Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-27 / 123. szám

Ma<H7ÉM A börtön madártávlatból, belülről Nem messze a Tisza-part­­íjától áll Szolnokon egy koc­ka alakú, többszintes, zöl­desszürkés homlokzatú épü­letegyüttes. A főút felőli ol­dal a városi és a megyei bí­róság ügyészség otthonai, a Dózsa György ,út felőli szár­nyon címerrel ellátott ovális alakú tábla, rajta: Büntetés­­végrehajtási Intézet Szolnok. Igaz, a hivatalos titulus csak az ügyiratokban, meg az ak­tákban szerepel, a köznép csak így hívja a létesít­ményt: megyei börtön. Az épület két emberöltő óta figyeli az idő múlását, és hajdanában néhány elítélt .utolsó földi perceinek is szemtanúja volt. A legutolsó kivégzés 1874-ben történt, azóta csak jóval szolídább­­szelídebb feladatokat lát el az intézmény. Ide általában azokat a megyében élő el­ítélteket hozzák, akiknek öt évnél kevesebb a büntetése. Napjainkban a büntetés­nek három fokozata létezik: fogház, börtön és fegyház. A szolnoki intézet a szigorú­ságot tekintve a középső fokozatot képviseli. Leg­enyhébb a fogház, majd ezt követi a börtön. Szolnokra kerülnek az előzetes ‘letar­tóztatásban lévők is mind­addig, amíg ügyükben bíró­sági ítélet születik. Azután az ítéletüknek megfelelő helyre, intézményibe szállít­ják őket. Egy másik csoport is csak rövid ideig eszi az itteni kosztot, ők azok, akik vala­milyen szabálysértést kő­ül odakinn beszélgetlek vele Szűcs Sándor százados, az intézmény nevelőtisztje té­nyeket sorol. — Másfél—két hónap kell ahhoz, hogy mindenkivel személyesen elbeszélgessek. Azért a valóságban nem ennyire komor a kép, hi­szen, ha valakinek problé­mája van, szól, és fogadom. A magánbeszélgetéseken kí­vül közösségi összejövetele­ket iß tartunk, és igyekszünk az embereiket bevonni az ét­rend összeállításába, a ve­télkedőkbe, a sportprogra­mokba is. — Vannak visszatérők? — Sajnos igen. Bármilyen egyszerűnek látszik is a munkánk, nagyon nehéz. Az a sokat emlegetett „benti hatásfok” nem szakítható el a kinti fogadtatástól, a vi­lágtól. Az én hivatásomban talán a legnagyobb elisme­rés az, ha a hajdani elítéltek odatkinn az utcán megismer­­nteik. Kezet nyújtanak, és elújságolják azt, hogy sike­rült munkát kapniuk, visz­­szafogadta őket a család. Szóval egyenesbe került az életük. vettek el, és a pénzbüntetést nem fizették iki — inkább leülik azt a pár hetet, 'hó­napot. A közvélemény sok­szor azt hiszi: ez pihenés, holott az ide kerültek dol­goznak. Általában segéd­munkások valamilyen kinti munkán, ahová felügyelet mellett, busszal hordják őket. A műszak naponta nyolc óra. A legnépesebb csoportot a megyében élő azon szemé­lyek alkotják, akik jogerős bírói Ítélet után töltik bün­tetésüket. ók kivétel nélkül dolgoznak, túlnyomórészt a műhelyekben, ahol az Ipoly Cipőgyár lábbelijéhez felső­részt készítenék. Akinek ezekben a műhelyekben nem jut munka, azok az intéz­mény üzembentartási, fenn­tartási munkálatain tevé­kenykednek. Kellenek ide szakácsok, írnokok, könyv­tárosok, mosodai dolgozók, festők, kőművesek, különbö­ző szakmák ismerői is. Bármennyire meglel», nem 1956 után kerülitek .ide legtöbben, hiszen a „csúcs” 1986 őszére tehető. Lopás, betörés, nemi erőszak, ga­rázdaság, sikkasztás, íme az elzárást magyarázó jelen­legi fő okok. Ma kevesebb a rab, szabad cella azonban mostanság is kevés. Az elítéltek naponta fél 8 és fél 5 között dolgoznak, havi tiszta keresetük, az összes levonás után 700— 1300 forint körüli, ezzel sza­­ibadon rendelkezhetnek. Ki­véve ha nincs bírósági letiltás: például gyermektartás, vagy kártérítési igény miatt. A megmaradó összegből az el­ítélt saját céljára tisztálko­dási eszközöket, dohányt, édességet, teát, kávét vehet. Havonta egyszer az egyik helyiségbe „.házhoz jön” a bolt, az emberek — akár az önkiszolgáló üzletekben — sorba állnak a kosarakkal. Igaz, a fizetés egészét nem lehet elkölteni, a maradé­kot majd szabaduláskor kapják kézhez. Szolnokon az elítéltek között nők alig-alig akadnak és akkor is csak addig, amíg ügyük­ben bírói ítélet nem szüle­tik. Az is tény, az itt őrzöt­­tek 35—40 százaléka cigány, és egyre több a fiatalabb korú. A napirendek, akár a munka: szigorúak. A .tevé­kenység jellegétől függően reggel ötkor, vagy fél hatkor ébresztenek. Ezt követi az ágybevetés, a tisztálkodás, a reggeli, majd az általában félórás séta a szabad leve­gőn. A munkaidő fél ötig tart, amelyet megszakít az ebédidő. A vacsorát fél hét­kor, a zárkában költik el. Fél tízkor takarodó, ilyenkor minden elcsendesedik. A ■legjobban dolgozók -zárkájá­ba televíziót is tettek,^ ami bizony nagy vonzerő. A mű­sort rendszerint fél tízig nézhetik, de hétvégén néha, amikor műszak nélküli nap következik, olykor tovább is. Ezen kívül/ minden újság, folyóirat megrendelhető: le­gyen szó a Reformról vagy a Néplapról, esetleg az Autó-Motor rák Totózni, lottózni, bármilyen szeren­csejátékot játszani tilos, le­velet viszont korlátlanul küldhet az illető, az ottho­niaknak. Három és félezer kötetes könyvtár is van. Fő­leg a mesék, a mondák, meg a krimik a népszerűek. A szociális ügyintézőn kí­vül egyetlen nevelőtiszt te­vékenykedik és itt az a sza­bály, hogy akármit óhajt az igadhatják a látogat okai, általában hatvan percig, ki­vételképpen a jól dolgozók (jutalomból még tovább ás. -Ennivalót hozhatnák a kin­tiek, falatozni lehet, de fel­vinni a cellába semmit sem. Egy puszi, esetleg kézfogás előfordulhat, más tilos. Nem egy olyan elítélt akad, aki­hez nem jönnék, és akinek se csomag, se levél nem ér­kezik. Nem csak jutalmazás, de 'büntetés is létezik. Aki el­len .panasz van, az szóbeli figyelmeztetésben részesül­het. Az írásbeli feddés már súlyosabb, de a beszélőtől is el szoktak tiltani, ami na­gyon fáj.ldalmas döntés. Tíz százaléknyi munkabércsök­kentés is előfordul, és ha mindez nem használ, ma­gánzárkába teszik a vétke­Szabadság a család körében B. Ferenc lopásokért négy évet kapott. Büntetésének még a felét sem töltötte le. Kiváló benti munkájáért tavaly jel'éntös kedvezményben részesült. — Karácsonykor öt napig együtt lehettem a feleségemmel, meg a kisgyerekemmel. Komolyan mondom, ez éltet, és ha minden igaz, talán az idén is eltölthletek velük ennyi időt nálunk, ott­hon. — Milyen idebenn? — Nem kívánom senkinek, mert az a tudat, hogy nem bí­rok segíteni nekik szinte beteggé tesz. Ezen most csak úgy tudok változtatni, hogy a havi ezer forint fizetésből hétszázat hiazaiküldök. — A társak? — Négyen vagyunk, jól kijövünk egymással. Olvasni, ping­pongozni szeretek, rrae|g ott a tévé is. Ezek enyhítik a benti hónapokat. elítélt, hogy megkapja írá­sos kérelem, engedély kell. Sportfoglalkozást havonta tartanak, a legnépszerűbb a foci. Beszélő a kinti családta­gokkal, rokonokkal — ami nagyon fontos —, az előze­tes letartóztatásban lévők­nek havonta egyszer adódik: erre a hónap legelső szom­batján biztosítanak egy órát. Ezt rács mögött, állva kelil eltölteni, míg hasonló lehe­ltőség az elítél leknek minden hónap harmadik szombatján következik: reggel bét és ti­zenegy óra között. Ok asztal mellett, szemben ülve , fo­zőt. Ennek két változata le­het: az enyhébb büntetés, amikor .napközban dolgozik az elítélt, és estére kerül ide. A másik, a súlyosabb: az egész .napját benn tölti egyedül, és az alvásidőn, meg az étkezéseket kivéve leül­nie sem sizalbad. A legtöbb így adható idő húsz nap. A megszólítás pedig úgy du­kál, hogy százados úr, őr­nagy úr századosnő. Nem titok, olykor kevés az egy nevelő, többre lenne szükség, déhát ennyi az elő­írás, így bizony ötven nap is eltelik, mire a nevelő­,,Dekoráció” a ré­gebbi helyekről A büntetőzárka ko­moran egyszerű, ri­deg Csendélet: csajkák és kanalak a polcon Az itt lakók mun­ka után a televíziót is nézhetik A műhelyben cipő­­felsőrészek készül­nek Fotók: Tarpai Zoltán MÉG KÉT HÉT VAN M. Tamás jóképű, sötét hajú fiatalember. Bizonyára panasz sem sóik lehet rá, hiszen ö a könyvtáros. — Egy fiatalkori hülyeségért kaptam két évet, amelyből már a tizenharmadik hónapomat töltöm itt, Szolnokon. Ha nem jön közbe semmi, szűk két hét múlva kedvezménnyel szabadu­lok. — Látogatók? — A feleségem rendszeresen jön, de az édesanyám is volt már nálam. — A legborzasztóbb? — Túlságosan családszerető vagyok, és a benti életben ne­kem a hozzátartozók távolléte a legszörnyűbb. — Hogyan tovább. Tamás? — A szabadulásom első napján meglátogatom a rokonságot, majd kipihenem magam. Nem költözöm el sehová, új életet akarok kezdeni otthon. Sikerülni kell, segít a család is, hiszen még csak 22 éves leszek. * tiszt -mindenkivel négyszem­közt tud beszélni. Igaz, ha nyomós a kérelem, vagy sürgős az eset, ez az idő rö­vidül. Népszerűek az előadások is, így legutóbb Szolnok -tör­ténetét hallgatták meg a rábök — ám-bár ennél von­zóbbak, a havi, egyszeri filmvetítések. Főleg a kalan­dos sztorik aratnak osztat­lan elismerést. Az -intézetben a szakácsok az elítéltek -közül kerülnék ki, és a -tíznapos -menüt egy élelmezési bizottság állítja össze. Ezen a hétfőn regge­lire cikória kávét és főtt kolbászt ad-tak, ébédre, pirí­tott tésztaleves, paradicsom­főzelék volt két húsgomibóc­­cal, vacsorára -pedig tea, ízes bukta került a zárkába. A hétvége, a két -munka­szüneti nap bizony nagyon unalmas, hiszen reggeltől es­tig benn -kell lenni; a moz­gási tér a zárka, a folyosó, meg a kultúrhelyiség, dehát ilyen a börtön. Azért hallat­lanul komoly vonzerő, az elítélteknek adható évi öt nap szabadság. A legmegbíz­hatóbbak, legfegyelmezet­­-tebbek tavaly öt teljes napot a családj-uk körében, otthon tölthettek. A szabad­ság óriási fegyelmezési esz­köz: Jegyen az illető négysze­mélyes kis zárkában, vagy nagyobban. Az is tény; a börtönélet akár bevallják, akár nem, megviseli az em­bert. Ámbár rendszeres az orvosi ellátás, különösen a büntetés megkezdése elején az átlagosnál több nyugtatót kérnek a bentlévők. Egy rácsos, zárakkal 'bő­ven ellátott helyiség nem is lenne igazi híres szökések nélkül. Noha ezt az intéz­ményt öl'kerüldk az úgyneve­zett nehéz fiúk, azért 1985. decemberében legendás „le­­ilépést” hajtottak végre a (harmadik emeletről. Egy be­csempészett vasfűrésszel el­reszelték a folyosóablak rá­csát, és a két elítélt este a tűzoltófecskendőn szépen leereszkedett. Látták is őket az utcáról a járókelők de azt gondolták: bizonyára éj­szakai gyakorlatot végeznek a tűzoltók. Mire a szökés ki­derült, a -két fiú ár-kon bok­ron -túl járt. 'Hogy az akkori parancsnokság, és az őrség Őt senki sem várja V. József 32 éves. Kisik­lott életére jellemző, hogy tizenegyedik alkalommal ítélték el, már tizenkét évet ült a börtönben. Mostani elítéítetéséből 1990. február 27-é-n- szabadul. — Ki várja? — Engem? A nagy világ és a csillagos ég. Lakásom nin-cs, a volt feleségem a három gyerekkel Pest me­gyébe költözött. Azért az idén egyszer levelet is kap­tam. A sógornőm irta: segít, ha kiengednek. — Látogatója sincs? — Egyszer bejött a volt nejem, és elhozta az egyik gyereket. — Mit tesz, ha szabadul? — Berúgok istenesen, de balhé nem lesz, ígérem. — ElkíirüH a börtönt? — Megfogadtam már vagy háromszor, és mindig ott kötöttem ki. Én már efféle ígéretet nem teszek. Akkor voltam dinka, amikor az asszonyt elhagytam. — Még csak harminckét éves ... — Ami duplának számít, akár a hadifogság. Ráadásul ha kimegyek, nekem még ágyam sincs, ahová a fejem letegyem. ígérni nem ígérek, de néha még azért bízom a csodában . .. mit kapott az országos köz­ponttól, azt mindenki gon­dolhatja. Igaz, azóta a „fal­mászók” már hivatalosan is szabadok — akiket végül is pár hét bujkálás után llefüleltek —. Az egyik ismét bevonult egy hasonló „in­tézménybe”, mert kirámolt egy üzletet, de lebukott. Mégpedig, az egyik -kerületi tűzoltóság környékén. Hiá­ba, a nosztalgia...-D. Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom