Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
Ma<H7ÉM A börtön madártávlatból, belülről Nem messze a Tisza-partíjától áll Szolnokon egy kocka alakú, többszintes, zöldesszürkés homlokzatú épületegyüttes. A főút felőli oldal a városi és a megyei bíróság ügyészség otthonai, a Dózsa György ,út felőli szárnyon címerrel ellátott ovális alakú tábla, rajta: Büntetésvégrehajtási Intézet Szolnok. Igaz, a hivatalos titulus csak az ügyiratokban, meg az aktákban szerepel, a köznép csak így hívja a létesítményt: megyei börtön. Az épület két emberöltő óta figyeli az idő múlását, és hajdanában néhány elítélt .utolsó földi perceinek is szemtanúja volt. A legutolsó kivégzés 1874-ben történt, azóta csak jóval szolídábbszelídebb feladatokat lát el az intézmény. Ide általában azokat a megyében élő elítélteket hozzák, akiknek öt évnél kevesebb a büntetése. Napjainkban a büntetésnek három fokozata létezik: fogház, börtön és fegyház. A szolnoki intézet a szigorúságot tekintve a középső fokozatot képviseli. Legenyhébb a fogház, majd ezt követi a börtön. Szolnokra kerülnek az előzetes ‘letartóztatásban lévők is mindaddig, amíg ügyükben bírósági ítélet születik. Azután az ítéletüknek megfelelő helyre, intézményibe szállítják őket. Egy másik csoport is csak rövid ideig eszi az itteni kosztot, ők azok, akik valamilyen szabálysértést kőül odakinn beszélgetlek vele Szűcs Sándor százados, az intézmény nevelőtisztje tényeket sorol. — Másfél—két hónap kell ahhoz, hogy mindenkivel személyesen elbeszélgessek. Azért a valóságban nem ennyire komor a kép, hiszen, ha valakinek problémája van, szól, és fogadom. A magánbeszélgetéseken kívül közösségi összejöveteleket iß tartunk, és igyekszünk az embereiket bevonni az étrend összeállításába, a vetélkedőkbe, a sportprogramokba is. — Vannak visszatérők? — Sajnos igen. Bármilyen egyszerűnek látszik is a munkánk, nagyon nehéz. Az a sokat emlegetett „benti hatásfok” nem szakítható el a kinti fogadtatástól, a világtól. Az én hivatásomban talán a legnagyobb elismerés az, ha a hajdani elítéltek odatkinn az utcán megismernteik. Kezet nyújtanak, és elújságolják azt, hogy sikerült munkát kapniuk, viszszafogadta őket a család. Szóval egyenesbe került az életük. vettek el, és a pénzbüntetést nem fizették iki — inkább leülik azt a pár hetet, 'hónapot. A közvélemény sokszor azt hiszi: ez pihenés, holott az ide kerültek dolgoznak. Általában segédmunkások valamilyen kinti munkán, ahová felügyelet mellett, busszal hordják őket. A műszak naponta nyolc óra. A legnépesebb csoportot a megyében élő azon személyek alkotják, akik jogerős bírói Ítélet után töltik büntetésüket. ók kivétel nélkül dolgoznak, túlnyomórészt a műhelyekben, ahol az Ipoly Cipőgyár lábbelijéhez felsőrészt készítenék. Akinek ezekben a műhelyekben nem jut munka, azok az intézmény üzembentartási, fenntartási munkálatain tevékenykednek. Kellenek ide szakácsok, írnokok, könyvtárosok, mosodai dolgozók, festők, kőművesek, különböző szakmák ismerői is. Bármennyire meglel», nem 1956 után kerülitek .ide legtöbben, hiszen a „csúcs” 1986 őszére tehető. Lopás, betörés, nemi erőszak, garázdaság, sikkasztás, íme az elzárást magyarázó jelenlegi fő okok. Ma kevesebb a rab, szabad cella azonban mostanság is kevés. Az elítéltek naponta fél 8 és fél 5 között dolgoznak, havi tiszta keresetük, az összes levonás után 700— 1300 forint körüli, ezzel szaibadon rendelkezhetnek. Kivéve ha nincs bírósági letiltás: például gyermektartás, vagy kártérítési igény miatt. A megmaradó összegből az elítélt saját céljára tisztálkodási eszközöket, dohányt, édességet, teát, kávét vehet. Havonta egyszer az egyik helyiségbe „.házhoz jön” a bolt, az emberek — akár az önkiszolgáló üzletekben — sorba állnak a kosarakkal. Igaz, a fizetés egészét nem lehet elkölteni, a maradékot majd szabaduláskor kapják kézhez. Szolnokon az elítéltek között nők alig-alig akadnak és akkor is csak addig, amíg ügyükben bírói ítélet nem születik. Az is tény, az itt őrzöttek 35—40 százaléka cigány, és egyre több a fiatalabb korú. A napirendek, akár a munka: szigorúak. A .tevékenység jellegétől függően reggel ötkor, vagy fél hatkor ébresztenek. Ezt követi az ágybevetés, a tisztálkodás, a reggeli, majd az általában félórás séta a szabad levegőn. A munkaidő fél ötig tart, amelyet megszakít az ebédidő. A vacsorát fél hétkor, a zárkában költik el. Fél tízkor takarodó, ilyenkor minden elcsendesedik. A ■legjobban dolgozók -zárkájába televíziót is tettek,^ ami bizony nagy vonzerő. A műsort rendszerint fél tízig nézhetik, de hétvégén néha, amikor műszak nélküli nap következik, olykor tovább is. Ezen kívül/ minden újság, folyóirat megrendelhető: legyen szó a Reformról vagy a Néplapról, esetleg az Autó-Motor rák Totózni, lottózni, bármilyen szerencsejátékot játszani tilos, levelet viszont korlátlanul küldhet az illető, az otthoniaknak. Három és félezer kötetes könyvtár is van. Főleg a mesék, a mondák, meg a krimik a népszerűek. A szociális ügyintézőn kívül egyetlen nevelőtiszt tevékenykedik és itt az a szabály, hogy akármit óhajt az igadhatják a látogat okai, általában hatvan percig, kivételképpen a jól dolgozók (jutalomból még tovább ás. -Ennivalót hozhatnák a kintiek, falatozni lehet, de felvinni a cellába semmit sem. Egy puszi, esetleg kézfogás előfordulhat, más tilos. Nem egy olyan elítélt akad, akihez nem jönnék, és akinek se csomag, se levél nem érkezik. Nem csak jutalmazás, de 'büntetés is létezik. Aki ellen .panasz van, az szóbeli figyelmeztetésben részesülhet. Az írásbeli feddés már súlyosabb, de a beszélőtől is el szoktak tiltani, ami nagyon fáj.ldalmas döntés. Tíz százaléknyi munkabércsökkentés is előfordul, és ha mindez nem használ, magánzárkába teszik a vétkeSzabadság a család körében B. Ferenc lopásokért négy évet kapott. Büntetésének még a felét sem töltötte le. Kiváló benti munkájáért tavaly jel'éntös kedvezményben részesült. — Karácsonykor öt napig együtt lehettem a feleségemmel, meg a kisgyerekemmel. Komolyan mondom, ez éltet, és ha minden igaz, talán az idén is eltölthletek velük ennyi időt nálunk, otthon. — Milyen idebenn? — Nem kívánom senkinek, mert az a tudat, hogy nem bírok segíteni nekik szinte beteggé tesz. Ezen most csak úgy tudok változtatni, hogy a havi ezer forint fizetésből hétszázat hiazaiküldök. — A társak? — Négyen vagyunk, jól kijövünk egymással. Olvasni, pingpongozni szeretek, rrae|g ott a tévé is. Ezek enyhítik a benti hónapokat. elítélt, hogy megkapja írásos kérelem, engedély kell. Sportfoglalkozást havonta tartanak, a legnépszerűbb a foci. Beszélő a kinti családtagokkal, rokonokkal — ami nagyon fontos —, az előzetes letartóztatásban lévőknek havonta egyszer adódik: erre a hónap legelső szombatján biztosítanak egy órát. Ezt rács mögött, állva kelil eltölteni, míg hasonló leheltőség az elítél leknek minden hónap harmadik szombatján következik: reggel bét és tizenegy óra között. Ok asztal mellett, szemben ülve , fozőt. Ennek két változata lehet: az enyhébb büntetés, amikor .napközban dolgozik az elítélt, és estére kerül ide. A másik, a súlyosabb: az egész .napját benn tölti egyedül, és az alvásidőn, meg az étkezéseket kivéve leülnie sem sizalbad. A legtöbb így adható idő húsz nap. A megszólítás pedig úgy dukál, hogy százados úr, őrnagy úr századosnő. Nem titok, olykor kevés az egy nevelő, többre lenne szükség, déhát ennyi az előírás, így bizony ötven nap is eltelik, mire a nevelő,,Dekoráció” a régebbi helyekről A büntetőzárka komoran egyszerű, rideg Csendélet: csajkák és kanalak a polcon Az itt lakók munka után a televíziót is nézhetik A műhelyben cipőfelsőrészek készülnek Fotók: Tarpai Zoltán MÉG KÉT HÉT VAN M. Tamás jóképű, sötét hajú fiatalember. Bizonyára panasz sem sóik lehet rá, hiszen ö a könyvtáros. — Egy fiatalkori hülyeségért kaptam két évet, amelyből már a tizenharmadik hónapomat töltöm itt, Szolnokon. Ha nem jön közbe semmi, szűk két hét múlva kedvezménnyel szabadulok. — Látogatók? — A feleségem rendszeresen jön, de az édesanyám is volt már nálam. — A legborzasztóbb? — Túlságosan családszerető vagyok, és a benti életben nekem a hozzátartozók távolléte a legszörnyűbb. — Hogyan tovább. Tamás? — A szabadulásom első napján meglátogatom a rokonságot, majd kipihenem magam. Nem költözöm el sehová, új életet akarok kezdeni otthon. Sikerülni kell, segít a család is, hiszen még csak 22 éves leszek. * tiszt -mindenkivel négyszemközt tud beszélni. Igaz, ha nyomós a kérelem, vagy sürgős az eset, ez az idő rövidül. Népszerűek az előadások is, így legutóbb Szolnok -történetét hallgatták meg a rábök — ám-bár ennél vonzóbbak, a havi, egyszeri filmvetítések. Főleg a kalandos sztorik aratnak osztatlan elismerést. Az -intézetben a szakácsok az elítéltek -közül kerülnék ki, és a -tíznapos -menüt egy élelmezési bizottság állítja össze. Ezen a hétfőn reggelire cikória kávét és főtt kolbászt ad-tak, ébédre, pirított tésztaleves, paradicsomfőzelék volt két húsgomibóccal, vacsorára -pedig tea, ízes bukta került a zárkába. A hétvége, a két -munkaszüneti nap bizony nagyon unalmas, hiszen reggeltől estig benn -kell lenni; a mozgási tér a zárka, a folyosó, meg a kultúrhelyiség, dehát ilyen a börtön. Azért hallatlanul komoly vonzerő, az elítélteknek adható évi öt nap szabadság. A legmegbízhatóbbak, legfegyelmezet-tebbek tavaly öt teljes napot a családj-uk körében, otthon tölthettek. A szabadság óriási fegyelmezési eszköz: Jegyen az illető négyszemélyes kis zárkában, vagy nagyobban. Az is tény; a börtönélet akár bevallják, akár nem, megviseli az embert. Ámbár rendszeres az orvosi ellátás, különösen a büntetés megkezdése elején az átlagosnál több nyugtatót kérnek a bentlévők. Egy rácsos, zárakkal 'bőven ellátott helyiség nem is lenne igazi híres szökések nélkül. Noha ezt az intézményt öl'kerüldk az úgynevezett nehéz fiúk, azért 1985. decemberében legendás „leilépést” hajtottak végre a (harmadik emeletről. Egy becsempészett vasfűrésszel elreszelték a folyosóablak rácsát, és a két elítélt este a tűzoltófecskendőn szépen leereszkedett. Látták is őket az utcáról a járókelők de azt gondolták: bizonyára éjszakai gyakorlatot végeznek a tűzoltók. Mire a szökés kiderült, a -két fiú ár-kon bokron -túl járt. 'Hogy az akkori parancsnokság, és az őrség Őt senki sem várja V. József 32 éves. Kisiklott életére jellemző, hogy tizenegyedik alkalommal ítélték el, már tizenkét évet ült a börtönben. Mostani elítéítetéséből 1990. február 27-é-n- szabadul. — Ki várja? — Engem? A nagy világ és a csillagos ég. Lakásom nin-cs, a volt feleségem a három gyerekkel Pest megyébe költözött. Azért az idén egyszer levelet is kaptam. A sógornőm irta: segít, ha kiengednek. — Látogatója sincs? — Egyszer bejött a volt nejem, és elhozta az egyik gyereket. — Mit tesz, ha szabadul? — Berúgok istenesen, de balhé nem lesz, ígérem. — ElkíirüH a börtönt? — Megfogadtam már vagy háromszor, és mindig ott kötöttem ki. Én már efféle ígéretet nem teszek. Akkor voltam dinka, amikor az asszonyt elhagytam. — Még csak harminckét éves ... — Ami duplának számít, akár a hadifogság. Ráadásul ha kimegyek, nekem még ágyam sincs, ahová a fejem letegyem. ígérni nem ígérek, de néha még azért bízom a csodában . .. mit kapott az országos központtól, azt mindenki gondolhatja. Igaz, azóta a „falmászók” már hivatalosan is szabadok — akiket végül is pár hét bujkálás után llefüleltek —. Az egyik ismét bevonult egy hasonló „intézménybe”, mert kirámolt egy üzletet, de lebukott. Mégpedig, az egyik -kerületi tűzoltóság környékén. Hiába, a nosztalgia...-D. Szabó Miklós