Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-15 / 139. szám
IA tudomány világa I j^ÉPLAP. 1989. JUNIUS 15. Harmincéves a felsőfokú tanítóképzés Tudományos ülés Jászberényben Májusban a tudományos és kulturális hónap keretében, a tanítóképzés felsőfokúvá válásának 30. évfordulóján tudományos ülést tartottak a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán. A programban szerepelt: a tudományos . kutatómunka harminc évének áttekintése; az évfordulóra meghirdetett és beadott pályamunkák értékelése, bemutatása; az országos tudományos diákköri konferenciára készült hallgatói dolgozatok jutalmazása. Médszertail kutatások A tudományos munka 30 évéről summázva az alábbiak hangzottak el: Minden intézmény szakmai tevékenységének alapja a tudó-1 mányos megalapozottság. Munkájába rendszeresen be kell épülnie a tudományok korszerű eredményeinek. Ez magas színvonalú tudományos tevékenységet igényel, ami minden tartalmi megújulásnak is az alapja, vallják a főiskolán. Mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy az oktatók munkaköri kötelessége legyen a tudományos munka, s magas képzettségű szakemberek kerüljenek a főiskolára. A személyi feltételek rendkívül fontosak. A hallgatóknak tudományos atmoszférában kell nevelkedniük,, mert csak úgy válik személyiségük tulajdonságává a tudományosság iránti igény. A tudományos munka irányultságát és tartalmát tekintve a három évtized globálisán három szakaszra bontható. Az első szakasz az 1960-as évekre és az 1970-es évek elejére tehető. 1959- ben válik a képzés felsőfokúvá. Még sok szál fűzi a tanítást a középfokhoz de az a tény, hogy a hallgatók érettségi után kerültek a főiskolára, megváltoztatta a velük való foglalkozást. Igényként jelentkezett a tudományos módszertani ismeretek nyújtása, amikor a konkrét tanítási, nevelési problémákról kellett kiindulni. A kutatómunka metodikai jelleget ölt ebben az időszakban. Az alsó tagozatos metodikai problémákat oktatók és gyakorlóiskolai nevelők együtt vizsgálták. Közös metodikai kutatócsoport alakult, s 10 évig működött és az anyanyelvi neveléssel foglalkozott. Majd szélesedett a kutatás a környezetismerettel, a matematikával, az alsótagozatos idegennyelv oktatásával. Szoros kapcsolat alakult ki az OPI-vaí. Ezekben az években sorra jelentek meg a cikkek, tanulmányok a szaklapokban, s megjelenik egymás után három önálló kiadványuk. Ezer cikk, tanulmány A második szakasz az 1970-es évek eleje, s kutatás fő iránya a felsőoktatás-metodika. Ez szrves folytatása az előző szakasznak, amikor a sok alsótagozatos tapasztalat alkalmazásra kerül a felsőoktatásban. Az oktatók több főiskolai jegyzetet írnak, tankönyvek társszerzői lesznek. Bővülnek a kutatási témák. Vizsgálni kezdik a hallgatók világnézeti arculatát, pedagógiai képességeiket, a gyakorlati képzés hatékonyságát és még sok minden mást. A harmadik szakasz az 1980-as évekre tehető, s jellemzően a nyitás korszakának lehetne nevezni. Egyre jobban kapcsolódik be a főiskola a tudományos munka országos vérkeringésébe. Országosan meghirdetett pályázatokat nyernek el az oktatók. Állami finanszírozással az elmúlt években a három ciklusbaxi 16 bejelentett kutatás folyt, illetve folyik a főiskolán. Ezek a kutatások változatosak, az egyéni ambíciókat is kielégítők. Ez a változás a tudományos munkában társadalmi igényeknek tesz eleget, mert a. képzésben jobban konzerválható ismereteket kell elsajátítani, képességeket kell kialakítani, több színtéren helytálló tanítókat kell nevelni a főiskolának. Mindez elképzelhetetlen képzési kísérletek, új képzési modellek megalkotása nélkül. A summás megállapítások után szó esett néhány konkrét adatról. A főiskola dolgozói, beleértve a gyakorlóiskola nevelőit is, a 30 év alatt közel ezer cikket tanulmányt írtak, publikáltak. Tizenhat oktató rendelkezik egy-három nyelvvizsgával, huszonketten pedig doktori címmel, s ezek közül tizenkilencen a főiskolán készültek fel a disszertáció megvédésére. Oktatók, gvokorlóiskolai nevelők 76 pályamunkát készítettek a három évtized alatt, s ezekből 33 díjat is nyert. Díjazott pályamüyek Ezek után került sor az oktatói pályázatok, pályaművek értékelésére és bemutatására. Két kategóriában készültek dolgozatok. Az egyikbe tartoznak azok. amelyek a tantervi korszerűsítéshez kapcsolódnak. Megszokott első díjat kapott: Váczi Gyula Jegyzet a technika tanításához és dr. Tóth László Kutató tanulás a korrekciós nevelés tantárgyban című pályamunkákért. Második díjat kapott dr. Szalóky Terézia Az írástanítás néhány kérdése a kommunikatív irányultságú orosznyelv-oktatásban című pályamunkájáért. Harmadik díjas lett Antal György Gondolatok az identitásról, etikáról, erkölcsről című dolgozata. A második kategória dolgozatai a kutatási témákhoz kapcsolódnak. Megosztott első díjat kapott Fábiánná dr Kocsis Lenke Űj kihívások a pedagógia oktatásában és dr. Boros’ Dezsőné A képességfejlesztő felsőoktatási kísérlet ének-zene tantárgyának mérési eredménye és értékelése című pályamunkájáért. Második díjat kapott dr. Wirth István—Bállá Ferenc Egyletek, egyesületek a Jászságban 1867—1900- ig című dolgozatáért. Harmadik díjas lett dr. Pethő László A határon túli magyar tanítókról című pályamunkájával. Ebben az évben került sor az egyetemi és főiskolai hallgatók XIX. országos tudományos diákköri konferenciájára. Erre a hallgatók 23 dolgozattal készültek, munkájukat 12 oktató-konzulens segítette, Bakosné Járvás Katalin 2., Pujszné Kucsa Andrea 3., Panyi Katalin 3., Fehér Éva pedig különdíjat kapott az országos bemutatón. A tudományos ülésen még 21 hallgató kapott jutalmat. dr. Gledura Lajos Növényfajokai tenyésztenek „Kertészkedő” halak Régóta tudjuk már, hogy a madaraknak és bizonyos szárazföldi állatoknak szerepük lehet egyes növények terjedésében: elfogyasztják a növények termését, majd ürülékükkel elszórják a magvakat. Egy brazil tudósnak most sikerült bebizonyítania, hogy halak is közreműködhetnek a magvak terjedésében. A-» Amazonas-folyó parti erdőségeiben élő számos fa termése tápláléka a folyókban élő halaknak. Elfogyasztva a termést, a csíraképes magvak kiválnak szervezetükből az ürülékkel, és meszszire eljuthatnak. Most elsőízben sikerült bebizonyítani, hogy a madarakon és a szárazföldi állatokon kívül „kertészként" közvetve a halaknak is részük lehet egyes növényfajok elterjedésében. Rókatemetés Egy nyugatnémet vadász késő este egy rókát ejtett el, s másnap reggeL akarta hazavinni. Amikor érte ment, a rókatetemet betakarva találta : egy másik róka, amelynek a lábnyomai jól látszottak, a fajtársát, egy háromméteres körzetből összekapart levelekkel és homokkal olyan jói eltemette, hogy csak a talpa látszott ki. Hasonlót eddig csak az afrikai elefántok körében figyeltek meg. il löwasüt Sorozatunkban már említettük, hogy Pesten 1832-ben indult el az első tömegközlekedési eszköz, a íóvontatású társaskocsi — érthetőbben, az omnibusz. Most a lóvasútról, hivatalos nevén a lóvontatású vasútról adunk hírt, amely az előbbitől abban különbözik, hogy sínen közlekedik, így gyorsabb és — állítólag! — nagyobb kényelmet nyújt. A múlt század közepe táján a fellendült urbanizáció folytán egyre nagyobb gondot jelentett a nagyvárosok zsúfolt közlekedése. Ezidőtájt a lóvasút jelentette a legkorszerűbb tömegközlekedési eszközt, de már ez sem felelt meg a követelményeknek. Például a New York Herald riportere a lap egyik 1864. évi számában így kesereg: „Ezek a kocsik csendesebbek, mint a társaskocsik,. de sokkal zsúfoltabbak. Az emberek úgy szoronganak bennük, mint a szardíniák a dobozban, olajos izzadság közepette. Az ülések enyhén szólva dugig vannak, s a középütt sorakozó utasok úgy lógnak a kapaszkodókon, mint füstölt sonka a sarki fűszeresnél." Ugyanebben az évben egv szakember kiállt a New York-i Broadway (Széles út) egyik kereszteződésébe és 15 másodpercenként az egyik irányban is, a másik irányban is egy-egy társaskocsit számolt meg. Emellett elképzelhetjük azt a szennyet és bűzt, amit a lovak természetes életműködése okoz! De visszatérve az akkori szűkebb hazánkba: Bécsben 1865. október 4-én indult el az első lóvasúti kocsi és ugyanebben az évben megalakult a Pesti Közúti Vaspálya Társaság. Meg is kezdték a sínek lefektetését. 1866. július 30-án délután négy órakor az ünneplő tömeg éljenzése közepette indult el Pesten az emeletes, vaskerekű lóvasúti kocsi és a mai Deák tértől 37 perc alatt ért el az újpesti indóházig. A tudósító azt állapította meg, hogy „ ... a rázás sokkal kisebb, mint a gőzerejű vasutakon.” K. A. A pesti lóvasút megnyitása. A kocsi éppen a Nemzeti Múzeum előtt halad el. Egy tanácskozás ürügyén A kéz sajkacsontjának törése és álízülete KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEK SZOLNOKON A kéz csodálatos művészi struktúrájában a kívülről látható elemeken kívül bonyolult, több csontból álló váz vesz részt és végzi azt a sokirányú mozgást, amit csak akkor veszünk észre, ha ez a mozgás károsodik. A közvetlenül a csukló mellett helyet foglaló kéztőben nyolc csontocska két sorban elhelyezkedve finom mozgásaival egymást kiegészítve hozza létre a kombinált mozgásokat. A leggyakrabban megsérülő és emiatt a baleseti sebészetben legjelentősebb kéztőcsont a sajkacsont (os scaphoideum), amely alakjáról kapta elnevezését. A kéátő hüvelykujj felőli oldalán helyezkedik el. Eleséskor, amikor rendszerint kezünkkel kitámasztva védjük magunkat, a csukló erőteljes hátrahajlítása jön létre. Ilyenkor a sajkacsont nekifeszül az orsócsont ízületi peremének és eltörik. Ezen a mindössze 2,5 centiméter hosszú és 10—15 milliméter átmérőjű szivacsos csontállományú csontocskán létrejövő elmozdulás nélküli törések, vagy repedések sokszor alig okoznak panaszt és a csuklótájon keletkező enyhe duzzanat és fájdalom hívják fel' csak a figyelmet rá. A panaszok napok alatt megszűnnek és a sérült gyakran fel sem keresi az orvost. A törés azonban sajnos rögzítés nélkül meggyógyulni képtelen, így a kezelés nélkül maradt törésnek komoly következményei lesznek. az esetben, ha egy csont eltörik és nem gyógyul öszsze, akkor a két csontvég között kóros mozgás jön létre és mechanikailag ízületként működik. Arra való tekintettel azonban, hogy ez a mozgás nem előre meghatározott valódi Ízületen és porcfelszíneken zajlik, ezért ezeket az Ízületeket álízületeknek nevezzük. így van ez a sajkacsont álízületnél is. A meg nem gyógyult törvégek közül az egyik a holdcsonttal marad szalagos összeköttetésben, a másik törvég a vele összeköttetésben lévő csontocskákkal együtt mozog és így kettejük között kóros mozgás alakul ki. Ez a kóros mozgás a betegnek előbb-utóbb panaszokat okoz, és a csuklóizület, illetve a kéztő csontjainak finom, harmonikus mozgása megbomlása miatt az ízület •korai elkopását, elöregedését (arthrosis) okozza. A sajkacsont álízület miatti izületi kopás sajnos progresszív állapot, és csaknem mindig tovább folytatódik, ha egyszer már elindult. Mindezeket ismerve igyekezni kell a sajkacsont törését felfedezni, illetve gipszrögzítéssel meggyógyítani, de ha ez nem sikerül, akkor a különálló sajkacsont darabkákat műtéti leg kell egyesíteni. Műtéti megoldások Ha idejében felfedezik Az orvos tudva azt, hogy kis panasz ellenére is előfordulhat sajkacsont törés, ennek gyanújakor a csukló 4 irányú röntgen felvételét rendeli el. Sajnos az alattomos törés még 4 röntgenfelvétel elkészítése ellenére sem fedezhető fel mindig, így a szakma szabályai szerint sajkacsonttörés gyanúja esetén negatív röntgenfelvétel mellett is gipszrögzítést kell rakni a kézre és a felvételeket két hét múlva meg kell ismételni. Ha a törés létrejött, csak a röntgenfelvételen nem volt látható, az eltelt két hét alatt a törési résben lezajlódó csontfelszívódás (resorbció) miatt a törési rés szélesebbé válik, és így a röntgenfelvételen kimutatható lesz. Nagy anyagon végzett vizsgálatok tapasztalatai azt . mutatják, hogy a felfedezett és helyesen kezelt sajkacsont törések 95 százaléka meggyógyul. A maradék 5 százalékban álízület keletkezik. Mi is az az álízület? Közismert, hogy a csontok között Ízületek helyezkednek el és ezekben az Ízületekben különböző irányú mozgások jöhetnek létre az Ízület alakjának megfelelően. Abban A sajkacsont álízületének sok műtéti megoldása lehetséges. A műtéteket két nagy csoportra lehet osztani. Az első csoport a rekonstrukciós műtétek, amely azt jelenti, hogy sebészeti beavatkozással a két törvéget egyesítjük és ae eredeti állapotot állítjuk helyre. A helyreállító műtétek közül Magyarországon ma legtöbben a Matti—Russe féle műtétet végzik, amelyet Zolczer profeszszor (Budapest, János Kórház) módosított. A műtét lényege abban áll, hogy a kettétört sajkacsont egymás felé néző álizületi felszíneit, amelyek életképtelenek, eltávolítjuk és az így keletkezett hasábalakú csonthiányt a könyök egyik csontjából (ulna) vett csontléc beültetésével pótoljuk. Másik módszer, amely az utolsó tíz évben terjedt el, az úgynevezett Ender-lemezkés csontegyesítés. Ennek lényege, hogy az álizületi felszíneket kitakarítjuk, a keletkezett üreget a csípőlapát csontjából vett szivacsos csontdarabkákkal telitöltj ük és a kettétört csontot egy kis lemezke és egy csavar segítségével egyesítjük. A sajkacsont álízület rekonstrukciós jellegű műtétéit felesleges lenne mind felsorolni, de két módszer még említést erdemel. Friss álízületnél jó módszernek tűnik a csontocska hossztengelyébe bevezetett csavaros csontegyesítés, amelyet időben alkalmazva az álízületet meg lehet gyógyítani. Feltétlen említést érdemel, hogy olyan esetekben, amikor a sajkacsont egésze megbetegedett, az egész sajkacsont eltávolításával és sajkacsont alakú szilikongumi protézis behelyezésével a csont pótolható. Ilyen műtét után azonban a beteg komoly fizikai munkát nem végezhet, mert a behelyezett műanyag élettartama véges. A kezelés egyik centruma Május 6-án, Szolnokon a Hetényi Géza Kórház előadótermében összegyűltek azok a magyar szakemberek az ország minden területéről, akik a saj karcsont-törés és álízület gyógyítása területén tudományos munkásságot fejtettek ki, vagy valamilyen műtéti eljárást úttörő módon bevezettek Magyarországon. A sajkacsonttörés és az álízület kezeléséről referátumok hangzottak el, amelyet igen jól sikerült konstruktív kerekasztal vita követett. A Magyarországon alkalmazott újabb módszerek közül mint számban, mint az eredményességet tekintve kiemelkedő helyen áll a Szolnok Megyei Tanács Hetényi Géza Kórház baleseti osztálya, ahol az elmúlt évben 35 esetben végeztek műtétet sajkacsont álízület miatt. Ezek közül 31 rekonstrukciós műtét volt, és csak 4 volt palliativ. A műtéti típusok közül ők az Ender-lemezkés osteosynthesist alkalmazzák 96 százalékos gyógyulási eredménnyel. Ilyen nagyszámú sajkacsont álizületes beteg egy osztályon akkor tud összegyűlni, ha a környező kórházak és megyék is ide küldik álizületes betegeiket műtét végett. A baleseti osztály vállalta ezt a reá nehezedő plusz terhet, és így az elmúlt két évben a sajkacsont álízületkezelés egyik centrumává vált. dr. Dósa Gábor osztályvezető főorvos VISSZATEKINTŐ
