Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-15 / 112. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

M

1989. MÁJUS 15.

Láthatatlan erők szorítják sarokba?

Molnár Ferenc: „Kérésre jöttem, de nem erőltetem rá senkire magam.” Fotó: Mészáros

Beszéljünk róla!

Leadott jogok, avagy mire jó egy Világ MB?

Ez a tízéves fiú kitalált valamit. Mert az a véleménye — ami a dolgokból ki is derül — nem lehet, hogy ne legyen megoldás. Annyira már elég nagy, hogy füleljen arra, amire a felnőttek figyelnek. Tehát azt mondja, nyugodj meg, nincs semmi baj, majd elintézi... és itt hosszas felsorolás következik az ő megfogalmazásában arról, hogy mii mindent boronái majd el a Vii'lág KB. így mondja. Szóval ez a szervezet vagy intézmény — minthogy egészen pontosan nem lehet visszaadni az ötletét, mert az meglehetősen képlékeny állapotban van — majd elintéz mindent, dönt a vitás kérdésekben, mondjuk olyanokban, ihogy legyen-e új Lego vagy sem, takarítsunk vagy moziba menjünk, s még sorolhatnánk.

Micsoda ötlet! Hiába, a legelképesztőbb gondolatok olyan fejekben születhetnek meg, amelyek érintetlenek, nem befolyásolja őket semmi hátsó szándék — gondoltam, elmélázván a éca felett, amikor megszólalt egy kollégám: az istenért, mondja már meg valaki, milyen idő van! Amikor reggel elhagyta otthonát, jóformán süvített a szél, déliben hétágra sütött a nap, most délután felé meg mindjárt zuhog. Tudom, Pongrác, Bonifác idején megbolondul az időjárás, s mit nem adnánk érte, ha valaki megmondaná, miféle időket élünk majd át holnap, holnapután. Ha lenne egy Világ KB. . !

De nincs. Nincs, aki megmondja reggel, hogy délután jó lesz-e a felöltő vagy rövid ujjú kell; nincs, aki megmondja, hová tegye a pénzét az illető, szalmazsákba, takarékba vagy kincstárjegybe; nincs, aki közölné, hogy a sok fontos támogatandó közül ki legyen a legfontosabb; nincs aki megmondaná, hogy legyen párténtékezlet egy településen vagy sem. És nincs olyan, aki kinyilvánítaná, legyen-e piac és mikor legyen, hol a határ az inflációban, hol a határ a béremelésekben, hol a határ... Nincs, ezt magunknak kell tudnunk, magunknak kell döntenünk. Megszűnőben az olyan felsöbbség létezésének ideje,* amely megállapít helyettünk és dönt is — helyettünk. Ahogy múlik az.idő, tapasztalhatjuk, mind nagyobb az önállóság. Egy

település tanácsa határoz saját határán belüli kérdésekben, lekerül a tárcától a megyéhez, a megyétől a községhez a döntés joga, és a felelősség kötelezettsége is.

Hálásabb lenne persze mindez, ha a jogok mellé halomnyi pénz is kerülne, — tehetnénk hozzá, de mindannyian tudjuk, hogy kiapadtak a központi források.

Miért van mégis az, hogy olykor jól jönne egy felsőbb szerv? Mert megszoktuk, ha nincs elég érvünk meggyőzni másokat, ha nincs elég akaratunk elérni valamit, elég volt kérni (kijárni) a felsőbb szerv segítségét, s az közbelépett. Ha fogytán volt a pénz, jól jött a felsőbb szerv, ha döntésképtelen volt egy testület, ott volt a fel-, sőbb szerv (s nem a bizottság tagjainak fejére gondolok). S most, amikor mindenfelé kuszaságról, össze-visszaságról hallani, amikor elrendezetlenek a dolgok, hiszen jól tudjuk, egy átmeneti időszak átmeneti időszakát éljük úgy, hogy igazán pontosan nem is tudjuk, hová igyekszünk. Ilyen helyzetben jól jönne egy szuperbölcs, egy évtizedekre előrelátó, egy csupa igazságokat osztó Főség — valami Világ KB. De nincs. Szerencsére.

így aztán a tsz-belieknek kell eldönteni, hogy ha már elvált egymástól a két község, melynek területén a gazdaság dolgozik, elváljanak-e egymástól a tagok is? A falunak és a megyei minisztériumi vezetőknek kell megvívni a csatát, legyen-e hulladékgyűjtő-telep, s a vállalatiaknak kell dönteni, megszűnjön-e létezni egy kénsavgyár? A leadott jogok persze ma még nem minden esetben feladott jogokat jelentenek, bár képletesen szólva a nagyobb önállóság mindenképpen új cipőnek számit, ama persze, ha felhúzzák még nem jár azzal, hogy új úton is járnak vele. Szokták mondani, hogy az állampolgár első kötelessége a nyugalom. Hozzáteszik, az elgondolkodásé ‘ a második, de akkor nem tudja teljesíteni* az elsőt.

Nincs egy Világ KB, hogy figyelmeztessen: a kettő nem zárja ki egymást.

Hajnal József

A Néplap megkérdezte:

Hogyan vélekednek a munkáson) k „státuszuk” megváltozásáról?

A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy a munkásőrség a Minisztertanács felügyelete alá tartozzon. Hogy vélekednek erről a döntésről megyénk munkásőrei, miként képzelik el további munkájukat? — ezt kérdeztük Szabó Sándortól, a munkásőrség megyei parancsnokától.

Molnár Ferenc

képviselő

visszahívását

kezdeményezik

Karcagon

(Folytatás az 1. oldalról)

Molnár Ferenc országgyűlési képviselőről, a város tanácselnökéről vélekednek. A hír tehát igaz, de kik is azok, akik a visszahívását kezdeményezik?

— Hozzám hivatalosan nem juttatták még el, hogy kik és miért is indítványozzák visszahívásomat — válaszol a kérdésre maga az érintett. De azért látszik rajta, az utóbbi napok kibillentették a megszokott kerékvágásból. Indulatosabban teszi hozzá: „nem tartom etikusnak, hogy pont engem nem tájékoztatnak.”

Karcag azonban eléggé kis város ahhoz, hogy egy ilyen horderejű kezdeményezés titok maradjon. A hírek itt is bejárják szokásos kőrútjukat. Molnár Ferenccel — mint elmondta — a HNF titkára április 17-én bizottsági ülésen közölte a visszahívási indítvány tényét. Tőle tudja az okokat is.

— Már tavaly megfordult fejünkben a gondolat — mondja Fodor Imre a a viszszalhivás kezdeményezőinek egyike —, a Vida-ügy, az első visszahívás után.

Az elhatározás azonban csak most érlelődött meg.

Nem tudtuk:

lesz-e elég bátor ember, aki aláírással vállalja véleményét.

Azt jónéhányan tudhatták, hogy városszerte sokan elégedetlenek, de most már többről van szó. Az ellenérzés konkrét formát ölt. De térjünk vissza Molnár .Ferenchez, aki mos úgy érzi, láthatatlan erők szorítják sarokba:

— Ügy tudom, a Független Kisgazdapárt és a FIDESZ helyi gyűlésén vetették fél a visszahívást,' de végső soron egyik szervezet sem vállalta magára. A tagok azonban állampolgári jogon kezdeményezhetik az eljárást.

— A lényeg egyre megy: tényként kell számolnia a kihívássál. ön szerint mi miatt keli most választói előtt megméretnie? Minek tudja be a visszahívási szándékot?

— Ügy érzem, divat lett a visszahívás. Ez a hullám elérte városunkat, is. Ami engem illet: zavarban vagyok. Nyilván nem esik jól, de tudomásul kell vennem. Bár a vádakról is csak hallomásból tudok. Mik is ezek? Az egyik, hogy a bős—nagymarosi vízlépcsőre szavaztam. Egyrészt, mert műszaki ember vagyok. Meggyőződésemből voksoltam így. Lehetséges, hogy a választóim egy részének ez nem tetszik. Másrészt nem lehet fölmérni, hogy milyen káros következményekkel járna egy államközi szerződés felbontása. Ezért szavaztam a beruházás mellett. A szememre lobbantják, hogy az adórendszert is megszavaztam. Nos, ma már tudom, hogy sok ponton rosszul funkcionál. Bizottsági ülésen fel is hívtam inflációgerjesztő hatására a figyelmet. Ugyanakkor azt is elismerem és elfogadom, hogy a reformhoz szükség van egy progresszív adórendszerre. Az indokok közt szerepel, hogy

nem szerepelek aktívan az üléseken. Igaz, egyszer szólaltam eddig fel. Én a o zottsági üléseken elmondom a véleményem, de önmagáért a szereplésért nem kérek szót, csak ha valóban van mit mondanom. Aztán itt van a tehó. Ezzel én magam sem értettem egyet. Nonszensznek tartom ugyanis, hogy az állampolgárral szavaztassuk meg a saját önkéntes adóját. De mint tanácsi tisztségviselőnek az államigazgatás szempontjait kellett képviselnem. Azt azért hozzáteszem, hogy a befolyt összegből jól gazdálkodtunk, az orvosi rendelő megvalósítására fordítottuk.

Ha már keik a védekezéshez mindenkinek joga van. Az emberek azonban helyzetüknél fogva is különbözően ítélik meg a dolgokat, jelenségeket. Fölemlítenek sok mindent. Sérelmeket sorolnak. Azt, hogy arzénes vizet kellett inniuk, s hogy ezt titkolták előttük, hogy a tehót akaratuk ellenére kényszerítették rá a lakosságra, s hogy volt olyan kisnyugdíjas, akitől, miután nem tudott fizetni büntetésből tiltották le a „vállalt” összeget. Szóvá teszik, hogy a városért bizony nagy áldozatokat követeltek tőlük. Az út, a gáz, a szennycsatorna építése jórészt önerőből valósul meg. Akad olyan, akiinek a házára táblázták rá az adósságot. Szóval, hogy a fejlesztés érdekében túlfeszítették a húrt És van itt még fájó pont ezen kívül is. Talán az előbbieknél lényegesebb. Fodor Imre így fogalmaz:

— Nélkülünk, a nevünkben döntöttek el mindent. Sehol nem lehetett ellentmondani.

Aki a véleményeket hallgatja, igazat adhat Körmendi Lajosnak, a Déryné Művelődési Központ főmunkatársának :

— A város lakossága tanácselnökellenes, de nem képviselőellenes. A visszahívás elsősorban a tanácselnöknek szól, hiszen parlamenti szerepe nincs úgy szem előtt.

Amikor Molnár Ferenccel beszéltem, ezt is szóvá tettem. Azt is, amit róla hallottam : tanácselnökként

több konfliktusa volt a lakossággal, hogy arrogáns,

autokrata vezetőnek tartják, s hogy bizony ez ellenszenvet ébreszt, ha úgy beszélnek az emberrel, mint egy cseléddel, főleg, ha ezt a stílust a tanácsi apparátus is átveszi.

— Nézze — válaszolt —, én sohasem tagadtam, hogy egy kemény menedzser típusú ember vagyok. Sikereimet a SZIM-ben, ahol korábban gyárigazgató voltam, ennek köszönhetem. De sokat tettem a városért is. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy szándékom ellen lettem tanácselnök. Kértek, mert akkoriban a képviselő-tanácselnök párosítással sok mindent ki lehetett járni. De a pénz ma már egyre kevesebb, s ahogy mondják: az üres spájz gazdaasszonya bolond. Én viszont nem ígérhetek fűt-fát, ha hozzám jönnek kéréssel.

És egyre többen jönnének, de egyre több a nem. Az emberek elfordulnak attól a vezetőtől, aki csak meghallgatni tudja őket. Ügy látszik, a képviselő—tanácselnök párosítás a visszájára fordul.

— Mert közben gyűjtjük az aláírásokat — tájékoztat Fodor Imre. — A gyűjtők közt van FIDESZ-, MDF-, HNF-, MSZMP- és Kisgazdapárttag.

A lavina elindult. Ma még csak sejteni lehet a kimenetelét. Mintha Molnár Ferenc is tisztában lenne a végkifejlettel.

— Mi a széndáika a későbbiekben, hogyan reagál a történtekre? — kérdeztem tőle.

— Hogy mi lesz? Ha valóban aláírja választóim tíz százaléka, lemondok a képviselőségről. Ha az, amit a városért tettem, könnyűnek találtatik, nem vállalom tovább. Ma is nosztalgiával gondoltok eredeti gépészmérnöki szakmámra. Gyermekeim felnőttek, máshol keresik a boldogulást.

— Elméleti a kérdés, de a történteken okulva mit tenne másképp?

— Nehéz erre válaszolni, az ember nem lépheti át saját árnyékát. Egy vezető — ha eredményt akar elérni — egy politikai erőtérben nem állhat keresztben. Azt hiszem. mindent ugyanígy csinálnék. más kérdés, hogy ez a politikai erőtér ma már megváltozott.

A felismeréssel sokan tisztáiban vannak, de egyre többen szeretnének olyan helyi közéletet, amelyben minden lényeges kérdésben azok dönthetnek, akiket annak következménye is érint. Ilyen értelemben az ügy lelőj érdeklődő újságíróban az a vélemény alakulhat ki: Molnár Ferenc visszahívásának szándéka jelképesnek tekinthető. Hiszen sokan elismerik, a város gazdagodott, fejlődött tanácselnöki ténykedése alatt. Személy szerint mégis idegen maradt. Nem vált igazán közéleti emberré.

A Mofnár Ferenc mellett és ellene szóló érvek még nem húzták le végleg a mérleg serpenyőjét az egyik vagy másik oldalra. De tény, hogy a mérleg nyelve kibillent; jelezve (és ez már nem jelképes értelmű) a város közéletében úi erők jelentek meg, (amelyek a kialakult statikus viszonyok átrendezését sürgetik.

Szőke György I

— A munkásőrök már nagyon várták ezt az állásfoglalást, — hangzott a válasz —, már csák a testület körül kialakult hangulat miatt is. Nem érte váratlanul őket, hiszen az országos pártértekezlet óta minden erre utalt.

— A Minisztertanács hatáskörébe való tartozás szakítást jelent a múlttal?

— A testület vállalja múltját. kötődését a párthoz. Ugyanakkor most már ki kell mondani, hogy a munkásőrség, mint fegyveres testület politikai kérdésekben nem foglal állást. A Minisztertanács döntése alapján végzi munkáját. Ez persze nem zárja ki azt, hogy a munkásőrök egyénileg ne foglaljanak állást politikai kérdésekben. Ezt a jogot senkitől sem szabad elvitatni.

— Ezután hogyan alakul a viszonyuk az MSZMP-hez és az alternatív szervezetekhez?

— Az MSZMP-vel egymás mellé rendeltséget feltételező jó kapcsolatot igyekszünk kiépíteni. Ugyanez vonatkozik az alternatív szervezetekre is. Azok tagjai között több munkásőr is van. Igyekszünk kapcsolatot teremteni az országgyűlési képviselőkkel is.

— Korábban a pártszervezetek gondoskodtak a testület utánpótlásáról. Most ki törődik ezzel?

— A korábbi gyakorlattal ellentétben maguk a munkásőrök szervezik az utánpótlást. A fel- illetve a leszerelésben a pártszervezetek helyett az az alegység dönt, ahová az új munkásőrök kerülnek.

— Nem okoz ez gondot az utánpótlásban?

— Helyenként igen, de többségében nem. Sőt, gyakori, hogy az „utcáról” jönnek a felvételre jelentkezők. Más az. ha fegyveres szolgálatra hívnak vagy küldenek valakit.

— Ezek szerint bárki lehet munkásőr?

— Tartjuk magunkat ahhoz az elvhez, hogy minden olyan ember tagja lehet a testületnek, aki vállalja az esküben előírt kötelezettségeket azok szerint él és büntetlen előéletű.

— A munkásőrséget sokan úgy könyvelték el eddig, mint a reformtörekvések egyik esetleges megfékezőjét...

— Testületünk támogatja a reformokat. Minden egyes tagja azon van, hogy ez az

ország minél hamarabb stabilizálódjék, de a testület. — rendeltetéséből adódóan — a rend fenntartását nélkülözhetetlennek tartja. Az utóbbi hónapok nagy erőpróbát jelentettek számunkra. Ilyen gazdasági helyzetben, amikor a munkásőrök közel negyven százaléka a létminimum körül él és igen nagy nyomás nehezedett, rájuk, a testület életképesnek bizonyult. Csupán egyetlen ember kérte leszerelését. A többiek bíznak abban hogy van kiút és érzik, hogy szükség van rájuk. Nem jelentett törést a testület életében az, hogy átkerültünk a Minisztertanácshoz. Azt a tőkét, ami tagjaink körében az emberi •értékek kialakítása jelentett, át kell. hogy mentsük a jövő számára.

— Mivel ezután nem a párt felügyelete alá tartoznak, 'őrzik-e továbbra is a pártszékházakat?

— Csak ott lesz őrség, ahol a munkásőrség felszerelését őrzik. Most még az eszközök néhány helyen a pártházakban vannak, de még az idén máshová szállítjuk felszereléseinket. Igv megszűnik a pártházak őrzése.

— Hogyan kötődnek ezután a megyei tanácshoz?

— A közeljövőben születnek meg az erre vonatkozó rend el etek.

— Köszönjük a beszélgetést.

S, B.

Alulírottak, a "Visszahívást Kezdeményezők Csoportja" Molnár Ferez cet, Szolnok megye 11. az. választó kerület országgyűl*si képviselőjét alkalmatlannak tartjuk a választók országgyűlésben való képviseletére az alábbi indokok alapján:

1./ Nevezett a Parlamentben megszavazott egy általunk nemzetellenesnek minősített adótörvényt, melyet több fórumon választói ellenében is támogatott.

<?./ Az országot katasztróíália gazdasági helyzetbe sodró négy beruházásokat kritika nélkül megszavazta CpV. Bős-Nagymaros), a korábbiak ellen sem interpellált.

3. / Olyat országgyűlési bizottságnak tagja (Jogi Bizottság), ahol saját beismerése szerint sem tud érdemi munkát végezni.

4. / Kolnáy Ferenc még egyszer sem hallatta szavát a Keleti jr3zágrész kirablása ellen a fejlesztési források elosztásakor.

«

3./ Válótztóival kaposolata rossz, modora lekezelő, arrogáns. Döntéseit antidemokratikusan hozza.

•i./ Több ni óás helyi döntést hozott (pl. ivóviz gondok, T>:HO, Városközpont rendezése stb.), emiatt alkalmatlan ntí tartjuk országos döntések meghozatalában való részvételre is. hncct.fr,. 1989. április 9.

Visszahívást Kezdeményezők Csoportja

Az indítvány az indokokkal