Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-03 / 129. szám

1989. JÚNIUS 3. Néplap Nem mindegy Mikor lesz a tulajdonos bérlő? Alighogy megjelent május 13-án a Nem mindegy — Bérlők, vagy tulajdonosok című cikkem, fölkeresett a szerkesztőségben Nagy Attila, a szolnoki Várkonyi tér 17—18—19. számú ház lakóközössége nevében. — Tudja, hogy lavinát in­dított a cikkével? — kér­dezte a bemutatkozás után, s iratokkal teli gyűjtőt ra­kott elém. — Minket kiját­szottak, minket becsaptak, ráadásul úgy, hogy mi fizet­jük a kárát. Mert az lesz, életünk végéig. A már említett Várkonyi téri lakók még 1988. júniu­sában fordultak először ké­relemmel a város tanácsá­hoz. Bejelentették, hogy szeretnék' megvásárolni a lehetséges kedvezményekkel lakásaikat. Számítottak a hosszúlejáratú, kedvezmé­nyes kamatú kölcsönre, s ta­lán arra is: mérlegelik majd, akik döntenek, hogy a lakóház 23 éve épült, állaga és fölszereltsége erősen el­használódott, mielőbb teijes felújításra szorul. A hivatalokban rég nem szokás postafordultával vá­laszolni, így szeptember ele­jén kapták meg a kedvező választ, s benne a kedvezőt­len hírt. Azt ugyanis, hogy a megvételnek az IKV vizs­gálata szerint akadálya nincs. Ám az 1988-ban élet­­belépett jogszabályok figye­lembevételével új tanácsren­delet készül az elidegenítés­ről, s emiatt előreláthatólag 1988. novemberében bírálják el kérelmüket. A levél Ud­varias, türelmet, megértést kérő volt. Miért téma ez mégis, még mindig, 1989. májusában a Várkonyi tér 17—18—19. sz. lakóházban? Hisz ezek sze­rint már rég nem bérlők, tulajdonosok lehetnének a lakók. Például azért, mert 1988. december 14-én kapták a következő levelet, amelyben az új tanácsrendelet értel­mében 1989. szeptember el-Szerdán tartotta alakuló ülését 28 taggal Szolnokon a Szociális Munkások Magyar­­országi Egyesületének me­gyei csoportja. Kétéves idő­tartamra öttagú vezetőséget választottak: Dobos Pétert Kunszentmártonból, Türke Jánosnét Karcagról, Mohácsi Andreát, dr. Tasi Juditot és dr. Vincze Gyulát Szolnok­ról. Közülük dr. Tasi Juditot értem el elsőként, hogy ér­deklődjem: — Milyen célokat tűztek maguk elé? — Egy éve alakult meg Budapesten az egyesület, alapszabálya számúnkra is az irányadó. Alapvetően cé­lunk a közös munka, a kö­zös gondolkodás. Bebizonyí­tani, hogy a szociálpolitikai dolgozókra szükség van. A megyében sokféle szak­területen dolgozó szociális munkások szakmai összefo­gása: a közös elvekre épülő szociális munka, mint szak­ma megteremtése; az állami, társadalmi és tömegszerve­zetek, mozgalmak egyesüle­tek igény szerinti tájékozta­tása a szakterületen tapasz­talható szociális problémák­ról, együttműködés kialakí­tása azok megoldásában, és a területen dolgozók szakmai tevékenységével kapcsolatos érdekek képviselete is cé­lunk. — Kik az SZMME Szolnok megyei ,csoportjának tagjai? — Pszichológustól a tanár­ig, aktív dolgozótól a nyug­díjasig sokrétű a csoport sejében állapították meg a vétel határidejét, addig — úgymond „folyamatba te­szik”, fölmérik, értékelik, becsük a lakásokat. Közben történt egy s más. Például változtak az OTP kamatfeltételei, s természete­sen az infláció nem kímél­te a lakásárakat se. A jog­szabály változás szerint a korábbi 15 százalékos vétel­ár már 20 százalék. A lakóközösség gondos be­adványt szerkesztett, s kül­dött 1989. márciusában a városi tanács végrehajtó bi­zottságának. Ebben leírják, hogy a szomszédos, 1988. vé­gén megvásárolt ház laká­sainak ára jóval ke­vesebb, mint az övék idén. Négyzetméteren­ként 18 ezer forintért kínál­ják most, 1989-ben a lakáso­kat, amikor a Széchenyi la­kótelepen például az újon­nan épültek négyzetmétere se kerül sokkal többe. A la­kók kiszámolták: a nyolc hónap alatt, amíg kérelmü­ket „altatták”, pontosan két­ezer forinttal emelkedett a lakások négyzetméterének forgalmi értéke, miközben áüaguk természetesen to­vább romlott. Érthetetlen, hogy értékcsökkentő meg­­áüapítást nem, értéknövelőt annál inkább alkalmaztak a becslők. A kedvező infra­struktúra miatt 21 százalék­kal ítélték többre a lakáso­kat. — Jó tudni, hogy a Várkonyi téren pontosan e ház előtt autóbuszmegálló van, hajnaltól éjszakáig (a lakók megszámolták) 174 alkalom­mal állnak meg, s indulnak újra a járatok, füstködöt árasztva. A ház a város egyik legforgalmasabb, s legzajosabb pontja a külön­ben valóban szép környezet­összetétele. És várnánk mindazok jelentkezését, akik céljainkkal egyetértenek, el­fogadják őiket, s e nemes célokért hajlandók tenni. Tá­jékozódhatnak, de mert szét­szórtan vagyunk, kizárólag levélben keressenek minket a HNF megyei bizottságá­nak székházában, 5000 Szol­nak, Ságvári körút 19, illet­ve Postafiók 197 címen, a ne­vemre címzett borítékban. — Nyilván kidolgoztak munkatervet, programot is. — Többek között saját alap- és tovább képzésünk felvállalására, sőt a laiku­sokéra is. A képzési tervben foglalt események, országos szaktekintélyek előadásai ha­vonta lesznek, tagjainkat ezekről előre értesítjük. Fel­mérjük a szociális munkás­képzés helyzetét, az Erdély­ből áttelepültek helyzetét, feltérképezzük a megyében dolgozó szociális munkások, a megyei csoport tagjai, s egyáltalán a megye szociá­lis helyzetét. A közelmúlt­ban, a csoport megalakulá­sát megelőzően az USA-ből érkezett két. kitűnő profesz­­szor előadását volt alkal­munk meghallgatni. Bár a szociális problémáink az övé­kétől merőben eltérnek, mégis sokat tanultunk. Pél­dául azt, hogy nem úgy te­remtünk kapcsolatot „ügyfe­lünkkel”, mint egy hivatali apparátus, hanem mellérem­­deltként segítünk, ahogy tu­dunk. — rónai — nek. És ha még csak ez, ennyi lenne a baj, de: a víz­vezeték elöregedett, a gáz­vezeték minden valószínű­ség szerint megszolgálta a magáét 23 év alatt, szigete­lésjavításra szorul a tető. A lakásokban pedig: a mellék­­helyiségek fűtése életveszé­lyes a kémények miatt, a gáztűzhelyek, konvektorok a TIGÁZ szakemberei szerint nem javíthatók tovább, élet­­veszélyesek. Mindebből a bérlőkből tu­lajdonosokká váló lakók tudják: alapos fölújításra szorul a jövendő öröklaká­suk, házuk. Ha valaki azt hinné, a panaszt fölülvizsgálták, s igazat adtak a panaszosok­nak, téved! „A vételár to­vábbi csökkentésére lehető­ség nincs” — állapítja meg a legutóbb, május 12-én kelt tanácsi levél. Ki tudja, meddig tart, s mivel végződik a Várkonyi tériek ügye? Már tudják, 35 éven át egy kétszobás lakás havi törlesztése 712 forint lesz. Azt nem tudják kiszá­molni, megjövendölni se, mennyit költenek nem 35, tíz év alatt erre a házra, ha tulajdonuk lesz. És ki mit mondana erre? Pár nap, míg a lakók dönthetnek. Így is már ha­lasztást kellett nekik (ne­kik!) kérniük, mivel eltelt a 90 nap, a gondolkodási idő. A halasztást nem kapták meg, pedig azért kértek időt, hogy újból próbálkoz­nak hátha megértést talál­nak. Nos, kaptak: fölszóü­­tást; veszik, nem veszik, nyi latkozzanak. Ök is nyilatkozatot vár­nak: miért nem foglalkoz­tak 1988. június—szeptem­ber között kérelmükkel? S a folyamatban lévő vételi szándékot miért nem a be­nyújtásakor érvényes jogsza­bály szerint bírálják el? S. J. Megváltozik a tanulóbiztosítás II diákigazolványt négyévenként cserélik A művelődési miniszter, a közlekedési, hírközlési és építésügyi, valamint a szo­ciális és egészségügyi mi­niszter együttes rendelete szabályozza a szeptember 1- jétől, az új tanév kezdeté­től érvényes diákigazolvány rendeltetését. Eddig az volt a szokás, hogy az általános és középiskolások a tanév végén, az óvodások részére szeptemberben kötik meg a balesetbiztosítást. Mostantól lényeges változás következik be. Ez az új, arcképes diák­­igazolvány, amelyet négy­­évenként cserélnek — de minden tanév kezdetén az Állami Biztosító által ki­adott biztosítási bélyegek megvásárlásával kell érvé­nyesíteni —, számos kedvez­ményre jogosítja fe; tulajdo­nosát. Igénybe vehet 50 szá­zalékos vasúti, HÉV, autó­busz utazási kedvezményt; állami és egyes egyházi mú­zeumokba díjtalan belépést; ifjúsági szálláshelyek — kempingek, túristaszállók — kedvezményes igénybevéte­lét; üdülő- és gyógyhelyi díj fizetése alóli mentességet biztosít. Ifjúsági turisztikai és sportszerkölcsönző helye­ken is engedményt adnak rá, feljogosítja tulajdonosát di­ákklubok, diáktanyáik látoga­tására, diákjegy és -bérlet vásárlására színházakban, strandokon, jégpályákon. A diákigazolvány az álta­lános iskola első osztályától végigkíséri a tanulókat az egyetem befejezéséig. Az Ál­lami Biztosító helyi fiókjai már megkezdték elosztását. Szolnok megyében is Szociális Munkások Egyesülete Sacnujpadti •ftJjtfZAJ" Ötven ketten vannak Az egyesülések, egyesületek, társulások és társulatok korában élünk. Nem csoda, hogy keresik egymást a közös érdeklődésű, hasonló helyzetű, egyformán gondolkodó emberek. És az csak jó, ha találkoznak, ha közelednek egymáshoz, ha kisebb-na­­gyobb egységet alkotva lépnek föl érdeke­ik, nézeteik, gondolataik tovább terjeszté­se, vagy éppen csak védelme ügyében. Az az egyesület, amely a napokban Szol­nokon már több mint egyéves munkájáról számolt be, nem tartozik a hangos, magá­ról sokat hallatók közé. Nem, mert ugyan nekik is céljuk soraikba gyűjteni minden­kit, aki hasonló sorsú, indíttatású, — ne­kik azonnal és mindig más, életbevágó feladataik voltak, vannak. Egyelőre öt­venkettő a tagság létszáma. Ez az ötven­kettő azonban nem igazi szám, hiszen öt­venkét családot jelent, ráadásul olyan csa­ládot, ahol a legkevesebb három, de nem ritkán hat gyerek él. Igen, ők a Nagycsa­ládosok Szolnok Megyei Egyesületének tagsága. Tavaly, január 22-én alakult meg negyvenhárom nagycsaládos elhatározásá­ból. öszefogtak, hogy segítsenek magukon, s a legszebb cél, a jövő nemzedéke érde­kében dolgozzanak. Aki azt hiszi, most azzal folytatom, hogy ecsetelem, milyen nehéz manapság az élet, s mennyi áldozattal jár nagy családért fe­lelősségei élni — ne tegye le az újságot, nem teszem. Bizonyos vagyok abban, hogy manapság mindenkinek elege van az élet bajaiból, a mindennapos gondokból, s öregnek, középkorúnak, fiatalnak nincs emiatt valami rózsás kedve. Nem mon­dom tehát el a szokványos dolgokat, a megélhetés, a ruházkodás, a szellem ápo­lása, a nevelés nehézségeit, a szegénysé­get, amely nagyon is kézzelfogható való­ság már. örömmel inkább azt: ez az öt­venkét család már elért valahová, ahon­nan talán jó úton tovább lehet haladni, valamennyi ük örömére. Az egyesület indulásakor csupán a hi­tük, az akaratuk volt az erejük. Nem ke­vés az, hiszen hittel, akarattal maguk mellé tudtak állítani szervezeteket és in­tézményeket, gazdaságokat és gyárakat. Megállapodásokat kötöttek két szolnoki tekintélyes nagyüzemmel, a Tiszamenti Vegyiművekkel és a Mezőgéppel, állandó kapcsolatban vannak a Megyei Tanáccsal, a Teszövvel, s már van összeköttetésük törökszentmiklósi termelőszövetkezettel — és a megalakulás pillanatától a Tiszántú­li Református Egyházkerülettel. Az egye­sület vezetői szívesen vették a meghívást, az érdeklődést a Nagycsaládosok Orszá­gos Egyesületétől is, — s elvi megállapo­dás szerint időnként közös akciókban vesznek részt a közös feladatok munkái­ban. Küldöttük ott van a NOÉ országos választmányában. Mindennek eredményeként már a meg­alakulás évében megvalósították nagycsa­ládban élő gyerekek nyári üdültetését, összesen harmincöt ilyen gyermek nyaralt tavaly Zánkán és Berekfürdőn. Két — összesen 15 tagú család — is lehetőséget kapott az úttörővárosban a nyár örömei­nek zavartalan élvezésére, — s ez utóbbi összes költségét az országos egyesület vál­lalta magára. Talán érdemes megjegyezni, mennyire új vonásokat fed ez a tény. A zánkai, úttörőváros állami intézmény, az üdülés egyik színhelye, míg a másik, a be­rekfürdői Megbékélés Háza a református egyházé. Nos, az idén mindkettő tovább folytatódik, mind az állami, mind az egy­házi lehetőséget megkapták, s minden bi­zonnyal élnek is vele. Olyannyira máris, hogy figyelnek rá: az idén „váltsák a nya­ralókat”, akik tavaly részt vettek a ked­vezményben, újaknak adják át a helyet, hiszen elképzelhető, az ötvenkét családban llegalább kétszáz gyerek él. S miközben ezeket máris szervezik, túl vannak az első tárgyaláson több szerve­zettel, — köztük a Kötiköviziggel — egy állandó nyári egyesületi tábor létesítésé­ről. A tiszapüspöki gyönyörű üdülőövezet­ben, a Tisza partján tízezer négyzetméte­res területen sátortábort létesítenek, ahol nemcsak a Szolnok megyei nagycsaládok gyermekeinek adnak lehetőséget, hanem Csereüdültetéssel kis országjáró, fölfede­ző alkalmat is. A közgyűlésen azt is be­jelentették, jövőre már birtokba vehetik a szép Tisza-part egy kis darabját a nagy­­családosok. Persze az élet — mégha a nyárkezdetén vagyunk is — nem csak üdülés, nyaralás. Ezekben a családokban nem könnyű a napi gondok enyhítése sem. Az első ru­haakciót nagy érdeklődés kísérte, s máris szervezik a helyet azoknak a ruhaszállít­mányoknak, amelyeket nemzetközi szer­vezetek segítségével biztosít a megyeiek­nek az országos egyesület. Sok munkával jár, de érdemes a családok közötti ruha­csere akciókat is folytatni. Ez persze, szer­vezetten föllépni a társadalom előtt is — például az igazságosabb adóztatás, a ’gyermekintézményi térítési díjak csökken­tése, a lakásgondok enyhítése érdekében. Az elnökség állást foglalt néhány, a jö­vőt érintő országos kérdőkben is, így az egyesülési, a párt- a népszavazásról szóló törvénytervezet vitáiban. i Most, a közgyűlés, a vezetőség újravá­lasztása után nem új, csak több és a ta­pasztalatok alapján bővített feladatokról épp a héten tartott ülésén állapodott meg az elnökség. Már öröm, hogy minden szerdán 16.30—19 óra között helyük van a szép népfrontszékházban, s páratlan hé­ten szombatonként 8—13 óra között nem­csak egy kis tanácskozó, de a klub is az egyesületé. Nagy segítség ez nekik, hi­szen „vagyonuk” alig százezer forint, Időnként még a postaköltségekre is ügyel­niük kell, nehogy elguruljon nagyon a ’forint. i Kezemben az egy hete választott elnök­ség névsora. Három-hat gyerekes család­apák, édesanyák. A rohanó világban jut idejük munka, család mellett arra, hogy egymásért is tegyenek. Ügy is, mint Csir­ke József szolnoki névelő, aki rövidesen ismét túrára indul, kerékpár túrára 15 gyerekkel. Vagy mint Csatlós Csaba, aki Tiszapüspökin helyi csoportot is szerve­zett, s a tiszakürti helyi csoporttal együtt bizonyítja; van értelme kis településen is laz összefogásnak. ! Ebben az egyesületben nincs íüggetlení­­ített tisztségviselő, s még tiszteletdíjas ügy­intéző sem. Az önként vállalt feladatot mindenki szabad idejében, önzetlenül tel­jesíti. A feltűnően sok értelmiségi szülő italán nem is véletlenül talált így egymás­ra. Értelmes szóval hívnak, várnak sora­ikba mindenkit, aki hasonló sorsú, indít­tatású velük. Nem c * ., hogy keresik egymást! Tiszapüspöki, üdülősor — lassan újra medrébe tér a Tisza (Fotó: Mészáros)

Next

/
Oldalképek
Tartalom