Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
9 Százhuszonöt óve született Pethes Imre Jászárokszállás megemlékezik nagy szülöttéiül Mondták, írták, Pethes Imre volt a legnagyobb magyar Cyrano, — sőt olyan valaki, Csathó Kálmán, akinek szakértelmében ma sem kételkedhetünk, megkockáztatta: Petiteshez fogható nagyorrú, vitéz lovag a világon sehol sem lépett a deszkára, vagyis a színpadra. Lehet, hogy így van, bár a színész-szerptet sosem volt mentes a túlzásoktól, elfogultságtól. Az sem segítene, ha olyan embereket szólaltatnák meg, akik még látták — sajnos kevesen vannak már! — Pethest a Nemzeti Színháziban. Lehet, hogy közülük sokan éppen Pethes Hamletjére esküdnének, vagy Lear-jére. A - lexikon például ezt teszi: „Egyik legnagyobb Shakespeare színészünk volt”, A színpadon mindent elmondott a világról, amit egyáltalán arról tudni érdemes, s milyen lehangoló ellentét: a Cyrano király életéről csak igen keveset tudhatunk. Sebzett volt? Zákrózott? Magának való? Félt? Olyan kedves három lépés gyűrűt vont maga köré, hogy az előző kérdésekre sem tudunk mit mondani. Dühtől reszketni, kiabálni csak egyetlen egyszer látták, hallották, a halk szavú férfit amikor Órdy Árpáddal a Faustot próbálta! Mi volt a harag oka, miért kiabált szinte magánkívül? Azért, mert egy. a darabban játszó karosszék húsz centivel arréb állott, mint ő gondolta. A nevétől visszhangzott az ország, ő volt a színészkirály, amikor egy uzsorabank kerítője úgy becsapta, hogy szinte élete végéig törlesztette az adósságot és kamatait. Az életrajzi adatai is szűkre szabottak. 1864-ben született Jászárokszálláson, 1883-ban beiratkozott a budapesti egyetem jogi karára, majd bölcsészhallgató lett. 1887-ben felvették *^a színiakadémiára, 1890-ben a győri színháztársulathoz szerződött. Tehát kerülővel, 26 évesen került a színészpályára. Titkok rejtőznek ifjúkori éveiben? Fia, Pethes Sándor emlékezéseiből tudjuk, hogy Pethes Imrét valami, nagy, megbocsáthatatlanság árnyéka fűzte édesapjához, az egykori vármegyei levéltároshoz. Sűrűn felkereste Jászberényben a családi kriptát, s mindig feltűnően hosszú időt töltött atyja koporsója előtt. Ide tartozik, hogy Pethes Imrének semmiféle gyűjtési szenvedélye — mai fogalom szerint hobbija — nem volt, de az ágya fölött bekeretezve haláláig ott tartotta az apja levelét, amelyben az öreg jász beleegyezését adta, hogy a fia színész legyen. Egészen messzire jut Csathó Kálmán ezzel az apa „komplexummal”: Pethes Hamletjének eredetéig! Forró fiúi szeretet sugározta be a dán királyfi egész valóját, — az egész alakítást Pethes a királyfinak a megölt atyja iránti rajongására építette fel. Ki tudja mi játszódhatott le apa és fiú között, míg a dzsentri világfelfogásban megőszült öreg jász végül megírta fiának az engedélylevelet, hogy elmehet komédiásnak. Ez hagyhatott olyan mély nyomot a Pethes Imre lelkében egész életére? Pedig lehet, nem is történt egyéb, csak annyi, hogy a fiú megérezte, milyen nagy fájdalmat akozott atyjának, mikor rábírta a levél megírására. De az sem lehetetlen. hogy ezt, ifjúi hevében, olyasmivel harcolta ki, amit haláláig nem bírt magának megbocsátani. Valami effélének az emléke kísérthetett ennek a csodálatosan nagy művésznek és jóságos embernek a lelkében, mert csak ezekből meríthette azt a tragikaí erőt, mellyel annyiszor elragadta közönségét. Csak ebből fakadhattak keserű tréfái is éppen úgy, mint végtelenül gyöngéd szeretete családja iránt. Szíve sebeiből táplálta művészete démonát — írta Csathó. Nehezen indult a pályája, 12 évig tartó vidéki színészkedés után viszont 1902-ben már üstökössé vált a budai színkörben a temesvári társulat vendégszereplésekor olyan sikerrel játszotta a Cyranot, hogy azonnal szerződtette a Vígszínház, majd egy évre rá a Nemzeti, melynek 1923-ban örökös tagja lett. Mi volt művészi sikerének titka? Színészként semmi titka sem volt. Talán csak annyi, hogy akarva sem igen lehetett egyhamar szabadulni játékának hatása alól. Dúséi mélységű átélésének szuggesztív ereje ellenállhatatlan volt; érzéseket és indulatokat nála őszintébben és intenzívebben érzékeltetni nem tudott senki. Játéka elfeledtette a nézőkkel, hogy színházat lát, és csak akkor eszmélt rá, hogy egy nagy művész igézete alatt áll, mi-Az első szerep a Nemzeti Színházban, Barry: Egyenlőség című darabjában kor egy-egy pillanatra fölocsúdott. Valósággal lázbaejtette nemcsak a szakmabeli fiatalságot, hanem a sajtót és a nagyközönséget is. A lapok magasztalták, az emberek meg egymást küldözték a színházba csudát látni. Voltak, akik kétszer, háromszor is megnézték az előadását, melynek sikere nemcsak a színházat lendítette, föl, hanem még a környékén lévő nyári vendéglőket is. A sikerhez persze nagy mértékben hozzájárult maga a darab is amely mint költői szépségekkel ékes szi-Magazinul sőbb alakítókészsége olyan távolságokat fog át, mint a tragikus őszinteségű Lear király és a képmutató Tartuffe, vagy az imbolygó Fégya , Tolsztoj Élő holttestében és Jókai: Aranyemberének Tímár Mihályra. A leigázott nép indulatát nemcsak Bánk bán Tiborcában szólaltatja meg, hanem alkotó fantáziája és mély emberiessége az akkoriban színpadjainkon lévő darabok egyes alakjait! — egy síralomházbeli parasztot, egy Dózsa-felkeléséről szóló darabban Lőrincet is — az elnyomottak igazságának szószólójává izzítja. Feljegyezték: 25 Shakespeare szerepet játszott, a Bánk bánban felváltva volt Tiborc és Petur, Lucifer a Tragédiában, Rank a Nórában, — s fölülmúlhatatlan a modern drámákban is. A Nemzeti Színház új stílusának egyik legjelentősebb formálójának tartották. Sajnos a sikerekben gazdag művészpálya az emberi lét mércéjével mérve igen rövid volt, 1924-ben 60 éves korában — egy kis túlzással — szegényen meghalt. get kínálkozott megnyugtató és üdítő pihenőül mindazok számára, akik az akkor divatos naturalizmus növekvő áradatának mindenféle szennyet is magával sodró hullámaiból menekülni vágytak. Ez volt az alapja a darab sikerének. Pethesének fjedig az, hogy azokból a gyönyörűen pattogó versekből, melyek Ábrányi Emil költő fordításában legalábbis egyenértékűek a Rostand eredetijével, kihámozta az emberi tartalmat: a fantasztikusan romantikus hősből igazi, természetes, élő embert formált, leszállva — 6! nem Rostand, hanem a maga — szívének a lelkének legmélyére, és onnan hozva fel a legemberibb érzéseket és indulatokat. Ezekkel forrósította át remekül megmintázott Cyrano-figuráját, és ragadta magával a közönséget. Mindig a lelkében vizsgálta a világot, jegyezték felróla. Figyel, boncol, vizsgálódik és az emberi lét változatos formáinak ismeretét szerepeinek gazdag társadalom- és jellemrajzaiban értékesíti. Kezdetben Shakespeare komédiáinak csípős nyelvű fickóit teszi emlékezetessé, ezek között is feledhetetlen marad Makrancos hölgy-beli férfias és szeretetreméltó Petrucohiója. Ké-Cyrano de Bergerac: Pet he* Imre A hun fejedelem, Attila kemencéje r a tiszazugi _ ■ Várháton Sok szó esik az utóbbi években a Tiszaugról: elzárt, elmaradott, tragikusan fogy a népessége, nincsenek értékei stb. E kis táj jó földű szép terület, de nagyon hiányoznak boldogulásának méltó lehetőségei. A Körös és a Tisza találkozásának vidéke évszázadokkal ezelőtt is sajátos természeti értékkel rendelkezett s nem véletlenül juthatott korunk több kutatója olyan következtetésre, hogy a mai Tiszazug déli szögletének legmagasabb pontján, a Várháton állíttatta fel a kun király „valamennyi Icözel leghíresebb Szállását”. Sok terület város, körzet törekedett már Attila legjelentősebb „kastélyát”, fapalotáját érdekeltségi szférájában megtalálni. Gyárfás István szerint ez a hely pl. Jászberénynél van, Révész Imre Debrecen környékére, Reizner János Szeged közelébe, Szeremlei Sámuel Hódmezővásárhely határába, Csallány Gábor Szentes mellé, Farkas Sándor az alpári nagy dombra teszi. A Szelevény és Csongrád határán fekvő Várhátra alig gondolhatott valaki is, mígnem 1936-ban a Csépa és Csongrád közötti útépítés során a várháti domb átvágásakor egy kb. 2 méter x 3,5 méter felületű sajátos kemencére bukkantak. Jelentőségét akkor még a szakemberek sem ismerték fel, adatait fel sem mérték, s csak dr. Tari László állatorvos odaadó érdeklődésének köszönhető, hogy széthurcolása előtt lefényképezte, s majd emlékezetből ie is rajzolta. Lényeges fordulat Attila nyári székhelyének kutatásában az 1960-as években következett be, amikor Párducz Mihály a hun kor egyik legjobb ismerője megállapította, hogy „Mai adataink szerint nincs az Alföldnek olyan pontja, ahol a hun kori lelőhelyeknek ily nagy számáról tudnánk, mint a város (Csongrád) területén és annak közvetlen szélén ...” Ebben az időben vált ismertté Csallány Dezső véleménye is amely II. Theodosius keletrómai császár 448-ban Attilához küldött követségét a Tisza által körülvett várháti szálláshelyre vezeti. Csallány Dezső elsősorban Priskos rétornak az utazást megörökítő írása újra elemzésével és a leírásban említett Drekon folyó Dilinka érrel történő (a Marostól északra) azonosításával jutott el a tiszazugi helyszínhez. Egyre értékesebbé vált minden újabb adalék, régészeti lelet, amely a hunok Csongrád-közeli központjához volt kapcsolható. Ezek feltárásában Tari László járt élen. évtizedekig fáradhatatlanul gyűjtötte, kutatta a hunok emlékeit és a velük kapcsolatos helyi hagyományt. Felhívta a figyelmet a Várhát hun kori •különösen védett voltára, a Tisza által átkarolt helyzetére. Munkássága rám is nagy hatással volt, s egyre jobban foglalkoztatott a Várhát (löszdomb) és az ellési magaslat közvetlen vizsgálata. Meggyőződésem lett, hogy további konkrét adatok, régészeti bizonyítékok kellenek a „Tariféle hagyaték” megerősítéséhez. Azt tartottam: a Várhátról elkerülő egvetlen lelet sem kallódhat el. ezért is javasoltam a csépai tanácsban 1985-ben, hogy a dombot a tetején lévő régi tanyasi iskolával vásárolja meg emlékhely kialakítási céllal, ezzel a Várhát konkrét védelem alá kerülhet, s az akkor még jobb állapotban levő épületben pedig iskolai múzeum létesíthető. (Surányi doktorék már gyűjtötték a régi padokat tartozékokat stb.) A tanács azonban a mintegy 150 ezer forint vételi összeget később soknak tartotta, s a terület a csongrádi tsz-nél maradt. Már nem eladó. Ma az iák óla beázik, ablakai kiverve, padlózatának egy része felszaggatva, csalk a várháti harangláb a kis haranggal és a mellette álló kereszt régi ... 1987-ben a domb újra szenzációval szolgált. Megadta annak lehetőségét, hogy valóban nevezetes emlékhellyé válhasson: a csongrádi múzeum hat dolgozója egy újabb, teljesen ép ún. alulfűtős kemencét tárt föl a domb déli felében. A szakemberek 1 hét alatt, „elvégezték munkájukat”, s a kiásott nagyszerű építményt fóliával letakarva elhagyták! Az ülepített agyagból „kifaragott” kemence a hajdani használat során égett maradandóvá, ami történhetett a hun Időkben, vagy akár az Árpád-korban is. Két keletre néző fűtőtere és az ezek által közrefogott hőelosztó — nyeregfala még jói látható; négy szeletből álló felülete 2 mx4,4 m, magassága 1,2 méter. A sorsára maradt létesítményre én már akkor találtam rá, amikor megállapíthatatlannak látszott a fagy, az eső, a nap megsemmisítő munkája. A szinte felbecsülhetetlen értéket, amit a múlt másfél évezreden át megőrzött számunkra, ma gyom veri föl, az enyészet küszöbén áll. Követi az 1936- ban lerombolt testvérét. Mi ottjártunkkor északi felét letakartuk ... A Tiszazug, az Alföld újabb nagyszerű emléke pusztult el nemzedékeket fosztva meg attól az élménytől hogy valóságos létével adja át a szülőföld ősi üzenetét. A lesújtó ok viszonyainkból fakad, s nem is elsősorban anyagi természetű ... Dr. Botka János Az évfordulón a jászárokszállásiak baráti köre megkoszorúzta Pethes Imre síremlékét a Farkasréti temetőben
