Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-12 / 136. szám
1989. JÚNIUS 12. Igazi reformot a gazdaságban és a politikában Grósz Károly felszólalása az MSZMP Györ-Sopron megyei pártórtekezletén Aláírták az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal megállapodását — Szombaton Győrött, a Rába Magyar Vagon és Gépgyár kongresszusi termében tartották meg az MSZMP Győr—Sopron megyei pártértekezletét. A megye 28 ezres párttagságát több mint 300 küldött képviselte. Az elnökségben helyet foglalt és felszólalt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Grósz Károly felszólalójában elismeréssel szólt a pártbizottság programtervezetéről, amelyben a következő időszak feladatait, a választásokra való felkészülést szabta meg. Kijelentette: a vitában sok hasznosat hallott, amiből a felsőbb pártvezetés is tanulhat. A következőkben arról beszélt, hogy az országban folyó demokratizálódási folyamattal szemben ellenséges jelenségek is szaporodnak. Például a vörös csillagok eltávolítása, szovjet katonasírok meggyalázása. ö személy szerint ezeket elítéli. A párttagság jogosan teszi fel a kérdést, Győrött és másutt is, hogyan jutottunk ide? A válasz: alapvetően a gazdasági helyzet romlása, valamint a politikai intézményrendszer hibái juttatták Kétségtelen tény, hogy a hazánkban végbemenő demokratizálódási folyamat, és azzal összefüggésben az egypártrendszerből a többpártrendszerbe való átmenő* egyik alapvető kérdése: mi legyen a munkahelyi pártszervezetek sorsa? Gondolom, hogy amíg e kérdéskörben az érvek és ellenérvek rendre megütköznek egymással, addig nem érdemtelen a munkahelyi pártszervek létéről, helyéről és szerepéről szót ejteni. Erre már csak azért is szükség van, mert túl vagyunk a megyei pártértekezleten, s az új vezetőktől joggal várja el a közvélemény, hogy álláspontjuk megalapozott és következetes legyen minden sorsfordító kérdésben. A munkahelyi pártélet kérdéseivel kapcsolatban a Néplap 1989. május 19-iki számában idéztük, az azóta megyei első titkárrá választott Zelenyánszki Andrásnak, és a pártbizottság osztályvezetőjének, Bóka Jánosnak a nézeteit. Ugyanakkor a Szolnok megyei pártértekezlet előtt nem sokkal a városi pártbizottság is foglalkozott a témával, s erről Zsilka Sándorral, a pártbizottság titkárával volt alkalmam beszélgetni. Nos, a megye és a város elképzelései — enyhén szólva is — jelentős hangsúlyeltolódást mutatnak. Mert amíg a megyei vezetők elképzelésének lényege az, hogy megmaradnának a munkahelyi pártszervezetek (csak laza utalásként kerül szóba a lakóterület), addig a „város szerint” ki kell vonulni a lakóhelyekre. Mi lenne tehát a helyes út? Menni, vagy nem menni, ez i.tt a kérdés. A helyes megoldás csak akkor születhet meg. ha nem elégszünk meg a féligazságokkal, hanem megpróbáljuk elemezni a párt szerepét és politizálásának tartalmát. Ehhez a felszínes logikán túllépve, a mélyrétegekbe kell hatolni. De mit is értsünk azon, hogv logikai felszín? Nos, például azt a felfogást, hogy ott politizáljunk, ahol embercsoportok vannak. Ezen érvelés alapaz országot, a társadalmat, a pártot a jelenlegi helyzetbe. Az MSZMP-ben, a párttagokban, a pártmunkásokban, a vezetésben még van annyi tartalék, hogy valóban igazi reformpárttá váljon. A párt ugyanúgy, mint az egész társadalom gyors ütemben alakul át. A reformkörök • új színt hoztak a mozgalmi munkába rövid idő alatt — jelentette ki Grósz Károly. Azonban óva intett a kapkodástól, az elsietett döntésektől, határozatoktól. Ismételten leszögezte, hogy a meggondolt, a lassúbb ütemű változtatások híve. Grósz Károly hangoztatta, hogy az MSZMP munkájában, a vezetésben, az irányításban az ellenvéleményeket is tiszteletben kell tartani. A napi politikát, a legfőbb kérdések megoldását azonban profi politikusoknak kell irányítani, a tagság véleménye alapján. Grósz Károly szólt a párt és a vezetés előtt álló legfontosabb teendőkről is. Mindenekelőtt be kell fejezni az 1945 és 1962 közötti koncepciós perek felülvizsgálatát. A mosonmagyaróvári tragikus ján a párt szervezetszerűen éppen maradhatna is a munkahelyeken. A megyei pártértekezleten az egyik küldött például úgy érvelt, hogy mivel nincs politikamentes munkahely, ezért ne vonuljon ki az MSZMP az üzemekből. Csakhogy kérdezem én: ki állította bármikor is, hogy VAN politikamentes munkahely? Hiszen a felszín alatt rögtön ott a lényegi különbség. S ez éppen a POLITIKA és a PÁRTPOLITIKA között feszül. Természetes, hogy politikailag nem lehet a munkahelyet „neutralizálni”, azaz semlegesíteni. Mert nyilvánvalóan politikai kérdésről van szó például, ha egy üzem dolgozói a rossz termékszerkezet miatt, a rossz döntések következtében egyre súlyosbodó megélhetési gondokkal kénytelenek szembenézni, holott szorgalmasan dolgoznak. A munkájuk és a romló életfeltételek ellentmondása szülte konfliktus igenis politikai ügy, és haj volna, ha azt az üzemben nem lehetne tisztázni, megvitatni. Hiszen, ha ilyen kérdésekről nem politizálhatnak a dolgozók, akkor oda az üzemi béke, tehát oda a nyugodt termelés egyik alapvető feltétele. Másfelől szintén az üzemi békét veszélyezteti az, ha a munkahely a pártok harcának színterévé válik. Hiszen a pártok alapvető és elkülönült érdeke olyan, és a pártharcok arra irányulnak, hogy a hatalom gyakorlásában az adott párt minél nagyobb szerephez jusson. S itt már a munka, a gazdasági tevékenység nemigen kaphat főszerepet. Ez még akkor is igaz, há kimondjuk: a pártélet szigorúan munkaidőn kívülre essék. (Mert mihez képest? A rendező e'v azonnal „borul” egy háromműszakos munkarendben.) A pártpolitikai tevékenység tehát éppen abban különbözik az üzemi politikai tevékenységtől, hogy ez utóbbinál a valamennyi munkavállalót egyformán érintő kérdések az alapvetőek. Az pedig könnyen belátható, hogv ezek tisztázásához a lehetőségek megteremtése, a munkáltatói — s ha úgy teteseményekie utalva elmondta, hogy a történelmi albizottsághoz 70 ilyen jellegű kérés érkezett. Valamennyinek érdemi felülvizsgálása hosszú időt vesz igénybe. A pártfőtitkár nagyon fontos teendőnek tartja az elmúlt 40 év politikai elemzését is. Ezen belül külön és alaposan ki kell térni a legutóbbi 15 év történéseire. Ez a munka tart és rövidesen befejeződik. A vizsgálat eredményét nyilvánosságra hozzák. Ugyancsak tájékoztatta arról a pártfőtitkár a pártértekezlet résztvevőit hogy megkezdődött egy hosszú távú 20—25 évre szóló, s egy rövidebb az 1995-ös évekre szóló akcióprogram kidolgozása. Ebben világosan megszabják azokat a teendőket, amelyeket az ország felemelkedésének érdekében végre kell hajtani. Készülnek ezenkívül különböző rétegprogramok is. Ilyen a már ismert agrárprogram, s rövidesen nyilvánosságra kerül a szociális rétegprogram is. Hasonló programok készítésében a következő években is szerepet kell a pártnak, vállalni, s kidolgozásukat, megvalósításukat elősegíteni. szik — a tulajdonosi érdekekkel is tökéletesen összhangban van. A probléma logikai mélyrétege emberi jogi szempontból is vizsgálható. Mert egy magát jogállamnak deklaráló országban, mind a munkához, mind a szabad véleménynyilvánításhoz alapvető emberi jogok tapadnak. De vajon sikerül-e ezt a két jogot egyszerre és csorbítatlanul biztosítani? Nos, az egy pórtrendszer keretei között — látszólagosan — sikerült: teljes volt a foglalkoztatottság, és működtek a munkahelyi pár.talapszervezetek. Igen de hogyan,' s milyen áron? Ezekre a kérdésekre ma már tudjuk a válaszokat. A nemzet felemelkedésének a kényszere mindenképpen azt követeli, hogy a hely és a funkció kölcsönösen feleljen meg egymásnak. S ezt a logikát követve a munkahelynek nem lehet más funkciója mint az, hogy ott — nemzetközi mércével mérve is — normális, igazi értékteremtő termelő munka folyjék. Ha ezen nemzeti érdekünk primátusát elfogadjuk, akkor könnyen belátható, hogy a pártharcoknak a gyárkapun kívül lehet csak helye. Lehessen tehát politizálni a munkahelyeken, de hogy mikor és milyen témában, az a munkaadók és munkavállalók helyi megállapodásától, és ne pártérdekek mindenáron való keresztülvitelétől függjön. Éppen ezért azt sem tudom elképzelni, hogy a készülő párttörvény beavatkozzék a bármilyen párthoz tartozó dolgozók munkahelyi politizálásába. Hiszen ez helytől függő egyedi probléma. központi szabályozása lehetetlen, ugyanakkor pártpolitikai szempontból nem is lenne kívánatos. Ezek miatt egyedüli megoldás a lakóterület szerepének erősödése lehet azzal — a gyakorlat számára lényeges kitétellel — hogy az átmenethez idő, türelem szükséges. A kezdeti lépések megtételéhez pedig — lehetőség szerint — az önkéntesség a megfelelő módszer. Szilas Péter (Folytatás az 1. oldalról) sítette az aláírást, és fontos feltételnek a demokratikus átmenethez. Hangsúlyozta: az ellenzék soha sem akart a nép felett egyezkedni, s a mostani tárgyalásoknak sem az a célja, hogy osztozkodjanak a különböző miniszteri tárcákon, a parlamenti helyeken, hanem az, hogy az ország kifejezhesse valódi akaratát. Az ellenzék célja a tárgyalásokon, hogy politikai döntések szülessenek, egyebek közt a párttörvényről, a választójogi törvényről és további más sarkalatos törvényről. Fejti György, az MSZMP KB titkára fontos eseménynek minősítette az érdekegyeztető tárgyalások technikai előkészítésének lezárását. és az érdemi munka megkezdését. Emlékeztetett arra, hogy jelentős nézetkülönbségeket kellett áthidalni. Biztató jel a jövőre nézve, hogy ez sikerült. A tárgyalások csak akkor lehetnek eredményesek, ha a három egyenrangú partner a nemzet érdekeiért kíván cselekedni. Érdekazonosság vaii abban, hogy a legfontosabb a mai társadalmi, gazdasági, politikai válságból való kiút megtalálása. Egyetértés van abban is, hogy az átmenetnek békésnek kell lennie, el kell kerülni a társadalom destabilizálódását. Szólt arról is, hogy a most megkötött megállapodások a politikai megegyezésre irányulnak, de a tárgyalások részét képezi azoknak a törvényeknek az elfogadása is, amelyek a demokratikus átmenetet segíthetik elő. Az újságíróknak kiosztották az érdemi politikai tárgyalások megkezdéséről szóló megállapodást. Ebből kitűnik: az egyenrangú tárgyaló felek elfogadják, hogy a hatalom alapja a népfelség. A szuverenitást egyetlen politikai erő sem sajátíthatja ki. A közakaratnak előzetes megkötöttségek nélkül szabad választásokon kell megnyilvánulnia, amelynek eredményei mindenkit kötelez. Az okmány azt is rögzíti, hogy a politikai konfliktusok megoldása csak békés, erőszakmentes módon történhet. Egyetlen társadalmi szervezet sem rendelkezhet a fegyveres testületek felett. A tárgyalások célja olyan politikai jellegű megállapodások kialakítása, amelyekhez csatolhatok a szükséges állami intézkedések és jogszabályok tervezetei. A tanácskozás azonban nem gyakorol A Történelmi Igazságtétel Bizottsága közleménye Felhívjuk Magyarország, Budapest népét, hogy június 16-án a Hősök terén egy-egy szál virággal rója le kegyeletét nemzetünk mártírjai előtt. Kérjük, hogy a Műcsarnoknál elhelyezett koporsókat a Szépművészeti Múzeum felől. a Millenniumi Emlékmű háta mögül közelítsék meg. Kérjük azokat a szervezeteket, amelyek koszorúzási szándékukat a Történelmi Igazságtétel Bizottságának korábban bejelentették, hogy koszorúikat 6 és 7,30 óra között juttassák el a Műcsarnok Palme sétány felőli oldalához, és 9 órakor a műjégpálya medencéjénél gyülekezzenek. majd a városligeti hídon közelítsék meg a koporsókat. Amennyiben a koszorúkat nem személyesen hozzák, kérjük, hogy a fenti kiindulóponthoz 6 és 7,30 óra között juttassák el koszorúikat. közvetlen közjogi funkciókat. Abban is megállapodás született, hogy a tárgyalások ideje alatt a felek tartózkodnak minden olyan egyoldalú lépéstől, amely meghiúsítaná a tárgyalások célját. A politikai megállapodásokat valamennyi tárgyaló fél saját szervezetében elfogadtatja és a nyilvánosság előtt is képviseli, a megállapodások érvényre juttatását pedig minden rendelkezésre álló politikai eszközzel biztosítja. A tárgyaláson résztvevő mindhárom felet azonos jogok illetik meg a konszenzus formálása során. A partnereket egy-egy szóvivő képviseli. A megállapodás azt is rögzíti, hogy a társadalmi szervezetek és mozgalmak bekapcsolódását az érdemi tárgyalásokba az Ellenzéki Kerekasztal kompromisszumos javaslatként fogadta el azzal, hogy kinyilvánítják támogatásukat az MSZMP és az EK megegyezésre jutásában, s e folyamat aktív részesévé kívánnak válni. Kérdésekre válaszolva elmondották, hogy az első plenáris ülés június 13-án, kedden 17 órakor a Parlament Vadásztermében kezdődik Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés elnökének részvételével. Erről a televízió helyszíni közvetítést ad. Fejti György azt is elmondta, hogy a kormányzat politikai és gazdasági szakértői is részt vesznek a bizottságok munkájában. Még vita van a politikai és a gazdasági csomag tartalmáról. Szerinte mindkét kérdés egyformán fontos, mert nemcsak a politikában, hanem a szociális szférában is robbanásveszély fenyeget, ha a válságot nem sikerül kezelni. Tölgyessy Péter elmondta, hogy az EK, szemben az MSZMP-vel, nem két, hanem bét albizottság felállítását látja szükségesnek. Ezek közül az egyik foglalkozna a gazdasággal, de főleg a stratégiai kérdésekkel, a többi a politikai kérdéseket tárgyalná. A napi konfliktusok kezeléséről a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, amely akárcsak az EK-ban, a mostani tárgyalásokon is megfigyelőként vesz részt, a kormánnyal tárgyalna. Kósáné Kovács Magda hozzátette, hogy a több mint négymillió taggal rendelkező SZOT nagy hangsúlyt kíván helyezni a gazdasági problémákra, ugyanakkor a politikai kérdések megvitatásában csak megfigyelőként venne részt. Az Új Márciusi Front tagsággal rendelkező független, szellemi, politikai mozgalommá vált — jelentették be a már 15 hónapja létező mozgalom alakuló közgyűlésén szombaton, a Budai Vigadóban. Vitányi Iván ügyvezető titkár vitaindítójában hangsúlyozta: az Üj Márciusi Front egyesületté, tagsággal rendelkező szellemi, politikai, közéleti klubbá válik, a tavaly meghirdetett alapelvei azonban változatlanok. Az időszerű belpolitikai kérdésekről szólva fontosnak tartotta, hogy a nemzeti kerékasztal-tárgyalásokon, a nemzeti érdekegyeztető fórumon a civil társadalom képviselői is helyt kapjanak. Máig ugyanis maga a nép nem szólalt meg. Jó lenne, ha minél hamarabb olyan szerveződés jönne létre, amely az ország, a nemzet előtt képviselni tudja ezt a „civil” oldalt. A közgyűlésen több mint húszán szólaltak fel, szót Az MTI kérdésére az MSZMP delegációjának személyi összetételéről Fejti György annyit árult el, hogy a várhatóan három tagú tárgyalócsoportot Grósz Károly vezeti, s tagja lesz az egyik államminiszter is. Az EK még nem tudja, hogy 9, vagy 18 főnyi delegációval képviselteti magát a plenáris üléseken. Tölgyessy Péter hangsúlyozta, hogy a politikai tárgyalásokat jó lenne felgyorsítani, hogy a párttörvényről, az alkotmány és a Btk módosításáról június 27-ig megállapodás szülessen. Ugyanis akkor kerülnének ezek a törvénytervezetek a parlament elé. Utalt az aláírt megállapodásnak azon pontjára, amely kimondja, hogy a törvényalkotás nem előzheti meg a politikai megállapodásokat. Arra a kérdésre, hogy a parlament, amelyben többségben vannak az MSZMP tagjai, elfogadja-e majd a politikai tárgyalásokon hozott döntéseket, Fejti György elmondta, hogy az MSZMP közvetett eszközökkel kívánja a közös akaratot érvényesíteni. Elhangzott az is, hogy az érdemi tárgyalásoknak legkésőbb a választásokig be kell fejeződnie. A választások időpontja is a megbeszéléseken dől majd el, de nagymértekben függ attól is, hogy az ellenzék mennyiben tanúsít önmérsékletet a jelenlegi kormánnyal szemben. Ha sorozatosan kétségbe vonja intézkedéseit, akkor valószínűleg hamarabb lesz szükség választásokra — mondta az MSZMP KB titkára. Egy kérdésre válaszolva Tölgyessy Péter kifejtette, hogy az EK felelősséget érez a gazdasági válság miatt, de arra nem vállalkozhat, hogy kormányzati hatalom nélkül részt vállaljon a döntések végrehajtásában. Fejti György megjegyezte: nem érti, hogy az EK hogyan lehet egyidejűleg a politikai kérdésekben kompetens, a gazdasági problémákban pedig nem. Mint mondta, a destabilizáció nemcsak a politikában, de a gazdaságban is nagy problémákat okozhat. Végezetül a KB titkára arról szólt: a tárgyalások során a nézetkülönbségek talán fennmaradnak, az MSZMP-nek azonban nem érdeke, hogy a megbeszélések holtpontra jussanak. Az EK. szóvivője azt hangsúlyozta, hogy egyik fél sem tudja a másik nélkül megoldani a politikai és a gazdasági válság kezelését. kért a vitában Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ‘államminiszter, Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, áltammiiniszter, az Űj Márciusi Front egyik alapító tagja is. A felszólalásokat követően a résztvevők vita nélkül, ideiglenes jelleggel fogadták el az Üj Márciusi Front alapszabályát. Ugyanígy választották meg az alapító tagokból álló kollégiumot és a 21 tagú választmányt. A szervezetté alakulás bejelentése óta ugyanis többszázan jelezték' hogy tagjai kívánnak lenni az UMF-nak. Mivel azonban pontos létszám még nem állt rendelkezésre, nem volt megállapítható az sem, hogy a közgyűlés határozatképes-e. Ezért a jelenlévők úgy határoztak, hogy ezekben a kérdésekben a végleges döntést az ősszel tartandó közgyűlésen hozzák meg. Menni, vagy maradni? Gondolatok a munkahelyi pártszervezetekről Az Új Márciusi Front közgyűlése
