Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-15 / 139. szám

1989. JÚNIUS 15. jj^ÉPlAP SA szerkesztőség postájából I Nyílt levél Marosiné Rittling Katalin óvodapedagógusnak A Néplap június 5-i szá­mában, Szabad iskolaválasz­tást — mindenkinek című levele ellentmondó érzéseket keltett bennem és a nevelő­testületben. A levél igazság­tartalma az, hogy gyermekét nem vettem fel iskolánk nem zene tagozatos első osz­tályába. Két alkalommal ta­lálkoztunk — rövid időre, amikor arra ösztönöztem, hozza el gyermekét a zenei meghallgatásra, mert ha ott megfelel, iskolánk első osz­tályába felvételt nyer. Lát­szólag elfogadta, be is hív­tuk a gyermeket meghallga­tásra, ahova nem hozta el, távolmaradásának okát nem jelezte. A pót zenei meghall­gatás még egy újabb lehető­séget jelentett volna, de ez­zel sem élt. így nem tudtuk megítélni gyermekének tény­leges képességeit közvetlenül, mert a személyes találkozást éppen a szülő nem tette le­hetővé. Érthetetlen és alap­talanul vádló levelének utol­só mondata, miszerint: „a kiválasztáskor nem tartja szükségesnek a gyermekkel való személyes találkozást, képességéről közvetett mó­don szerez információt.” Állításai valótlanok. A nem tagozatos osztályba el­sősorban a körzetünkbe tar­tozó gyermekeket vesszük fel, s előnyben részesítjük az iskolánkban dolgozó pedagó­gusok-, a patronáló vállala­toknál, intézményeknél dol­gozó szülök gyermekeit, il­letve azokat, akiknek idő­sebb testvérük már iskolánk tanulója. Ezért nincs való­ságtartalma annak a kijelen­tésének, hogy a nem tagoza­tos osztályba csak „vállalat­igazgató, rendőrnyomozó és orvos szülő” gyermekei nyer­nek felvételt. A közvélemény előtt az ön érvei — „csak pedagógus vagyok és a fér­jem sem ül vezetői székben” — hatásosak és hihetőek le­hetnek úgy, hogy elfelejtet­te megemlíteni az iskola ál­tal az ön gyermeke számá­ra is felajánlott lehetőséget. Ha testületünk nevelési szellemével elégedetlen — aminek megítélésében érzel­mi, hangulati elemek domi­nálnak —, igazán nem ér­tem, miért akarta mégis „ilyen szemléletű tantestü­lettel” neveltetni gyermekét. Munkánk minősítését — szá­munkra — az jelenti, aho­gyan gyermekeink az életben megállják helyüket. Simon Józsefné a Szolnoki Kodály Zoltán Ének—Zene Tagozatos Általános Iskola igazgatója Ehhez a témához kapcso­lódik Mészáros Mihály szol­noki olvasónk levele: Nem feltétlenül protekció A Szabad iskolaválasztást mindenkinek című levélhez — a tények teljesebb megis­merése érdekében, s mint a cikkbéli egyik szülő szólok hozzá. Az említett iskolába óvodás gyermekünket egy­éves zenei előkészítő foglal­kozásra járattuk. Ezt köve­tően vett részt az iskola ál­tal meghirdetett . felvételi vizsgán, amelyen a zenei jellegű feladatok teljesítésé­nél gyengébben, az egyéb feladatok megoldásánál jól szerepelt, összességében a zenei tagozatra nem vették fel. Marosiné által a cikkben említett közvetlen megisme­rés hiányát az egyéves elő­készítő foglalkozáson, vala­mint a felvételi vizsgán tör­tént szereplés pótolhatja. Ez a lehetőség adott volt, tehát nem a cikkben említett, előzmények nélküli beiratko­zásról volt szó. Mindezek­kel Marosiné is tisztában le­hetett, lévén, hogy három éve a gyermekem óvónője. Az iskola igazgatónője — a cikkben megjelentekkel el­lentétben — tárgyilagos és korrekt hangnemben adta tudomásunkra, hogy sok a jó képességű jelentkező, és egy­általán nem biztatott. Mind­ezek után örömmel értesül­tünk, hogy gyermekünket az általános tagozatra felvették. Nem érzem magam kivált­ságos helyzetben lévő szülő­nek, és Marosiné álláspont­jához csak annyit, hogy nem kell minden egyes eset mö­gött a protekciót keresni, látni. Tószegiek! Meddig tűrjük még!? Meddig kell még tűrnünk azt a fertelmes bűzt, amit a falutól 4 kilométerre lévő, és sokszorosan elátkozott állati­­fehérje-feldolgozó üzem áraszt? Napok óta vastag fe­hér füst ömlik a kéményen és mivel a szél iránya több­nyire északi, északnyugati, beteríti vele az egész falut, elárasztva tömény dögszag­gal. Akármilyen meleg van, nem lehet ablakot nyitni, de így is betelepszik az elvisel­hetetlen bűz. Mi költözzünk el, akik itt születtünk, itt él­tünk akkor is, amikor ide telepítették a gyárat? A ’70- es évek közepén, egy falu­gyűlésen megígérték, hogy szagelvonót szerelnek föl, de Egy legenda Petőfi Sándor 1841-ben, a. Vándordalok című versében így ír •— kissé szélsőségesen: Vándorlók én is, ámde pá­lyám / Ellenkező: A szerelem forró honából / Jégsir felé. Lehet, hogy e pár szó és egy régi legenda adta Morvái Ferenc kazángyárosnak a nagy ötletet, hogy felkutas­ebből a mai napig nem lett semmi. A tószegi halastó környékén lévő hobbikon nemcsak helybeliek, hanem szolnokiak és más települé­sek lakói is szorgoskodnak, ezenkívül sok az átutazó. Vajon ők mit szólnak ehhez? Nem mondják-e, hogy „de birka népség lakik Tószegen, tűrik ezt az állapotot?!” Tószegiek! Nem tehetünk ellene semmit? Mindenkinek joga van a tiszta levegőhöz! (Az ügyben illetékesek meg­szólaltatásával lapunkban rö­videsen visszatérünk e témá­ra. A szerk.) Pinviczki László Tószeg nyomában... sa Petőfi állítólagos szibé­riai sírját? A Petőfi emlékbizottság május 27-én, Mátrafüreden tartotta ülését, melyen elha­tározta, hogy a szibériai Ba­­guzin városkában feltárja a költő sírját. A város lakói­nak meggyőződése, hogy a nagy költő itt nyugszik. Pe­tőfi Sándor mint dekabrista került a ’48—49-es harcok végén a foglyok közé. A gö­rögkeleti egyház anyaköny­vében ugyan nem szerepel a költő neve, mert az ottani pópa szerint dekabristákat nem anyakönyveztek, az egy­ház tiltotta. Az egyik idős, 90 év körüli asszony azt ál­lítja, hogy ő Petőfi unokája. Külsejét pontosan körülírta, viselkedését is különösnek tartotta. Július 10-én elindul az emlékbizottság huszonhét tagja — Morvái Ferenc ve­zetésével, külön repülőgépen —, hogy feltárja a sírt. E munkában részt vesz két amerikai-, három szovjet antropológus tudós, akik tu­dományosan vizsgálják a csontvázat. Az ő szavuk lesz a döntő. A brigád tagjai a „Megamorv” Kazán KFT emblémáját viselő, bordo munkaruhában dolgoznak, és a város fiataljainak 1000 pó­lót osztanak szét — emblé­májukkal ékesítve. A Petőfi­­kultusz mellett tehát üzleti propaganda is meghúzódik. Az út költsége 4—5 mil­lió forint, amit az energikus, nagy szponzor, Morvái úr áll. A bizottság tagjait ko­moly munkára, pontosságra szólította fel. így kezdte: aki öt percet késik az indulás­ról, itthon marad ... Vajon jó ügyre költi-e millióit a kazángyáros? Fel­vetődhet: ha sikeres lesz az út, megéri, ha nem, a le­genda szerte foszlik. De Pe­tőfi gondolatai, eszméi, em­léke bennünk akkor is örök­ké él. Fenyvessiné Góhér Anna Szolnok „A tájnak így van lelke” Zenét, költő részvételét és képzőművészeti alkotásokat kínált június 2-ára a tisza­füredi Kiss Pál Múzeumtól kapott meghívó, melyben Cserőháti Kovács István fes­tőművész kiállítására invi­tál. A lassan gyülekező közön­ség gyönyörködve szemlélte a főként portrékból és tájké­pekből álló művöket, és hall­gatta a három tagú citeraze­­nekar hangulatos muzsikáját. A meghívón még „Szőke Ti­sza” néven szerepeltek, a ki­állításon „Sámán” néven mu­tatkoztak be. A megnyitót Czukor György költő (Törökbálinton könyvtáros) tartotta és is­mertette meg az alkotó fes­tőművészt, aki előnevét szülő­helye, Poroszló t is za menti árterétől kölcsönözte. Egy küzdelmes életút eddigi sza­kaszát (most 39 éves) tárta a gyér számú közönség elé. Hogyan ért idáig? Az alko­tásvágy korán jelentkezett nála. Már a debreceni gim­názium matematika óráján copfos lány portrékat rajzolt, s tanára így biztatta: foly­tasd, fiam! Érettségi után nyomdász, majd elvégzi a népművelő—könyvtár szakot, így emlékszik: Kamaszko­romban Van Gogh Naprafor­gók csendéletére csodálkoz­tam rá, és első jelentős ké­pem Petőfit ábrázolta. Sike­rei közül: Túrkevén nívódí­jat kapott, majd Pesten, a Tájak és emberek című pá­lyázaton ismerték ei munká­ját. A szépre vágyó közönség a művész társaságában járta körbe a termet. Dicsérték a kunsági fejeket, az önarcké­peket, de az elismerések mel­lett valaki hiányolta a táj­képekről az embert. A festő így indokolta: Semmivel sem akartam elvonni a figyelmet a tájról, melynek így van lelke. (A kiállítás június 25- ig várja a közönséget.) Nagy János Tiszafüred Dunántúli nyugdíjas olajosok Szolnokon A Kőolaj- és Földgázbá­nyászati Vállalat lovászi üze­me nyugdíjasklubbjának hu­szonhat tagú csoportját látta vendégül május 24—25-én a Kőolajkutató Vállalat nyug­díjasklubja. Vendégeink vi­szonozták az előző évi, Lo­vásziban tett látogatásunkat. Programjuk között szerepelt városunk főbb nevezetessé­geinek megismerése, így a Szolnoki Művésztelep, a Mil­­léri Vízügyi Múzeum megte­kintése, és ellátogattak a mű­velődési központba is. A megérkezés napján rendezett vacsorán részt vettek a szol­noki klub tagjai is, ahol a menü tiszai halászlé és tú­róscsusza volt. Ezt követte a finom zalai bor és sütemény. A megye legnépszerűbb éne­keseinek, Csíki Pálnak és Dallos Gizellának köszönhe­tő a vacsora utáni jó hangu­lat. Fellépésük mellett tom­bolaverseny, szavalat, egyé­ni énekszám tette színesebbé az összejövetelt. Zalai vendégeinket az ÁFOR szajoli üdülőjében, festői környezetben helyez­tük el. Mint mondták, szíve­sen maradtak volna még, de kora délután indulniuk kel­lett, hogy aznap Lovásziba érkezzenek — adta hírül az eseményt Szatmári Zsigmond szolnoki olvasónk. Ez aztán környezetvédelem!!! Felvételünk a szolnoki Ságvári körúton, az OTP épülete mögött készült (Fotó: TKL) 5 Az áraház gyermekprogramja Sokoldalú az a több éves kapcsolat, mely a helyi Ská­la Áruház és a jászberényi Kókai László Ottöróház kö­zött kialakult. Évenként két­szer, tavasszal és ősszel „ki­települ” az áruház gyermek­ruha osztálya, hogy nagy számú közönség előtt mutas­sa be az új modelleket. Az is hagyomány, hogy a ruhá­kat a Gyetvai János Általá­nos Iskola tanulóiból váloga­tott csapat ölti magára. Nem volt ez másképp az elmúlt napokban sem, amikor a be­mutatóra teljesen megtelt az úttörőház nagyterme. Ez­zel egy időben a betérő kö­zönség, az áruház lépcsőhá­zában kiállított gyermekraj­zokban gyönyörködhetett. Faragó László Jászberény Vosztok út helyett Kandó Kálmán tér legyen örömmel látom a szolnoki Tallinn mozi falán a Kandó Kálmán tér feliratot és az emléktáblát. Olyan házat vi­szont egyet sem találtam, amelynek számtáblája ehhez tartozna. így a tér elnevezé­se vajmi keveset ér! Van vi­szont Vosztok út, a szolga­­lelkűség terméke. Gagarin, az emberiség első űrhajósa tiszteletünket, érdemli, de ró­la már nem neveztek el ut­cát Szolnokon. Éppen ezért feleslegesnek tartom, hogy az űrhajóról utcanevünk le­gyen. Javaslom, hogy Vosz­tok út helyett Kandó Kálmán tér szerepeljen e lakókörzet­ben, a házszám pedig ma­radjon változatlan. Bizám György Szolnok Nem önkéntes alapon fizetjük a szemétdijat A szolpoki Alvégi és Sirály út kereszteződésében, lévő szeméttároló és környékének elviselhetetlen állapotát tet­te szóvá május 2-i számunk­ban Farkas Géza. Kérdezte: A városi tanács köztisztaság­ra vonatkozó rendeletéinek betartását ki és mikor ellen­őrzi? Milyen bírságot szab­nak ki azokra, akik nem fi­zetnek szemétdíjat, de teher­autóval, személy- és kézi ko­csival hordják e helyre a tö­méntelen hulladékot, közte disznótrágyát is? Sellei László olvasónk is ezen a környéken lakik, s az előző kérdéshez a következőket fűzte: „Hat éve lakom a szemét­­tároló körzetében, de nem tartom elhanyagoltnak. Ez természetesen Farkas Gézá­nak is köszönhető, mert többször láttam már, hogy rendbe teszi a konténer kör­nyékét. Megjegyzésével vi­szont nem értek egyet, mert milyen alapon formál magá­nak jogot és fórumot ahhoz, hogy meghatározza: ki, mi­lyen és mennyi szemetet szál­lít. a konténerbe? A szemét­díjat nem önkéntes alapon fizetjük, azt a városi tanács illetékes- szerve rója ki.” A Városgondnoksági Iroda vezetője, Veréb Sándor eb­ben az ügyben a következő választ adta: A Sirály és Alvégi út ke­reszteződésében kihelyezett konténer a háztartási hulla­dék elhelyezésére elegendő, kerti és állati eredetű sze­métre nem. (A gallyak el­szállításáról lombtalanításkor gondoskodunk.) A köztiszta­sági tanácsrendelet szerint szabálysértést követ el és pénzbírsággal sújtható az, aki a konténerbe vagy mellé állati trágyát rak. A közte­rület-felügyelők és dolgozó­ink is rendszeresen ellenőr­zik a város több pontján ki­alakult — illegális szemétle­rakó helyeket. Szerkesztői üzenet „Egy hü olvasójuk” jeligé­re, Jászberény: Ha a szülő kiskorú gyermeke részére a szükséges ellátást — élelme­zés, ruházkodás, iskolai fel­szerelés, napközi otthoni té­rítési díj — időszakosan nem képes biztosítani, a gyámha­tóság rendkívüli segélyt nyújthat számára. Rendsze­res nevelési segélyt is meg­állapíthat abban az esetben, ha a tartásra köteles hozzá­tartozók jövedelmének együt­tes összegéből az egy főre eső jövedelem — önhibájukon kívül — nem éri el a min­denkori legmagasabb, saját jogú nyugdíjminimumot (en­nek összege 1989-ben 3340 fo­rint), és emiatt a gyermek fejlődése veszélyeztetett. Az egyedülálló, hárorrv vagy többgyermekes szülők részé­re kivételesen akkor is meg­állapítható, ha az előbb em­lített minimumot a jövede­lem 20 százalékkal megha­ladja. Három- és minden to­vábbi gyermek után a csa­ládi pótlék összege jelenleg gyermekenként 1750 forint akkor is, ha egyedülálló az igénylő. (3 éven aluli gyer­mek után + .100 forint jár.) Összeállította: csankó Miklősné

Next

/
Oldalképek
Tartalom