Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-14 / 138. szám

j^ÉPlAP 1989. JÚNIUS 14. (p**. Tizenhét szobás kisszállodát és hét keres kedemi illetve vendéglátó helyiséget épít­tetett Egerben az Állami Biztosító. A környezethez illő épületegyüttes szállodáját — stílszerűen — Hotel Minaretnek nevezték el. A szállodát egy kisvállalkozó üze­melteti. (MTI fotó: H. Szabó Sándor) Egy újabb „?” Fogyasztói érdekvédelmi magazin ADAKOZZUNK? Túl a nemes gesztuson... Még egyszer az artroscopról Nem baj, ha mindkét szolnoki kórháznak lesz! Több mint két hónappal ezelőtt megírtuk, hogy két szolnoki orvos— dr. Csabai Csaba megyei sportfőorvos és dr. Fekete Imre, a Szolnoki MÁV Kórház baleseti sebész­főorvosa — összefogott: szeretnének egy új ízületi vizsgá­lati-műtéti eljárást megvalósítani. Mivel dr. Fekete Imre munkahelye a Szolnoki MÁV Kórház — és az intézmény vezetői megadták hozzájárulásukat — kerüljön a szüksé­ges műszerpark a MÁV Kórházba dr. Fekete Imre osztá­lyára. Lassan már számítógép _ kell ahhoz, hogy a gombamódra szaporodó-szerveződő új pártokat, mozgalmakat, egyesüléseket nyilvántart­suk. Rengeteg féle-fajta jel­vény, címer, kitűző is jelzi ezt. De akármi van a kabát­hajtókánkon, akármilyen tagkönyv a zsebünkben, at­tól még egyformán csapnak be a boltban, udvariatlanok és értetlenek a közhivatal­ban, modortalanok, a ven­déglőben, állítanak felesle­gesen sorba a bankban, és folytathatnánk még hossza­san. Ebből a szempontból, divatos szóval ,szektor sem­leges” szép hazánk. Sok az új lap, folyóirat is, de olyan kis „hétköznapi ügyekre”, mint árcsalás, ve­vőbecsapás, garanciális kö­telezettség megszegése, jog­talanul levont adó, meg nem fizetett kamat, hatóságosdit játszó szolgáltató, egyre ke­vesebb hely marad. Közben alig akad hétköznapi érdek-Salgótarjánban rendezték az MHSZ úttörő, honvédelmi többtusaverseny országos döntőjét, ahol szűkebb ha­zánk színeit a megyei baj­nokságot nyert tiszaszentim­­rei általános iskola három fiú- és ugyanannyi lánytanu­lója képviselte. A küzdelmek során a diákok futottak, kúsztak, dobtak, légpuskával lőttek, akadályokat küzdöt­tek, le, és a verseny végül nem várt szenzációval feje­ződött be. A tiszaszentimrei­­e'k szinte lógó fejjel tértek haza, ugyanis annyira lehúz­ta a nyakukat a temérdek különböző színű érem. Meg­nyerték az országos csapat­­bajnokságot, ezen kívül a terepfutásban is bajnokok lettek Beleznai Zsolt révén, de a második Pintér Tamás is oda valósi. A fiúk a futás csapatversenyében is „ara­nyosak”. A párbaj lövészetet is a Lakatos Emese, Sípos Róza és a Takács Edina ösz­­szetételű szentimrei trió nyerte, míg a fiúcsapat (Be­védelmi fóruma a kiszolgál­tatott vevőnek, fogyasztónak, állampolgárnak. Egyetlen erre szakosodott lap volt, a Nagyító, de az is megszűnt. Élve a magyar glasznoszty lehetőségeivel, ezt az űrt szeretné be- és kitölteni a Kérdőjel című fogyasztói érdekvédelmi magazin, amely kéthetenként jelenik meg a Delta Szaklapkiadó és Műszaki Szolgáltató Leány­­vállalat gondozásában. Mint minden más lapban, ebben is vannak rovatok, de min­dig csak az jelentkezik, ame­lyiknek éppen mondaniva­lója van. A bemutatkozó számban a „?” (mert ez a címe) kollektívája vállalja a „szektorsemlegességet. ígéri, hogy bizony, bele fog csípni közbosszantó rendeletet alá­író minisztertől áruhiányt meglovagló áremelő kisvál­lalkozóig, csaló pénztárostól a magyar túristát becsapó bécsi vagy müncheni hum­bug-kereskedőig, a mi pén­leznai, Pintér és Nagy Attila) ezüstérmes. Akadály váltó­ban a lányok negyedikek, korcsoportjukban ezüstérme­sek. Ugyanebben a számban a fiúk bronzérmesek, kor­csoportjukban országos baj­nokok. A szentimrei érem­­halmozók összesen öt etső, két második és két harma­dik helyet nyertek, így a legeredményesebb csapat cí­mét is hazahozhatták. Meg­bízhatóságukról talán az is sejtet valamit, hogy az utób­bi három évben mindig be­­verekedték magukat a dön­tőbe. A sikerek fő kovácsa Tóth János tanár. Mivel a szentimrei csapat az MHSZ úttörő honvédelmi többtusa döntőjén jelesre vizsgázott, jutalomból tíz nap balatoni üdülés várja-őket. A felké­szítő nevelőt pedig még az év folyamán egy érem. bár a medál színéről, nevéről még nem kaptunk ennél ponto­sabb információt... D. Sz. M. zünkön élősködő sport- és kulturhiénáktól velünk szemben barátságtalan vám- vagy kereskedelmi korlátozást meghirdető szomszéd országig minden­kibe. Nem ragaszkodnak minden áron a sajtótörvény adta jo­gaikhoz. Munkatársaikat el lehet küldeni bárhonnan, meg lehet tagadni a nyilat­kozatot, információt, ígérik: nem pereskednek. Csak ép­pen az érintett tudta nélkül, kérdőjeles formában írják meg, amit tudnak vagy sej­tenek. És nem biztos, hogy az információ elől elzárkó­­zóknak ez lesz a jobb ... És, hogy kikhez szól a „?”: a kisnyugdíjastól a lét­minimum alatt élőtől a nyu­gati autót venni képes, de utána a vámhivatal előtt fagyos éjjel sorba állított kö­zéprétegig mindenkihez szól, mindenkit vár olvasótáborá­ba — politikai „szenzációk” nélkül is. Rekordtermés kajsziból, értékesítési gondokkal Az idén az elmúlt évtized legnagyobb kajszitermése ígérkezik. A fák roskadoz­nak a gyümölcstől, s bár másfél-két hét hátravan a szüretig, a betakarítás és az értékesítés gondjai már most mutatkoznak. Horváth Gyula, a TOT fő­tanácsosa elmondotta: ke­reskedelmi szakbizottságuk értékelése szerint a tavalyi 23 ezer tonnával szemben a termelőszövetkezetek idén mintegy 55—60 ezer tonna kajszi értékesítésével szá­molnak. Ennek kétharmadát a kistermelők ajánlják szá­mukra. A termés egy ré­szének sorsát, értékesítési lehetőségeit még nem látják biztosítottnak. Ezért tárgyal­tak a legjelentősebb feldol­gozó- és exportvállalatok képviselőivel. Kiderült, hogy a gyümölcs felére, még nincs vevő, an­nak ellenére, hogy a keres­kedelmi és feldolgozó válla­latok a tavalyinál többet akarnak átvenni. A konzerv­ipar például a tavalyi 4300 tonnával szemben 5300 ton­nát kíván felvásárolni, az exportálók pedig 3700 tonna kajszi átvételét jelezték. Az ízület vizsgálatának manapság ismert legmoder­nebb változatáról van szó: a neve: artroscopiás eljárás, többféle műszert igényel. Lényege, hogy az ízületet nem kell fölvágni, elég egy kis sebet ejteni, amin egy vékony csövet — az artro­scopiás hüvelyt — bedughat az orvos. Szolnokon egyelő­re ilyen műszer nincs. Mivel dr. Csabai Csa­ba sportfőorvosként el­sősorban a sportbalese­tek ismerője, ő erről az oldalról közelítette meg a dolgot. A fővárosiba, a Sport­kórházba küldték ko­rábban (és küldik még ma is) a megyéből • is a sérült sportolókat. Ám ott manapság több hónapot is várni kell! Maga a műszer beszerez­hető, a vele való bánásmód elsajátítható, mindenképpen hasznos volna tehát, ha Szol­nokon is lenne ilyen. Dr. Csabai Csaba fölkeres­te a sportegyesületeket, a biztosító társaságokat; adná­nak pénzt a műszer beszer­zésére. Ám ha meglesz on­nantól természetesen nem csak a sportszempontok ér­vényesülnek, hiszen közkór­házról van szó — még ha a MÁV-é is —, ahová termé­szetesen nem csak a spor­tolók kerülhetnek be. Ily mó­don tehát a munkahelyek is számításba jöhetnek adako­zóként. Ez a történet egyik szála. Nagyjából ezt írtuk meg — némileg részletezve — ápri­lis elején. * * * Szerencsére az írás szerző­je nem szakmabeli, nem or­vos. Ha aZ volna, tájékozat­lansága miatt már bizonyára kiutálták volna a szakmából! Mert a megyeszékhely másik kórházának orvosai — a He­­tényi Géza Megyei Kórházról van szó — egyre másra csak a homlokukat bökdösték mu­tatóujjukkal, amikor egymás között az újságban olvasot­takról beszéltek. Mert: hogy is lehet olyan tájékozatlan az újságíró, hogy nem ismeri az Egészségügyi Minisztérium és a megye közös koncepcióját, miszerint a Hetényi Géza Kórházba telepíteni fognak ilyen műszert? Az ottani se­bészorvosok már ismerked­nek is az eljárással. Műté­teknél, vizsgálatoknál asszisz­tálnak a fővárosban és Kecs­keméten. Hogy lehet leírni — mégpedig címben — azt, hogy „Szolnokon is lehet­ne...”? Nemcsak lehet, egé­szen bizonyos, hogy lesz is! Hát akkor mivégre ez a nagy szervezés, pénzgyűjtés, ku­­nyerálás a műszerre, csak éppen azért, hogy a MÁV Kórházban legyen? Ilyen aggályok, hírek kéte­lyek, kérdések jutottak a szerkesztőségbe. Mindenek­előtt azt kellett tehát tisz­tázni: baj volna-e, ha két ilyen nagy betegellátási te­rülettel rendelkező kórházba — az [egyik a megyei, a má­sik a MÄV, ahová az egész Tiszántúl vasutas dolgozói tartoznak — telepítenének ilyen műszert? — Egyáltalán nem volna baj! — válaszolta dr. Molnár Imre, a megyei tanács egész­ségügyi osztályának vezetője. — Félreértésre tulajdonkép­pen csak a cikk címe adha­tott okot, amikor azt írták, „Szolnokon is lehetne.” És hogy ez a kezdeményezés dr. Csabai Csabától és dr. Fe­kete Imrétől indult. — Tisztázzuk tehát; él egy másik kezdeményezés is, a minisztériumé. — Igen. A minisztérium úgynevezett regionális köz­pontokat jelölt ki, ahová ilyen műszereket telepítenek. Ezek között szerepel a He­tényi Géza Megyei Kórház is. Megrendeltük a műszert. Hogy mikorra érkezik meg, azt nem tudom. — Ez idáig rendben is van. A kérdés csupán az; mit szól a megyei egészségügyi osztály dr. Csabai Csabáik kezdeményezéséhez? Előfor­dulhat-e, hogy szakmai — vagy más szempontból — el­lenzik, hogy a MÁV Kórház­nak is legyen artroscopja? — Mint ahogy az elején mondtam, ez egyáltalán nem baj, tehát nem ellenezzük! Miért is tennénk? Hiszen végeredményben a betegellá­tást szolgálja. * * * Ahogy dr. Csabai Csaba egy hónappal ezelőtt mondta: „ami a kunyerálást illeti, nem szégyelljük! Nem ma­gamnak gyűjtök, nem ma­gunknak kérjük a pénzt. A magyar egészségügynek, szűkebb pátriánkban mind­­annyiunknak.” Dehát mindezek miatt még nem lett volna érdemes meg­írni ezt a cikket. Lényeges új információ, hogy a megyei tanács vb ifjúsági és sport­osztálya számlát nyitóit az OTP megyei igazgatóságán, amelyre a műszerre szánt fjel­­ajánlások fizethetők be. Ne­ve, és a számla száma kissé bonyolult a tájékozatlan ál­lampolgárnak: 459-98001-Me­gyei Tanács VB Sport Költ­ségvetési Elszámolási Szám­la. És ezen belül Artroscop 820410472/1. Mindebből ki­világlik, hogy az ifjúsági és sportosztály fölkarolta az ügyet, érkezhetnek tehát a befizetések. De vajon éfkez­­nek-e? ' A kérdésre a válasz nem az OTP-nél keresendő! Ha­nem például az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Szolnok Megyei. Igazgatósá­gán. Hogyan adakozzunk? A nemes gesztuson tűi mozdít­ja-e valami más is az embe­rek, az intézmények, válla­latok, stb. adakozókedvét? Magyarul: mi a helyzet az adóval? Megtudtuk, hogy a magán­­személyek összes jövedelmé­ből le kell vonni az alapít­ványra vagy a közérdekű kötelezettségvállalásra fordí­tott összeget (ilyen például ez az adakozás is.) Ennyivel ke­vesebb lesz az illetőnek az adóalapja. Tulajdonképpen ugyanez a helyzet a vállalatok, szövet­kezetek, stb. esetében is. Alapítványra, közérdekű kö­telezettségvállalásra tett föl­ajánlás összege után nem kell nyereségadót fizetni. A többi a főkönyvelők dolga. Mindenesetre a bete­gek száma növekvőben. Jó volna tehát bizonyosan tud­ni, hogy mindkét nagy szol­noki kórház rendelkezni fog a műszerrel, még az idén! (A MÁV Kórházéhoz már csak hatszázezer forint hiányzik.) Egri Sándor A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet ku tatási feladatai között többek között a tok­halak üzemi tenyésztésének kidolgozása is, szerepel. A két éve folyó kísérletek sora a kutatók számára is meglepő eredményt hozott. A lénai tokhal és a magyar kecsege ke­resztezéséből létrehozott halfajta feleannyi idő alatt éri el azt a súlyt, amit a kecsege vagy a lénai tok külön-külön. Most a szaporítás problémáinak megoldásán fáradoznak az intézet dolgozói, ugyanis a tokhalak mesterséges körülmények között nehezen szapo­ríthatok. (MTI fotó: B. Fazekas László) Szentimreiek Tarjánban Avagy mi az oka a lógó fejeknek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom