel a jövőben igazodni kívánnak a partnergazdaságok megváltozott igényeihez? Szabó L.: ' Elnézést, hogy ,elveszem egy kérés erejéig a szót a termelési rendszerek képviselőitől. A gazdaságok szakembereit nagyon élénken foglalkoztatják az átalakulásukkal kapcsolatos kérdések, különösen a szervezeteknél képződött közös vagyon sorsa. Jó lenne, ha erről is hallhatnánk valamit ... Lengyel L.: Az utóbbira egyszerűen tudok válaszolni : az Agrocoopnál nem képződött közös vagyon, nincs mit szét- vagy felosztani. Ami a tervezett változásokat illeti, első helyen hadd említsem rekonstrukciós és bővítő beruházási tevékenységünk komplexitásának erősítését. Tervezünk, kivitelezünk az állattenyésztési szaktelepen, és biztosítjuk a szerviz-, az alkatrész-ellátást. Egy szervezettől tudják így számon kérni a taggazdaságok a fejlesztés ellenében ígért eredménynövekedést. Be kívánunk kapcsolódni a termékértékesítésbe, pontosabban segíteni a nagyüzemeknek az indokolatlan, nem ráfordításarányosan képződő árrések lefaragásában. Miután a háztáji állatállományban nő a kérődzők aránya, feltétlenül fel kell karolnunk a kistermelést is a műszaki-technológiai fejlesztésben, az állategészségügyi szolgáltatásokban Gaál L.: A vagyoni helyzet váltotta ki a legtöbb vitát a GITR részközgyűlésein is. A Rákóczifalvi Rákóczi Tsz végkielégítést kért. de a taggazdaságok úgy döntöttek. nem fizetnek semmit a volt gesztornak. A tényleges vagyon megállapítására, felosztására teljesen pártatlan, megyén kívüli jogászokból és közgazdászokból álló bizottságot kértünk fel. A további tevékenységünkben bővíteni kívánjuk a műszaki szolgáltatásainkat, garancián túli javítással, körzetesítéssel és átalánydíjas szolgáltatás bevezetésével. Berendezés alatt áll Szajolban a fődarab-felújító üzemünk. Idén ősztől a tőkés piaci követelményeknek megfelelő áruk termelésének programját hirdetjük meg, és a közeljövő tervei között szerepel az önálló exportjog megszerzése is. Nagy Z.: Átalakuló rendszerünk vagyoni helyzetével kapcsolatban ugyanazt tudom elmondani, amit az Agrocoop igazgatója ... Túróczi J-: Ezt nem fogadhatjuk el! Lehetetlennek tartom, hogy miközben a kis GITR — elnézést ezt nem minősítésnek szántam — képezni tudott évente 20 millió körüli nyereséget, akkor egy olyan nagy szervezetnél, mint a Kite ne halmozódott volna föl közös tőke. Vagy talán minden Nádudvaré? Mindenesetre nagyon várjuk a Kite közgyűlését ... Nagy Z.: Nem tudok ezzel kapcsolatban mást nyilatkozni, hisz. mint említettem, az átalakulási előkészületekkel külön bizottság foglalkozik. Folytatnám az elképzelések sorát: kereskedelmi szolgáltató tevékenységbe is kezdünk többek között. Már meg is alakítottuk a Termelők Értékesítési Tanácsát, egyelőre szárazbabtermesztésre és értékesítésre. A tanácsban az alapáron felül elérhető exportárbevétel visszaosztásáról maguk a termelők döntenek, természetesen az általuk értékesített termékmennyiség, azaz a többletjövedelem eléréséből való részesedésük alapján meghatározott szavazatukkal. Nagyon örvendetes, hogy a termelési rendszerek nem csupán új jogszabályok kényszerítő hatása alatt, hanem a szolgáltatásaik iránti megváltozott igényeket, a gazdaságok feladatainak minőségi változásait felismerve munkálkodnak a szervezeti és tevékenységi megújuláson. Csakhogy a további, önmaguk és a nagyüzemek számára kölcsönösen előnyös és eredményes további működéshez a meglévő vagy leendő partnergazdaságokban kell mielőbb megteremteni a legalapvetőbb feltételt, a fizetőképes keresletet! Kerekasztal-beszélgetés a termelési rendszerről
