Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-19 / 116. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 19. ülést tartott a Minisztertanács Országos mozgalommá szerveződött az Agrár Reformkor Ideiglenes választmány működik Szolnok megyében (Folytatás az i. oldalról) lődéssel várt döntéséről, az áremelkedésekről Vissi Ferenc, az Országos Árhivatal elnöke adott tájékoztatást. A döntés előzményeiről elmondta, hogy a kormány valójában már tavaly decemberben elhatározta a háztartása energiahordozók árának átlagosan 30 százalékos emelését. Az idei inflációs folyamatokat figyelembe véve azonban az Országos Árhivatal a tervezettnél kisebb mértékű változtatásokat javasolt a kormánynak a Minisztertanács a SZOT-tal folytatott megbeszélések után e javaslat alapján hozta meg döntését. A fogyasztói árak emelkedései mindenekelőtt az indokolja, hogy a lakosság a háztartási energiahordozókért jelenleg általában jóval kevesebbet fizet, mint amennyi a beszerzés, az előállítás költsége. A különbözeiét állami támogatás fedezi. A népgazdaság egyensúlyi helyzete, a nemzetközi pénzügyi szervezetek irányában vállalt kötelezettségek szükségessé teszik e támogatások csökkentését. A leépülő költségvetési támogatások gyakorlatilag a fogyasztói árak automatikus növekedését idézik elő. Útalapot létesítenek A benzináremeléssel kapcsolatban Vissi Ferenc elmondta, hogy azt megelőzően számos más elképzelés is felvetődött az úthálózat fejlesztési forrásainak pótlására. Miután az autópálya-díj megbukott, az autó-adó bevezetését pedig elvetették, a szokványos benzináremelésnél kötött ki a kormány. A döntés lényege: a közforgalmi úthálózat fejlesztésére és fenntartására útalapot létesítenek, s a benzináremelés ennek részleges pénzügyi fedezetéül szolgál. Az alap bevételeinek, kiadásainak és működtetésének rendjét a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter dolgozza ki, a pénz felhasználását pedig egy társadalmi bizottságnak kell ellenőriznie. A Tv Híradó riportja nyomán többen felvetették, miért nem közölte korábban az árintézkedést a kormány. Vissi Ferenc leszögezte: ebben a kérdésben nem etikai, nanem praktikus forgalomszervezési szempontok vezérelték a Minisztertanácsot. Mindenképpen el akarták kerülni, hogy a forgalmat megbénító tülekedés alakuljon ki a benzinkutaknál. Visszamenőleges adőkedvezmény Békési László pénzügyminiszter arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a Minisztertanács jóváhagyta azt a módosítást, amelynek lényege: minden magyar állampolgár, aki saját anyagi erőforrásaiból bármilyen közművet épít, 30 százalékos adókedvezményben részesül, mégpedig visszamenőleges hatállyal 1988. január 1-jétől. A Magyar Rádió kérdésére válaszolva a pénzügyminiszter elmondta, hogy a kormány csütörtöki ülésén megvitatta az adórendszer hároméves korszerűsítési programjának téziseit. Ennek részeként a kormány a közeljövőben bemutatja a Parlamentnek a személyi jövedelemadó, illetve a családi jövedelemadó különböző változatait. Ezzel az összehasonlítással azt szeretnék elérni, hogy világossá váljon: a magyar jövedelmi viszonyok, a magyar családstruktúra, á foglalkoztatási szerkezet mellett a lakosság számára melyik adóztatás az előnyösebb, s közben az adószint se változzon. Jelenleg az összes lakossági jövedelemnek 10—11 százalékát teszi ki az adó, s ezt a szintet hosszú távon sem kívánják növelni; azonban csökkentésére sincs lehetőség. Ez Európa legalacsonyabb adószintje A szakértők véleménye szerint a klasszikus családi jövedelemadó — amely valamenynyi jövedelemforrást összevonja családon belül, s az eltartottak létszámával osztja — a magyar viszonyok közepette egyértelműen kedvezőtlen. Sokkal rosszabb helyzetbe kerülnének például a nyugdíjas-családok. Drasztikusan romlana a fiatalok és az egy-gyermekes családok helyzete. Abban viszont teljes az egyetértés, hogy a jelenlegi megkülönböztetést, amely a gyermekek számának alapján biztosít adómentességet, minden körülmények közt meg kell szüntetni, már 1991-től. A sajtókonferencián szóba került az a sajtójelentés, miszerint Románia kezdeményezni kívánja, hogy a Varsói Szerződés tárgyalja meg a magyar demokratizálódással kapcsolatos kérdéseket. Marosán György szóvivő leszögezte: a Minisztertanács csütörtöki ülésén erről nem tárgyalt, a kormánynak hivatalosan nincs tudomása arról, hogy ilyen kezdeményezés történt. Ugyanakkor hozzátette: nehezen képzelhető el, hogy a Varsói Szerződés beavatkozzon az egyes tagországok belügyeibe, „azok az idők elmúltak”. A magyar—román problémákat — mint. ezt a magyar kormány már többször kinyilvánította — kétoldalú tárgyalásokon kell rendezni. Újbél Nagymaros A nagymarosi építkezés felfüggesztéséről hozott kormányhatározat kapcsán megkérdezték Marosán Györgytől: voltak-e előzetes konzultációk az osztrák, illetve a csehszlovák kormánnyal; mekkora a valószínűsége annak, hogy Csehszlovákia nemzetközi bíróság elé viszi Nagymaros ügyét, ha leállítják az építkezést. A szóvivő elmondta, hogy a következő héten sor kerül kormányközi konzultá 'óra Nagymarossal kapcsolatban. Ez megalapozza a kormány döntését a beruházás sorsáról, s azt a jelentést is, amelyet végül a kormány két hónap múlva a parlament elé terjeszt. Marosán György elmondta azt is: nincs tudomása arról, hogy az esetleges magyar—csehszlovák kártérítési ügyben nemzetközi bíróság döntene. A KGST- ben egyébként az a szokás, hogy az ilyen jellegű vitákat a felek egymás között döntik el. A Szolnok Megyei Néplap május 6-i számában közölteknek megfelelően május 12-én megyénkben is megalakult az Agrár Reformkor. A körnek, amely megvitatta az országos felvetést és kialakította saját álláspontját, ideiglenes választmánya van. Ez a végleges szervezet kialakításáig irányítja az érdemi munkát. A választmány 7 tagú, elnök Gyulai Lajos, a kunszentmártoni Körösmenti Tsz-ből, titkára Kovács Tibor, a Teszöv munkatársa, helyet kaptak benne a tsz-ek, állami gazdaságok és kistermelők képviselői. Az alakuló ülésen a vitában m'egerősíttetett, hogy az agrárvilágnak, a vidéknek, a vidékhez kötődőknek szüksége van egy egységes mozgalomra, amely azonban a szektorsemlegesség elvén, a párt, állami hatalomtól, a meglévő és szerveződő érdekképviselettől függetlenül kell, hogy tevékenykedjen. A közös platformon kialakult mozgalom támogat minden olyan pártot, szervezetet, csoportot, amely érdekeit felvállalja. A célok, illetve az azokat elérhető út kimunkálásában, véleményezésében és a megvalósításban Néhány órás sanghaji programját befejezve csütörtök délután elutazott Kínából a Mihail Gorbacsov vezette szovjet küldöttség. A delegáció elutazása után Pekingben közzétették az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének hivatalos kínai látogatásáról szóló közös közleményt. A szovjet vezető május 15 —18. között megbeszélést folytatott Teng Hsziao-pinga reformkör tagjai tevékenyen részt kívánnak venni. Ez erősödött meg az országos Agrár Reformkör május 16-i budapesti alakuló ülésén, ahol a megyénk képviselői is aktívan részt vettek. Az országos rendezvény után állásfoglalás készült, amely eljut a pártok, a kormány és az érdekképviselet illetékeseihez. Az alakuló ülésen felhívás hangzott el a helyi és megyei Agrár Reformkörök széles körű kiépítésére. A szervező munkához a már működők minden segítséget megadnak. A fórumon megtörtént néhány halaszthatatlan kérdésben a közös álláspont kialakítása. így például az országos Agrár Reformkor támogatja a Szolnokon május 12- én kilenc Teszöv vezetője által megfogalmazott gabonaágazat helyzetével kapcsolatos felhívást. A MÉM— TOT—Gazdasági Kamara— Állami Gazdaságok Központjához kezdeményezéssel élt, hogy a megújuló érdekképviselet elveinek tisztázását bíznák az érintettekre, és az Agrár Reformkör bevonásává] legyen egyeztetés. A Mezőgazdasági Kamara — melynek jövőbeni szükségesgel, a kínai politikai élet legtekintélyesebb személyiségével, tárgyalt Jang Sang-kun államfővel, Csao Ce-janggal, a Kínai KP KB főtitkárával és Li Peng miniszterelnökkel. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a kínai—szovjet csúcstalálkozó a két ország közötti kapcsolatok normalizálását jelképezi. Ez összhangban van a két nép érdekeivel, vágyaival, s hozzájárul a világ békéjének, staségét az Agrár Reformkor sem tagadja —. közösen kialakított vélemény alapján az érintettek által elfogadott formában és tartalommal indokolt, hogy szerveződjék. A monopóliumok felszámolásával egyetértettek, viszont újraszerveződésükei helytelenítették. Legsürgetőbb feladatként az Országgyűlés elnökével, az Országgyűlés agrárfrakciójával, í képviselőcsoportok vezetőivel való kapcsolatfelvételi határozták el, mivel a május 30-ra meghirdetett Országgyűlés törvénytervezete (földtörvény, átalakulási törvény, szövetkezeti törvény' fölött élénk vita volt, többen alkalmatlannak tartottál az Országgyűlés elé vitára A közeljövőben enne! megfelelően várhatóan létrejön az érdemi kapcsolatfelvétel az érintettek között. Jövőnk érdekében munkára, véleménynyilvánítása szólítunk fel minden érdekeltet, aki mezőgazdaságból vagy ehhez kötődően kivár elvárható módon élni ma é: holnap — közli Gyulai Lajos, a megyei Agrár Reformkor Ideiglenes Választmá nyának elnöke. bilitásának fenntartásához A közös közlemény hangsúlyozza, hogy e kapcsolatot nem irányulnak egyetler harmadik ország ellen sem A Gorbacsov-látogatás al kaimat adott a két párt há rom évtizeden át hiányz kapcsolatainak felújításár is. Ezzel összefüggésben közös közlemény leszögez hogy a párkapcsolatoknak függetlenség, a teljes egyen lőség, a kölcsönös tisztelet éí a be nem avatkozás elvein kell épülniük. A csúcstalálkozó a kapcsolatok normalizálását jelképezi Mihail Gorbacsov befejezte kínai látogatását ItAIjen a lArlAnalem A nagy éhínség délen A szovjet falu számára az első ötéves tervidőszak vége nem csak a tömeges kollektivizálást hozta meg, hanem az emberéletek millióit követelő szörnyű éhínséget is. Az egyre súlyosabb élelmiszerhiány 1930—-1931-bei i érződött a falvakban. Á mezőgazdaság termelése csök-Méreteit tekintve ez az éhínség jelentősen felülmúlta az 1921-es Volga-vidéki éhínséget, és amelyről valamennyi újság írt. Akkor az egész országban gyűjtést rendeztek, nemzetközi segélyakciókat szerveztek, külön szervezeteket alakítottak az éhező kormányzóságok megsegítésére. 7932—1933- ban semmi ilyesmi nem történt. Hírzárlatot rendeltek el. Sem a Szovjetunióban, sem külföldön nem kezdtek semmilyen kampányt az éhezők megsegítésére. Sőt hivatalosan cáfolták a tömeges éhínség puszta tényét is. Az éhezők százezrei, sőt milliói menekültek a városokba és a szerencsésebb területekre, de kevesen értek célba, mivel az utakon és a vasútállomásokon katonai kordont állítottak fel, s nem engedték ki a parasztokat az éhínség sújtotta körzetekből. De aki eljutott a vákent, az államilag begyűjtött gabona mennyisége viszont növekedett. 1932 késő őszén kegyetlen éhínség sújtotta az ország kiterjedt körzeteit. Különösen vadul tombolt Dél-Ukrajnában, a Közép-Volga vidékén, Észak- Kaukázusban és Kazahsztánban. rosba, az sem kaphatott segítséget. A parasztoknak nem volt élelmiszerjegyük, és az üzletekben nem adtak el nekik kenyeret. Kijevben és sok déli városban korán reggel azzal kezdődött a nap, hogy összeszedték az éhen halt parasztok hulláit, szekéren ki hordták a város szélére és jeltelen tömegsírokban temették el őket. Egyetlen szó sem esett az éhínségről az élenjáró kolhozparasztok első orjszágos kongresszusán sem. A tanácskozást 1933 februárjában tartották Moszkvában, vagyis éppen akkor, amikor az ország déli részén tombolt az éhínség. Sztálin ezen a kongresszuson adta ki a jelszót: „Jómódúvá kell tenni minden kolhozparasztot”. Sztálin az éhínség kérdését nem volt hajlandó megvitatni még a Politikai Bizottság ülésein sem. Például, amikor Ukrajna Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának egyik titkára, R. Tyerehov arról számolt be Sztálinnak, hogy a rossz termés miatt súlyos helyzet alakult ki a harkovi terület falvaiban, és gabonakiutalást kért a terület számára, Sztálin fölöttébb furcsán reagált a falusi nehézségekről szóló jelentésre. Hirtelen belefojtotta a szót Tyerehovba, és ráförmedt: „Azt mondták nekünk, hogy maga, Tyerehov elvtárs, jó szónok, kiderül most, hogy jó mesemondó is. Ilyen mesét kitalálni az éhínségről?! Azt gondolta, megijeszt ben„... És száll a por — szállt a por éjjel-nappal, amíg a gabonát hordták... Az emberek meg ott álltak zavarodottan... A föld is megrepedezett... aztán eljött az ősz, az eső, majd a tél is megjött a hóval. Kenyér meg nincs. A kerületi székhelyen sem lehet venni a boltban — mert a katonai őrség nem engedi oda az embert. Gabonát sem árulnak sehol. Ősztől nekiestek a krumplinak, de kenyér nélkül hamar elfogyott. Karácsonykor elkezdték levagdosni az állatokat. A csupa csont-bőr jószágok húsa ugyan nem sokat ért. Persze a tyúkokat is levágták. A húst hamar felették, tej pedig már nem maradt egy kortynyi sem, az nünket, de ez nem fog sikerülni ! Nem lenne jobb, ha ott hagyná területi titkári, meg KB-titkári tisztét, és belépne az írószövetségbe: meséket írna, az ostobák meg olvasnák?...” Egyébként meg kell jegyeznünk, hogy a harmincas évek szovjet irodalmában semmilyen „mesét” nem lehetett olvasni az 1932— 1933-as éhínségről. Az 1932 —1933-as éhínségről tilos volt a sajtónkban említést tenni egészen 1956-ig. A harmincas években a „délvidéki éhínség” szavakért sokakat letartóztattak „ellenforradalmi agitáció” vádjával. Csak a XXI. pártkongreszszus után kezdte feszegetni néhány író műveiben ezt a korábban tiltott témát. egész faluban egy darab tojást nem lehetett keríteni. De a legnagyobb baj: nem volt kenyér... Éjnek évadján felébred az ember, minden csöndes, sehol egy szó, nem szól még a harmonika sem. Mint a sírban, csak az éhség nem alszik, terjed. A gyerekek a házakban kora reggeltől sírnak, kenyeret kérnek. De mit adjon nekik az anyjuk: havat? És nem segít senki sem... Az állam egy szem gabonát sem adott az éhezőknek, pedig a parasztok gabonája tartja fenn. Talán Sztálin nem tudott erről?... Minden utat őrség zárt el — katonaság, rendőrség, NKVD, az éhezőket nem engedik ki a falvakból, a városba nem lehet bejutni, a vasútállomás körül őrség, őrzik a legkisebb feltételes megállót is.,. Amikor aztán olvadni kezdett a hó, a falu már nyakig benne volt az éhínségben. A gyerekek ordítanak, nem alszanak: éjjel is kenyeret kérnek. Az emberek arca olyan, mint a föld, szemük zavaros, mintha részegek lennének... Az éhség ledönti a lábukról az embereket. Kevesebbet járkálnak, egyre többet fekszenek. És egyre csak álmodoznak: kerekek nyikorognak, jön a szekérkaraván, a kerületi székhelyről Sztálin lisztet küld, hogy megmentse a gyerekeket. Az asszonyok szívósabbak, mint a férfiak, elszántabban kapaszkodnak az életbe. Pedig az ő vállukra nehezedik a legnagyobb teher: a gyermek az anyjától kér enni. Vannak olyan anyák, akik csókolgatják, babusgatják a gyerekeket: „No, ne ríjatok már, maradjatok békén, hát honnan vegyek kenyeret? ' Mások meg mint-Sztálin a döbbenetes éhínség ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy exportálják a gabonát a tőkés országokba. Még 1933-ban is, amikor a legjobban tombolt az éhínség, körülbelül 10 millió mázsa gabonát vittek ki az országból, Ráadásul a tőkés országok ekkor gazdasági válsággal küszködtek, úgyhogy a szovjet gabonáért alacsony árat fizettek. És még valami; az 1932—1933- ban exportált gabona fele elég lett volna ahhoz, hogy ha az eszüket vesztették volna, ordítanak: „Ne bőgj, mert megöllek!” És mát csépelik is a gyereket azzal, ami a kezük ügyébe kerül, csak hogy ne kelljen hallgatni... A gyerekek arca meg olyan öreges, elgyötört mintha már hetven évet éltek volna, tavaszra meg már emberi arcuk sem volt és a szemük, uram teremtőm! Sztálin elvtárs, istenem láttad te ezeket a szemeket) És Sztálin talán csakugyar nem tudta ezt, hiszen cikkel is írt azokról, akiknek a siker a fejükbe szállt... Aztán járvány söpört végig a falun: először a gyerekeket meg az öregeket vitte el. utánuk következtek í középkorúak. Eleinte elföldelték őket, aztán már erre sem volt erő. Így hevertek í hullák szanaszét az utcákon az udvarokon, az utolsói meg a házakban feküdtek ahol a halál érte őket. Csönd lett. Kihalt az egész falu”. az ország déli körzeteit megóvják az éhínségtől. Ma sem tudja senki pon tosan, hány paraszt hal éhen a Szovjetunióban 193! —1933-ban. Sok kutató ö millió embert valószínűsít mások nyolcmilliót emleget nek. Ez utóbbi szám való színű leg közelebb áll a: igazsághoz. (Következik: Szergej Kirov meggyilkolása) Rój Medvegyev Hírzárlat és katonai kordon A gyerekek sírnak, kenyeret kérnek A gabonaexport ára
