Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-27 / 123. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. MÁJUS 27. A Néplap vendége: dr. Kulcsár Tamás, kenderest körzeti állatorvos Foglalkozás? Hivatás? Életforma? A legutóbbi ítélet szerdán született Továbbra is verik a „TAM-tamot” Miért lett egy tárca mostohagyermeke a feltaláló? A napokban meghívóval érkezett a szerkesztőségbe Törőcsik Mihály a TAM — Törőcsik féle adalékos műtrágya — feltalálója. A gépelt papír meglehetősen ironikus hangú volt, és azt közölte, hogy 1988. szeptember 24-én, szerdán délelőtt 9 órakor a Legfelsőbb Bíróságon koncepciós pert tartanak. Meghökkentő még a mai nyílt világunkban is az ehhez hasonló invitáció, ám aki ismeri a TAM kalandos életútját, az már ezen sem csodálkozik. Napjainkban egyre-másra politizáló emberekkel találkozunk, sokan, mondják, a proibérnákból ez a legbiztosabban kivezető út. Amikor Kulcsár doktornál jártam, hallkan fellélegeztem, végre egy csendes szigeten vagyok. Hogy nem teljesen így van, egyórás ottlétem alatt bebizonyosodott. Ha jól emlékszem, kétszer keresték telefonon,, kétszer személyesen gyógyító tanácsért. Közben arról beszélgettünk az ápolt udvarú otthonban, hogyan lesz egy OB I-es vízilabdázóból ízig-vérig vidéki ember. — Szegedi születésű vagyok, édesapám egy közeli kisközségben volt állatorvos — vágott mondandójába a házigazda. — Tizenegy éves koromban elkerültünk Szentesre, ott érettségiztem le a Horváth Mihály Gimnáziumban. Egyébként pont a jövő héten lesz a harmincéves érettségi találkozónk. Visszatérve a szentesi évekhez, itt kerültem kapcsolatba az úszással, ami tulajdonképpen nyári fürdőzgetést jelentett a mai sportszemlélet szerint. Előfordult, hogv paszszolgattunk is — a pólósoktól kölcsönkért labdával —, végülis úgy lettem vízilabdás, hogy az akkori OB II-es csapat vezetője Haraszti doktor egyik játékosa megsérült egy tatabányai meccsen, és rávettek, hogy helyettesítsem. Nem hiszem, hogy miattam, de abban a szezonban megnyertük a bajnokságot, és a következő évtől — a szentesi vízilabda történetében először — első osztályú csapattá váltunk. Ekkor tizennyolc éves voltam, és mivel első nekirugaszkodásra nem vettek föl az állatorvosi egyetemre, munkát vállaltam egy sertéstelepen. Másodszorra sikerült a felvételim, ezt követően öt évig — az egyetemi évek alatt — a Bp. Spartacusban és a Ferencvárosban pólóztam, az első osztályban. A diploma megszerzése után kerültem Szolnokra — Kanizsa Tivadar hívására — ahol 1966-tói kezdve hat éven keresztül játszottam. Statisztikát nem vezettem, hogy hány OB I-es szereplésem volt, mindenesetre 1959-től 1972-ig voltam első osztályú versenyző. Az FTC-nél egy alkalommal magyar bajnokságot, Szolnokon kétszer MNK-t nyertünk, sőt majdnem harmadszorra is sikerült — az FTC ellen egy kétórás maratoni küzdelemben —, de a hosszabbítgatások után vesztettünk. Kárpáti Gyurika visszaemlékezésében — amit Peterdi Pállal írtak — el is ismerte becsülettel, hogy bírói segédlettel győztek. — Milyen indíttatásból választotta az állatorvosi hivatást? — Ahogy már említettem, édesapám ezzel foglalkozott, és én már gyermekkoromban megszerettem az állatokat. — Hogyan került Kenderesre? — Engem annak idején marasztaltak a fővárosban is, de mindenáron gyakorló állatorvosként akartam elhelyezkedni. Gyermekkorom apámmal kapcsolatos emlékei is a közvetlen gyógyításhoz kötöttek, 1974 tavaszán értesültem, hogy megüresedett egy állás Kenderesen, így kerültünk ide feleségemmel, ö is megtalálta a helyét, az agrárdiplomája mellé később pedagógiait is szerzett, és abba a helyi szakiskolába került dolgozni, aminek ma már az igazgatója. — Konrad Lorenzről, a nagy állatbarátról olvastam valahol, hogy egy háztartásban élt több vadlúddal — amelyek minden hajnalban nagy zajjal repültek ki az ablakán —, egy kakaduval — amely minden hozzáférhető gombot letépett — és éneikesmadarakkal — amelyek a szőnyegeket és bútorokat nem sok tapintattal „kezelték”. Ön milyen állatokkal veszi körül magát? — Fiaimmal együtt nagy kutyábarátok vagyunk, pillanatnyilag is három fős kutyatársaság napozik az udvaron, rendkívül kedves állatnak tartom még a lovat, de sajnos gyermekkoromhoz mérten ma már alig találkozom vele. Tulajdonképpen itthoni állattartásra túl sok időm nincs, munkám folyamán talán évente forduelő, hogy a körzetemben lovat kell kezelnem, a háztáji és tsz-szarvasmarhaállomány már jóval jelentősebb — 600 tehénre rúg —, plusz még néhány ezer sertés az ellátandó állatanyag. Jellemző még, hogy évek óta jelentős a libatartós is Kenderesen, külön izgalmas téma, hogy a tsz jövő évtől kezdve törzsállományt akar beállítani. Az 5 ezer liba leendő tojásai hozzák majd a hasznot. Most érkezett meg a második tétel 4300 darab, a hét elején. Dániában reggel kikeltek ezek a libák, repülőgépre rakták őket, és megfelelő, speciális járművel estére már a Ferihegyi repülőtérről leszállították hozzánk Kenderesre. Ezeknek a kislibáknak a darabonkénti értéke 12 dollár, ennek megfelelő precízséggel igyekszünk bánni velük, nehogy baj történjen. Állandó ellenőrzést és odaadó törődést kívánnak, hisz elég kényes jószágok. — „Az állat — s a növény — az utosó kapocs, mely az embert a természethez fűzi. Az eleven világhoz, melybe kérve, kéretlenül beleszületett ...” — vallotta Déry Tibor egyik írásában. Hogyan látja, hogyan éli ezt a gondolatot egy állatorvos? — Én mélységesen egyetértek ezzel, munkám során sokszor érzem, mennyire élvezem a természethez való közelséget. Családi szinten ezt úgy gyakoroljuk, hogy amilyen sűrűn csak lehet, feljárunk a Mátrában lévő kis nyaralónkhoz, és gombázás címén jó nagy túrákat teszünk, ahol az ember rácsodálkozhat a tájra. — Hallottam, hogy vadászni is szokott. — Nagyon érdekes dolog ez, mert — mint említettem, 15 éve vagyok Kenderesen — több éven keresztül csábítottak a vadászatra, de az számomra abszolút érdektelen tevékenységnek tűnt, majdnem mondhatom, hogy szinte ellenszenves volt ez a sport. Aztán az évek múlásával néhányszor elmentem egy-egy körvadászatra vagy vadkacsázásra, ahol megfigyeltem, hogy ezek lebonyolítása komoly sporttevékenységnek foghatók fel. Ezután kezdtem rendszeresen eljárni, és ma mór úgy érzem, hogy a vadászat — az apróvad- és főleg a vadkacsacserkészést kedvelem — egy ugyanolyan szintű teljes kikapcsolódást jelent számomra, mint annak idején a vízilabdázás. — Ügy tudom, egyik fia sem kívánja folytatni a családi tradíciót, Tamás épp fényképész szakvizsgára készül és Viktor — áki a gimnázium előtt áll — ezügyben szintén nagyon hall gáti Nem lehet, hogy túlzottan mozgalmasnak találják a munkáját? — Véletlenül sem kívánom ' erőltetni a dolgot. Kétségtelen, hogy szokszor előfordul, hogy még éjszaka is akad tennivaló — egy-egy ellés, fialás —, de aki ezt a hivatást választotta, ezt a szolgálatot, az legyen tisztában vele, hogy ezzel jár. Gyermekkoromban apám mellett ez teljesen belémívódott, a viláe legtermészetesebb dolgának tartom. Valóban elég rapszódikus munka, ugyanis vannak nyugodt periódusok, és van amikor sok minden összejön. Ügy érzem a család belenőtt ebbe a helyzetbe és felvették a ritmust. — Politizáló alkat? — Nem, régebben pártonkívüli, manapság pedig többpárton-kívüli vagyok. A világ dolgait természetesen figyelemmel kísérem, a politika mindennapjait is szemmel tartom. Megelégedett nem vágyóik, és ne is legyen az ember, de elégedetlen sem. Az élet, a szakma mindig újabb és újabb feladatokat ad. Teljes elégedettségnél eltompulnak a munkával szembeni igényeim. Mindig tettrekésznek kell lenni, ez sokat jelent Nekem sikerült a fiatalkori elképzelésemet megvalósítani, ezt akartam csinálni, és szívesen végzem ma is. Somogyi László A dolog úgy kezdődött, hogy volt egy izgága mezőgazdász, aki mi mást vehetett volna a fejébe, mint azt, hogy a földek többet teremjenek annál, amennyit a néhány évvel ezelőtti termésátlagok bizonyítottak. A kísérletek során úgy tűnt, hogy a növény műtrágyafelvétele hatásosabb, ha a Zempléni hegységből származó zeolittal keverik. Az előnyök az érdekelt mezőgazdászok előtt bizonyítottnak látszottak, Törőcsik Mihály a TAM-ot szabadalmaztatta. Az ügy szépen haladt, a műtrágyagyártók keverték az új gyártmányukhoz a zeolitot, a felhasználók pedig szinte kivétel nélkül mind arról számoltak be, hogy 6—8 százalékkal több a termés ott, ahol a TAM 1-et használják. Törőcsik Mihály az Élmszolg színeiben indította az adalékos műtrágya hasznosítását, később a cég jogutódja az Agroinnova lett, ahol a feltaláló főmérnökként tevékenykedett. Egyszer aztán a MÉM úgy vélte, a magyar mezőgazdaság leszálló ága alighanem a TAM—1 felhasználásával kezdődött, és szőrszálhasogató alapossággal vizsgálat indult, melyben részt vett a NEB, végül pedig a KNEB tette meg a feljelentést. Több fronton indult tehát vizsgálat a műtrágya és feltalálója ellen, olyannyira széles volt ez az arcvonal, hogy két évvel ezelőtt a minisztérium még egy rosszízű sajtótájékoztatót is rendezett, melyen elfogult szakértők azt állították, hogy a TAM—1 által produkált terméstobblet a felhasználók jóindulatú adminisztrációjának köszönhető, de egyébként is: a zeolit kimosódhat a talajból és egy idő után eltömítheti a tavak fenekét, s mintegy cementálva azt, megszünteti az állóvizekben az életet. Ment a harc a bírósági fronton is; az első fokon ugyan felmentették a TAM-ot és gazdáját, immár az Agroinnovát, ám a KNEB már ekkor is elképesztően magas, 46 milliós gazdasági bírságot javasolt. Hát persze, hogy ismét továbbléptek a sértettek. A „harmadik menetben” 5 és félmillió forint körül volt az elmarasztalás, aztán most szerdán már a Legfelsőbb Bíróság ítélete következett. Az iratok ismertetése után a Legfőbb Ügyészség képviselője nem túl meggyőző indoklással azt hozta fel, hogy a kísérleti gyártási engedély birtokában nagy tételben kezdtek TAM-ot „bezsákolni” a vegyigyárak. Ehhez pedig nem lett volna joguk a forgalmazási engedély nélkül. A 192 téesz és állami gazdaság megtévesztő véleményt kapott, nem tudta hogy a TAM kísérleti jelleggel alkalmazható, így szórták nyakra-főre. és takarították be a magasabb termést. Summa-summárum, a Legfőbb Ügyészség mindezért 7 millió 842 ezer 640 forint összeget tart méltányosnak befizetni birság címén. A védelem azzal érvelt, hogy Magyarországon kísérleti gyártási engedéllyel milliárdos tételeket készítenek olykor 20 éven át más cégek. Törőcsik Mihály is szólásra jelentkezett, mivel olyan adatsort óhajtott feltárni, ami fontos lett volna az ítélkezés szempontjából, ám nem kapott engedélyt ezek elmondására. A bíróság rövid szünet után kihirdette az ítéletet: nagyjából megfelezte az ügyészi indítványt és az Agroinnovát 3 és fél millió forint birságra kötelezte. Az ítélethirdetés után Törőcsik Mihály sajtótájékoztatót tartott, ahol az újságírók előtt ismertette azokat a tényeket, melyeknek elmondására a bíróságon nem volt módja. Először is némileg megnyugodva konstatálta, hogy a bíróságon már szó sem esett arról, hogy a TAM—1 haszontalan dolog lenne, sőt a szakértői vélemények alapján az hangzott el, hogy a műtrágya hasznossága nem vitatható, és a feltaláló, valamint az előállítók társadalmilag hasznos tevékenységet végeztek. Ez rendben van, némi előrelépés a minisztériumi állásfoglalással szemben, de hát azért hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a feltatlálók igénylik a TAM-ot. Aztán itt vannak a dicséretek, oklevelek, kitüntetések, melyeket szakértő fórumok szavaztak meg a műtrágya forgalmazóinak. Elhangzott az a vádpont, hogy a gyártók és forgalmazók nem rendelkeztek engedéllyel: Törőcsik Mihály szerint ezek hiányában egy grammot nem lehetett volna legyártani a gyártóműnek: megvannak ezek a papírok, s azokat bármikor a Legfelsőbb Bíróság rendelkezésére bocsájtja. Ami a termék kísérleti gyártását illeti? Ezt semmilyen jogszabály nem tiltja; 18,5 milliárd forint értékben gyártottak és forgalmaztak ugyanilyen engedéllyel vegyszereket a magyar iparban az elmúlt húsz évben, egészen 1988. május 1-ig, amikoris a jogszabály megváltozott. Eddig egyébként 11 külföldi cég kereste meg a feltalálót a szabalom megvásárlásának szándékával, ám erre a hasznosításra mindeddig nem került sor. Ami pedig a hazai felhasználást illeti? A 192 partnergazdaság egyértelműen igazolja, hogy szabadalmi díjat csak abban az esetben fizettek, amennyiben regisztrálni tudták a műtrágya felhasználásának többletet jelentő eredményét. Dr. Meskó Bálint, jogi képviselő szerint még van egy fórum, ahová fellebbezni fognak: a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Elnöki Tanácsához. Két olyan jogszabály van, amelyik közül az egyik időközben megszűnt, az eljárás alá vont Agroinnova ezt úgy értelmezte, hogy ennek alapján nem lehetett volna elmarasztalni, ám a Legfelsőbb Bíróságnak más volt a véleménye. A bíróság a kialakult joggyakorlatot figyelembe véve, úgy döntött, hogy ez alapján is el lehet marasztalni valakit, és így tett. Ha az Élmszolg úgymond nyomtalanul megszűnt volna, és az Agroinnova nem lett vc\'na jogutódja, akkor természetesen nem lenne kit felelősségre vonni, de mert van jogutód, így van kinek címezni a bírságot. A jogi hercehurca ezek szerint még tovább tart, ám jómagam, aki kívülállóként évek óta figyelemmel kísérem Törőcsik Mihály kétségbeesett harcait, úgy látom, a legigazságosabb bírói ítélet után is maradnak még kérdőjelek az ügyben. Mindenekelőtt arra kellene választ kapni, miért lett mostohagyereke a MÉM-nek Törőcsik Mihály, és elátkozott termék a TAM—1 ? És vajon egy KNEB-vizsgálatnak feltétlenül a minisztérium igazát kell minden esetben kihoznia — szemben akár a piaci ítélettel, s a 192 felhasználó „igen” szavazatával? A Legfelsőbb Bíróságon a társadalompolitikai környezetet is mérlegre tették az ítélethozatalkor. Azért szívesen hallottunk volna az érvelésnél egy olyan szempontot is, hogy egy-egy TAM-per vajon mennyiben javítja az újat akarók és a kísérletező emberek közérzetét? Palágyi Béla Tavasz a szarvasi arborétumban
