Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP^ 1989. MÁJUS 20. 5 Május elejétől nyitva vannak a Tiszatour megyei idegenforgalmi hivatal kempingjei. Az idén több mint egymillió forintot költöttek a kempinglek karbantartására; festésére, fűnyírásra, hogy a vendégeket a megszokott környezetben tagadhassák, Abádszalókon új létesítményekkel is gyarapszaoak: tíz iker üdülőházat adnak át júliusban, hogy az igényesebb túristákat is el tudják helyezni. Az üdülőházak, amelyekben hálószoba, konyha is van, tízmillió forintba kerültek. A cserkeszőlői kemping már április végién — a háromnapos ünnep előtt — kinyitott A májusi kempingezést erősen befolyásolta, hogy több hétvégén is esett az eső. Ennek ellenére érkeztek, érkeznek vendégek a tiszafüredi, az abádszalóki, a cserkeszőlői és a berekfürdői Tiszatour-kempingekbe. Még az Utazás ’89 idegenforgalmi kiállításon kötött megaUapodást az iroda az egyik beiga utazási irodával, amely szerint körülbelül ezer vendéget hoznak a Tiszatour kempingjeibe, szállodáiba. A tiszafüredi és az abádszalóki kempingekben egy holland utazási iroda sátor- és lakókocsi helyeket bérelt ki egész nyárra. A Tiszaligetben pedig — a Pelikán Tours közvetítésével — lengyelek foglaltak sátor és lakókocsi helyeket. Ezekben a naplókban, hetekben még viszonylag kevés vendég vállalkozik sátorozásra, lakókocsiis életmódra. Qk is elsősorban külföl liek : többnyire az NSZK-ból és Hollandiából érkeznek. Náluk ugyanis az a szokás, hogy májusban és szeptemberben a férfiak egyhetes Most még a külföldiek jönnek... horgász- vagy vadászprogramra indulnak. Ök táboroznak most a kempingjeinkben és többnyire horgászattal töltik a pihenésre szánt időt. Kevés belföldi turista érkezik még, ők a jó időre és a nyári iskolai szünetre várnak. Rájuk inkább a főszezonban, júliusban, augusztusban lehet számítani. Az elmúlt hétvégén az abádszaióki kempingben NSZK-beli motorosok találkozóját rendezték meg. így a kempingben több mint száz vendég sátorozott. A Tiszatour különböző rendezvényekkel is felhívja ez érdeklődök figyelmét a ma már egyre keresettebb, olcsóbb, kempingezési lehetőségre. Június 3-án kempingbörze lesz a Tiszaligetben Június végén p>edig Tiszafüred ad otthont a nemzetközi kempi ngtalálkozónak. P. É. MSZMP Kunszentmárton: Tiszazugi Reformkor Ott, ahol a gazdasági társadalmi mozgások tempója lassúbb volt, az országos átlagnál — s a kívánatosnál is — felgyorsulni látszik a politikai élet. 1989. május lkán Kunszentmártoniján az MSZMP reformkor létrehozását határozta el 12 párttag. A háromórás vita eredményeként ideiglenes működési elvet fogadtak el. A kör tagjai egyetértettek abban, hogy a platformszabadság elvén az MSZMP szervezeti keretein belül nyilvánosan, az MSZMP reformpárttá alakítása érdekében kívánnak politizálni. Céljaik között a társadalmi, gazdasági, kulturális reformfolyamat kérdéseinek széleskörű megismertetése mellett főként Kunszentmárton és a Tiszazug modernizációjának segítése szerepel. Ennek érdekében szükségesnek tartják a politikai kultúra fejlesztését úgy, hogy az a ténylegesen tenni akaró párttagok számára széles cselekvési lehetőséget adjon. Olyan pártfórumként kíván a kör tevékenykedni, mely a Tiszazug érdekében nyíltan, demokratikus önállósággal működik. Reményei szerint talán segíteni tudja a párttagságot — a Tiszazugban élőket — a többpártrendszerre történő átmenet időszakában. A kör következő összejövetelén a megyei pártértekezlet három küldöttével terveznek találkozót, 1989. május 31-én 17 órakor a városi könyvtárban, mely rendezvényre szeretettel várnak minden érdeklődőt. Licsicsányi István Jószolgálati út Nagymaros ügyében A nagymarosi építkezés leállítását szorgalmazó csoportok képviseletében hétfőn jószolgálati küldöttség utazik Bécsbe, bogy a szerződések mindkét félnek előnyös módosításáról tárgyaljon. Vargha János, valamint Szekfű András, a Duna Kör választmány tagjai a bécsi jószolgálati úttal kapcsolatban kifejtették, hogy a csoport — amely országgyűlési képviselőkből, az Ellenzéki Kerékasztalhoz tartozó ípártok, valamint a környezetvédelmi mozgalmak megbízottjaiból, s pénzügyi, energetikai szakértőkből áll —, két napig tartózkodik Bécsben. Programjukat a bécsi magyar nagykövet segítségével szervezték meg. Felkeresik a különféle osztrák pártok, valamint a két finanszírozó bank képviselőit, a munkában résztvevő két nagy kivitelező vállalat szakembereit. Nincs orvos, nincs munkahely, az üzletben cipő Mozdul-e az állóvíz Tiszaagea? Már a Bács-Kiskunhoz tartozás mellett is agitálnak A megyei népfrontértekezleten Horváth Istvánná, a Tiszaugi Községi Tanács igazgatási előadója falujának hátrányos helyzetéről számolt be. Az alábbiakban közöljük hozzászólásának rövidített változatát. Tiszaug lakosainak a száma a legutóbbi adatok szerint ezer. Húsz évvel ezelőtt 1600—1700 ember élt a faluban. Ha az elvándorlás okairól, hátrányos helyzetünkről beszélünk, azt a választ kapjuk felsőbb szervektől (pl. falugyűlésen a megyei tanács képviselőjétől), hogy nem az egyetlen ilyen község vagyunk. Én nem hiszem, de remélem azok sem, akik ezt a választ adják, hogy ezzel megnyugtatják és sorsuk beletörődésébe kényszerítik bármelyik ilyen helyzetű községet. Hány évtized kellett ahhoz, hogy a magyar falvak sokaságának hátrányos helyzetű mivoltát egyáltalán felismerjék! Készültek és készülnek a tanulmányok, de félő, hogy a mai gazdasági helyzetben csak annyi pénz van, hogy a tanulmányok árát kifizessék. Pedig mi, akik ott élünk a hátrányos helyzetű községekben, tanulmány nélkül is tudjuk, hogy miért költöztek el oly sokan (Tiszaug esetében a kedvező természeti adottságok ellenére is). Ahol nincs munkahely, nincs orvos, az üzletben nincs egy pár cipő, nincs hol venni téli tüzelőt, ahol a közművesítés minden változásához a lakosságnak komoly anyagiakkal kell hozzájárulnia, — miközben az egyetlen, férfiakat is foglalkoztató helybeli munkahelyen, a termelőszövetkezetben a kétkezi munkás az év túlnyomó részében havi négyezer forintot keres — ott nyilvánvaló, hogy sok ember nem találja meg a számítását. Tiszaug több évtizedes kérése, hogy legyen saját orvosunk, nemrégiben megvalósult, örülünk neki és ha valaki ebben a segítségünkre volt, a község nevében megköszönöm. Tiszaug egyike azoknak a községeknek, amelyek kiváltak a közös tanácsból és január 1-je óta önálló község lett. Az utóbbi évtizedekben ez az első esemény a község életében, amikor a felülről ránk kényszerített helyzetből alulról jövő kezdeményezéssel léptünk ki. Óriási vívmánynak éreztük, de rá kellett jönnünk, hogy gondjainkból ezzel csak morzsányi oldódott meg. Tiszaugon is megalakult a községvédő egyesület. Azóta a község vezetői két táborra osztódtak. Az egyik részt vesz az egyesület munkájában, amely rövid léte alatt igen aktív, hasznos munkát végzett. Egyre több ember mozdul meg és amire régen nem volt példa, tavasszal, dologidőben, hétvégén 40— 50 ember dolgozott társadalmi munkában a sportpályán. Nemcsak megtisztították a területet a szeméttől, gaztól, bozóttól, hanem a száraz ágakat, kiszáráéit fákat idős, alacsony nyugdíjasoknak vitték el — tüzelőnek. Eközben felelős vezető emberek, értelmiségiek presztízskérdést csináltak abból, hogy őket személyesen nem hívták meg dolgozni. Szaktudásnak nevezett okoskodással próbálják bizonyítani, hogy az előbb említett tevékenység természetromboló. Azt mondják, hogy a sportpályán nem a szemétkapírgálás, őket idézem: „fűrágás” a cél, hanem politikai eszmecsere, vagy a Bács megyéhez való tartozás melletti agitálás. Az egyesület lendülete, tenniakarása ennek ellenére töretlen. A valódi ok, amiért ellenzik az egyesület létét, tevékenységét, az nem az, hogy féltik tőlük a természetet. Valami egészen mást féltenek. Olyan vezetők ők, akik a kezükben lévő hatalmi eszközök segítségével mindent elkövetnek, hogy az egyszerű embernek továbbra is csak a munkához legyen joga, a község másként gondolkodó vezetőit pedig még időben kisöpörjék. Hogy azon az állóvízen, amelyet maguknak teremtettek, a legkisebb szellő se sodorhasson hullámokat. Mindezt és sok egyebet teszik biztonságérzetben és büntetlenül. Mézeshetek soha nem voltak Tomaj „válni” akar Szentimrétől Látszatra kitűnő „házasságnak” tűnt, és megyeszerte az egyik példaként említették őket. Tiszaszentimre—Tomajmonostora—Cjszentgyörgy, ez igen! Mintaszerű a kapcsolat. Mindezek után mondanom sem kell, bombaként hatott a hír, hogy a majdnem ezer lelkes település is megelégelte a közös tanácsot. A miérteket és az okokat boncolgatva először Csecsei Lászlónál érdeklődtünk, akit Kunhegyesen a BHG-ben, a munkahelyén találtunk. Másik településhez — Több mint negyven éve Tomajon lakom, és állítom, a társközségi viszony már a házasság kezdetekor elromlott, és Játszott, ez csak időszakos megoldás lesz. Ügy is fogalmazhatnék: soha nem voltak itt mézeshetek. — Miért? — Aki ismeri a település múltját, azt is tudja, itt az emberek mindig Kunhegyes felé „húztak”. Évtizedekig ott volt a járási székhely, oda jártak bevásárolni, a iplacra árulni, dolgozni, sőt a mai napig is sok tornája gyerek tanul valamelyik ottani középiskolában. Komolyan mondom, szívesebben vette volna 1975 elején a falu, ha odacsatolják, dehát az ilyesmi akkor az íróasztalok mellett dőlt el. — Haragszanak Szentimrére? — Ugyan már, dehogy! Mégis úgy látjuk, ha csak pár százezres fejlesztési alap marad, akkor is vállaljuk a „leválást”. Sőt, mi a füredi áfésznek ds búcsút szeretnénk mondani, és vagy Kunhegyeshez tartozni, vagy Tiszaszentimrével együtt áfészt alakítani, mert az itteni termelők lépten nyomon érzik: ez a szövetkezet nem a miénk, nem képviseli az érdekünket. Egyébként a legutóbbi falugyűlésen a kétszáznegyven résztvevő egy ellenszavazattal és két tartózkodással a válás mellett voksolt. Mindezeken kívül a szavazóképes lakosságot is sorba járták a számlálók, és kiderült, hogy a torna j iák 80 százaléka az önállóság mellett dönt... Többen mondják, hogy a j,válóper” egyik szellemi atyja Orosz János, a népfront helyi, községi bizottságának az elnöke, akit szókimondónak ismernek: — Nézze; az egyesüléskor nem voltak kíváncsiak az átlagember véleményére, hiszen mindez politikai nyomásra történt — sorolja. — Most, hogy mindenkit felkerestünk, nem mondhatok mást: íme a népakarat. Akkor bizonyos, bölcsnek hitt vezetők kitalálták azt is: mi szerepkör nélküli település leszünk. Szégyen az efféle bélyeg, hogyan lehet ilyesmit állítani ezer lélekre? Eltartotta ez a falu magát azóta, amióta a térképek jelzik a létét. Amikor ez az arcpirító elnevezés megváltozott, akkor is éreztük, minket úgy tartanak nyilván, mint a megunt színészt; még pármondatos szerepet sem kapunk. — Vállalják a szétválás esetleges buktatóit? — Igen, mert ha pénz nem ás lesz több, de ami adódik, az mind a mienk. Egyébként nem is székhelyközséggel volt nekünk bajunk, noha sokszor mondták: arányosan mi többet kaptunk, mint ők. Szerintem a tények, a 15 év változásai mást mutatnak. De ne feszegessük ami elmúlt, noha szerintem a teli pohárban az utolsó csepp az volt, hogy a gyönyörű tervek közül bizony sem a tornaterem, sem a két útépítés nem valósult meg teljesen. Azután az sem javítja a közérzetet, hogy több áruféleséget, ,portékát Füredről hoznak ide. „Csikorog" a felvásárlás Pedig mi is megtermelünk sok mindent, amitől a „csikorgó” felvásárlás miatt úgy tudunk szabadulni, hogy egyénileg a kunhegyesi piacra hordjuk. Esetleg a trágyára, meg a szeméttelepre, amikor már senkinek sem kell. Régi szállka a szemünkben a téesz-egyesítés is, különösen ha hozzátesszük, hogy az itteni Petőfi a hatvanas évek második felétől eredményes lett. Hazajöttek az emberek, ismerőseim, de amióta az összevonás megtörtént, aki hír és tud, menekül a közösből. Szó se róla: kemény állítások, noha a teljességhez az is hozzátartozik, hogy az apró falu középületein látszik — legyen szó iskoláról, művelődési házról, óvodáról, öregek klubjáról, tanácsházáról — felújítani őket a közeljövőben aligha szükséges. Mindez azt is bizonyítja: áldoztak itt azért nem is keveset a településre az elmúlt időszakban. Kovács Béla iskolaigazgató községi elöljáró szerint éppen emiatt vélekedik úgy, hogy a pálfordulás — ha ezt annak lehet tekinteni — magyarázatát, nem a helyben, hanem a nagypolitika változásaiban keresendő. — A het venes években az összevonások felsőbb politikai döntésekre születtek, legyen szó községekről, téeszekről, iskolákról. Aki ezzel akkor nem értett egyet, szembeszegült a politikával. Akkor vajmi keveset számított az egyes ember véleménye, így azután ahogy a többiek említették: szerepkör nélküli község lettünk. Olyannyira, hogy 1977-ben az iskolákat is közös igazgatóság alá vonták. Ez a helyzet [szerencsére (1983-ban megszűnt. Mindezek negatív eredményeképpen, aki tehette, máshol keresett boldogulást. Utánanéztünk: akkoriban száznál több, zömében értékes embert veszítettünk. Mostanra fordult a kocka, és az olcsó porták, régi parasztházak miatt három év alatt százötvenhatan költöztek ide, túlnyomórészt Kunhegyesről. — Az önállóságra lesz elég szakképzett emberük? — Remélem igen, hiszen a tanácsba négy-öt személy szükséges, és jószerével csalk vb-titkár kerestetik. A működési kiadás 8,2 millió, a fejlesztésre 650 ezer körül maradna, meg az amit majd még ki birunk gazdálkodni. Szóval úgy tűnik, ez a falu és a lakói hajthatatlanok. A sportszerűség érdekében hallgattassák meg a másik fél is, éppen ezért felkerestük Domokos Józsefet, a tiszaszentimrei községi közös tanács elnökét. — Ma is állítom, hogy a népesség arányában tisztességes volt a fejlesztés Tomajon is. Olyannyira, hogy a falugyűlésen is a téesz és az áfész szétválása volt a fő téma. Nem tagadom, nagyon sok munkát jelentett ezt a két települést összefogni. Maradnak kapcsok De a közös téesz, az orvosi ellátás, az öregek szentimrei otthonában hét tomaji él, egységes a vízműtársulat, az állatorvosi szolgálat, szóval sok minden öszszeköt bennünket ezután is. Ugyanakkor kiváncsi leszek, hogy megfelelő gazdasági háttér nélkül milyen fejlődésre lesz képes Tomajmonostora. őszintén kívánom nekik: boldoguljanak. Talán jelképnek is felfogható, de a legutóbbi soron kívüli falugyűlést, ahol a többség a szétválásra szavazott, május 9-én, a győzelem napján tartották. Tényleg győzelem lett, állítják a helybeli lokálpatrióták. Hogy hosszabb távon mennyire lesz az, majd kiderül. Éppen ezért egy-két év múlva, tapasztalatszerzés végett szívesen visszatérünk a faluba, hogy mit hozott, hoz az önállóság ennek az ezer léleknek. D. Szabó Miklós Jászberényben a Szabadság téren átadáshoz közeledik a 27 lakásos lakóház. A földszinten lévő üzleteket előreláthatólag a nyár végén adják át rendeltetésüknek a kivitelező, a Szolnok Megyei AÉV — nzs — Az eső ellenére is érkeztek vendégek a kempingbe
