Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. MÁJUS 27. A Tiszamentl Vegyiművekben jártunk Egy üzem végnapjai Egy üzem, amely 37 esztendőn át élt, dolgozott mostanában végnapjait éli. Nemrégiben megtudtuk, hogy a Szolnok határában lévő Tiszamenti Vegyiművek 1952- ben termelésbe állított legelső — piritalapú kénsavüzemét hamarosan bezárják. Sokféle véleményt hallottam ezzel kapcsolatban. Voltak, akik méltatlankodtak, mások viszont úgy látták, hogy nem kell ezt különösebben magyarázni, mert bizonyára gazdaságtalanul termelt, és kész. Ez lehet a legfőbb oka az üzem leállításának. Persze nem ennyire egyér^ telmű a dolog, legalábbis ez derül ki Szalay Lászlónak, a TVM vezérigazgatójának szavaiból, amikor döntésük hátteréről faggatom. Figyelmeztető jelek — Tulajdonképpen arról van szó — kezdi —, hogy a magyar kénsavfogyasztás az utóbbi időben visszaesett, és jelenleg is csökkenőben van. Ennek legfőbb oka az — folytatja —, hogy a foszforműtrágya-gyártás — amely a legnagyobb felhasználója a kénsavnak — szintén hanyatlik. De ugyancsak csökkenő kénsavfeihasználásra utal az a bejelentés is, miszerint leállítják majd a pécsi uránbányát, és megszűnik az urándúsítás. Pedig mi oda 60 ezer tonna kénsavat szállítottunk évente. Nos, ezek számunkra olyan figyelmeztető jelek, amiket nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, számolnunk kell velük.. — Arról bizonyára hosszú lenne beszélni, hogy valójában miért is esik vissza a hazai foszforműtrágya-termelés, de mégis jó lenne, ha erről mondana valamit. — Alapvetően két oka van. Az egyik: az állam a mezőgazdaságot anyagilag az erőforrás oldalon támogatja, így kicsi az ágazat költségérzékenysége, s természetes, hogy a jobban dotált külföldi műtrágya a kapósabb. Az kétségtelen, hogy az import műtrágya jobb mint az itthoni, s ugyanakkor nem kerül anynyival többe. Ez az egyik ok, a másik pedig: valamikor régen még 500 ezer tonna foszforműtrágya-alapanyagot — colafoszfátot — vettünk a Szovjetunióból. Az idén már csak 380 ezer tonnát, jövőre pedig 260 ezer tonnát szállítunk onnan, és nem lehet tudni, hogy az új ötéves tervben egyáltalán hozzájuthatunk-e még. Ezek a dolgok nálunk talán csak évek múlva éreztetik majd hatásukat, de nekünk már ma kell ezzel foglalkoznunk. Tehát, annak ellenére, hogy tisztességes nyereségünk volt tavaly, megfelelő lesz az idén és remélhetőleg jövőre is-^egyáltalán nem vagyunk jó hangulatban, mert már most 1991-re, ’92-re gondolunk, s erre egy csomó intézkedést kell hoznunk. Egyrészt olyanokat, amelyek eredményeként csökkenthető a kénsavfelesleg, illetve növekedhet a felhasználás, másrészt pedig a kiesést más termékekkel kell pótolnunk. Ezt hívják szerkezetváltásnak, ami ugye nemcsak azt jelenti, hogy új portékákkal jelenünk meg a piacon, hanem rendszerint azt is, hogy valamilyen tevékenységet abbahagyunk, vagy csökkentjük a termelést. Szóval prózai lépésekből áll a folyamat, melynek során fájdalmas intézkedésekkre, majdhogynem műtéti beavatkozásokra is szükség van. Így például a kénsavegyensúly biztosítására már megegyeztünk a Budapesti Vegyiművekkel, hogy ők ugyanúgy mint mi, egy évi 50 ezer tonna kapacitású üzemüket leállítják. (Jelenleg az ország kénsavtermelése 550 ezer tonna, amiből 500 ezer tonna a TVM-ben készül — a szerk). Ebből az is következik, hogy 100 ezer tonnával csökken a hazai termelés, s ha egyszer kiderül, hogy mégis több kellene, ez sem befolyásolja a szóbanforgó üzem bezárásával kapcsolatos elképzeléseinket. Mert a kénalapú üzemünkben még van annyi kapacitásfelesleg, hogy többet is tudnánk ott gyártani. S ami nem lényegtelen, sokkal nagyobb hatékonysággal. Erre csak két példát mondanék: a jövő tavasszal leállításra kerülő „A”-jelű kénsavüzemben körülbelül 70 ember 50 ezer tonna, ezzel szemben a kénalapú üzemünkben pedig 85 ember 450 ezer tonna kénsavat termel évente. Óriási a különbség. Vagy említhetek mást: a leállítandó üzemben egy tonna kénsav előállítására 731 forint karbantartási költség jut, a kénalapúban pedig ez az összeg csak 154 forintra rúg! Végső szó a vállalati tanácsé Ezek egyértelmű dolgok, de ettől függetlenül nem díszmenet még gazdaságilag sem egy ilyen lépés. Az üzem leállításával kapcsolatban a végső szót a vállalati tanácsnak kell kimondania, s ez a döntés még nem született meg. Sok mindent mérlegelnünk kell, hisz nekünk a kénsavtermelés azért is nagyon lényeges, mert az ennek során keletkezett „hulladékhőből” egyrészt villamos áramot termelünk, másrészt pedig a többi üzem gőzigényét biztosítjuk. Tehát ha jól megy a kénsavgyártás. ákkor energiából önellátóak vagyunk, de ha például drámaian visszaesne a termelés, akkor építenünk kellene egy erőművet, és drágább lenne az energia is. Ami pedig elhatározásunk emberi oldalát illeti: nos, mi békés eszközökkel szeretnénk megoldani ezt a kérdést, maximálisan figyelembe véve az ott dolgozók érdekeit és anyagi biztonságát is. Tulajdonképpen arról van szó, hogy át kell képezni a munkásokat, ez feltételezi részünkről az együttműködési készséget, de emellett belső szolidaritásra is szükség van a többi üzem dolgozói részéről. Elképzelésünk lényege ugyanis az, hogy a vállalat más területein befagyasztjuk a létszámot, vagyis a kilépők meg a nyugdíjba készülők helyett nem veszünk fel senkit, hanem a felszámolásra kerülő üzem emberei — 110- en vannak — foglalják el azok helyét. Tehát nem küldünk el senkit, ezt garantálhatom! Az emberek egyébként tudják, mi vár rájuk, hisz összehívtuk őket, és nem hallgattunk el semmit. Ei;re külön ügyeltem, mert figyelje meg: minden nem tetsző intézkedés után az jön viszsza, hogy mi nem is tudtunk róla, minket nem is értesítettek, meg sem kérdeztek. Nem lepődtünk meg Lenn a régi üzem egyik félreeső zugában többen gyűlünk össze, s amikor a leállás kerül szóba, Sári Gáspár művezető így beszél: — Nézze, meglepetés nem ért bennünket, hisz az üzem bezárása már régen szóba került. Én 1957 óta dolgozom ebben az üzemben, szóval Itt kezdtem, de sajnos már nem itt fejeztem be. ötvenegy éves vagyok, és ezután lehet, hogy teljesen mást kell csinálnom. Tudja, a szívemhez nőtt itt minden, de nemcsak nekem, hisz gondolja el, az ötvenes években csak ez az épület állt, s tulajdonképpen ez volt a Tiszamenti Vegyiművek. Egyfajta almamaterként is felfogható mert mindenki itt tanulta meg a szakmát, még a vezérigazgató is. — Amikor már látszott, hogy nincs visszaút — szól közbe Kernenczei Imre csoportvezető — akkor azért irtott felütötte a fejét valamiféle pánikhangulat, főleg az idősebbek körében. Azokkal volt és van gond, akik már régen a cégnél dolgoznak, s szakmailag már egy bizonyos szintet elértek, hisz bármelyik területre is kerülnek a vállalaton belül, ott mégiscsak új embernek számítanak. — Már én is keresem a helyem — mondja Tassi Imre, betanított munkás, —, de hogy megtalálom-e azt csak a jó ég tudja, — tárja szét a karját, s megy vissza a munkájához. Én is indulok. A gyárkapu felé baktatva mégegyszer visszaidézem beszélgetőtársaim szavait, melynek lényege, hogy következetes program és elszámolás nélkül nem lehet eredményt produkálni. A talponmaradás érdekében még olyan drasztikus intézkedéseket is foganatosítana! kell, amiről itt az előzőekben szó esett. Mert ha nem így tennének, az olyan lenne, mintha lázcsillapítóval akarnának egy nagybeteget meggyógyítani. Ez pedig ugye még senkinek sem sikerült. Nagy Tibor A vadászat, ahogyan a vadászok látják Társadalmi, gazdasági életünkben jelentős változások mennek végbe. Ezek a folyamatok feltétlen szükségesek és elkerülhetetlenek. A változási szándékot jól tükrözik az előkészítés alatt lévő törvénytervezetek (Földtörvény, Szövetkezeti törvény, Átalakulási törvény ...). Információink szerint május 30-án az Országgyűlés egy sor ilyen törvénytervezetet tárgyal, közte az új Földtörvény tervezetét is. A tervezet — az eredeti elképzelésektől eltérően — olyan indítványt tartalmaz, amely a vad tulajdonjogát és a vadászat jogát a földtulajdonhoz kapcsolná. Hálátlan feladat látszólag logikus érvek és reform gondolatok” elleti szólni, de úgy érezzük, hogy ebben az esetben azt meg kell tenni. Igazságtalannak tartjuk, hogy a törvénytervezet vitájához nem kérték ki a vadásztársadalom véleményét és csak az „agrár szekció” nyomására — nem túl dea mokratikusan — került a tervezetbe a vadászati jog rendezése. Nagyon különös, hogy a reform égisze alatt a régi módon az előkészítés demokráciáját megsértve — az erő hatalmából diktálva, az érdekellentétekre alapozva — születhetnek törvénytervezeti javaslatok. Az elmúlt időszakban tömegtájékoztatásban a legszélsőségesebb cikkek, interjúk jelentek meg, melyek a vadászatból csak a visszaéléseket, korrupciókat, túlkapásokat emelték ki. A közvéleményt így sikerült egyértelműen vadászellenessé hangolni. A korrekt tájékoztatáshoz hozzátartozott volna az is, ha a nyilatkozók azt is elmondták volna, hogy a vadásztársaságoknál a visszaélések száma nem több, mint a gazdaság bármely más területén. A korrupcióban és viszszaélésekben a vadásztársaságok nem aktív érdekeltekként, hanem szenvedő alanyként vettek részt. Vadgazdálkodás társadalmi munkában Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a vadászok és vadásztársaságok megítélése valós tevékenységük alapján történjen. A vadásztársaságok a II. világháború után a lerobbant vadállományt jelentős áldozatvállalással „nemzeti kincsként” kezelték, óvták, ápolták a rájuk 'bízott területen. Ezzel mára nemzetközi hírű vadállományt hoztak létre. Az ország 82 százalékán 700 vadásztársaság közel 40 000 fős létszámmal állami támogatás nélkül gazdálkodik. A vadászok anyagi hozzájárulással jelentős társadalmi, egyesületi munkával hozták létre a jelenlegi vadállományt. Megítélésünk szerint a népgazdaságnak kevés olyan területe van, ahol az egyéni és a népgazdasági érdek ennyire összhangban valósulna meg. Kár lenne ezt az összhangot, kölcsönös érdekeltséget, egy meggondolatlan döntéssel megbontani ! Szolnok megyében 36 vadásztársaság közel 2000 fővel, több mint 200 millió árbevételt tervez elérni 1989. évben. Ennek érdekében 400 ezer fácáncsibét nevelnek fel, több mint 20 ezer darab élőnyulat fognak be, szervezik a vadgazdálkodást, sport és a külföldi bérvadászatokat. Mindezt társadalmi munkában. 1988. december 31-én 63,5 milliós pénzkészlettel rendelkeztek, amely a biztonságos és folyamatos gazdálkodáshoz feltétlen szükséges. Véleményünk szerint ez a szerény mértékű — több mint 10 év alatt összegyűlt — készpénz a mezőgazdasági ágazatban a nagyobb költségkiadások, a más típusú adózás miatt rövid időn belül eltűnne. A tevékenység veszteségessé válna, esetleg állami támogatásra szorulna, a vadállomány visszafejlődne. A vadgazdálkodást nem lehet csupán gazdaságossági szempontok alapján végezni (Nyugat-európai országok lerobbant, kizsarolt vadgazdasága erre egyértelműen példa). Nem igaz, hogy zártak Egyik legfontosabb kérdésnek tekintjük a vadászok, a vadásztársaságok és a vadgazdálkodás társadalmi oldalról történő reális megítélésének kialakítását. Helytelen az a köztudat, hogy a vadászat csak egy kivételes réteg kizárólagos joga. A megyei vadászok 60—70 százaléka fizikai dolgozó. Első számú vezető csak a vadászok néhány százalékát teszi ki. A vadászok száma sajnos — a vadászati lehetőségek korlátozottsága és behatároltsága miatt — nem az igényeknek megfelelő ütemben nőhet. Nem igaz viszont az, hogy a vadásztársaságok zártak. Az elmúlt két évtizedben megduplázódott a vadászlétszám. Aki hajlandó jelentős áldozatvállalásra az jó esélyes, pályázhat tagfelvételre is. A vadásztársaságok kiemelt feladatuknak tartják a környezetvédelmet, lehetőségükhöz képest segítik a településfejlesztést. A pozitív tendenciák mellett jelenségként értékeljük mi ás, hogy — a törekvések ellenére — nem sikerült a mezőgazdaság és a vadgazdálkodás érdekeit megfelelően összehangolni. A kialakult érdekellentétek már-már lehetetlenné tették egyes mezőgazdasági üzemek és vadásztársaságok együttműködését, akadályozták a vadgazdálkodást. Ugyanakkor számos jó példa mutatja az érdekek egyeztethetőségét. Mit akarnak ? A MA VOSZ és a vadásztársaságok szinte egyöntetű véleménye, hogy a jelenlegi helyzet tovább nem tartható, változtatásra van szükség. Ezért javasolják, hogy a vadászati és a vadtulajdon jog kérdését ne a földtörvény keretében rögzítsék. A vadászati törvényben kell biztosítani a vad „nemzeti kincsként” való kezelése és állami tulajdonát ennek érdekében. — Meg kell teremteni a mezőgazdasági üzemek érdekeltségét a vadgazdálkodásban, tisztességes területbérleti díj formájában. — A vadászat sokszínűségének bővítése mellett továbbra is a vadásztársasági forma, mint egyesület képezze a vadászati lehetőségek bázisát. — Alulról jött kezdeményezések alapján biztosítani kell a mezőgazdasági üzemek, a földtulajdonosok és a vadászatra jogosultak szorosabb gazdasági alapra helyezett együttműködését, a vadgazdálkodás minden területén. Véleményünk szerint a vadgazdálkodást, a vadászatot csakis kölcsönös érdekek alapján lehet hatékonyan újjá szervezni. Meg kell szüntetni minden olyan régi beidegződést, amely nem segíti a vadgazdálkodás fejlődését, de meg kell tartani minden olyan jól bevált gyakorlatot, amely azt elősegíti. MAVOSZ Szolnok Megyei Intézőbizottsága „Mit viszünk az útra kapitány uram?” Szolnok megye és Észtország kapcsolata a formalitásról, az értelmes és hasznos kapcsolatra váltott. Az idelátogató vendégek szemmel láthatóan felszabadultabban beszélnek napjaink változásairól, mint mondjuk a pangás esztendeiben hozzánk érkezett delegátusok. Ezt a termőre forduló együttműködést kívánja kézzel fogható haszonra váltani Szolnok megye. Megyénk ipara, mezőgazdasága és kereskedelme június 8-tói 12-ig Tallinnban egy kis BNV keretében lép színre a dalosok mezején lévő kultúrpalotában. Mondhatná valaki, mi értelme van napjainkban a kereskedelmi kapcsolatot kezdeményezni egy szovjet köztársasággal, amikor éppen az oda szánt export csökkentése folyik a népgazdaságunkban? Nos, ez talán ma igaz, I s . f ■ d 9 v r c \- n i Szolnok megye bemutatkozik Észtországban Ü de a bemutatkozás — és az ezzej együttjáró gazlasági-kereskedekni kapcsolatkeresés — a jövőnek szól. Nem lehet nem észrevenni, miként fáradozik mindkét fél a kétoldalú kapcsolatok korszerűsítésén, és ha majd haszonnal jár a szovjet piacon történő áruforgalom, úgy nem lesz baj, hogy Szolnak megye már lépéselőnyben lesz. Soós Pál, a Szolnok Megyei Tanács VB kereskedelmi osztályának vezetője a fentiekkel igazolta az észtországi bemutatkozást, és felsorolta a kiállítás résztvevőit. A megye vállalatai közül a Tisza Cipőgyár, a Lehel Hűtőgépgyár, a Kunság Füszért, a Nefag, az Agroker, a Bőrtex, a Zagyvarékasi Béke Tsz, a Vetőmag Vállalat, a Téeszker a Tiszamenti Vegyiművek, a Palotási Állami Gazdaság, az Alföldi Szilikátipari Vállalat, az Ideál Kereskedelmi Vállalat, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat, a Karcagi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, a Jászberényi Cipőipari Vállalat, a Tiszafüredi Gépipari Kisszövetkezet, a Túrkevei Cent/Cent Kisszövetkezet, a Szolnoki Elektrosoft és Vertikál Kisszövetkezet termékei és felszerelései lesznek ott a kultúrpalotában. Természetesen az ízek birodalmába is elkalauzolják a Szolnok megyeiek a házigazdákat, ezért a Szolnok-Tallinn Étteremben magyaros vacsoraestet rendeznek, ahol Pataki Béla mesterszakács készíti majd az ínyencfalatokat. Cigányénekesek és népdalénekesek biztosítják a jó hangulatot, de a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola éppen ott turnézó kórusa is ad műsort a vendéglátóknak. Hőlégballon-bemutatóval is elő-Rakodnak az Észtországba induló kamionok. A ládákban s Tiszafüredi Gépipari Kisszövetkezet termékei állunk, a hatalmas légi jármű oldalán felirat hirdeti majd Szolnok és Tallinn barátságát. A résztvevők küllönrepülőgéppel utaznak az észt fővárosba. Június 6-án 10 órakor a Ferihegyi repülőtérről emelkedik fel a több mint 100 Szolnok megyei utast szállító Malév-gép és a tallinni repülőtérig „egyszuszra” teszi meg az utat. A gép vissza június 13-án indul, ami pedig a kiállítási tárgyakat illeti, 5 kamion indult velük útra tegnap reggel. A küldöttséget Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Bugán Mihály a megyei tanács elnökhelyettese vezeti. — pb —
