Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-14 / 138. szám
A tévé képernyője előtt 1989. JÚNIUS 14. Heti beszámolóm élére — aligha kétséges — két esemény kívánkozik: a Semmel weisről készült tévéid lm bemutatója valamint a három részben sugárzott Menedékjog, amelyet tizenegy órányi dokumentumfelvételből állított össze rendezője, Ember Judit. „Az anyák mogmontője" Semmelweis Ignác — az anyák megmentője, ezzel a címmel készült a kétrészes film, méghozzá több televíziós műhely részvételével, azaz kooprodukcióban és pénteken, szombaton láthattuk. A neves orvosról nem ez az első műalkotás, életének drámáját, küzdelmét az oktalan meg nem értéssel, többször is megfilmesítették már. Ez a mostani változat — írta és rendezte a nyugatnémet Michael Verhoeven — vajon hozott-e valami újat, valami mást, mint az eddigi feldolgozások? Sajnos, ami igazán előnyére válhatna, nem rukkolt elő semmivel. Érdemeként említhető ■talán, hogy terjedelménél fogva több részletismerettel szolgál, mint a megelőző művek, amelyek a Semmelweisdráima sűrített lényegét igyekezték megragadni; megismerhettük e változatból a kort, az önkényuralom gyanakvással és gyanúsítgatásokkal teli feszültséges Magyarországát. Bepillanthattunk továbbá a professzor gyöngédtbb érzelmi világába, igaz, egy édeskés románc szépelgő képeiben, sok-sok lírai közhellyel ezt is lásd például a tóparti jelenet a csónakkal. Kimaradt azonban a filmből az igazi nagy dráma; az a kiélezett küzdelem, amelyet Semmelweis a gyermekágyi láz ellen folytatott makacs szakmai előítéletekkel csatázva, hatalmas szaktekintélyekkel birkózva. Szép film ez a kooprodukcáós alkotás, de szép csupán abban az értelemben, hogy az alkotók szépen elmesélik, mi is történt Semmelweis Ignáccal; olyan ez, mintha egy képeskönyvben lapozgatnánk békésen, úgy sorjáznak elő benne az egyes részletek, az életet lezáró halál utolsó pillanatáig. Szórakoztató „olvasmány”, amelyet lapozgatva a forradalmár gondolkodású orvos sorsa nem hathat megrendítően, lelkileg fel nem emel. A címszerepet alakító Heiner Leuterbach játéka is túlságosan visszafogott. E sorok írója élénken emlékszik még egy magyar Símre, amely 1952- ben született, s amelyben Apáthy Imre milyen szenvedélyes portrét adott az' „anyák megmentőjéről”, bizonyítván, hogy Semmelweis a valódi szenvedélyek embere volt, sistergő természetű férfiú, lenyűgöző professzor s nem holmi szépember. Menedékjog Már jó ideje lázas ütemben folyik az 1956-ot követő események feltérképezése, központjában a megdöbbentő koncepciós perek, Nagy Imre és áldozattársainak tragédiája. Ebben a munkában kétségtelenül részes Ember Judit is, aki páratlan szorgalommal és ügyszeretettel rögzíti filmszalagra a hajdani események megmaradt emlékeit — elsősorban az élő szemtanúkra támaszkodva. A Menedékjogban is példás tárgyilagossággal de korántsem szenvtelenül idézi azokat, szólaltatja meg őket, akik ’56 után a jugoszláviai nagykövetségen találtak menedékre, s majd egy csúfos emberrablás (Vásárhelyi Miklós kifejezése) szenvedő alanyai lettek, később pedig közülük néhányan, Nagy Imrével az élen a közismerten előre kitervelt per áldozatai. A tárgyilagosság mondhatni művészi formát teremt: a filmvásznon egyszerűen emlékeznék, részleteket elevenítenek fel beszélő emberek. Ugyanarról az eseményről beszélnek, s mégsem ugyanazt mondják, a személyes megközelítés finom árnyalatokkal jár. S a sorozat egyik erénye ez, a megtörténtek árnyalatos bemutatása. S az is, ahogy Ember Judit a közelképekkel célszerűen, takarékosan operál, feleslegesen nem akarván a történtek drámaiságát felduzzasztani, általuk csupán a beszélő ember lelki világához kíván közelebb vinni. És azáltal, hogy szinte „kórust” alkotnak az emlékezők, hogy többen is a lényeget tekintve ugyanazt mondják, alaposan megnő a lényeg igazságtartalma is. Nemcsak hitelesebb a kép, amit kapunk, de egyben meggyőzőbb is. Tíz ember portréja rajzolódott ki előttünk, tíz emberi dráma egy közös nevezővel. Dicséretes a televíziónknak ez a vállalkozása, hisz egy valójában képernyőre kívánkozó alkotásnak adott méltó helyet, s megvalósította néhány hónap múltán azt, ami az idei filmszemlén, februárban csupán igényként fogalmazódott meg, hogy tudniillik a Menedékjognak mindenképp oda kell kerülnie a képernyő milliós nyilvánossága elé. Odakerült, amiben az időközben meglóduló változások is közrejátszhattak nyilvánvalóan. Jó, hogy így történt, mert a történelmi igazságot feltétlenül meg kell ismernünk, hogy magunkat is jobban megismerhessük. Ember Judit filmje illetve filmjei az emberi megismerés „bibliája”. Andrássy út 60 Andrássy út 60 — fogalommá nőtt épület, vallatások, kínvallatások színhelye, az embertelenné váló hatalom jelképe. Gosztonyi János drámát írt róla, s a belőle készült Radnóti színpadi előadást színházi estjeinek sorozatába értő kommentárok kíséretében a televízió szerdán beillesztette. Túl a dráma tematikai időszerűségén, érdekességén, az előadás színészi megoldásait is tekintve maradhat meg emlékezetünkben. Főleg két színész rendkívüli teljesítménye avatta eseménnyé a produkciót: a „foglyot” alakító Nemcsák Károlyé, akit eddig többnyire egy sematikus figurából ismerhetünk (egyik szerepét játssza a Szomszédok című képernyőponyvának), s aki most igazolta: igazi drámai színész, az átélésnek különleges képességével megáldva. Ügy tudja ábrázolni a szenvedést, az érzelmeket, a lelki és testi fájdalmat egyaránt, hogy már-már aggódni kezdünk érte, valóságos testi épségéért; élet és játék tökéletes egységben van itt. A másik színész: Darvas Iván, akinek bőrkabátos, csajla kalapos, sötétlelkű figurája rácáfol minden eddigire, egy tőle, egyéniségétől teljesen idegen szerepben brillírozva mutatja meg átváltozó művészi tálentumát. A rejtelmes gonoszságot aligha lehetne érzékelhetőbben megformálni. Ez a két kiemelkedő alakítás fényes bizonysága^ annak, hogy a színészi tehetség legteljesebb érvényesülésének igazi szerepe: a színház. A televíziós színházi este pedig újfent azt igazolta, hogy még a lefényképezett színházban, egy okosan rögzített előadásban sem vész el, sőt felerősödik a színészi játék varázsa. Valkó Mihály Néplap Kunszentmártonban Értékvédelmet a kultúrának Kollégium lesz a politikai művelődés háza (Tudósítónktól) A kunszentmártoni pártház épületében a közigazgatás átszervezése után megüresedett, hasznosításáról gondoskodni kellett. Az akkori igények úgy hozták, hogy propaganda-bázist alakítottak ki. Annak ellenére, hogy az alapfokú pártiskolai oktatás és egyéb képzések az épületben zajlottak, újból fölmerült, hogy a ház nincs megfelelően kihasználva. A hogyan tovább? — kérdése igen összetett volt. „A politikai művelődés házának jövője pillanatnyilag valóban kétséges — mondotta Takács Lászlóné, a pártbizottság titkára. — Álláspontunk az, ha a város számára hasznosabb célokra is felhasználható a jelenleginél, átadjuk az épületet.” Igen sok intézmény érdeklődött, igényelte a kérdéses épületet. A 628-as Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, Kasza József a tantestület véleményét meghallgatta, és olyan döntés született: az igazgató hivatalosan járjon el annak érdekében, hogy — a demográfiai hullám következtében megnövekedett tanulói létszám miatt — kollégiumot biztosítsanak a Béke utcai épületben az arra rászoruló fiúk részére. Mindazok, akik ebben a döntésre illetékesek voltak, egyemberként támogatták az intézet 'kérését, az elindított folyamat tehát sikerrel zárult. Az MSZMP Városi Végrehajtó Bizottsága május 25-i ülésén úgy foglalt állást, hogy az épületet a pártbizottság ez év július 1-jével a szakmunkásképző intézet rendelkezésére bocsátja, kollégium céljára. Némi átalakítással 30 fiú tanulót tudnak korszerű körülmények között elhelyezni. Ezzel megoldódik a városban a szakmunkásképző intézet kezelésében a fiúk, egyúttal a gimnázium üzemeltetésében a középiskolás lányok kollégiumi elhelyezése is. Veres István „...Oly társadalmi atmoszférára van szükség, ahol az irányító értékhierarchiában magas fokon áll a kultúra, a tudás. Rangot, s presztízst kap a műveltség. Ennek kialakításához kevés egymagában az iskolai nevelés, s a könyvtárosi és hivatásos népművelői erőfeszítés. A modern tájékoztatási és tömegbefolyásolási eszközök összes lehetőségeinek tudatos, tervszerű kihasználására van szükség". Király István fent idézett, Kulturális igény és kulturális környezetszennyeződés című tanulmányának számtalan gondolata is arra ösztönözte az elmúlt esztendőben a tokaji írótábor mintegy félszáz résztvevőjét, hogy szellemi védegylet, kulturális környezetvédő egyesület létrehozását kezdeményezzék együttesen. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa támogatásával a nemzeti kultúra, a szellemi értékek védelmére és ápolására írók, újságírók, politikusok, művészek, pedagógusok közreműködésével a védegylet nemrég megtartotta alakuló összejövetelét. Tevékenységének középpontjába — ahogy azt alapszabályában rögzítette is — az iskolai oktatás jelenlegi helyzetének tényfeltáró elemzését, és egy új oktatási rendszer körvonalainak felvázolását állította. Célja: óvást emelni minden lélekszenynyező, az emberhez méltó gondolkodást, életelveket eltorzító, lealacsonyító, a társadalmi együttélés erkölcsi normáit sértő, antihumánus szándékok ellen. Természetesen annak a kérdéskörnek tisztázása is alapvető feladat, hogy mit tekinthetünk a kulturális javak terén értéknek, vagy például — erős a kifejezés — szemétnek. Egyáltalán a művészeti produkció — legyen az irodalmi mű, filmalkotás vagy színpadi bemutató — milyen hatást válthat ki a produktumra kíváncsi, gondolkodó emberben. A Szellemi Védegylet szervezői a zászlóbontás pillanatában arra is felfigyeltek, hogy manapság, amikor különféle társadalmi szerveződéseknek, pártalakítósoknak Tanévzárás a Gorkij nyelviskolában 5 vagyunk naponta tanúi, mintha ezen új társadalom-alakítók nem tekintenék programjuk szerves részének a kultúra embert és személyiséget formáló szerepét és lehetőségeit. Pedig a közelmúltban már olyan sokan és oly sokszor megjegyezték: nincs és nem is lehet politikai, gazdasági reform szellemi honvédelem nélkül. Ha egy piacorientált, értékeket nem ismerő társadalomban a kultúra intézményei, annak szervezői eleve arra kényszerülnek, hogy mindössze nyereséget „termeljenek” és nem a maradandó értékek megszületését, terjesztését szolgálják, akkor lassan bár, de észrevétlenül szellemiekben elszegényedik az ország. Ezt a folyamatot akarja — nem kis erőfeszítések árán — a Szellemi Védegylet most tömörülő kis közössége megállítani. Azon talán ma már kár meditálni, hogy ennek felismeréséhez miért szükséges egy alkalmilag összeverbuválódó társadalmi szerveződésnek létrejönnie, és miért nem tekinti ezt kötelességének — jóval kedvezőbb körülmények között — a hatalmon lévő kormány, vagy épp a kormányzatban illetékes művelődési tárca. A Szellemi Védegylet ezért akar vitáival, javaslataival, állami intézkedéseket sürgető észrevételeivel Bartók Béla, Kodály Zoltán, Bibó István szellemében országos mozgalmat indítani. Ha a kezdeményezést értetlenség fogadja, úgy vélem, a társadalmi megújulást és a nemzet szellemi gyarapodását, az európai kultúrához való csatlakozást akár évtizedekre lelassíthatja vagy részlegesen -megakadályozhatja. Többek között ezért is jó lenne, ha a Szellemi Védegylet működtetésének támogatását nemcsak a kezdeményező Hazafias Népfront tekintené saját feladatának. Az egész országnak oda kell figyelnie a mozgalomra, hiszen nemzeti ügyet szolgál. Kulturális felemelkedésünk ügyét. Maróti István átképző tanfolyamok pedagógusoknak Tizenhat esztendeje alakult meg az MSZBT Központi Gorkij Nyelviskola Szolnok megyei Tagozata. A tanfolyamok szervezésében az MSZBT-tagcsoportok, valamint a közép- és általános iskolai orosz nyelvi szaktanácsadók, pedagógusok vettek részt. Közülük az elmúlt évek során sokan kaptak kitüntetést vagy jutalmazást. 1989. február 29-én kitüntető oklevelet kapott a Gorkij Nyelviskola, — amelyet I. M. Vaskeba, a budapesti szovjet követség tanácsosa, és N. V. Kosztyucsenko, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának igazgatója írt alá, — az orosz nyelvoktatásában végzett kiváló munká jáért. A tanárok pénz-, vagy könyv- és tárgyjutalmakban részesültek. Az elmúlt 16 esztendő alatt 857 tanfolyamon mintegy 11 000 hallgató tanulta a nyelvet. Ez idő alatt mintegy hétszázan tettek sikeres alap- és középfokú állami nyelvvizsgát, egyetemi és főiskolai felvételi vizsgát, illetve jói és eredményesen szerepeltek a különböző tanulmányi versenyeken. Az elmúlt tanévben a megye területén 57 tanfolyam dolgozott, 716 hallgatóval. A legtöbb tanfolyam Szolnokon (12 tanfolyam), Kunszentmártoniban (13 tanfolyam) és Mezőtúron (10 tanfolyam) indult. A felnőttek részére ismét indult tanfolyam a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban heti 5 órában, szombaton délelőttönként. A tanfolyamra csaknem harmincán jelentkeztek a megye minden részéről. Azok, akik az órákat rendszeresen látogatták és szorgalmasan tanultak, a középfokú nyelvvizsgán csaknem kivétel nélkül megfeleltek. Sokan már év közben letették a vizsgát. A középiskolai nyelvtanfolyamok között tanulmányi versenyre, egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákra, érettségire előkészítő tanfolyamok indultak. Az órákon dialógusokat szerkesztettek, fordítottak, gyakorolták a szövegértést, a hallás utáni megértést, gyűjtötték a russzicizmusokat, tesztfeladatokat oldottak meg. Sok helyen eredményesen használták a nyelvi laboratóriumot, s videó-filmeket is vetítettek. Az általános iskolákban már az első és második osztályokban is dolgoztak olyan tanfolyamok, amelyeknek diákjai az óvodában kezdték meg a nyelv tanulását. A felsős tanulók pedig beszédkészségüket igyekeztek fejleszteni, vagy célul tűzték ki a középiskolai fakultációra való felkészülést. A szolnoki csoport ismét megszervezte a hagyományos tavaszi kijevi kirándulást. Az óvodai csoportokban természetesen ismét a játékos elemek domináltak. Bábokat készítettek,, zenét hallgattak, dalokat, verseket, mondókákafc tanultak meg és nagyon sokat játszottak. A zárófoglalkozásokon a szülők is megjelentek és örömmel hallgatták gyermekeik orosz nyelvű műsorát. Ez év--áprilisában a Gorkij Nyelviskola, valamint a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ német nyelvű átképző tanfolyamokat hirdetett meg Szolnok és vonzáskörzete orosz szagos általános és középiskolai tanárai számára. A tanfolyamok 1989. szeptemberében indulnak és heti 6, évi 160 órában dolgoznak. A kezdő és nyelvvizsgára előkészítő tanfolyamok iránt nagy az érdeklődés, a jelentkezések folynak. Hasonló tanfolyamok indítására — amennyiben erre igény van — a megye nagy városaiban is sor kerül. Az érdeklődőknek a Gorkij Nyelviskola levélben szívesen ad felvilágosítást. Cím: Szolnok, Jászkürt utca 2. Dr. Nagy János tagozatvezető A „Vanalinna” városi ünnepségsorozat keretében a Tallinni Karnagyok Női Kara vendégeként Tallinnban nagy sikerrel vendégszerepeit a Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatának vegyeskara Vájná Katalin karnagy vezetésével június 5—11-ig. Az együttes háromszor lépett közönség elé, énekelt a „Szolnok megye bemutatkozik” tallinni kiállítás és rendezvénysorozat megnyitó ünnepségén is.
