Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-12 / 136. szám
1989. JÚNIUS 12. Néplap Szombaton avatták fel ünnepélyesen Berekfürdőn a református egyház új konferencia- és pihenőközpontját a Megbékélés Házát.. Az intézmény munkáját tekintve egyedülálló, az üdültetésen kívül mozgássérültek, idősek, a társadalom perifériájára szorult emberek testi-lelki segítségnyújtását vállalja fel. (Fotó: T. K. L.) Segítik a gazdaságosabb búzatermesztést (Folytatás az 1. oldalról) mesztési programjukról. Ennek lényege, hogy a rendszer a hazai gabonaexport megyénkbeli részarányának növelésében látja a legnagyobb lehetőséget az ágazat gazdaságosságának javítására. A nagyobb sütőipari értékű búzák iránt ugyanis tartós fizetőképes kereslet mutatkozik a nyugat-európai gabonapiacokon. Az eddigi hozamszemléletről éppen ezért célszerű a gazdaságban minőségi szemléletre váltani. A GITR a programjához csatlakozó gazdaság részére 450 millió forint értékben szerez be lízing formájában világszínvonalú tőkés gépeket. A technika, a technológia és a termesztési környezet azonban, — hallottuk a mezőtúri bemutatón, — nem elégséges a minőségi búzatermesztéshez. Szükség van a magasabb genetikai értékeket magukban hordó, a tőkés piacokon is versenyképes termést adó fajtákra is. A martonvásári és a szegedi kutatóintézet szakemberei műhelymunkájukról és nemesítési eredményeikről tájékoztatták a jelenlévőket, valamint a legújabb kalászos gabonafajtáknak azokról a tulajdonságaikról, amelyek alapján ősszel a gazdaságok kialakíthatják majd vetésszerkezetüket. Hogy mindezek vetőmagjából milyen ellátás várható, arról a Vetőmagtermeltető- és Értékesítő Vállalat szolnoki területi központjának szakemberei adtak tájékoztatást. Mint elmondták, a vetőmagszaporító gazdaságokban is jó termés ígérkezik, így valamennyi köztermesztésre ajánlott fajtából bőséges lesz a készlet, ki tudják elégíteni az igényeket. Más jó hírrel is szolgáltak: a területi központ úgy határozott, hogy idén a második szaporulati fokú, tehát a gazdaságok által legnagyobb ■ mennyiségben vásárolt 'búza vetőmagot 100 kilogrammonként 30 forinttal olcsóbban adva segítik a termelőket az ágazati ráfordítások csökkentésében. Erre törekszik a Gabonaforgalmi- és Malomipari Vállalat is, amely az export árnyereség 50 százalékos megosztásával ösztönzi jobb minőségű búza termelésére a nagyüzemeket. A szakmai tanácskozást fajtabemutató követté — ázon készült az első oldalon közölt felvételünk, — a vetőmag vállalat mezőtúri telepén. Kisparcellás termesztésben 22 .martonvásári, 8 szegedi és 7 külföldi búza, 5 őszi árpa és 2 tritikálé — takarmányozási célt szolgáló búza—rozs keresztezés — fajtával ismerkedhettek meg a szakemberek. T. F. Rehabilitációs szakmunkásképzés Hogy betegség után is dolgozhassanak Csákváron, a Fejér Megyei Tanács Központi Kórházrendelőintézet gyógyintézetében 30 éve foglalkoznak rokkantak rehabilitációs átképzésével. Vagyis szakmát tanítanak azoknak, akik betegségük, balesetük miatt nem tudnak az eredeti szakmájukban elhelyezkedni. így lehetővé válik, hogy aki betegsége miatt megrokkant, újra dolgozhassák. Az 1989/90-es tanévben elektroműszerész szakot indítanak. A képzést szakmunkásképző intézet biztosítja, a szerzett szakmunkásbizonyíbvánnyal teljes értékű szakmunkásként el lehet helyezkedni az ország bármely részében. A tanfolyamra (amely szeptemberben indul) jelentkezhetnek a 18. életévüket betöltött nők és férfiak, akik nem idősebbek ötven évnél, és olyan krónikus mozgásszervi betegségben szenvednek vagy baleset miatt károsodott az egészségük, hogy a munkaképességük csökkenése eléri az ötven százalékot. A tanfolyamon felvételi vizsga van. Azoknak a jelentkezését várják, akik matematikából, fizikából jó érdemjegyeket szereztek, és legalább az általános iskolát elvégezték.. A két év tanulmányi idő alatt ingyen biztosítanak szállást, oktatást, étkezést és megfelelő orvosi ellátást. A tanulmányi idő alatt a hallgatók rokkantnyugdíjat vagy fizetést kapnak. Jelentkezni az ország egész területéről június 20-ig lehet a következő címen: Fejér Megyei Tanács Központi Kórház-rendelőintézet mozgásszervi rehabilitációs oszály. 8083. Csákvár, Lenin kert 2. Építők napján A hagyományoknak megfelelően rendezték meg juniálisukat a Szolnok megyei építőipari vállalatok. Színvonalas szórakoztató szabadtéri műsor, vásárosok, körhinta, birkapörkölt, sör. Felvételünk Szombaton készült a Tiszaligetben (Fotó: TKL) Beszéljünk róla! Három idézet a megbékélés napja elé Az első: A hét végén, a szombati számában hozta nyilvánosságra az Észak- Magyarország című lap Széles Lajos tiszafüredi illetőségű nyugalmazott állami gazdasági igazgató levelét. Amiért érdemes a levelet idézni, nemcsak az, hogy feladója megyebéli, nemcsak az, hogy az említett törvénytelenségek Tiszafüred— Pusztakócs területén történtek, hanem az, hogy erről a véleményről nem lehet nem beszélpi. Tehát a levél: „Alulírott, mint a Hortobágyi Állami Gazdaság nyugalmazott igazgatója határozottan figyelmeztetem és erélyesen felszólítom, hogy a gazdaságba kitelepített elemek melletti hangulatkeltő riportjának közlését tüstént szüntesse be, sőt még a kéziratokat is, de rögtön semmisítse meg, de ha mégis arra vetemedne, hogy a továbbiakban közlésre szánja magát, akkor annak minden súlyos következményéért vállalni kell a felelősséget. Széles József, nyugalmazott igazgató, Tiszafüred.” Tudni kell azt, hogy a Borsod megyei városból igen sok embert internáltak az 50-es években éppen a Hortobágyra. Ezért foglalkozott a lap a közelmúltban az olvasók kérésére e törvénytelenségekkel. És a másik idézet 1956 nyaráról; megjelent a Szolnok Megyei Néplapban: „A júliusi KV-ülés úgy döntött, hogy le kell zárni a törvénytelenül lefolytatott perek vizsgálatát. A határozat értelmében, mint Kiss Endre megyei ügyész elmondja, Szolnokon 43 rehabilitált középparaszt viszszakapja házát, a megyei ügyészség elrendelte a régebben kuláknak tartott dolgozó parasztok adó- és beadási ügyének rendezését, illetve ellenőrzését. A megyei ügyészség a megyei bírósággal és a BM főosztállyal együtt több száz börtönbüntetésre ítélt személy ügyét vizsgálta felül. Ennek alapján mintegy 150 elítélt a büntetés letöltése előtt szabadlábra került, ezen kívül több száz bűnvádi eljárás alá vont személlyel szemben szüntették meg az eljárást.” Ügy vélem, a számok önmagukért beszélnek, különösebb kommentárt nem kívánnak. És a harmadik idézet, amely magyarázatot ad a levél és a felsorolt számok öszszefüggésére: „Adjatok bár a minisztereknek egy lekötelezett felsőházat, engedjetek át nekik minden hivatal betöltését, bízzátok rájuk a nemzeti kincstárat, de hagyjátok meg nekem a sajtószabadságot, ezen emeltyűvel halomra döntöm a megvesztegetés egész épületét, s romjain a nép jogait s szabadalmait építendem fel.” Stílusából is kikövetkeztethető, nem a XX. század 80-as éveinek embere fogalmazta meg ezeket a gondolatokat, bár Richard Sheridant XVII—XVIII. századi író-politikus akár Széles Lajossal egyidőben is, akár vele vitatkozva is papírra vethette volna ezeket a sorokat. Mert kell, hogy a társadalom lássa, mi zajlik a társadalomban. Az utóbbi hónapok nyilvánossága hozott felszínre olyan történelmi dokumentumokat, amelyek alapvetően megváltoztatnak nézőpontokat. A Törvénysértés nélkül című filmet vetítették nemrégiben a moziban, mellettem ült egy idős hölgy, akiről mint később kiderült, apró gyermekeivel, volt - községi jegyző férjével együtt a világháborús deportálások után megszégyenítve, ólakban lakott, mint internált éveken át a Hortobágyon. Amikor kifutott a film, fehér lett a vászon és fölgyulladtak a lámpák, az idős hölgy felsóhajtott: ennyi volt az én rehabilitációm. Most az említett idézeteket olvasva, s a hétre gondolva, melynek egyik napja a nemzeti megbékélés jegyében zajlik, merem remélni — nem csupán ennyi. Hajnal József Hátrányos Helyzetű értelmiségiek lettek Vasárnap tartották országos találkozójukat Szolnokon a szakérettségisek Hogy mi volt a szakérettségi ? Bővebb ismereteket tudhatunk meg Nagy Lajostól, a debreceni regionális klubjuk vezetőjétől, aki 1955-ben érettségizett, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetemre ment tanulni, ahol 1959-ben végzett. — Tavaly fogalmazódott meg néhány tanárban és egykori diákban a Szakérettségizők Baráti Klubjának létrehozása. Ezt előbb Budapesten alakították meg, majd Debrecenben is életre hívtuk a kört, amely később központja lett a kilenc megyére kiterjedő tiszántúli klubnak is, százhúsz fizető taggal. A HNF patronál minket, helyiséget biztosít Hajdú-Bihar megyei bizottsága Debrecenben. Két, nagyjelentőségű találkozójuk volt már: tavaly a negyvenéves megalakulási évfordulót ünnepeltük Debrecenben, a SZOT által támogatott központi ünnepséget pedig Budapesten rendeztük október végén. Az utóbbira 250-en jöttek el. — Mi is volt a szakérettségi? — Ügy is tekinthetjük, mint egy középiskola nélkül és egyetemre előkészítő tanfolyamot. 1948-tól 1955-ig működtek a szakérettségit adó iskolák. Ezekben igen sokrétű volt az oktatás, ám inkább a későbbi egyetem megfelelő szakára adtak koncentrált felkészítést. Előbb egy, később már kétéves volt a képzés. — Hogyan kerültek a tanfolyamra a fiatalok? — A hivatalos felhívásra egyénileg jelentkeztek, de voltak üzemek, ahonnan a „kiszemelt” fiatalt beíratták. — Honnan, milyen rétegekből kerültek ki a diákok, az országban hányán és hol tanultak? „ — Elsősorban munkás- és parasztfiatalok tanultak az ország több iskolájában Soprontól Kalocsán és Debrecenen át Budapestig, öszszesen 25 ezren lehettek. — Mi a célja az összejöveteleiknek? — Baráti találkozások ezek, ahol vissza lehet emlékezni a küzdelmes, de szép évekre. Ügy gondolom, hogy az ilyen alkalmakkor is erősödik az az érzés, hogy mi tovább tudjuk adni a munka szeretetét, a dolgos, értelmes élet iránt érzett elkötelezettségünket. Tegnap tíz órakor Dénes Pál, a tanácskozás szervezője megnyitó beszédet mondott. Többek között megemlítette, hogy milyen sok ismert szakember került ki az effajta iskolákból. Avar István, Dómján Edit, Horn Gyula nevét is említette. Szakérettségis — mondta el — Bereczki Lajos, a Szolnok Megyei Tanács általános elnökhelyettese és Patkós István, a mezőtúri főiskolai kar főigazgatója is. Ezt követte a közel ötven résztvevő bemutatkozása. Sokan munkások vagy parasztok voltak — most majd mindenki vezető értelmiségi. A budapesti klub elnöke, Nagy Róbert hozzászólásában fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ők a magyar történelmet is formáló személyiségek. Visszautasította azt a közkeletű kifejezést, hogy a szakérettségi egy gyorstalpaló tanfolyam lett volna. Ide olyan fiatalok kerültek — mondta, — akik szívvel-lélekkel reggeltől estig tanultak, s mindezt nem karriervágyból tették, hanem meggyőződésből. Találkozóik célja: időtálló emléket adni az iskolának, s persze egymás segítése is. Szeretnék, ha több centrumuk lenne, s gyakrabban tudnának találkozni az időközben felkutatott egykori diáktársakkal. A szünetben kérdeztem meg Virosztek Ferencet, a Kunhegyesi Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Intézet műszaki igazgatóhelyettesét, hogyan befolyásolta az ő életét ez az iskola. — Szüleim gazdálkodók voltak, én a vasesztergályos szakmát tanultam Diósgyőrben. Innen kerültem Budapestre, ahol 1953-ban végeztem, majd az akkori Rákosi Mátyás Műszaki Egyetemre mentem, amit 1958-ban elvégeztem. 1959-ben kerültem Kunhegyesre, ahol a Vízgépészeti Vállalatnál dolgoztam, mint főmérnök, majd 1974-től lettem az ipari iskola vezetője, később az egyesítés után igazgatóhelyettese. Műszaki tanár vagyok, több diplomám van. — Hogyan látja a szakérettségit ma? Volt-e valami politika ebben a képzési formában? — A többség igen lentről indult, de akarattal és lelkesedéssel sokra vitte. A politikával nem törődtünk, a háttérben lévő dolgokról vajmi keveset tudtunk. Előnyünk sehol sem volt, az -elvégzett munka volt a legfontosabb értékmérő. Úgy érzem, hogy több megbecsülés járt volna nekünk, mert magunkra maradtunk, és hátrányos helyzetű fiatalokból hátrányos helyzetű értelmiségiek lettünk. Ha előbb fogunk össze, talán többet tudunk tenni ezért az országért. Tóth András
